Alette77 2010.04.01 15:06:13

@d'Anthina:
Szia!
A bizalom nekem is a legnehezebb, ez tény. Család, események, gyakorlatilag az életem összes "jelentős" eseménye és szereplője miatt. Annyiszor éltek vele vissza, vertek át stb, hogy ha csak a legkisebb jelét is veszem, akkor vége, az az ember nekem megszűnt létezni. Ezt is most tanulom..mármint, hogy ha kiderül valami kis "butaság", akkor ne zárjak azonnal be, hanem járjak utána a dolgoknak, de ez iszonyat nehéz. Én kizártam mindig is a "csalódást okozó" embereket azonnal, mondván: menjen a fenébe az, aki át akar verni. Találjon erre kevésbé sérült alanyt, meg olyat, akinek több toll van a hátán stb.
A társról és a boldogságról: én sokat voltam egyedül és voltam / vagyok kapcsolatban. Egyet tudok: ha egyedül vagyok, akkor is tudok teljes és boldog életet élni, nem "kell" ehhez senki. Én ilyen szempontból nem foglalkozom semmiféle családi vagy társadalmi elvárással, mert az a család / társadalom baja, nem az enyém. Ha valaki attól teljes, hogy az egyedüllétben találja meg a biztonságot és a boldogságot, akkor legyen egyedül szerintem. Tény, hogy jó odabújni valakihez, megbeszélni a bajokat, problémákat, de ha cserébe túl sok a kin, akkor azt nem szabad erőltetni szerintem.
Lelkület: azt hiszem, ezeknek a férgeknek fogalmuk sincs, és nem is igazán érdekli őket, hogy mit okoznak. Magasról szarnak rá, hiszen nem vagyunk mi nekik egyebek, mint tárgyak. Az, hogy lelkivilág, emberi érzület stb olyan fogalom nekik, mint másnak a mikrobiológia - van ilyen, de ki tudja, mit takar pontosan :/
Kellemes Húsvétot!

Alette77 2010.04.01 15:06:13

@szárnyas fejvadász:
Köszönöm :)
Végre kezemben a papir, már csak a nyelvvizsga eredményemre várok, 20 munkanap :/
Most pihenek, elég volt az elmúlt fél év sok-sok feszültsége, problémája, fáradtsága, éjszakai tanulása stb. Régebben, erősen vashiányos voltam, szerintem megint az vagyok, mert sokat alszom. Megyek is a közeljövőben kivizsgáltatni magam. Régen ilyenkor az anyám és a nagyanyám azon sopánkodott jó hangosan, hogy milyen lusta gyerek vagyok, ahelyett, hogy elvittek volna egyszer is orvoshoz. Mennyire szánalmas is ez, és mennyire ostobáknak látszanak így utólag :D
Én egyébként haragszom azokra, akik bántottak, semmi joguk nem volt hozzá. Értem ez alatt a férgeket, a szüleimet és mindenkit, aki szépen csendben elhallgatta, ami történt, és nem segítettek. De rosszul jártak igy. Amióta elköltöztem, az anyám egyfolytában hívogat kényszeresen közölni akar minden marhaságot, pedig amikor együtt laktunk, volt hogy 1 hétig nem beszéltünk. Ez is szánalmas. Előbb kellett volna talán arra gondolnia, hogy van egy lánya, most már nem tudom, hogy mire számít tőlem. Kapja a lóvéját, aztán annyi, több energiát én most belé nem fektetek.
Álmok nekem is vannak néha, de egyre ritkábban. Főleg akkor jönnek elő, ha nap közben volt valami "emlékeztető" szitu, és volt emlékbetörés. Akkor viszont nagyon rossz. Van, hogy felébredek éjjel, és 2-3 órán át fent vagyok. A követező nap meg olyan vagyok, mint akit agyon vertek - nem túl jó :/
Néha arról álmodok, hogy azok, akiket szeretek - fiam, párom, legjobb barátaim - bántják ezek a férgek. És tehetetlenül nézem - nna, ez a legrosszabb álom, borzasztó. Ilyenkor akár egy hetem is el van rontva, nagyon rossz. Tanácsot ebben sajnos nem tudok adni, mert ezeket én is nehezen dolgozom fel. A szakember szerintem majd fog tudni segít ebben.
Volt nekem régen pszichológusom, de az nagyon gáz volt. Elmeséltem a történeteimet, az életemet, és egyszerűen nem tudott vele mit kezdeni. Nem csak az adott beszélgetésen, de később sem. Az meg nem jó. Körbenéztem egyébként honlapokon is, és olyan szakembert kerestem, aki egyrészt nő, másrészt meg ismeri ezt a területet, nem először fog ilyet hallani. Hát valahogy így kerestem én szakembert. Kérdezz itt is körbe a szakemberek között - gondolok a blog indítóira - biztos tudnak neked is segíteni, ahogy nekem is adtak jó tanácsot.
Azt hiszem, nekem is sokat segít, hogy olvaslak titeket, próbálok másokon is segíteni, és kicsit elmerülök a szakirodalomban is. Ha az ember tudja, hogy miért és hogy történik - mármint az idegállapot, agyi folyamatok, érzületek a traumára, és mit javasolnak a szakemberek a feldolgozásra, az szintén segít a javulás útján haladni.
Még valami: nekem is van nem egyszer olyan, hogy szívem szerint feladnám. Volt, hogy bőgtem, de iszonyatosan, és hangosan kiabáltam - a fogalmam sincs kivel -, hogy Miért pont én? Miért mindig engem? - de válasz úgysem jött, csak magamtól. Erőt pedig azoktól meritek, akik mellettem vannak, és saját magamból. Ha már idáig eljutottam, nem fogom feladni, és másnak sem ajánlanám :)
Kellemes Húsvétot és sok napsütést Neked!

Alette77 2010.06.02 21:09:57

Lányok!
Nem bírok élni, nem bírok létezni, úgy érzem belehalok. Elveszítettem a gyerekem mellett másik legfontosabb embert, a páromat. Belepusztulok, mert nála jobban tényleg csak a fiamat szeretem. Nem ér semmit az életem nélküle.
Elkergettem magamtól, tudom, hogy én vagyok a hibás, mert az a rohadt önvédekezés mindig előjön, meg a rossz napok. És most nincs itt, és nem ölel át éjjel. Nem tudok nélküle küzdeni, még egy napot sem elkezdeni. Odaadnám a fél életemet vagy akár az egészet is, hogy csak egy napot vele tölthessek újra. Hogy éljek nélküle? Képtelen vagyok rá. :((((((

Alette77 2010.05.06 14:04:12

@Donald19: Le a kalappal, te egy igazi barát vagy, hogy túrod a barinőd miatt a netet, és még irsz és tanácsot is kérsz. Le a kalappal, mert reményt adsz itt sok embernek ezzel is, melegséget hozol a szivünkbe. Én a magam részéről köszönöm, hogy igy törődsz a barátnőddel, mert még nekem is jól esik :)

Alette77 2010.04.06 15:19:07

Kedves Túlélő!
Velem is hasonló dolog történt, úgyhogy megértelek. Nehéz egy ilyen felismerés után felállni, továbbmenni és bízni. Nekem is nehezen megy, mind a mai napig. De akik itt vannak a blogon, mind erősek, hisz le merik irni, felismerik saját maguk előtt is, és nem takargatják, hogy mi történt velük. Te is erős vagyok, és gyógyulni fogsz. Én 32 éves vagyok, és van egy gyönyörű fiam. Biztos vagyok benne, hogy benned is van annyi erő és kitartás, hogy meg tudsz gyógyulni.
Mi itt vagyunk neked is!!!
Napsütést! Alette

Alette77 2010.05.06 14:04:12

@cleopatra-nyusz: Szia cleopatra-nyusz. Borzalmas, ami veled történt, undoritó féreg az, aki ilyet tesz egy nővel. Mert hogy nő vagy, egy emberi lény. Kérlek ne add fel, ne magadtól undorodj ezek miatt. Szerezz segitséget és irj nekünk, hogy mi válaszolhassunk, de ne add fel! Mi mindenképpen itt vaguynk neked.

Alette77 2010.05.06 14:04:12

Jaj, de mennék!!! A körülöttem lévők nincsenek elájulva a nem túl happy témáktól, ezért most nem is kérdezem őket. Pedig biztos jó lesz. Pest megyéből más nem megy véletlenül? Ha igen, és van egy hely vagy velem tartana valaki, szóljon.

Alette77 2010.04.06 13:27:47

Teljes mértékben egyetértek és csatlakozom!
Minden nő, akit valaha is molesztáltak, zaklattak, megerőszakoltak megérdemli az igazságtételt, még akkor is, ha a saját országának vezetése nem hogy nem áll mellé, de még meg is hurcolja.
Kitartás Zsanett! Sokan állunk melletted!
Hatházi Alexa, Budapest
HR tanácsadó

Alette77 2010.03.17 18:18:56

@csunyalany: Szia Csúnyalány! Még nem ismerjük egymást, először irok neked.
A saját történetemből kiindulva azt mondom, ne add fel. Akár mit is mondanak, akárhogy is viselkednek a körülötted lévők, te több vagy, mint ők valaha is lesznek. Menj el koleszba vagy albérletbe, ahogy többiek is irták. Minden sulit be lehet fejezni, én is csúsztam egy évet a középiskolával anno az egyik "esemény" miatt. Én is otthagytam azokat, akik mérgeztek engem, és azóta napról napra gyógyulok. Hidd el, megváltozna a sorsod, és biztos lehetsz benne, hogy jobb irányba.
Mi addig is itt vagyunk neked, ahogy te is nekünk.

Alette77 2010.03.23 16:24:32

@csunyalany: Szia! Nekem is most lett egy kiskutyám, ez igazi kis hercegnő :))
Annyira jó látni, ahogy szeret, feltétel nélkül bízik az emberben, jobban mondva bennem. Én is továbbra is azt mondom, jobban járnál a kolesszal. Én azóta gyógyulok, hogy nem vagyok otthon. A barátaim sokkal többet tesznek értem, ezerszer többet tudnak rólam, és meghallgatnak, amire a családom sosem volt képes. Hidd el, nekem is hiányzik egy család vagy egy anya, de nem az "igazi". Amig otthon vagy, és minden "arra" emlékeztet, nem biztos, hogy tovább tudsz lépni.
És ne félj szerintem sem panaszkodni, egymás mentsvárai és támaszai vagyunk. Napsütést!

Alette77 2010.03.23 16:24:31

Szárnyas Fejvadász, Cintia85!
Ne adjátok fel! Értékesek vagytok mind a ketten, és ezt higgyétek el magatokról. Erősebbek tudtok lenni bárkinél, én tudom, velem is történt elég sok minden gyerekkoromba, de gyógyulok és fejlődök, mert nem érdemli meg egyik féreg sem, hogy miattuk feladjuk.

Alette77 2010.03.17 18:18:56

@Selkt-Sa: Szia!
Forditsam valamelyik felét én?
A cikk jó, érdemes leforditani.
A

Alette77 2010.03.17 18:18:56

Szia Selkt-Sa!
Én szeretném elkérni a könyvet. Előre is köszönöm. Napsütést!
A