ekitzse 2013.10.02 14:57:45

@furmint-m: Szerintem sokak szerint az én esetem se normális, persze pozitív értelemben. De ettől még szerintem érdemes átgondolni, és nekem is át kellett, hogy melyek a fontos dolgok, amihez érdemes ragaszkodni és mi az ami igazából nem annyira lényeges, kis dózisban elviselhető, vagy nem is tudom hogy írjam. De persze a szülők és a nagyszülők részéről is ez érzelmi iq-ra és rugalmassága van szükség. Na mindegy, annyira helyzetfuggő, hogy talán tényleg nem érdemes jobban belemenni, és csak azért írtam le a saját tapasztalataimat, mert ilyen is van.

A másik, hogy én valószínűleg abból a szempontból is szerencsés vagyok, hogy nem tapasztaltam meg gyerekkoromban amiről a régi anyukák/mai nagymamák kapcsán írtok. Igaz az én anyukám félallasban tudott dolgozni egészen a legutóbbi időkig, és pont azt fájlalja, hogy az unokákra nem jut elég ideje. És anyósomnál is azt látom, hogy amikor tehette félállásba ment, (mondjuk ez náluk már később volt azt hiszem), de a lényeg, hogy nem láttuk tönkremenni a szüleinket. És pont a férjemmel beszéltünk róla, hogy nekünk pont az nehéz, hogy ők viszonylag fiatalon vállaltak gyereket, és nekünk az jön le, hogy ezzel kb kiteljesedtek,, a nevelésünk az egyik hobbijuk is volt, (ezt megint nem tudom igazán jól megfogalmazni), most ezt vette át az unokázás. Nekünk ezzel szemben egyrészt nehezebb volt belerázódni a szülő szerepbe (pedig mi sem későn, a 20-as éveinek végén vállaltunk gyereket), hiányzott a gondtalan fiatal lét kicsit, másrészt valóban sok elvárás van kívűlről, legyél sikeres és szorgalmas a munkában, ha gyereked van jó, de nagyjából a te bajod, oldd meg úgy ahogy tudod, illetve mi magunk is úgy érezzük, hogy még kéne kezdeni magunkkal valamit, és nincs meg a példa, hogy hogy egyeztessük össze a családot és a munkahelyi haladást. És ugye ráadásul mi szerencsések is vagyunk, mivel a külföldre költözésig korlátlanul számíthattunk a nagyszülők segítségére. Ja, és még az is, hogy sem apukám, sem apósom kapcsán nem mondhatnám, hogy munka után ne vették volna ki a részüket a gyerekezésből, meg később az unokázásból is, mert még mind a négy nagyszülő dolgozik.

Szóval egyrészt van más helyzet is, másrészt az igaz, hogy a mostani kihívásokra nem nagyon tudjuk megtalálni a választ a szüleinknél. Mert amiről ti írtatok Felicitásszal, ott a család, a gyerekek rovására ment a munka (még ha nem is volt a szülőknek más válsztása), és érthető hogy ezt szeretnétek elkerülni. De én sem látom, hogy hogy mi a megoldás, mert nálunk meg anyukámnál a munka szorult vissza, ami nekünk nagyon jó volt, de én az otthon láttottak alapján el sem tudom képzelni, hogy egy teljes állás hogyan kivitelezhető gyerekek mellett. (Mondjuk nálam a használhatatlan diplomám, a kevés munkatapasztalatom és a külföld is bonyolítja a helyzetet és szűkíti a lehetőségeimet de ez más kérdés...)

ekitzse 2013.10.01 11:08:53

Örülök, hogy újra megy a blog, és a folyamatosan olvastam a kommenteket. Én tökre egyetértek zellerlevéllel abban, hogy felesleges görcsösen kontrollálni a nagyszülőket. Mondjuk tuti hogy én szerencsés vagyok velük, konkrétan azt gondolom, hogy a világ legjobb nagyszülő párosai vannak mindkét oldalról, de ezzel együtt sok mindent máshogy gondolnak, csinálnak mint mi. És nem tragédia, hogy így van, ha egy hétig kicsit több csokit eszik a gyerek, több tv-t néz (nem egész nap, persze, de nálunk csak esti mese van, Anyukáméknál beficcen néha egy-egy mese napközben is), vagy később fekszik le (ez meg inkább a férjem szüleinél van). Az egyik oldalon meg jobban felötlöztetik mint én, a másik helyen meg kevésbé. A fiúk még mindent túléltek, sőt kifejezetten élvezik, nagy élmény számukra minden látogatás. És ha a nagyszülők jönnek látogatóba (mert messze lakunk, más országban), akkor meg nagyjából a mi rendszerünk szerint megy a dolog, ők is alkalmazkodnak. Ezért nyilván szerencsés is vagyok, de sose vártam el semmi extrát a nagyszülőktől, azon kívűl, hogy tudom, hogy nyugodtan rájuk bízhatom

ekitzse 2013.10.01 11:12:01

Nahát ez félbeszakadt...
Szóval biztos vannak kevésbé rugalmas és megbízhatö nagymamák és nagypapák, de tényleg van abban valami, hogy néha az anyukák is túlzásba esnek az elvárásaikkal, láttam ilyenre is példát a környezetemben.
Nálunk a nagyszülők szándékában sincs hiány, ez is szerencse, csak a távolság az akadály.