Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Mistery777

1 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
  Miért szeretünk olyanokat, akik nem viszonozzák az érzéseinket? Az ilyen szerelmek sokszor megalázóak, örökké kielégítetlenek, mégis nagyon sokan vonzódnak olyan emberekhez, akik valamiért elérhetetlenek, vagy hidegek hozzánk. Hiába tudjuk ilyenkor, hogy az eszünkre kéne…..
Mistery777 2010.07.16 18:11:21
Az én esetem a reménytelen szerelemmel kapcsolatban mélyen a múltban gyökerezik, és én pontosan tudom az okát miért ragaszkodok annyira egyes emberekhez. Aki már egy éve rabul ejtette a szivemet, az a legjobb barátomnak mondja magát, és fogalmam sincsen hogyan tovább. Mi itt külföldön egymásra vagyunk utalva, együtt lakunk, hatan, ebből négyen ő és a párja, én és a párom. Nem könnyű, nap mint nap belenézni úgy a szemébe hogy ne lássa meg az érzéseimet. Nehéz őt nem szeretni, és azt sem mondanám hogy éppen nem viszonozza.
Hiszen két éve találkoztunk itt kinnt, Amsterdamban, és azóta van egy olyan ember a közelemben akire mindig mindenkor számithatok. Akár pénzről van szó akár segitő kézről, akár egy kedves, emberi szóról, ő mindig ott van, mindig számithatok rá és ő is rám. Itt kinnt az élet nem olyan mint otthon, mi egymásra vagyunk utalva. A döntéseink másokra is hatással vannak. Ő sem él már boldog kapcsolatban és bizony én sem. Ő is szenved és én is, és néha, amikor rámnéz, alig akarom elhinni, amit a szemében látok. Néha hozzámér csak úgy, véletlenül, hozzámsimul, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Mindenki azt mondja, ő is szeret engem, és ha nem vagyok ott éppen, csak rólam tud beszélni. Állandóan hiv, smst küld, én nem hivom, én nem futok utána. Ha bezárkózom a szobámba előle és az érzéseim elől, bekopog hogy mi van velem. Ez a félig viszonzott szerelem, mert nála is van valami és nem én vetitem ki rá a saját vágyaimat, mások mondják, hogy egyértelmű, én nem igazán merem elhinni. INkább maradok annál a verziónál hogy én is a reménytelenül szerelmesek táborába tartozom. Már rájöttem hogy nem az a fontos hogy egymáson izzadva, lángoló arccal lihegjük egymás fülébe, hogy Szeretlek! Utána meg azt veszem észre hogy mondjuk a volt párja szerelmes smsekkel bombázza. Az a fontos amit egyszer mondott nekem, hogy rá mindig számithatok, ő mindig ott lesz nekem, amikor szükségem van rá, és hogy ő elfogad olyannak amilyen vagyok. Soha senkit nem szerettem ennyire, de nekem nem az a lényeg hogy összejöjjünk hanem az, hogy végre boldognak lássam, mert a párja egy szemét, kétszinű ember, megcsalja és kihasználja, és ezt mindenki tudja csak éppen ő nem. Én mégsem fogom neki megmondani mert jól tudom amit följebb irtál az egyik válaszodban, hogy nem lehet erőltetni semmit, ha az Úr akarja, úgyis elvezérli hozzám ha meg nem, jönni fog egy másik lehetőség.
Szines életem van, nem panaszkodhatom, amig más arról panaszkodik, hogy soha nem történik vele semmi, én annyit megélek egy év alatt, mint más tiz év alatt. Az életem sohasem volt könnyű, tele volt már eddig is necces helyzetekkel, rossz döntésekkel, szerencsétlen eseményekkel, de…..