Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Tiriel

0 bejegyzést írt és 16 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
„Ezek az éjszaka settenkedő feketébe öltözött srácok semmi rosszban nem sántikálnak. Graffitiznek. De az ő alkotásaikat még csak nem is kell lemosni, hisz valójában ott sincs.” „If that’s not real art, then I clearly don’t know what is.”.....
Érdekes cikk jelent meg a kanadai Globe and Mail internetes kiadásában még februárban (elolvasható itt). Bár maga a cikk már vagy három hete lejött, azért írunk róla mégis hírrovatunkban, mert én csak most találtam meg és bizonyos szempontból változatlanul aktuális. Továbbá,…..
Tiriel 2011.03.19 14:18:10
Sziasztok, lőjetek le ha nagyon off, de a Líbia vs Magyarország ügyről ezt találtam, tényleg érdekes történet, és tényleg érdekes lenne, hogy áll most.

Magyar Nemzet, 2004. május 11.
Hazánk még nem fizetett Líbiának

Líbia továbbra is várja Magyarországtól azt a 28 millió dollárt, mellyel egy, a Kádár-rezsim alatt köttetett haditechnikai üzlet kapcsán tartozunk – értesült a Magyar Nemzet. A kifizetésről a felek az Orbán-kormány idején már megállapodtak, de a Medgyessy-kabinet addig halogatta az utalást, míg Líbia perrel fenyegette meg hazánkat.

A terrorizmust támogató országok amerikai listáján szereplő Líbia 28 millió dolláros – napi árfolyamon közel 5,8 milliárd forintos – követelésének kifizetéséről jelenleg is tart a felek közötti egyeztetés – tudtuk meg. A haditechnikai eszközök adásvételéről szóló szerződést 1982-ben kötötték, melyet magyar részről az egykori Technika Külkereskedelmi Vállalat (TKV) bonyolított. A megállapodás háromszázmillió dollárról szólt, ebből Líbia 44,5 millió dollárt előlegként, majd 1991-ben további hatmilliót utalt át az állami fegyverkereskedő cég számlájára.

Magyarország a felderítőrendszer kisebb részét leszállította, ám az afrikai ország ellen 1992-ben – a Lockerbie-merénylet miatt – az ENSZ embargót rendelt el, így az ügylet megszakadt. Líbia 1997-ben újra felvette a kapcsolatokat hazánkkal, és tárgyalásokat kezdeményezett a Horn-kabinet illetékeseivel. Csiha Judit (MSZP) volt privatizációs miniszter elvi megállapodást hozott tető alá a kamatokkal több mint hatvanmillió dolláros adósság egyhatodának elengedéséről. Az előző ciklus végén Faragó Csabának, az ÁPV Rt. akkori vezérigazgatójának több tárgyalás után végül 28 millió dollárra sikerült lealkudnia követelést, amelyet Magyarország a mai napig nem rendezett, ezért az afrikai ország nemzetközi pert helyezett kilátásba.

A Medgyessy-kormány idén március 31-én hagyta jóvá, hogy az ÁPV Rt. és Líbia megkösse az előző ciklusban parafált egyezségi megállapodást a Magyar Nemzeti Bankkal szemben igénybejelentés alatt álló bankgaranciák felszabadítása érdekében.
Az ÁPV Rt. illetékese tegnap úgy tájékoztatott: a Líbia delegációval a napokban állapodnak meg a kifizetés technikai részleteiről és kijelölik azt a kereskedelmi bankot, mely az átutalást teljesíti. Líbia budapesti képviseletén lapunk kérdésére közölték: az egyeztetés végéig nem kívánnak tájékoztatást adni a részletekről.
Tiriel 2011.03.19 14:45:18
És ebben is van pár érdekes dolog a bal-jobb anyázáson kívül:

forum.index.hu/Article/showArticle?t=9107933

Szóval érdekes ügy, úgy tűnik, tényleg ellopták valakik azt a pénzt. Még keresem, hogy közben az adónkból kifizettük-e Líbiát 2004 óta. Szokásos ügy lenne, a rendszerváltás körüli naaaaagy magánvagyonok kialakulásának egyik klasszikus példája, ezúttal dollárban.
A magyar társadalom legdemokratikusabb szavazásának nem az országgyűlési szavazást, hanem a személyi jövedelemadók egy százalékának felajánlásáról szóló rendelkező nyilatkozat kitöltését tartom. Itt ugyan sérül az általános és titkos választójog, mert ez pőrén anyagi…..
Nagyon nehezen hihető, hogy a most következő színes fotók nem pár napja és nem egy filmforgatás alkalmával készültek, pedig Szergej Mihajlovics Prokudin-Gorskii (1863–1944) az Orosz Birodalom és II. Miklós cár támogatásával 1909 és 1912 között készítette el őket egy…..
UPDATE: Itt a nagy felindulásban alapvetően keveredett össze a szezon a fazonnal, minthogy a népszerű DJ-razziákat a MAHASZ intézi, továbbá a matricákat is a ők adják az üres adathordozókra. Az Artisjus ettől függetlenül az őket érintő kérdésekben hamarosan önálló posztban…..
Tiriel 2010.07.07 15:46:03
@kanbatu: igazad van (nem örülök), az Artisjus tényleg nem kommunikál jól és sok találgatás és rosszindulat veszi körül. Sok szerző harcol és harcolt már a korszerű kommunikációért, átlátható működésért.

Szerintem sem megy másképp.
Interjú Roger Faxonnal, az EMI Music Publishing elnök-vezérigazgatójával A zene legális felhasználásának védelméről tárgyalt Magyarországon az EMI Music Publishing (zeneműkiadó) elnök-vezérigazgatója. Roger Faxon az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium EU-ügyekért…..
Tiriel 2010.02.12 13:35:58
Egészítsük csak ki a képet: ezek a publisher fiúk CSAK pénzt akarnak, ráadásul mindenáron! A pénz egyik (és kb. legbővebb) forrása Magyarországon is a jogdíj: a kereskedelmi média által és az üres hanghordozók után befizetett díjak (milliárdok!) jelentik a publisher multik fő bevételi forrását. Másban már Magyarországon nincs számottevő pénz.

Hogy működik mindez? A multi megveszi a Pöcsöm Band repertoárjának publisher jogait magától a Pöcsöm Bandtől, akiknek azt ígéri, hogy ezzel belekerül a nemzetközi kosárba, ahonnan a felvételeit továbbértékesíti majd. (Dehogyis értékesíti :)). Emellett ezentúl a publisher szedi be a Pöcsöm Band szerzői jogdíjait pl. az Artisjustól is, és a kemény és profi szolgáltatásért jutalékot kap.

Idáig nem is tűnik rossznak, ugye?

Csakhogy: a publisherek igyekeznek elfoglalni a szerzői jogvédő egyesületeket, hogy azokban kulcshelyzetbe kerülve úgy alakítsák a szabályokat, ahogy az nekik kedvező. Ez a folyamat zajlik már egy ideje és most felgyorsult. A cél világos: rámenni arra a sok pénzre, amit a jogdíj jelent. A probléma ezzel csak az, hogy a jogkezelő egyesületek Európa-szerte úgy működnek, hogy a befolyó jogdíjakat nem csak gépies matek alapján osztják szét, hanem számos minőségi és civil szempontot is beemelnek. Ilyenek pl., hogy nem hagyják éhen halni a klasszikus zeneszerzőket és a szépirodalmat, oktatási és kiadványtámogatási alapítványokat tartanak fenn, ösztöndíjakat adnak a tehetségeknek stb.

A publisherek mindezt leszarják, hiszen vállalatok, amik CSAK a pénzre hajtanak. Számukra 10 másodperc szinuszjel pont ugyanolyan értékes, mint 10 mp Mozart.

Most is zajlik Magyarországon ugyanez: a multik komplett zenekarokat és repertoárokat vásárolnak fel és próbálják elfoglalni az Artisjust; arra hivatkoznak, hogy milyen sok előadót képviselnek. Ha sikerül nekik, akkor a jogvédőn átfolyó pénzek egyre nagyobb részére teszik rá a kezüket, ami a gyakorlatban azt jelenti majd, hogy a magyar zenei-kulturális élet amúgy sem bőséges anyagi forrásainak még nagyobb részére ráteszik a kezüket.

És a befizetett szerzői jogdíjak egy jelentős része a mi pénzünk, amit közös kulturális érdekből, időnként fogcsikorgatva kifizetünk (pl. az üres CD-k után). Ezt a pénzt a multik fogják és egyszerűen elviszik az országból.

Úgyhogy -- bár lehet utálni az Artisjust -- a helyzet az, hogy a jogdíjak kérdése lehet rosszabb és ez már készülődik is.
Tiriel 2010.02.16 21:33:47
@drrodopszin: nagyon valós és fogós kérdések ezek, normális esetben ezekre a jogvédő egyesületek tagsága (azaz maguk a zenészek, a szerzők) keresnek és találnak választ. Ezt érvényesítik aztán az egyesület döntéseiben és munkájában, pl. a felosztási szabályzatban, a lobbitevékenységükben stb.

Az Artisjus esetében ez csak részben igaz sajnos, mert örököltünk az átkosból egy kissé bűzös viszonyrendszert egy elég merev egyesületi vezetéssel, egy erősen bebetonozott szervezeti szabályzattal -- és persze az ezzel járó titkolózással, béna kommunikációval és a mindebből fakadó külső és belső bizalmatlansággal.

Ehhez jön egy hozzá nem értő, passzív egyesületi tagság, ami nem akar, nem tud érdemben változtatni a szabályokon.

A helyzet nagyon rossz és ezt használják ki a multik most.