Regisztráció Blogot indítok
Adatok
rebarbaraa

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Apukám évek óta Parkinson kórban szenved, az állapota hol jobb, hol rosszabb, nagyon függ a gyógyszerek beállításától.   Egy baleset folytán megcsúszott, elesett és betört a feje, emiatt előbb a sürgősségire került, majd hogy beállítsák a gyógyszerét, a MARGIT KÓRHÁZ…..
rebarbaraa 2010.12.17 16:35:01
Végigolvasva az összes kommentet, szeretnék még néhány további félreértést eloszlatni:

Az "idős Papa" 60 éves, aki 4 évvel ezelőtt még autóval járt, extrém sportokat űzött, sportolt, szellemi munkát végzett. Ezzel csak arra akarok utalni hogy ne egy bácsikát képzeljetek el aki már amúgy megroggyanva magatehetetlenül összetörte magát és család - nem akarja látni hogy milyen állapotban van- ezért az orvosokkal hisztériázik, minden lehetséges alkalommal és csodát vár addig is a szakembereken tölti ki a keserűségét. Nem, nem erről van szó.

Elesett, nem volt koponyatörés (ilyet egyébként nem is írtam), csak egy felületi sérülés szédüléssel. Ebből sikerült egy hét alatt öntudatlan állapotot varázsolni.

Nem hisztériáztunk, nem volt hattyú halála sem az évek során sajnos volt alkalmunk már hozzászokni az efféle helyzekhez. Ahhoz azonban nem szoktunk hozzá és nem is voltunk hajlandóak hogy a pisiben fekve ne ismerjen meg az apám és a orvos elhajt a picsába hogy én nem értek ehhez. Én úgy tudom hogy a betegség kezelésében igen nagy szerepe van az orvos-beteg és családi környezete szoros együttműködésében, ehhez kértünk tanácsot, iránymutatást. azt nem tartom iránymutatásnak hogy a doktornő csak a borítékot fogadja el, a kérdésekkel meg már elküld. nem kell ahhoz szakembernek lenni hogy az ilyen tempójú hanyatlást és a rossz irányt valaki észrevegye.

A történet befejezése:
Protekciósként átjutottunk az AEK Neurólógiájára, ahol szintén elképesztőnek titulálták apukám állapotát. 1 hét után azt is hozzátették hogy nem biztos hogy ők a legmegfelelőbb osztály,(stroke specialisták) így - már orvosi támogatással - tovább keresgéltünk. A megoldás a Neurológiai Klinikán született meg ahol Dr. Takács Annamária és kollégái segítőkészségének és szakmaiságának hála napokkal az odakerülése után már javult az állapota és 2 hét múlva hazajöhettünk. Takács doktornő betege azóta is, teljesen átállította a gyógyszerezést, havonta járunk ellenőrzése és lekopogom, jól van.

Hogy miért kezdődött az egész kálvária: mert a betegség súlyosbodásával sajnos a korábbi kezelőorvos már nem vállalta apukám ellátását és a baleset idején épp az új (margit kórházi) orvoshoz kerültünk.

és külön:
@irise:

nem kívánom hogy bármikor is át kelljen élned a szüleid/gyermeked mellett hogy ennyire semmmibe veszik a szeretteid méltóságát, majd utána ezt valaki egy hisztinek minősítse. Ahogy sokan indokolatlanul támadják az orvosokat, úgy te is lehetnél több tisztelettel a másik oldal megpróbáltatásai iránt.
rebarbaraa 2010.12.17 16:12:10
@Irise
értem a kritikádat, de sajnos igaz amit írtam, azért nem olyan nehéz leeellenőrizni azt hogy valaki alatt kicserélték-e a pelenkát, evett, ivott-e és hogy megfürdették-e. Nem várta senki hogy egy hát alatt meggyógyul, de ahogy írtam, "mindössze" betört a feje és kicsit szédült, de evett, ivott, újságot olvasott, élte az életét. ez egy hét alatt totális káosszá alakult, ahogy bekerültünk, fel sem tudott állni és nem ismert meg minket. Nem azt vártam a doktornőtől hogy bejelentse hogy elmegy, de azért azt se vegyük normálisnak hogy a kezelőorvos azt sem mondja hogy ki veszi át, vagy kihez fordulhatunk.. (ez egyébként már a 2-ik hét végén volt). A kollégák a javaslatukhoz azért azt is hozzátették: nem értenek egyet a doktornő kezelési módszerével és jobban tenném ha nem hagynám itt sokáig. Összefogalva : igenis elvárható egy kezelőorvostól hogy hetente egyszer normális felvilágosítást kapjak és a nővérektől is elvárható hogy ne hagyják ott naphosszat a pisis ágyneműben étlen-szomjan a beteget. Az elmúlt években sajnos igen sok orvosnál megfordultunk és láttunk jót - rosszat, de ez tényleg alulmúlta az egészségügyről alkotott össznépi negatív képet. Tisztelem és becsülöm az orvosok és a nővérek munkáját, a jelenlegi helyzetükben még a hálapénzzel is egyet kell hogy értsek, de ebben a kórházban és ebben a helyzetben egy doktornőt kivéve (aki a végső lökést adta, hogy vigyem innen de gyorsan) gyalázatos volt mind az emberi mind a szakmai hozzáállás.