Adatok
prpr
0 bejegyzést írt és 48 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Pár perc politika, egyszerűen, szubjektíven
Üzenjük a Kormánynak, hogy nekik is be kell tartaniuk a magyar törvényeket!
2020.01.18 20:27:27
Gyöngyöspata ügyében olyan mértékű hülyeségáradat zajlik, hogy azt gyakorlatilag nagyon nehéz komolyan venni. A kormányunk, ami gyakran hangoztatja, hogy ők a magyar emberek akaratát képviselik, viszont éppen akkora kavarást hajt végre az amúgy is ezer sebből vérző közéleten, hogy ilyet tényleg…..
prpr
2020.01.20 15:33:39
@FILTOL: kicsiben már a nyugati migráns simogató libsi modell működik itt is.A sok érzékenyítő oktatás a bírôknál elérte célját.
prpr
2020.01.20 15:42:57
@Etniez: Annyi az õsszefüggés h a tények ellenére azok pofáznak legjobban, akik idejében már 5 évig működött az elkülönítés.Nem szôltam az ítéletről ne csúsztass.Más gyerekek meg már akkor tudnak írni amikor elsősők.Ja h a szüleik sem tudnak?Biztosan ők is el voltak különítve......
prpr
2020.01.20 15:51:29
@Etniez: És az egykét millió amit pár hónap alatt eliszik a család az majd mindent megold egész életükre? Talán életük végéig el kellene őket tartani.Miert nem kapnak életjáradékot?Azért jó lenne tudni mit csináltak 8 évig?
Egyre több jel mutat arra, hogy az őszi önkormányzati választások után új fokozatba kapcsol a Fidesz 2010-ben indított fülkeforradalma. Orbán Viktor felül akarja írni a gránitszilárdságú alaptörvényt, végképp le akar számolni a kulturális és tudományos élet még ellenálló csoportjaival, valamint meg…..
A Város Mindenkié
A rendészeti bizottság tárgyalni sem engedi a hajléktalan emberek üldözésének megszüntetéséről szóló törvényt
2015.12.09 14:57:41
Nem engedte felszólalni az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottsága Sándor Ferencet, A Város Mindenkié (AVM) hajléktalan aktivistáját, hogy elmondhassa álláspontját a közterületi hajléktalanság büntetéséről. A bizottság 2015. december 9-én tárgyalta azt a…..
Az, hogy az elmúlt 3 évben sorra indítjátok a nyomozásokat az elmúlt 8 év emberei ellen helyén való, mert a magyar közélet korrupt és meg kell tisztítani, az már nagyon nem helyén való, hogy az eredményességi mutató szerint becsúszik itt ez-az De az, hogy miközben az ország…..
A Transparency International Magyarország blogja
El a kezekkel az Alkotmánybíróságtól!
2012.12.19 10:52:14
Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatójának bejegyzése:
Aggasztó, hogy Dr. Salamon László KDNP-s országgyűlési képviselő személyében a nemzeti együttműködés rendszere már a sokadik olyan jogászt juttatja a taláros testületbe, aki a…..
A Transparency International Magyarország blogja
Könnyebb lesz visszaélni a közpénzekkel az új PTK szerint
2013.02.12 16:43:48
Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatójának bejegyzése:
Beigazolódott a félelem - ígéretek ide vagy oda, az új Ptk. üzleti titokká tette a közpénzköltést, nehezebb lesz a közpénzek nyomon követése. Sőt, elvileg az is előfordulhat, hogy…..
Orbán Viktor egy hete a rádióban és ma a Parlamentben lényegében kimondta a teljesen logikátlant. Az Alkotmánybíróság emberekből áll, az emberek gyarlók, így az Alkotmánybíróság is; tehát ki kell javítani az általuk vétett hibákat. A logikátlan azért logikátlan, mert egy…..
prpr
2013.01.21 17:45:46
@P.Guszti: Mivel ezen az oldalon mindenki alkotmányjogász,vagy legalábbis foglalkozik a kérdéssel, feldobok egy konkrét kérdést.Vajon hova lehet fordulni,ha maga az Alkotmánybíróság hoz saját előző határozatával és magával az Alkotmánnyal ellentétes döntést? És ez nem csak feltételezés, aki soha nem olvasott jogszabályt vagy bírósági ítéletet, az is össze tud hasonlítani két bekezdést,egyiket az AB döntéséből, a másikat az AB határozatából. Hogyan és miképpen,milyen érdekek mentén döntött vajon a KÚRIA, majd az AB a következő ügyben?
Alkotmánybíróság (rövidített szövegek):
Tárgy:Tájékoztatás magánvéleményről a 3348/2012. (XI. 19.) AB végzéssel kapcsolatban
Tudomásul véve,hogy az Alkotmánybíróság végzése ellen -Magyarországon- semmiféle további panasznak nincs helye,csupán tájékoztatom arról a Tisztelt Alkotmánybíróságot,hogy az ügyet továbbra sem tekintem lezártnak. Azért nem,mert egy nyilvánvaló céllal hozott választottbírósági ítélet egy nyilvánvalóan Alkotmány sértő döntéssel és a közösségi jog alkalmazására vállalt alkotmányos kötelezettség nyilvánvaló megtagadásával nem zárható le. Sajnálatosnak tartom,hogy magyarként,Magyarországon,a magyar Alkotmány (Alaptörvény) írott szabályai ellenére igazamat a közösségi jog alapján kell kiharcolnom.”
Kivonat a 3348/2012. (XI. 19.) AB végzésből:
„[11] Az itt elmondottak szerint az ügyben visszaható hatályú ítélkezésről fogalmilag sem lehetett szó. 2002. április 1. után a törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés következtében a közösségi versenyjog magyar jog alapján, magyar hatóság előtt való alkalmazása kötelező volt.”
Az AB Alkotmány ellenes végzésének bizonyításához nem szükséges az AB részletes indokolásának ismerete; mindenki tudja:mindent meg lehet indokolni, más kérdés, hogy kilóg -e lóláb?
Idézet a 72/2002. (XII. 19.) AB határozata indokolásának III.3.1. pontjából.) (ABH 2002, 433, 438).
„Magyarország azonban jelenleg még nem tagja az Európai Uniónak, így a közösségi jog közvetlenül nem érvényesül még Magyarországra nézve, csupán az Európai Megállapodásból eredő jogközelítési kötelezettség terheli a Magyar Köztársaságot, mint szerződő felet.”
A közösségi jog közvetlen alkalmazását ugyanis a csatlakozási szerződés 2004. április 26-i kihirdetése tette lehetővé. Különösen jellemzi ennek a döntésnek a körülményeit. hogy az alkotmányjogi panaszt elutasító végzést hozó, és előtte „magyarázó” AB eljárótanács elnöke alkotmánybíróként egyik szerzője és aláírója volt a fenti 72/2002.(XII.19.)AB határozatnak, mely egyértelműen KIZÁRTA a csatlakozás előtti időszakra a közösségi jog közvetlen alkalmazását Magyarországon. Egyébként a közösségi jogot a peres ügyben a csatlakozást megelőző időszakra alkalmazó egyik választottbíró szintén alkotmánybíróként jegyezte a tiltást tartalmazó idézett AB határozatot. Tehát egyikük sem járatlan a közösségi jog és az alkotmányozás témakörében. Ki tud választ adni arra, hogy ilyen ügyekre kinek és miért van szüksége Magyarországon, és miért tehetnek tönkre cégeket és emberek tucatjait egy látványosan „téves” jogalkalmazással? És miért, kinek jó az, hogy milliárdos károk esetén a Magyar Állam kártérítési felelősségét választják a károkozó cég ellenében?
Alkotmánybíróság (rövidített szövegek):
Tárgy:Tájékoztatás magánvéleményről a 3348/2012. (XI. 19.) AB végzéssel kapcsolatban
Tudomásul véve,hogy az Alkotmánybíróság végzése ellen -Magyarországon- semmiféle további panasznak nincs helye,csupán tájékoztatom arról a Tisztelt Alkotmánybíróságot,hogy az ügyet továbbra sem tekintem lezártnak. Azért nem,mert egy nyilvánvaló céllal hozott választottbírósági ítélet egy nyilvánvalóan Alkotmány sértő döntéssel és a közösségi jog alkalmazására vállalt alkotmányos kötelezettség nyilvánvaló megtagadásával nem zárható le. Sajnálatosnak tartom,hogy magyarként,Magyarországon,a magyar Alkotmány (Alaptörvény) írott szabályai ellenére igazamat a közösségi jog alapján kell kiharcolnom.”
Kivonat a 3348/2012. (XI. 19.) AB végzésből:
„[11] Az itt elmondottak szerint az ügyben visszaható hatályú ítélkezésről fogalmilag sem lehetett szó. 2002. április 1. után a törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés következtében a közösségi versenyjog magyar jog alapján, magyar hatóság előtt való alkalmazása kötelező volt.”
Az AB Alkotmány ellenes végzésének bizonyításához nem szükséges az AB részletes indokolásának ismerete; mindenki tudja:mindent meg lehet indokolni, más kérdés, hogy kilóg -e lóláb?
Idézet a 72/2002. (XII. 19.) AB határozata indokolásának III.3.1. pontjából.) (ABH 2002, 433, 438).
„Magyarország azonban jelenleg még nem tagja az Európai Uniónak, így a közösségi jog közvetlenül nem érvényesül még Magyarországra nézve, csupán az Európai Megállapodásból eredő jogközelítési kötelezettség terheli a Magyar Köztársaságot, mint szerződő felet.”
A közösségi jog közvetlen alkalmazását ugyanis a csatlakozási szerződés 2004. április 26-i kihirdetése tette lehetővé. Különösen jellemzi ennek a döntésnek a körülményeit. hogy az alkotmányjogi panaszt elutasító végzést hozó, és előtte „magyarázó” AB eljárótanács elnöke alkotmánybíróként egyik szerzője és aláírója volt a fenti 72/2002.(XII.19.)AB határozatnak, mely egyértelműen KIZÁRTA a csatlakozás előtti időszakra a közösségi jog közvetlen alkalmazását Magyarországon. Egyébként a közösségi jogot a peres ügyben a csatlakozást megelőző időszakra alkalmazó egyik választottbíró szintén alkotmánybíróként jegyezte a tiltást tartalmazó idézett AB határozatot. Tehát egyikük sem járatlan a közösségi jog és az alkotmányozás témakörében. Ki tud választ adni arra, hogy ilyen ügyekre kinek és miért van szüksége Magyarországon, és miért tehetnek tönkre cégeket és emberek tucatjait egy látványosan „téves” jogalkalmazással? És miért, kinek jó az, hogy milliárdos károk esetén a Magyar Állam kártérítési felelősségét választják a károkozó cég ellenében?
Anyánk, az Index által feltárt bizarr vállasztott bíróságos sztori mindenképp megér egy Zugügyvéd posztot. Az ELTE AJK Polgári Jogi tanszékéről verbuválódott bírók a Zugügyvéd szerint is elég sajátos ítéletet hoztak, de a szóban forgó bíróságon szerzett személyes…..
prpr
2011.10.03 12:07:00
@prpr: Választottbíróság-LB.Ez mi??? „A” jelű melléklet
Tisztelt Európai Bizottság!
Az Európai Bíróság a C-126/97.sz. (Eco Swiss China Time Ltd kontra Benetton Internacional NV) ügyben hozott ítéletének Magyarország Legfelsőbb Bírósága általi tudatos megsértése miatt benyújtott panaszomra okot adó tényeket a következőkben részletezem.
(Megjegyzem, hogy azért van szükség a Legfelsőbb Bíróság végzésében foglaltak részletes elemzésére, mert ez a végzése bizonyítja, hogy mire lehet számítani, ha az Európai Bizottság részére magyarázatot kell adnia.)
A Legfelsőbb Bíróság az Európai Bíróság C-126/97.sz. ítéletének – az alsóbb fokú állami bíróság által alkalmazott – alábbi rendelkezését sértette meg:
Az Európai Bíróság a következő szempontok alapján hozta meg ítéletének 2. pontját:
Az ítélet rendelkező részének 2. pontja a fentiekre vonatkozóan az alábbiakat tartalmazza:
Az elsőfokú nemzeti bíróságnak nem volt szükséges előzetes eljárást kezdeményeznie a vonatkozó közösségi szabályokra tekintettel, továbbá az alábbi Legfelsőbb Bírósági határozatra tekintettel nem volt jogi lehetősége ítélte meghozatala előtt az Európai Bíróság által már eldöntött kérdésben előzetes döntéshozatalra kérdést intézni az Európai Bírósághoz:
A panasszal összefüggő magyar jogi rendelkezéseket (a nemzeti jog belső eljárási szabályait) a következőkben ismertetem:
A választottbíráskodásról szóló 1994.évi LXXI.törvény lényeges rendelkezései:
A jogerős bírósági ítélet hatálya pedig a következő:
Részlet az 1952. évi III. törvényből (Pp):
Tehát a magyar nemzeti jog szerint:
1. A választottbíráskodásról szóló 1994.évi LXXI.törvény a választottbírósági ítéletet a jogerős bírósági ítélettel teszi egyenlővé (58.§.).
2. A törvény szerint a választottbírósági ítélet azonnal jogerőssé válik. (54.§.)
3. A jogerős ítélet ellen 60 napos jogvesztő határidőn belül nyújtható be érvénytelenítési kereset, ezt követően végső jogerőre emelkedik. (55.§.(1).
4. A választottbírósági ítélet érvénytelenítése csak korlátozott számú indok (55.§.) alapján kérhető.
5. Az érvénytelenítési eljárással nem támadott választottbírósági ítélet érvénytelenítésére, mivel az eleve jogi ad abszurdum, nincs jogi szabály, nincs jogi lehetőség.
Ez utóbbi esetre az Alkotmánybíróság a következőket mondta ki:
Tehát a nemzeti jogerőt azon a címen sem lehet megkérdőjelezni,ha bárki úgy ítéli meg,hogy nem volt helyes az első választottbírósági ítélet.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság Eljárási Szabályzatának (mint a peres félek és a Választottbíróság között létrejött szerződésnek) lényeges rendelkezése:
A magyar jognak az ítélt dologra (res iudicata) vonatkozó rendelkezései:
Részletek a Legfelsőbb Bíróság elvi határozataiból: (EBH2009.1969) (Legf.Bir.Gfv.30.075/2009.sz. határozat) elvi részének részlete:
A jogerős rendes bírósági ítélethez a következő anyagi jogerő fűződik:
Részlet az 1952. évi III. törvényből (Pp):
További részletek a Legfelsőbb Bíróság Gfv.30.075/2009.sz. határozatából:
1. A panaszolt eljárás során született ítéletek, melyeket mellékelve megküldünk, a következők:
1.
2.
3.
4.
2. A közösségi jog megsértésének bizonyítása jogi tényekkel
(Továbbiak azt kívánjuk bizonyítani, hogy a Legfelsőbb Bíróság az első választottbírósági döntést a választottbíráskodásra vonatkozó nemzeti jogszabályok szándékos megsértésével fosztotta meg a forgalmazási jogra vonatkozóan jogerejétől, és kizárólag abból a célból, hogy ezzel életben tudja tartani a második választottbírósági ítélet nemzeti és közösségi jogot sértő jogellenes ítéletét. A Legfelsőbb Bíróság ezzel a döntésével szándékosan megakadályozta a közösségi jog érvényesülését ebben a konkrét ügyben. Ennek okával ebben az eljárásban nem kívánunk foglalkozni, azonban az alkalmazandó jog egyszerűsége és pontossága, továbbá megsértésének körülményei bizonyítják, hogy a közösségi és nemzeti jog megsértésére szándékosan került sor).
Az EU Bíróság idézett ítéleti rendelkezése szerintünk azt jelenti, hogy a jogerős választottbírósági ítéletet egy következő választottbírósági ítélet nem teheti vitássá, sőt a jogerős választottbírósági ítélet még a későbbi választottbírósági ítélet megsemmisítési eljárásnak keretében – mint a megyei bíróságon lefolytatott eljárás és a Legfelsőbb Bíróság eljárása volt – sem vizsgálható felül.
Hivatkozunk C-173/03.sz ügyre, melyben az Európai Bíróság ítélete kimondta, hogy a tagállamok felelősséggel tartoznak a legfelsőbb bíróságok közösségi jogba ütköző ítéletei miatt. A Legfelsőbb Bíróság az alkalmazandó közösségi jogot nyilvánvaló módon és szándékosan szegte meg, amikor egy előző választottbírósági ítéletet, mely jogerősen döntött cégünk, a Mirelta forgalmazási jogának kérdéséről közvetlenül is, de a szerződések érvényességéről is. Maga az első választottbírósági ítélet, majd az elsőfokú rendes bíróság jogerős ítéletében ezt az első véglegesen jogerős választottbírósági döntést egyértelműen az eredeti állapot helyreállításaként értékelte, a Legfelsőbb Bíróság a nemzeti jogrendet és a közösségi jogot (az Európai Bíróság ítéletét) is sértve vizsgálta felül az első választottbírósági ítélet döntését a második választottbírósági ítélet érvénytelenítése érdekében indult eljárás során.
A második választottbírósági ítéletet érvénytelenítő első fokú (megyei) bírósági ítélet (3.sz. melléklet) az Eco Swiss ítélet rendelkező részének 2. pontját a következők szerint értelmezte:
E jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság az ellenérdekű fél felülvizsgálati kérelme keretében hatályon kívül helyezte, és kizárólag „a res iudicata sérelmének elbírálása körén kívül eső” érvénytelenítési okok vizsgálatát engedélyezte. A végzés tartalmát tekintve megtiltotta az elsőfokú állami bíróságnak az Európai Bíróság hivatkozott ítéletének alkalmazását.
A Legfelsőbb Bíróság az első választottbírósági ítélet jogerejét vonta meg, annak ellenére, hogy az érvénytelenítési eljárást a második választottbírósági ítélet ellen indítottuk. A Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsának jogsértése az alkalmazandó jog pontos szabályaira tekintettel tudatos volt, amikor az első jogerős választottbírósági ítéletet közel három év után alkotmányellenesen megfosztotta jogerejétől egy második, közrendet sértő választottbírósági ítéletre hivatkozva, kizárólag azért, hogy ellehetetlenítse az Eco Swiss ítélet 2. pontjára történő hivatkozást az eljárás további szakaszában.
A második választottbírósági ítélet (2.sz. melléklet) magával az ítélet indoklásával bizonyította be azt, hogy szándékosan áttörte a nemzeti jogerő intézményének falát, és ezzel az első választottbírósági döntésben helyreállított forgalmazási jogot megsemmisítette, egyidejűleg az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárása során a C-126/97.sz. ügyben hozott ítéletét, mint a választottbíróságokat is érintő közösségi jogot is semmibe vette, mert arról tudnia kellett, hogy „… egy közbenső választottbírósági ítélet, amely végleges jellegű, és amely nem képezte megsemmisítés iránti kereset tárgyát az előírt határidőn belül, jogerőre emelkedik, és többé nem tehető vitássá egy későbbi választottbírósági ítélettel,…” Ez a nemzeti jog szerint is sérti a jogrendet, az EK 81.cikkre hivatkozó második választottbírósági döntés pedig – mivel az EK 81. cikk alkalmazása közrendi kérdés, ez az ítélet a közösségi jog szerint is közrendet sért.
(A közösségi jogot a második választottbírósági ítélet kétszeresen is sérti, mivel egyrészt a jogerős első ítéletet nem vizsgálhatta volna felül, nem semmisíthette volna meg döntését, másrészt a nélkül hozott ítéletet az EK 81. cikk megsértését illetően, hogy egyáltalán semmilyen tényállást nem vizsgált, melyek vizsgálatát egy ilyen döntés esetén a közösségi jog előírja. A közösségi jog megsértésre a második választottbírósági ítélet így abnormis jogi indokolást adott. Ennek azonban ezen panaszeljárás keretében nincs jelentősége, mert nem is foglalkozhatott volna a véglegesen jogerőssé vált első választottbírósági ítéletben eldöntött kérdésekkel.)
A jogerős első választottbírósági döntés által érvényesnek ítélt forgalmazási jogot (mely döntés a vonatkozó szerződések érvényességét is kimondta, és a jogvita valamennyi körülményének értékelését elvégezte) a második választottbírósági ítélet az alábbi indokkal „semmisítette” meg:
„Az adásvételi szerződésben rögzített vételi jog gyakorlásának megakadályozása és elmaradása által (ez az első ítélet jogerős döntésére történő egyértelmű hivatkozás! T. I.) azonban az alperes javára biztosított magyarországi területre vonatkozó jog időben korlátlanná vált, továbbá a piac felosztása az eredeti szerződéses rendelkezéstől levált és így un. súlyos korlátozássá vált.”(A mondat második fele értelmetlen, értelmezhetetlen jogi fogalmazás, ami bármit is jelent, az első ítélet jogerejére nézve semmit sem jelenthet, mert az semmilyen jogcímen nem szüntethető meg. T. I.)
Tehát a második választottbírósági ítélet a jogerős első választottbírósági ítélet jogerejét semmibe véve, annak egy fiktív, spekulatív következményeire hivatkozva hozott az első választottbírósági ítéletben megállapított, az eredet állapot szerint is gyakorolt forgalmazási jogot semmissé nyilvánított döntést.
A Legfelsőbb Bíróság ezt a második választottbírósági ítéletben elismert, az első választottbírósági ítélet jogerős döntése által „létrehozott helyzetet” szintén „elismerte” azzal, hogy magáévá tette, és végzése indokolásában hivatkozott erre a második választottbírósági eljárás során kreált indokra. Tehát a Legfelsőbb Bíróság is tudatában volt annak, hogy egy előző jogerős ítéletet bírált felül a második választottbírósági eljárás.
A Legfelsőbb Bíróság a közösségi jog érvényesülését szándékosan meggátolta azzal, hogy az első választottbírósági ítéletet maga is felülbírálta, melyre sem a nemzeti, sem a közösségi jog szerint nem volt hatásköre, és egy valótlan és iratellenes indoklással vonta meg annak jogerejét.
Iratellenesen az állítja a Legfelsőbb Bíróság végzése, hogy az első választottbírósági ítélet nem döntött „érdemben” a forgalmazási jog kérdésében. A nemzeti jog szerint, ha ez igaz is lenne, még akkor sem érvényteleníthette volna az első választottbírósági ítéletet, ha az első választottbírósági ítélet ellen érvénytelenítési kereset nyújtanak be, mert ebben az esetben is csak a választottbírósági törvényben meghatározott érvénytelenítési okokat vizsgálhatta volna.
Az első választottbírósági ítélet ellen azonban nem indult érvénytelenítési per, így a Legfelsőbb Bíróság a nemzeti jogot, egyidejűleg a közösségi jogot is semmibe vette, kifejezetten abból a célból, hogy az ellenérdekű fél érdekében az első választottbírósági ítélet jogerejét el tudja venni és megakadályozza az Európai Bíróság Eco Swiss ügyben hozott ítéletére történő hivatkozást a peres eljárás további szakaszában.
A Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsa átvette a 4.sz. mellékletként csatolt végzése indokolásába a második választottbírósági eljárótanács által már megfogalmazásában a jogerő intézményét sértő álláspontot. És ahelyett, hogy ezt a második választottbírósági tanács „beismerő vallomásaként” annak alátámasztására használták volna fel, amiről szól, nevezetesen, hogy jogerős ítéletet „vizsgált felül” a második választottbírósági ítélet, inkább azt a jogilag hamis állítást tették, hogy erre azért volt lehetőség, mert az első választottbírósági ítéletben nem vizsgálták „érdemben” a forgalmazási jog kérdését. Ezért ezt a hiányosságot volt hivatva pótolni a második választottbírósági tanács a jogerős ítélet megsemmisítése útján.
3. Az első választottbírósági ítélet jogerejének jogellenes megszüntetése
Jogi szakértőik megvizsgálhatják, hogy az első választottbírósági ítélet rendelkező része valóban helyreállította-e a Mirelta tagi jogviszonyát az opciós jog semmissé nyilvánítása következményeként, továbbá magában hordozza-e a Güntner-Tata Kft társasági szerződésében található, a Mireltát, mint tagot megillető tagi különjog, a forgalmazási jog gyakorolhatóságát.
A javasolt vizsgálat a következők szerint végezhető el:
Az első választottbírósági ítélet rendelkező része az alábbiakat tartalmazza (1. sz.mellékletben található):
„A Választottbíróság megállapítja, hogy az A-HEAT Allied Heat Exchange Technology AG (Fürstenfeldbruck) és a Mirelta Hűtőtechnika Holding Kft. (Tata) között 2003. szeptember 15-én megkötött Adásvételi szerződés és tagi megállapodás 5. pontjában 3. bekezdésében található, alábbi mondat érvénytelen:
„Az Eladó jelen szerződés aláírásával 5 évre szóló opciós jogot biztosít 2007. június 16-tól kezdődően a Vevő részére, amely alapján a Vevő jogosulttá válik az Eladó fennmaradt üzletrészének névértéken történő megvásárlására.”
Ezen túl a kereset elutasításra kerül.”
A Mirelta tagi jogviszonya a 6. számú mellékletként csatolt 2007. évi Cégközlöny 79267. számú lapjának tanúsága szerint a Güntner-Tata Kft-ben 2007/06/18-án szűnt meg, és a 7. számú mellékletként csatolt 2010. évi Cégközlöny 75765. sz. lapjának tanúsága szerint az első választottbírósági ítélet végrehajtásaként 2007/06/18-án – ugyan azon a napon – helyre is állt. Tehát a Mirelta tagi jogviszonya egyetlen napig sem szűnt meg, így a Mirelta társasági szerződésben szereplő különjoga sem szűnt meg.
A Mireltának, mint tagnak a Güntner-Tata Kft. társasági szerződésbe fogalt tagi különjoga a 8. sz.melléklet tanúsága szerint a következő:
„4.2.1.A társaság termékeit Magyarországon kizárólag a MIRELTA Hűtőtechnika értékesítheti.”
„13a.1 A Mirelta jogosult….valamint határozatlan időtartamig Magyarország területén minden, a társaság által gyártott termék kizárólagos forgalmazására.”
És ha a rendelkező rész jogi következményeit illetően bárkinek jogi értelmezési nehézsége támadt volna, az első választottbírósági ítélet indokolásában (1.sz. melléklet 35. oldal) háromszor is kifejtette, hogy az opciós jog érvénytelenítése következtében a Mirelta forgalmazási joga kifejthető, nem kérdőjelezhető meg.
Ennyi ennek az egész panaszügy kezdetének valós jogi tartalma, amibe az ellenérdekű fél nem nyugodott bele. A jogszerű, törvényes eljárás az lett volna, hogy a rendes bíróságon 60 napon belül érvénytelenítési pert indítanak az első választottbírósági ítélet ellen. De nem ezt tették, hanem a nemzeti és közösségi jogot sértő megoldást találtak ki.
A második választottbírósági ítélet (2.sz. melléklet) a Mirelta első választottbírósági ítélettel helyreállított, társasági szerződésben rögzített tagi különjogát (a magyarországi forgalmazási jogát) semmisítette meg a magyar jogrend, a jogbiztonság és a közösségi jog súlyos sérelmén keresztül, a közrendet sértve. Nyilvánvalóan azért kellett és azért lehetett a második eljárásnak megsemmisítenie a Mirelta forgalmazási jogát, mert azt az első ítélet jogerősen helyreállította.
Azon, hogy a Legfelsőbb Bíróság fontosnak tartotta az első választottbírósági ítélettől utólagosan elvenni a forgalmazási jog kérdésében hozott döntésének jogerejét (amire egyébként semmilyen törvényes lehetősége nem volt), nem kell csodálkozni, hiszen mást nem tehetett a közösségi jog kikerülhetősége érdekében. Megsértve ezzel a választottbíráskodásra vonatkozó törvényt, az összes eddigi legfelsőbb bírósági elvi határozatot, melyek szerint a rendes bíróság érdemben nem vizsgálhatja felül a választottbíróság ítéletét, csak a Vbt.-ben meghatározott érvénytelenítési okokat vizsgálhatja, ezeket is nyilvánvalóan csak akkor, ha érvénytelenítési per indult a választottbírósági ítélet ellen.
A Legfelsőbb Bíróság végzése végül arra a hamis következtetésre jutott, hogy az első választottbírósági ítélet „a további kereseti kérelmek érdemi elbírálásával nem foglalkozott”. A fenti végzés arra nem ad magyarázatot,hogy az a választottbírósági döntés, mely szerint „a felperes forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni” „az továbbra is kifejthető” miért nem minősül ”érdemi” elbírálásnak.
De a Legfelsőbb Bíróság nem csak azt igyekezett abszurd próbálkozásokkal bizonyítani, hogy nem döntött „érdemben” az első választottbírósági ítélet a Mirelta forgalmazási jogáról, hanem ennek ellenkezőjét, és így a második választottbírósági ítélet szándékos jogrend és közrend sértését is maga bizonyította be, amikor a második választottbírósági tanács abszurd és fiktív indoklását ismerteti, mármint azt, hogy az első választottbírósági ítéletben jogerősen megállapított forgalmazási jog megszüntetésére milyen okból került sor.
A legfelsőbb bírósági végzés indoklása abszurd módon magáévá teszi, elfogadja és rögzíti azt a jogi álláspontot, hogy a második választottbírósági tanácsnak miért volt joga a jogerős első választottbírósági döntést megváltoztatni. E szerint:
„az első választottbírósági ítélet által létrehozott helyzet – a vételi jogra vonatkozó kikötés semmisségének megállapítása, ezáltal a kizárólagos forgalmazási jog korlátlan idejűvé válása – miatt vált súlyosan piackorlátozóvá.”
Tehát a második választottbírósági tanács számára és a legfelsőbb bírósági tanács számára is egyértelmű volt, hogy a jogerős első ítélet miatt a Mirelta kizárólagos forgalmazási joga korlátlan idejűvé vált (helyesebben korlátlan idejű maradt, mert mindig is az volt) az első ítélet következményeként, és erre a jogi tényre történt hivatkozásával a legfelsőbb bírósági eljáró tanács elismerte, hogy a forgalmazási jog jogerejét az ebben az esetben semmit nem jelentő „érdemi” jelzőre hivatkozva vette el.
Ha a második választottbírósági tanácsnak „a súlyosan piackorlátozóvá” válásra hivatkozó fikciója igaz is lenne (bizonyítottuk, és bármikor ismét bizonyítjuk, hogy az EK 81. cikkre hivatkozás csak egy kreáció, nincs ténybeli alapja) akkor sem lett volna jogosult sem a második választottbírósági eljárás, sem a Legfelsőbb Bíróság az előző választottbírósági ítélet jogerejét „megsemmisíteni”.
4. Az első választottbírósági ítélet jogerejének bizonyítása
Az első választottbírósági ítélet jogerejét maga a második választottbírósági ítélet és a legfelsőbb bírósági végzés bizonyítja azzal, hogy az első ítéletnek a forgalmazási jogot megállapító következményeire hivatkozva hozott a második eljáró tanács azzal ellentétes ítéletet.
Azzal, hogy a második választottbírósági ítélet megsemmisítette (az egyébként jogerősen fennálló) forgalmazási jogot, egyszersmind azt is bizonyítja, hogy az első ítélet a forgalmazási jog kérdésében jogerősen döntött.
A rendelkező rész értelmezését az első választottbírósági ítélet a következők szerint adja meg a választottbírói indoklás érdemi részében (a részletes ítéleti tényállást és az ítélet indoklását az eljáró tanács egyébként 35 oldalon rögzíti), amivel a forgalmazási jog érvényességének megállapítására vonatkozó konkrét kereseti pontok elutasításának okát is megindokolja:
„A felperes a 2008. május 13-án kelt beadványában benyújtotta a „záró jogi összefoglalóját”. A felperes összefoglalója szerint az alábbi kereseteket nyújtotta be:
„1. számú kereseti kérelem: Társasági szerződésbe foglalt polgári jogi (szindikátusi) megállapodások hatályosságának megállapítása.” Ezen az alapon a felperest véleménye szerint megilleti a kizárólagos magyarországi forgalmazási jog.
„2. számú kereseti kérelem: Jogsértések megállapítása”.
A felperes szerint a szindikátusi szerződésből eredő jogainak megsértését jelenti, hogy a felperes megrendeléseit a Güntner-Tata társaság nem teljesíti.”
„3. számú kereseti kérelem: Alperes kötelezése a teljes szindikátusi szerződéscsomag betartására, valamint e megállapodások az utasítható harmadik személyek általi betartatására.”
A felperes hangsúlyozza: „Ez a legfontosabb kereseti kérelmünk, mivel e kérelem kifejezi azon szándékunkat, hogy jelen eljárásban nem kártérítést követelünk; sokkal inkább előzetesen az eredeti állapotot kívánjuk helyre állítani és a 17 éven keresztül folytatott kereskedelmi tevékenységünket változatlan keretfeltételek mellett szeretnénk folytatni.”
„A Ptk. 239. § (1) bekezdése alapján, amennyiben a szerződés érvénytelensége csupán annak egy része vonatkozásában áll fenn, a teljes szerződés érvénytelensége csak akkor állapítható meg, ha a felek a szerződést ezen érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. A szerződés tartalma alapján a Választottbíróság nem állapította meg a teljes szerződés érvénytelenségét.”
Ř Közbevetés: Ha nem állapította meg a Választottbíróság a teljes szerződés érvénytelenségét, akkor a szerződés többi része változatlanul érvényes.
Az ítélet rendelkező részéhez kapcsolódva az első választottbírósági ítélet az alábbiak szerint minősítette a felek jogviszonyát:
A legfelsőbb bírósági eljáró tanácsa bizonyosan tisztában van azzal, hogy egy ítéletnek nem csak a rendelkező része, hanem az indokolásnak a rendelkező részhez tartozó releváns indokolása is jogerőre emelkedik. Ez azt jelenti, hogy a bíróság döntése emelkedik jogerőre. De az sem vitatható, hogy a döntés már magában a rendelkező részben megszületett, mert az automatikusan magában foglalja a forgalmazási jog gyakorolhatóságát is. Az „elutasítás” és az „okafogyottság” pontosan ezt fejezi ki, amit az indoklás egyértelműen tartalmaz.
Tehát a Választottbíróság első ítéletének jogereje egyértelműen kiterjed:
- a Mirelta tagi jogviszonyának helyreállítására,
- a semmissé nyilvánított opciós jog kivételével a szerződések többi részének senki által nem vitatott érvényességére,
- a szerződések érvényessége körében kifejezetten a kizárólagos magyarországi forgalmazási jog gyakorlására, amit „nem lehet megkérdőjelezni”.
A Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.075/2009. számú határozatában kifejtette: „Egy jogerős ítélet rendelkező részét és indoklását – amely az elbírált tényeket és jogot tartalmazza –, tehát együtt kell vizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy mire terjed ki az ítélt dolog hatálya.”
5. A második választottbírósági ítélet jogsértésének bizonyítása
Az első jogerős választottbírósági ítéletet követően a pervesztes A-HEAT AG nem a választottbírósági törvényben rögzített egyetlen lehetőséggel élt, hanem a jogerős ítélet megváltoztatását kérte ugyan ennél a Választottbíróságnál.
Ellenkérelmünkben az alábbiak szerint kértük az ítélt dolog kérdésének megvizsgálását.
„II. A teljes kereset elutasítása
Kérem a Tisztelt Választottbíróságot, hogy a felperes keresetét teljes egészében utasítsa el arra tekintettel, hogy a peres felek között a kereseti tényállással megegyező tényállás alapján és a keresettel érvényesíteni kívánt jog tárgyában a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság a Vb/07129 számú eljárásban 2008. október 6-án jogerős ítéletet hozott, mégpedig átfogó mérlegelési jogával élve. A kereseti kérelem szerinti tartalommal létrehozandó vételi jogra vonatkozó megállapodás jogszabály megkerülésére (in fraudem legis), illetve az ítélt dolog (res iudicata) burkolt felülbírálására irányulna.”
A második választottbírósági eljárás eredményeként az eljáró tanács anélkül, hogy az ítélt dolog kérdésére legalább a fenti kifogásra tekintettel reagált volna vagy a legkisebb mértékben is kitért volna, az alábbi ítéletet hozta:
„A Választottbíróság megállapítja, hogy a Güntner-Tata Kft. társasági szerződésének 4.2.1 és 13.a.1 foglalt rendelkezései, amelyek szerint a Mirelta Kft. javára a Güntner-Tata Kft. termékeire vonatkozó határozatlan időre szóló kizárólagos magyarországi forgalmazási jogot biztosít, semmisek.”
Ítéletét egyértelműen az alábbi zagyvaságra alapította, és feljogosította magát a második eljáró tanács, hogy a jogerős ítélettel szemben mégis megvonja a MIRELTA forgalmazási jogát:
A magyarországi forgalmazási jog: „összhangban állna a közösségi versenyjog előírásaival és nem lenne tiltott (többek között a magyarországi piaci részesedésre tekintettel sem a nemzeti, sem az ezzel egyező szövegű közösségi jog által sem tiltott, meg azért sem, mert egy országot érintve nincs közösségi dimenziója. T.I.). Így lenne ez különösen az ún. post sale non competition clause (eladás utáni versenytilalmi megállapodás) vagy egy járulékos (kiegészítő) megállapodás esetén, mint ahogyan azt eredetileg a társasági szerződés rendezte is. (A társasági szerződés a forgalmazási jogot biztosította 1990 óta, semmit nem rendezett ezen kívűl ebben a vonatkozásban a magyar piaccal kapcsolatban a társasági szerződés. T. I.) „Az adásvételi szerződésben rögzített vételi jog gyakorlásának megakadályozása és elmaradása által azonban az alperes javára biztosított magyarországi területre vonatkozó jog időben korlátlanná vált, továbbá a piac felosztása az eredeti szerződéses rendelkezéstől levált és így ún. súlyos korlátozássá vált”.
A „vételi jog gyakorlásának megakadályozása” amiről egy előző jogerős választottbírósági ítélet döntött, súlyos korlátozást okozott a közösségi versenyjogot trójai falóként alkalmazni szándékozó választottbíróknak. Egyébként nem a választottbírók által hivatkozott okból vált a forgalmazási jog „időben korlátlanná” hanem azért, mert ez szerepel az első választottbírósági ítélet által érvényben tartott szerződésekben, és ez volt a feltétele a MIRELTA üzletrészek eladásának.
A jogsértő ítélet meghozatala szempontjából azonban az idézett indoklásnak nagy jelentősége van, ezzel ugyanis a második választottbírói tanács elismeri, hogy az első választottbírósági ítélet döntött a forgalmazási jog kérdésében a MIRELTA javára, így a forgalmazási jog semmissé nyilvánítására éppen ezért volt szükség.
6. Az elsőfokú rendes bírósági eljárás és jogerős ítélete
A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság kérelmünkre elsődlegesen abban döntött, hogy az első választottbírósági ítélet jogerejét sértette-e a második választottbírósági ítélet. (Itt most csak röviden térek ki arra, hogy a második ítéletet hozó eljáró tanács az EK-81. cikkre hivatkozva a MIRELTA perbeli ellenfele pozícióját átvéve a védekezés legcsekélyebb lehetőségétől elzárva titokban hozta meg a fenti ítéletét, és egyetlen, az EK-81. cikk alkalmazását lehetővé tevő ténybeli elem ismerete nélkül indokolta azt meg.)
Mivel az elsőfokú rendes választottbírósági ítéletben kimerítően szerepel minden szükséges hivatkozás, itt csak ismétlés jelleggel az ítéletének a közösségi jogra hivatkozó részét ismertetem:
„Az Eco-Swiss ítéletből a megyei bíróság megítélése szerint az következik, hogy miután az első választottbírósági ítélet, amely jogi okfejtésében kimondta, hogy a felperest megilleti a tagsági jogviszonyának helyreállása (az opció semmisségének megállapítása) miatt a magyarországi kizárólagos forgalmazási jog, a második választottbírósági ítélettel már nem tehető vitássá, mert az első választottbírósági ítélet végleges jellegű volt. Emiatt a második választottbírósági ítélet megsemmisítésére vonatkozó eljárásban már nem vizsgálható, hogy a korábban az EK Szerződés 81. cikkét is érintő eljárásban a választottbírósági döntés helyes volt-e vagy sem. A magyar jogrend szerint is a választottbírósági döntés végleges jellegű, mindenkire kötelező, eldöntött kérdés újra nem tehető vizsgálat tárgyává. Az ennek ellenére meghozott újabb választottbírósági döntés közérdeket sértő voltára alapos okkal hivatkozhatott a felperes.”
A közösségi jog megsértését azzal is elkövette a Legfelsőbb Bíróság, hogy bár nyilvánvaló célzattal alaptalanul azt állítja, hogy az első választottbírósági ítélet nem döntött a forgalmazási jog kérdésében, de közben arra már nincs figyelemmel, hogy az Eco Swiss ítélet nem erről, hanem általános érvénnyel arról rendelkezik, hogy amennyiben egy szerződést egy választottbírósági ítélet érvényesnek nyilvánított, az egy következő választottbírósági ítélettel nem vizsgálható felül.
Tehát sem a második választottbírósági eljárás során, sem a legfelsőbb bírósági felülvizsgálati eljárás során a közösségi jog szerint nem lett volna vizsgálható, hogy „egy szerződés, amelyet a közbenső választottbírósági ítélet jogi szempontból érvényesnek nyilvánított, nem semmis-e a Szerződés 85. cikke értelmében." (Lásd a Mirelta magyarországi forgalmazási jogát tartalmazó társasági szerződési kitételeket változatlanul érvényesnek nyilvánító első választottbírósági döntést.)
A Legfelsőbb Bíróság nagy tudású, nagy gyakorlatú bíráinak, akiknek munkaköri kötelességük a jogszabályok ismerete, arra kellene csupán válaszolniuk, hogy az első választottbírósági ítélet érvényben tartotta-e a felek közötti szerződéseket az opciós jog kivételével? Vagy inkább arra, hogy az első választottbírósági ítélet érvénytelenítette-e az opciós jog kivételével a felek közötti szerződéseket? Ezen kérdések megválaszolásával a jogi mellébeszélés és csúsztatások, hamis állítások lehetősége megszűnik, és maguk a bírák is megvilágosodhatnak.
7. A Legfelsőbb Bíróság jogsértései
A megyei bíróság jogerős ítéletét a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárás keretében hatályon kívül helyezte azzal a valótlan indoklással, hogy az első választottbírósági ítélet nem döntött a forgalmazási jog kérdésében, egyidejűleg védelmébe vette a második választottbírósági ítélet közrendet sértő indoklását, mellyel az Legfelsőbb Bíróság is felhatalmazva érezte magát az első jogerős ítélet alkotmány-ellenes megsemmisítésére.
Bár minden magyarul olvasni tudó ügyvéd, jogász, bíró és közember, nem tud mást kiolvasni az első választottbírósági ítéletből, mint azt, hogy a Mirelta Holding Kft. tagi jogviszonya és ezzel együtt a forgalmazási joga változatlanul érvényes maradt, az nem kérdőjelezhető meg, a Legfelsőbb Bíróság mégis azt olvasta ki az egyértelmű rendelkező részből és annak releváns indokolásából, hogy az első választottbírósági ítélet elutasította a Mirelta forgalmazási joga helyreállítása érdekében három különböző változatban benyújtott kereseti kérelmeit.
A Legfelsőbb Bíróság végzésének indoklási része (24. oldaltól) egy jogi csúsztatásokat, elhallgatásokat, hamis hivatkozásokat tartalmazó valótlanságok halmaza.
Első idézet az Legfelsőbb Bíróság végzésből:
„Az első választottbírósági eljárásban a felperes által előterjesztett kereseti kérelmekből a Választottbíróság érdemben csak a második kereseti kérelmet bírálta el…”
Ez a tartalom nélküli „érdemben” „csak a második kereseti kérelmet bírálta el” hamis állítás azt a nyilvánvaló tényt hivatott elfedni, hogy az első választottbírósági ítélet rendelkező része helyreállította a Mirelta tagi jogviszonyát, ezzel együtt a forgalmazási jogát, ami így soha sem szűnt meg.
A Mireltát, mint tagot a társasági szerződés rendelkezése szerint a forgalmazási jog megilleti, amit maga az ítélet indokolási része külön is megerősít.
Ennél egyértelműbben és „érdemibben” nem is lett volna elbírálható a forgalmazási jog kérdése.
Második idézet az Legfelsőbb Bíróság végzéséből:
(Az első idézet folytatása):”… a többi tekintetében kifejtette, hogy azok – a tagsági jogviszony helyreállítása miatt – okafogyottá váltak.”
A legfelsőbb bírósági végzés iratellenesen, szándékosan elhallgatja az okafogyottság okát, meghamisítva ezzel magát az első választottbírósági eljárás során közokiratba foglalt ítélet értelmét.
Ezt az első választottbírósági ítéleben foglaltak az alábbiak szerint bizonyítják:
„Mindennek figyelembe vétele mellett a Választottbíróság csupán az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás 5. pont 3. bekezdésében található mondat érvénytelenségét állapította meg. Tekintettel arra, hogy a Választottbíróság megállapította, hogy az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás vételi jog alapítására vonatkozó rendelkezése semmis, a felperes egyéb kereseti kérelmeit visszautasította, mivel azok okafogyottá váltak (1. számú kereseti kérelem: A társasági szerződésbe foglalt polgári jogi megállapodások érvényességének megállapítása, amely kérelem arra irányult, hogy a forgalmazási jog fennállását érjék el – e kérelem okafogyott, mivel a forgalmazási jog az opciós megállapodás semmissége miatt kifejthető; 2. számú kereseti kérelem: A jogsértések megállapítása – e kérelem okafogyott, mivel jelen szerződésben a felperes a forgalmazási jog gyakorlását igyekezett elérni, és az opciós megállapodás semmisségének megállapítása eredményeként a felperes forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni; 3. számú kereseti kérelem: Az alperes és az utasítható személyek kötelezése a teljes szindikátusi szerződés betartására, amely az eredeti állapot helyreállítására irányult – e kérelem azért okafogyott, mert az opciós megállapodás semmisségének megállapítása miatt a felperes forgalmazási joga továbbra is fennáll, és e jogát ebben az esetben az alperes sem vonja kétségbe).”
Hát igen: mint fentebb olvasható, azért váltak „okafogyottá” a kereseti kérelmek, mert a Mirelta tagsági jogát az ítélet rendelkező része helyreállította, a tagi jogviszony jogerős helyreállítása a forgalmazási jogot a társasági szerződés rendelkezésénél fogva egyértelműen biztosította, így nem volt jogilag szükséges további okokat kitalálni.
A Legfelsőbb Bíróság az elhallgatással teremtette meg a következő szándékos jogi hazugságai feltételét, az ügyet felületesen ismerők félrevezetésének lehetőségét.
Harmadik idézet az Legfelsőbb Bíróság végzéséből:
(A második idézet folytatása): „… a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezzel a Választottbíróság egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a további kereseti kérelmek érdemi elbírálásával nem foglalkozott, a felek érveit és ellenérveit nem vizsgálta meg.”
Ez a mondat szándékos meghamisítása az első választottbírósági ítéletnek, magának az okiratnak, és törvénytelen beleavatkozás jelent a jogerős első választottbírósági ítéletbe.
Vajon milyen alapon állítják a végzésben, egy 35 oldalas ítéleti tényállás és indoklás rögzítése után, hogy az első választottbírósági tanács „a felek érveit és ellenérveit nem vizsgálta meg”?
Ha így lett volna, akkor sem érvényteleníthette volna az Legfelsőbb Bíróság az első választottbírósági ítéletet ezzel az indokkal, ha az első ítélet ellen érvénytelenítési pert indít a sérelmet szenvedett fél. Éppen ezért nem indítottak érvénytelenítési eljárást az első ítélet ellen, és választották a törvénysértő megoldást. Most a legfelsőbb bírósági tanács két és fél év után önkényesen jogot formál egy jogerős választottbírósági ítélet érvénytelenítésére?
Egy jogerős választottbírósági ítéletet érdemben még az érvénytelenítési peres eljárásban sem vizsgálhatja egyetlen bíróság sem, itt pedig egy véglegesen jogerőssé vált választottbírósági ítéletet vizsgál felül jogellenesen a Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsa?
Vajon a jogerős első választottbírósági ítélet, amely ellen nem is indult érvénytelenítési eljárás, melyik érvénytelenítési okot merítette ki? És honnan merítette az alkalmazott jogot az eljáró tanács, hogy a törvényekkel, a fenti és még sok más elvi határozattal, az állandó bírósági joggyakorlattal szemben ilyen megállapításokat tegyen?
És még egyszer: „a felek érveit és ellenérveit nem vizsgálta meg.” azért is hamis ténymegállapítás, mert a válsztottbírósági ítélet ennek éppen az ellenkezőjét tartalmazza:
A Legfelsőbb Bíróság tehát az „és élve a jogvita valamennyi körülményére vonatkozó átfogó mérlegelési jogával” szövegű választottbírósági ítélet indoklásból azt a következtetést tudta csak levonni, hogy az első választottbírósági ítélet nem döntött „érdemben” a forgalmazási jog kérdésében. Azt már nem, hogy a jogvita valamennyi körülményét figyelembe véve döntött!
Vajon akkor miről döntött, amikor a Mirelta tagi jogviszonyát visszamenőlegesen helyreállította és a szerződéseket minden más vonatkozásukban érvényben tartotta?
És miért hallgatta el az Legfelsőbb Bíróság az első választottbírósági ítélet indoklásának többi részét?
És mi van ilyenkor az ítélt dolog tárgyával, a keresettel érvényesített jogról való döntéssel, az annak alapjául szolgáló releváns tényekkel és jogi okfejtésekkel, így a felek közötti jogviszony minősítésével, amely utóbb vitássá nem tehető, attól egy későbbi perben a bíróság sem térhet el – ahogy nem térhet el egy újabb választottbírósági ítélet sem, mert a választottbíróság ítélete végleges és mindenkire kötelező (BH 2002. évi 235. jogeset, Vbesz. 43. §).
A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetétől szakértői véleményt kértem arra nézve, hogy az alábbi fogalmazás ”a magyar nyelv szabályai szerint egyértelmű-e abból a szempontból, hogy cégünk, mint felperes a forgalmazási jog gyakorlására jogosult.”
Az MTA Nyelvtudományi Intézetétől az alábbi indoklás nyelvi értelmezését kértem:
„Az alábbi szövegről kérjük szakértői véleményüket:
„Mindennek figyelembe vétele mellett a … bíróság csupán az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás 5. pont 3. bekezdésében található mondat érvénytelenségét állapította meg. Tekintettel arra, hogy a … bíróság megállapította, hogy az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás vételi jog alapítására vonatkozó rendelkezése semmis, a felperes egyéb kereseti kérelmeit visszautasította, mivel azok okafogyottá váltak (1. számú kereseti kérelem: A társasági szerződésbe foglalt polgári jogi megállapodások érvényességének megállapítása, amely kérelem arra irányult, hogy a forgalmazási jog fennállását érjék el – e kérelem okafogyott, mivel a forgalmazási jog az opciós megállapodás semmissége miatt kifejthető; 2. számú kereseti kérelem: A jogsértések megállapítása – e kérelem okafogyott, mivel jelen szerződésben a felperes a forgalmazási jog gyakorlását igyekezett elérni, és az opciós megállapodás semmisségének megállapítása eredményeként a felperes forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni; 3. számú kereseti kérelem: Az alperes és az utasítható személyek kötelezése a teljes szindikátusi szerződés betartására, amely az eredeti állapot helyreállítására irányult – e kérelem azért okafogyott, mert az opciós megállapodás semmisségének megállapítása miatt a felperes forgalmazási joga továbbra is fennáll, és e jogát ebben az esetben az alperes sem vonja kétségbe.)”
Az MTA Nyelvi Intézete Isz.2011/175.számú, a panaszhoz 5. sz.mellékletként csatolt három oldalas szakértői véleményében a fenti szöveg alábbi – természetesen nem jogi – értelmezését adta:
Tehát ez olvasható ki az első választottbírósági ítéletből a magyar nyelv szabályai szerint.
A Legfelsőbb Bíróság az első választottbírósági ítélet meghozatalának körülményeit jogszerűen nem is vizsgálhatta volna, mert sem az anyagi jogszabályok, sem az eljárásjogi jogszabályok választottbírósági eljárásban történő alkalmazása a rendes bíróság által még egy érvénytelenítési perben sem vizsgálható felül.
Azt írja az Legfelsőbb Bíróság végzése:
A Megyei Bíróság „Tévedett azonban annak megítélésében, hogy a két választottbírósági ítéletben milyen kereseti kérelmek kerültek érdemben elbírálásra.”
Nem tér ki arra a végzés, hogy mi különbség van szerintük egy kereseti kérelem választottbírósági elbírálása, és „érdemi”választottbírósági elbírálása között. Egy keresetet vagy elbírál a választottbíróság, és erről ítélet hoz, vagy nem bírál el, és nem hoz ítéletet. Az a rendes bíróság által nem vizsgálható, hogy a kereseti kérelem elbírálása során az anyagi és eljárási jogszabályokat miként alkalmazta a választottbíróság. Az ítélet indokolásának hiányosságai még egy érvénytelenítési eljárásban sem teszik lehetővé a választottbírósági ítélet érvénytelenítését, nem pedig egy jogellenes utólagos beavatkozás során. Tehát ha ítéletet hozott a választottbíróság, akkor elbírálta a keresetet a szubjektív „érdemi”, ebben a vonatkozásban tartalom nélküli jelző hiányában is.
Az első eljárásban az Legfelsőbb Bíróság valótlan állításai ellenére „érdemi” döntés született a forgalmazási jogról, ezeket a kérelmeket elbírálta az eljáró tanács és háromszorosan érvényesnek ítélte. A második eljárásban is „érdemi” döntés született a forgalmazási jogról, csak hogy egy véglegesen jogerős előző döntést, az ítélt dolog jogintézményét semmibe véve. Az első eljárásban a Mirelta keresetben kérte a forgalmazási jogának helyreállítását, ami jogerősen megtörtént. A második eljárásban – az első eljárásban is előadott EK-81. cikkre hivatkozva az A-Heat AG – ismét, nem kereseti kérelemben – felhozta az EK-81. cikk sérelmét, aminek a második választottbírósági ítélet helyt adott, és erre hivatkozva „megsemmisítette” az első választottbíróság jogerős ítéletét, mintegy másodfokú bíróságként eljárva.
Álságos tehát az Legfelsőbb Bíróság végzésnek arra történő hivatkozása, hogy tévedett a megyei bíróság, amikor nem jól ítélte meg, hogy a két választottbíróság ítéletben milyen kereseti kérelmek kerültek „érdemi” elbírálásra. Ugyanis egy választottbírósági ítélet érvényességét illetően nem vizsgálható, hogy miként jutott a választottbíróság döntési helyzetbe. A döntés maga vizsgálható a megsemmisítési eljárás során és az, hogy – az érvénytelenítési perrel támadott, így véglegesen nem jogerős választottbírósági ítélet érvénytelenítését a Vbt. lehetővé teszi-e vagy sem.
A legfelsőbb bírósági végzés indokolása a következő valótlan állítást tartalmazza:
„Az első választottbírósági eljárásban a felperes által előterjesztett kereset kérelmekből a Választottbíróság érdemben csak a második kereseti kérelmet bírálta el, a többi tekintetében kifejtette, hogy azok - a tagsági viszony helyreállítása miatt - okafogyottá váltak.”
Itt következik az Legfelsőbb Bíróság részéről a valótlan, jogellenes állításai csúcsa:
„A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezzel a Választottbíróság egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a további kereseti kérelmek érdemi elbírálásával nem foglalkozott, a felek érveit és ellenérveit nem vizsgálta meg.” És a csúsztatást a Legfelsőbb Bíróság ekként folytatja: ”A rendes bíróság a választottbíróság e döntését nem vizsgálhatja felül, nem tulajdoníthat annak más értelmet, mint amit a választottbíróság a döntésében kifejtett.”
Az is hamis állítás, hogy „a további kereset kérelmek érdemi elbírálásával nem foglalkozott”, mert nem is kellett a forgalmazási joggal külön „foglalkozni”, ugyanis az a tagi jogviszonnyal együtt járó jog. De el kell olvasni a 35 oldalas anyagot, amelyben a felek érvei és ellenérvei a második választottbírósági ítélettel szemben bőségesen megtalálhatók.
A Választottbíróság döntése nyilvánvalóan nem odáig olvasandó, ameddig a jogsértő végzés miatt szükséges, hanem végig, így:
Nem tulajdoníthat más értelmet ennek a döntésnek a rendes bíróság? Véletlenül (?) nem az volt a választottbíróság döntése, hogy (a tagi jogviszony helyreállításának következményeként):
1. a forgalmazási jog kifejthető!
2. a forgalmazási jog nem kérdőjelezhető meg!
3. a forgalmazási jogot alperes sem vonja kétségbe!
És nem itt következne az, hogy „A rendes bíróság a választottbíróság e döntését nem vizsgálhatja felül, nem tulajdoníthat annak más értelmet, mint amit a választottbíróság a döntésében kifejtett? Ugyanis a választottbíróság „komplex” döntése: a tagi jogviszony helyreállítása és a benne foglalt forgalmazási jognak a megállapítása.
Az Legfelsőbb Bíróság végzésben még a következő is szerepel:
„A második választottbírósági eljárásban….Az elé terjesztett kérelmeket vizsgálva állapította meg a felek által létrehozott GÜNTNER TATA Kft. társasági szerződésében foglaltak részletes elemzése során azt, hogy annak egyik rendelkezése (a kizárólagos magyarországi forgalmazási jog) az első választottbírósági ítélet által létrehozott helyzet - a vételi jogra vonatkozó kikötés semmisségének megállapítása, ezáltal a kizárólagos forgalmazási jog korlátlan idejűvé válása - miatt vált súlyosan piackorlátozóvá.”
Nem döntött az első választottbírósági ítélet „érdemben” a forgalmazási jog kérdésében! – állította az Legfelső Bíróság az előbbiekben, most pedig azt állítja, hogy az első választottbírósági ítélet által létrehozott helyzet, „a forgalmazási jog korlátlan idejűvé válása miatt vált súlyosan piackorlátozóvá” a társasági szerződés rendelkezése.
Akkor most mi a valóság? A kitalált ok, az első választottbírósági ítélet miatt a „a forgalmazási jog korlátlan idejűvé válása”, szolgáltatott jogi indokot a jogerős első ítélettel ellentétes második ítélet meghozatalára (lényegében egy „másodfokú” választottbírósági ítéletre), vagy nem döntött az első ítélet a „érdemben” a forgalmazási jog kérdéséről?
Azt írja még az Legfelsőbb Bíróság a végzésben:” A választottbírósági felperes (jelen eljárás alperese) által előterjesztett kereset kérelmek tekintetében a res iudicata kérdése nem merülhetett fel, mert a kereset a vételi jog újonnan való létrehozására irányult.”
Tehát az első választottbírósági ítéletre (mely a vételi jogot semmisnek minősítette) és perbeli ellenfelünkre (akire az ítélet joghatást gyakorolt) nem vonatkoznak az előírások és a törvények? A vételi jog „újonnan való létrehozása” ennek peres eljárásban való érvényesítésével nem vitatja a vételi jogát megszüntető jogerős ítéletet? Akkor a Legfelső Bíróság szerint vajon mit tesz az, aki a megsemmisített vételi jog újonnan való létrehozása érdekében pert indít? Ezzel a végzésbe foglalt hamis indoklással az Legfelső Bíróság csak azt bizonyítja, hogy kritikátlanul és jogellenesen kiáll a második választottbírósági eljárás, illetve az abban eljáró tanács tagjai mellett, ahelyett, hogy megállapította volna azt a valós jogi helyzetet, hogy a második választottbírósági eljárás már eleve ítélt dologban indult, és ezt a választottbírók is tudták.
Ahhoz pedig, hogy mit vizsgált” érdemben” az első választottbírósági eljárás az előbbiek szerint az Legfelsőbb Bíróság öttagú tanácsának semmi köze sincs. Az nagyon messzire vezetne, hogy bármely rendes bíróság saját szubjektív értékítélete szerint döntené el, hogy egy választottbíróság „érdemben” vagy nem érdemben vizsgált meg egy kérdést. Ha úgy gondolja egy állami bíróság, hogy a vizsgálat nem volt érdemi, akkor érvénytelen a választottbírósági ítélet újabban? Mostantól ez az Legfelsőbb Bíróság elvi határozata? Vagy csak kifejezetten ebben az ügyben érvényes? Akkor most már megvalósul a közrend megsértése újabban, ha rá lehet fogni egy választottbírósági ítéletre, hogy valamit nem vizsgáltak „érdemben”?
Nem esetleg a peres félnek kellett volna érvénytelenítési eljárást indítani 60 napon belül ezen a címen? És ezzel az indokkal lehetett volna érvényteleníteni az első választottbírósági ítéletet?
Az is nyilvánvaló hamis állítás, hogy „nem állapítható meg a res iudicata ténye az elbírált jog azonosságának hiánya” miatt. Az elbírált jog: az első választottbírósági ítélet döntése szerint az, hogy a Mirelta jogosult-e a Güntner-Tata Kft termékeinek kizárólagos magyarországi forgalmazására. Az első döntés szerint ez a joga nem kérdőjelezhető meg. A második választottbírósági ítélet is abban a jogkérdésben döntött, hogy a Mirelta jogosult-e a Güntner-Tata Kft termékeinek kizárólagos magyarországi forgalmazására.
Az Legfelsőbb Bíróság végzése és a második választottbírósági ítélet is egyaránt arra hivatkozik, hogy az első választottbírósági ítélettel helyreállított forgalmazási jogot meg kellett semmisíteni a versenyjogi tilalom (egyébként kreált) megsértése miatt. Akkor az elbírált jogban, a forgalmazási jogban mi az, ami nem, és miért is nem azonos?
„…illetve az elbírált tényalap részbeni különbsége miatt”sem állapítható meg a res iudicata. Azt a végzés meg sem kísérelte kifejteni, hogy mit tekint a tényalap részbeni különbözőségének, ugyanis a második választottbírósági ítélet semmilyen tényalapot, semmilyen tényt nem állapított meg az EK-81. cikk megsértésével kapcsolatban. Semmilyen tény megváltozására nem utal a második választottbírósági ítélet, csupán arra, hogy az első jogerős választottbírósági ítélet következményei miatt érezte feljogosítva magát arra, hogy azzal ellentétes döntést hozzon. Egy ítéletnek legtöbbször vannak következményei. Ilyenkor és ezért megváltozik a tényalap?
Az Legfelsőbb Bíróság végzése végül megállapítja, hogy „a választottbíróság a felek jogviszonyát komplex módon rendezi.” Ezt a második ítéletre mondta ki! És az első választottbírósági ítélet nem komplex módon rendezte? Mit felejtett ki a kereseti kérelmek elbírálása során?
Ezért álságos, átlátszóan hamis, semmivel sem igazolt a Legfelsőbb Bíróságnak az a végzésbe foglalt álláspontja, hogy a második választottbírósági ítélet az „elbírált jog azonosságának hiánya” és „az elbírált tényalap részbeni különbözősége” miatt törhette át a jogerő falát.
Ez nyilvánvaló, erőltetett valótlanság. Az „elbírált jog” bizonyítottan a forgalmazási jog volt mindkét esetben, az első ítélet megállapította, a második ítélet megvonta, az „elbírált tényalap” is teljesen azonos volt, hiszen az első eljárásnak is tárgya volt az EK-81. cikk ügye, és a választottbíróság „élve a jogvita valamennyi körülményére vonatkozó átfogó mérlegelési jogával a felhozott bizonyítékok alapján a rendelkező részben foglaltak szerint hozta meg választottbírósági ítéletét” és ehhez kapcsolódva kifejtette azt is, hogy a Mirelta forgalmazási joga nem kérdőjelezhető meg.
Maga az ominózus végzést hozó legfelsőbb bírósági tanács rögzítette azt a törvényeknek megfelelő, és állandó joggyakorlattal igazolt tényt, hogy „a választottbíróság a felek jogviszonyát komplex módon rendezi.” Hogy is van ez akkor az első választottbírósági komplex jogviszony rendezéssel? Arra nem vonatkozik?
Most a Legfelsőbb Bíróság végzését követően, hogy minden (hazai) jogorvoslati lehetőséget kimerítettünk, csak most nyílt meg a lehetőségünk további jogi lépések megtételére.
Számítva arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság mindent meg fog kisérelni álláspontja megmagyarázására, kénytelenek vagyunk előre kivédeni a valótlan jogi magyarázatokat, legalább azokat, amelyeket már alkalmazott a végzésében. A következőkben ilyen jogi zagyvaságokra kívánunk rámutatni.
Peres ellenfelünk választottbírósági szakos jogi képviselőjének beadványát a legfelsőbb bírósági végzés a következők szerint foglalta össze:
„Részletesen elemezte a két választottbírósági eljárásban előterjesztett kereset kérelmeket, az ítéleteket, s ennek eredményeként a következő álláspontot fejtette ki:
a) Az első választottbírósági eljárásban a forgalmazási jogok társasági viszonytól való függetlenségét a Választottbíróság érdemben nem vizsgálta, ezért a forgalmazási jogok érvényességét logikailag sem lehetett volna eldönteni.
Ez még egy nem választottbírósági szakos ügyvéd jogi bűvész mutatványának is sok lenne. A fenti pontban írtak nevetségesek lennének, ha nem egy legfelsőbb bírósági eljáró tanács végzéséből származnának. A forgalmazási jogok társasági jogviszonytól való függetlenségét vajon miért kellett volna vizsgálni az első eljárás során, mikor a döntés a társasági jogviszonyt állította helyre az ehhez tartozó forgalmazási joggal? Kit érdekel, hogy mi lett volna, ha …., ha nem állítja helyre az első ítélet a Mirelta tagi jogviszonyát? Véletlenül nem csak akkor kellett volna a másik alternatívát vizsgálni? És ekkor még képes „logikai” kifogással élni az ügyvéd úr, és ezek szerint az Legfelső Bíróság is: hogy e kérdés vizsgálata nélkül nem lehetett volna eldönteni megint „érdemben” a forgalmazási jogok érvényességét.
b) Az első eljárásban az érvényesség, illetve az érvénytelenség megállapítására sem a felperes, sem az alperes részéről nem volt olyan kérelem, amely alapján a Választottbíróság a kérelemhez kötöttség elvének sérelme nélkül dönthetett volna.
A fenti b) pontban tett megállapítás a tények meghamisítása és egyenesen hazugság.
Az első választottbírósági tanács előtt az alábbi kereseti kérelmek voltak (idézet az ítélet indoklási részéből):
„A felperes a 2008. május 13-án kelt beadványában benyújtotta a „záró jogi összefoglalóját”. A felperes összefoglalója szerint az alábbi kereseteket nyújtotta be:
„1. számú kereseti kérelem: Társasági szerződésbe foglalt polgári jogi (szindikátusi) megállapodások hatályosságának megállapítása.” Ezen az alapon a felperest véleménye szerint megilleti a kizárólagos magyarországi forgalmazási jog.
„2. számú kereseti kérelem: Jogsértések megállapítása”.
A felperes szerint a szindikátusi szerződésből eredő jogainak megsértését jelenti, hogy a felperes megrendeléseit a Güntner-Tata társaság nem teljesíti.”
„3. számú kereseti kérelem: Alperes kötelezése a teljes szindikátusi szerződéscsomag betartására, valamint e megállapodások az utasítható harmadik személyek általi betartatására.”
A felperes hangsúlyozza: „Ez a legfontosabb kereseti kérelmünk, mivel e kérelem kifejezi azon szándékunkat, hogy jelen eljárásban nem kártérítést követelünk; sokkal inkább előzetesen az eredeti állapotot kívánjuk helyre állítani és a 17 éven keresztül folytatott kereskedelmi tevékenységünket változatlan keretfeltételek mellett szeretnénk folytatni.”
Tehát többek között az eredeti állapot helyreállítását kértük, ami meg is történt.
Az Legfelsőbb Bíróság által összefoglalt ügyvédi szöveg szerint az első választottbírósági eljárás csak akkor dönthetett volna, ha van kereseti kérelem? Tehát nem dönthetett volna az ügyvéd szerint (egyezően az Legfelsőbb Bíróság álláspontjával), de a következő abnormális jogi szöveg szerint mégis döntött:
„c) A második eljárásban, a viszontkereset kapcsán, a forgalmazási jog tagsági viszonytól való függésének kérdése, így az érvénytelenség már az eldöntendő érdemi kérdések közé került, így a Választottbíróság – figyelemmel a maradék üzletrész alperes általi megszerzésének végleges lehetetlenülésére – megállapította, hogy a forgalmazási jogok már az eredeti szándékolttól eltérő jogi jelleggel bírnak (elváltak a tagságtól és időben korlátlanná váltak) ezért érvénytelenek.
Mindezek alapján a két választottbírósági ítélet között nincs olyan átfedés, ami az ítélt dolog sérelmét jelentené.”
Mit akarhatott az ügyvéd, vagy a fenti abnormális jogi szöveget megfogalmazó azzal, hogy „a forgalmazási jog a tagsági viszonytól való függésének kérdése, így az érvénytelenség már az eldöntendő kérdések közé került”
Mit akarhatott eldönteni a második választottbírósági eljáró tanács az első jogerős választottbírósági ítéleten alapuló (kártérítési) ellenkereset kapcsán? Ez teljesen egyértelmű: mással nem tudta peres ellenfelünket, a multinacionális céget megvédeni a jogellenesen okozott kár megtérítési kötelezettsége alól a második eljáró tanács, mint hogy „az érvénytelenség már az eldöntendő kérdések közé került” (Az nem zavarta a második választottbírósági eljáró tanácsot, hogy az érvényesség kérdésében a jogerős első ítélet már döntött. Az érvényesség eldöntése mellett még miről is kellett külön dönteni? Az érvénytelenségről?) És vajon mit jelenthet az, hogy „… a forgalmazási jogok…(elváltak a tagságtól…)”, amikor az első ítélet éppen abban döntött, hogy a Mireltát a tagi jogviszonyára tekintettel illeti meg a forgalmazási jog. Mi vált el akkor és mitől?
A fenti zagyvaság után aztán teljesen nyilvánvalóvá vált (a második eljáró tanács és az ügyvéd számára, meg a legfelsőbb bírósági eljáró tanács számára), hogy „Mindezek alapján a két választottbírósági ítélet között nincs olyan átfedés, ami az ítélt dolog sérelmét jelentené.” Vajon ki tud választ adni arra, mit jelentenek a fentiek? Mit jelent az, hogy „a forgalmazási jogok elváltak a tagságtól”?, amikor ennek éppen az ellenkezőjéről döntött az első választottbírósági ítélet?
Hogy egy ilyen jogi zagyvalékot be lehet adni a Legfelsőbb Bíróságra, ahol ezt még összefoglalva „érdemben” be is veszik, az már mindennek nem a teteje, hanem a leges leg alja. Ez a c) pont is értelmetlen jogi szemfényvesztés, egyetlen érthető eleme, hogy annak szerzője a második választottbírósági eljárásban a Mirelta ellenkeresetét (is!) olyan jogi ténynek tekintette, mely újabb lökést adott az első ítélet miatt ellehetetlenült üzletrész megszerzés következményeként a Mirelta számára jogerősen megítélt forgalmazási jog második választottbírósági eljárás során történt megsemmisítésére.
A fenti valótlanságok pedig mit is bizonyítanának mást, mint azt, hogy „… a két választottbírósági ítélet között nincs olyan átfedés, ami az ítélt dolog sérelmét jelentené”
Hát nem csodálatos eszmefuttatás? Csak ki kell találni egy nevetséges üres jogi szöveget, máris átléptünk az Alkotmányon, a törvényeke
Tisztelt Európai Bizottság!
Az Európai Bíróság a C-126/97.sz. (Eco Swiss China Time Ltd kontra Benetton Internacional NV) ügyben hozott ítéletének Magyarország Legfelsőbb Bírósága általi tudatos megsértése miatt benyújtott panaszomra okot adó tényeket a következőkben részletezem.
(Megjegyzem, hogy azért van szükség a Legfelsőbb Bíróság végzésében foglaltak részletes elemzésére, mert ez a végzése bizonyítja, hogy mire lehet számítani, ha az Európai Bizottság részére magyarázatot kell adnia.)
A Legfelsőbb Bíróság az Európai Bíróság C-126/97.sz. ítéletének – az alsóbb fokú állami bíróság által alkalmazott – alábbi rendelkezését sértette meg:
Az Európai Bíróság a következő szempontok alapján hozta meg ítéletének 2. pontját:
Az ítélet rendelkező részének 2. pontja a fentiekre vonatkozóan az alábbiakat tartalmazza:
Az elsőfokú nemzeti bíróságnak nem volt szükséges előzetes eljárást kezdeményeznie a vonatkozó közösségi szabályokra tekintettel, továbbá az alábbi Legfelsőbb Bírósági határozatra tekintettel nem volt jogi lehetősége ítélte meghozatala előtt az Európai Bíróság által már eldöntött kérdésben előzetes döntéshozatalra kérdést intézni az Európai Bírósághoz:
A panasszal összefüggő magyar jogi rendelkezéseket (a nemzeti jog belső eljárási szabályait) a következőkben ismertetem:
A választottbíráskodásról szóló 1994.évi LXXI.törvény lényeges rendelkezései:
A jogerős bírósági ítélet hatálya pedig a következő:
Részlet az 1952. évi III. törvényből (Pp):
Tehát a magyar nemzeti jog szerint:
1. A választottbíráskodásról szóló 1994.évi LXXI.törvény a választottbírósági ítéletet a jogerős bírósági ítélettel teszi egyenlővé (58.§.).
2. A törvény szerint a választottbírósági ítélet azonnal jogerőssé válik. (54.§.)
3. A jogerős ítélet ellen 60 napos jogvesztő határidőn belül nyújtható be érvénytelenítési kereset, ezt követően végső jogerőre emelkedik. (55.§.(1).
4. A választottbírósági ítélet érvénytelenítése csak korlátozott számú indok (55.§.) alapján kérhető.
5. Az érvénytelenítési eljárással nem támadott választottbírósági ítélet érvénytelenítésére, mivel az eleve jogi ad abszurdum, nincs jogi szabály, nincs jogi lehetőség.
Ez utóbbi esetre az Alkotmánybíróság a következőket mondta ki:
Tehát a nemzeti jogerőt azon a címen sem lehet megkérdőjelezni,ha bárki úgy ítéli meg,hogy nem volt helyes az első választottbírósági ítélet.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság Eljárási Szabályzatának (mint a peres félek és a Választottbíróság között létrejött szerződésnek) lényeges rendelkezése:
A magyar jognak az ítélt dologra (res iudicata) vonatkozó rendelkezései:
Részletek a Legfelsőbb Bíróság elvi határozataiból: (EBH2009.1969) (Legf.Bir.Gfv.30.075/2009.sz. határozat) elvi részének részlete:
A jogerős rendes bírósági ítélethez a következő anyagi jogerő fűződik:
Részlet az 1952. évi III. törvényből (Pp):
További részletek a Legfelsőbb Bíróság Gfv.30.075/2009.sz. határozatából:
1. A panaszolt eljárás során született ítéletek, melyeket mellékelve megküldünk, a következők:
1.
2.
3.
4.
2. A közösségi jog megsértésének bizonyítása jogi tényekkel
(Továbbiak azt kívánjuk bizonyítani, hogy a Legfelsőbb Bíróság az első választottbírósági döntést a választottbíráskodásra vonatkozó nemzeti jogszabályok szándékos megsértésével fosztotta meg a forgalmazási jogra vonatkozóan jogerejétől, és kizárólag abból a célból, hogy ezzel életben tudja tartani a második választottbírósági ítélet nemzeti és közösségi jogot sértő jogellenes ítéletét. A Legfelsőbb Bíróság ezzel a döntésével szándékosan megakadályozta a közösségi jog érvényesülését ebben a konkrét ügyben. Ennek okával ebben az eljárásban nem kívánunk foglalkozni, azonban az alkalmazandó jog egyszerűsége és pontossága, továbbá megsértésének körülményei bizonyítják, hogy a közösségi és nemzeti jog megsértésére szándékosan került sor).
Az EU Bíróság idézett ítéleti rendelkezése szerintünk azt jelenti, hogy a jogerős választottbírósági ítéletet egy következő választottbírósági ítélet nem teheti vitássá, sőt a jogerős választottbírósági ítélet még a későbbi választottbírósági ítélet megsemmisítési eljárásnak keretében – mint a megyei bíróságon lefolytatott eljárás és a Legfelsőbb Bíróság eljárása volt – sem vizsgálható felül.
Hivatkozunk C-173/03.sz ügyre, melyben az Európai Bíróság ítélete kimondta, hogy a tagállamok felelősséggel tartoznak a legfelsőbb bíróságok közösségi jogba ütköző ítéletei miatt. A Legfelsőbb Bíróság az alkalmazandó közösségi jogot nyilvánvaló módon és szándékosan szegte meg, amikor egy előző választottbírósági ítéletet, mely jogerősen döntött cégünk, a Mirelta forgalmazási jogának kérdéséről közvetlenül is, de a szerződések érvényességéről is. Maga az első választottbírósági ítélet, majd az elsőfokú rendes bíróság jogerős ítéletében ezt az első véglegesen jogerős választottbírósági döntést egyértelműen az eredeti állapot helyreállításaként értékelte, a Legfelsőbb Bíróság a nemzeti jogrendet és a közösségi jogot (az Európai Bíróság ítéletét) is sértve vizsgálta felül az első választottbírósági ítélet döntését a második választottbírósági ítélet érvénytelenítése érdekében indult eljárás során.
A második választottbírósági ítéletet érvénytelenítő első fokú (megyei) bírósági ítélet (3.sz. melléklet) az Eco Swiss ítélet rendelkező részének 2. pontját a következők szerint értelmezte:
E jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság az ellenérdekű fél felülvizsgálati kérelme keretében hatályon kívül helyezte, és kizárólag „a res iudicata sérelmének elbírálása körén kívül eső” érvénytelenítési okok vizsgálatát engedélyezte. A végzés tartalmát tekintve megtiltotta az elsőfokú állami bíróságnak az Európai Bíróság hivatkozott ítéletének alkalmazását.
A Legfelsőbb Bíróság az első választottbírósági ítélet jogerejét vonta meg, annak ellenére, hogy az érvénytelenítési eljárást a második választottbírósági ítélet ellen indítottuk. A Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsának jogsértése az alkalmazandó jog pontos szabályaira tekintettel tudatos volt, amikor az első jogerős választottbírósági ítéletet közel három év után alkotmányellenesen megfosztotta jogerejétől egy második, közrendet sértő választottbírósági ítéletre hivatkozva, kizárólag azért, hogy ellehetetlenítse az Eco Swiss ítélet 2. pontjára történő hivatkozást az eljárás további szakaszában.
A második választottbírósági ítélet (2.sz. melléklet) magával az ítélet indoklásával bizonyította be azt, hogy szándékosan áttörte a nemzeti jogerő intézményének falát, és ezzel az első választottbírósági döntésben helyreállított forgalmazási jogot megsemmisítette, egyidejűleg az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárása során a C-126/97.sz. ügyben hozott ítéletét, mint a választottbíróságokat is érintő közösségi jogot is semmibe vette, mert arról tudnia kellett, hogy „… egy közbenső választottbírósági ítélet, amely végleges jellegű, és amely nem képezte megsemmisítés iránti kereset tárgyát az előírt határidőn belül, jogerőre emelkedik, és többé nem tehető vitássá egy későbbi választottbírósági ítélettel,…” Ez a nemzeti jog szerint is sérti a jogrendet, az EK 81.cikkre hivatkozó második választottbírósági döntés pedig – mivel az EK 81. cikk alkalmazása közrendi kérdés, ez az ítélet a közösségi jog szerint is közrendet sért.
(A közösségi jogot a második választottbírósági ítélet kétszeresen is sérti, mivel egyrészt a jogerős első ítéletet nem vizsgálhatta volna felül, nem semmisíthette volna meg döntését, másrészt a nélkül hozott ítéletet az EK 81. cikk megsértését illetően, hogy egyáltalán semmilyen tényállást nem vizsgált, melyek vizsgálatát egy ilyen döntés esetén a közösségi jog előírja. A közösségi jog megsértésre a második választottbírósági ítélet így abnormis jogi indokolást adott. Ennek azonban ezen panaszeljárás keretében nincs jelentősége, mert nem is foglalkozhatott volna a véglegesen jogerőssé vált első választottbírósági ítéletben eldöntött kérdésekkel.)
A jogerős első választottbírósági döntés által érvényesnek ítélt forgalmazási jogot (mely döntés a vonatkozó szerződések érvényességét is kimondta, és a jogvita valamennyi körülményének értékelését elvégezte) a második választottbírósági ítélet az alábbi indokkal „semmisítette” meg:
„Az adásvételi szerződésben rögzített vételi jog gyakorlásának megakadályozása és elmaradása által (ez az első ítélet jogerős döntésére történő egyértelmű hivatkozás! T. I.) azonban az alperes javára biztosított magyarországi területre vonatkozó jog időben korlátlanná vált, továbbá a piac felosztása az eredeti szerződéses rendelkezéstől levált és így un. súlyos korlátozássá vált.”(A mondat második fele értelmetlen, értelmezhetetlen jogi fogalmazás, ami bármit is jelent, az első ítélet jogerejére nézve semmit sem jelenthet, mert az semmilyen jogcímen nem szüntethető meg. T. I.)
Tehát a második választottbírósági ítélet a jogerős első választottbírósági ítélet jogerejét semmibe véve, annak egy fiktív, spekulatív következményeire hivatkozva hozott az első választottbírósági ítéletben megállapított, az eredet állapot szerint is gyakorolt forgalmazási jogot semmissé nyilvánított döntést.
A Legfelsőbb Bíróság ezt a második választottbírósági ítéletben elismert, az első választottbírósági ítélet jogerős döntése által „létrehozott helyzetet” szintén „elismerte” azzal, hogy magáévá tette, és végzése indokolásában hivatkozott erre a második választottbírósági eljárás során kreált indokra. Tehát a Legfelsőbb Bíróság is tudatában volt annak, hogy egy előző jogerős ítéletet bírált felül a második választottbírósági eljárás.
A Legfelsőbb Bíróság a közösségi jog érvényesülését szándékosan meggátolta azzal, hogy az első választottbírósági ítéletet maga is felülbírálta, melyre sem a nemzeti, sem a közösségi jog szerint nem volt hatásköre, és egy valótlan és iratellenes indoklással vonta meg annak jogerejét.
Iratellenesen az állítja a Legfelsőbb Bíróság végzése, hogy az első választottbírósági ítélet nem döntött „érdemben” a forgalmazási jog kérdésében. A nemzeti jog szerint, ha ez igaz is lenne, még akkor sem érvényteleníthette volna az első választottbírósági ítéletet, ha az első választottbírósági ítélet ellen érvénytelenítési kereset nyújtanak be, mert ebben az esetben is csak a választottbírósági törvényben meghatározott érvénytelenítési okokat vizsgálhatta volna.
Az első választottbírósági ítélet ellen azonban nem indult érvénytelenítési per, így a Legfelsőbb Bíróság a nemzeti jogot, egyidejűleg a közösségi jogot is semmibe vette, kifejezetten abból a célból, hogy az ellenérdekű fél érdekében az első választottbírósági ítélet jogerejét el tudja venni és megakadályozza az Európai Bíróság Eco Swiss ügyben hozott ítéletére történő hivatkozást a peres eljárás további szakaszában.
A Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsa átvette a 4.sz. mellékletként csatolt végzése indokolásába a második választottbírósági eljárótanács által már megfogalmazásában a jogerő intézményét sértő álláspontot. És ahelyett, hogy ezt a második választottbírósági tanács „beismerő vallomásaként” annak alátámasztására használták volna fel, amiről szól, nevezetesen, hogy jogerős ítéletet „vizsgált felül” a második választottbírósági ítélet, inkább azt a jogilag hamis állítást tették, hogy erre azért volt lehetőség, mert az első választottbírósági ítéletben nem vizsgálták „érdemben” a forgalmazási jog kérdését. Ezért ezt a hiányosságot volt hivatva pótolni a második választottbírósági tanács a jogerős ítélet megsemmisítése útján.
3. Az első választottbírósági ítélet jogerejének jogellenes megszüntetése
Jogi szakértőik megvizsgálhatják, hogy az első választottbírósági ítélet rendelkező része valóban helyreállította-e a Mirelta tagi jogviszonyát az opciós jog semmissé nyilvánítása következményeként, továbbá magában hordozza-e a Güntner-Tata Kft társasági szerződésében található, a Mireltát, mint tagot megillető tagi különjog, a forgalmazási jog gyakorolhatóságát.
A javasolt vizsgálat a következők szerint végezhető el:
Az első választottbírósági ítélet rendelkező része az alábbiakat tartalmazza (1. sz.mellékletben található):
„A Választottbíróság megállapítja, hogy az A-HEAT Allied Heat Exchange Technology AG (Fürstenfeldbruck) és a Mirelta Hűtőtechnika Holding Kft. (Tata) között 2003. szeptember 15-én megkötött Adásvételi szerződés és tagi megállapodás 5. pontjában 3. bekezdésében található, alábbi mondat érvénytelen:
„Az Eladó jelen szerződés aláírásával 5 évre szóló opciós jogot biztosít 2007. június 16-tól kezdődően a Vevő részére, amely alapján a Vevő jogosulttá válik az Eladó fennmaradt üzletrészének névértéken történő megvásárlására.”
Ezen túl a kereset elutasításra kerül.”
A Mirelta tagi jogviszonya a 6. számú mellékletként csatolt 2007. évi Cégközlöny 79267. számú lapjának tanúsága szerint a Güntner-Tata Kft-ben 2007/06/18-án szűnt meg, és a 7. számú mellékletként csatolt 2010. évi Cégközlöny 75765. sz. lapjának tanúsága szerint az első választottbírósági ítélet végrehajtásaként 2007/06/18-án – ugyan azon a napon – helyre is állt. Tehát a Mirelta tagi jogviszonya egyetlen napig sem szűnt meg, így a Mirelta társasági szerződésben szereplő különjoga sem szűnt meg.
A Mireltának, mint tagnak a Güntner-Tata Kft. társasági szerződésbe fogalt tagi különjoga a 8. sz.melléklet tanúsága szerint a következő:
„4.2.1.A társaság termékeit Magyarországon kizárólag a MIRELTA Hűtőtechnika értékesítheti.”
„13a.1 A Mirelta jogosult….valamint határozatlan időtartamig Magyarország területén minden, a társaság által gyártott termék kizárólagos forgalmazására.”
És ha a rendelkező rész jogi következményeit illetően bárkinek jogi értelmezési nehézsége támadt volna, az első választottbírósági ítélet indokolásában (1.sz. melléklet 35. oldal) háromszor is kifejtette, hogy az opciós jog érvénytelenítése következtében a Mirelta forgalmazási joga kifejthető, nem kérdőjelezhető meg.
Ennyi ennek az egész panaszügy kezdetének valós jogi tartalma, amibe az ellenérdekű fél nem nyugodott bele. A jogszerű, törvényes eljárás az lett volna, hogy a rendes bíróságon 60 napon belül érvénytelenítési pert indítanak az első választottbírósági ítélet ellen. De nem ezt tették, hanem a nemzeti és közösségi jogot sértő megoldást találtak ki.
A második választottbírósági ítélet (2.sz. melléklet) a Mirelta első választottbírósági ítélettel helyreállított, társasági szerződésben rögzített tagi különjogát (a magyarországi forgalmazási jogát) semmisítette meg a magyar jogrend, a jogbiztonság és a közösségi jog súlyos sérelmén keresztül, a közrendet sértve. Nyilvánvalóan azért kellett és azért lehetett a második eljárásnak megsemmisítenie a Mirelta forgalmazási jogát, mert azt az első ítélet jogerősen helyreállította.
Azon, hogy a Legfelsőbb Bíróság fontosnak tartotta az első választottbírósági ítélettől utólagosan elvenni a forgalmazási jog kérdésében hozott döntésének jogerejét (amire egyébként semmilyen törvényes lehetősége nem volt), nem kell csodálkozni, hiszen mást nem tehetett a közösségi jog kikerülhetősége érdekében. Megsértve ezzel a választottbíráskodásra vonatkozó törvényt, az összes eddigi legfelsőbb bírósági elvi határozatot, melyek szerint a rendes bíróság érdemben nem vizsgálhatja felül a választottbíróság ítéletét, csak a Vbt.-ben meghatározott érvénytelenítési okokat vizsgálhatja, ezeket is nyilvánvalóan csak akkor, ha érvénytelenítési per indult a választottbírósági ítélet ellen.
A Legfelsőbb Bíróság végzése végül arra a hamis következtetésre jutott, hogy az első választottbírósági ítélet „a további kereseti kérelmek érdemi elbírálásával nem foglalkozott”. A fenti végzés arra nem ad magyarázatot,hogy az a választottbírósági döntés, mely szerint „a felperes forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni” „az továbbra is kifejthető” miért nem minősül ”érdemi” elbírálásnak.
De a Legfelsőbb Bíróság nem csak azt igyekezett abszurd próbálkozásokkal bizonyítani, hogy nem döntött „érdemben” az első választottbírósági ítélet a Mirelta forgalmazási jogáról, hanem ennek ellenkezőjét, és így a második választottbírósági ítélet szándékos jogrend és közrend sértését is maga bizonyította be, amikor a második választottbírósági tanács abszurd és fiktív indoklását ismerteti, mármint azt, hogy az első választottbírósági ítéletben jogerősen megállapított forgalmazási jog megszüntetésére milyen okból került sor.
A legfelsőbb bírósági végzés indoklása abszurd módon magáévá teszi, elfogadja és rögzíti azt a jogi álláspontot, hogy a második választottbírósági tanácsnak miért volt joga a jogerős első választottbírósági döntést megváltoztatni. E szerint:
„az első választottbírósági ítélet által létrehozott helyzet – a vételi jogra vonatkozó kikötés semmisségének megállapítása, ezáltal a kizárólagos forgalmazási jog korlátlan idejűvé válása – miatt vált súlyosan piackorlátozóvá.”
Tehát a második választottbírósági tanács számára és a legfelsőbb bírósági tanács számára is egyértelmű volt, hogy a jogerős első ítélet miatt a Mirelta kizárólagos forgalmazási joga korlátlan idejűvé vált (helyesebben korlátlan idejű maradt, mert mindig is az volt) az első ítélet következményeként, és erre a jogi tényre történt hivatkozásával a legfelsőbb bírósági eljáró tanács elismerte, hogy a forgalmazási jog jogerejét az ebben az esetben semmit nem jelentő „érdemi” jelzőre hivatkozva vette el.
Ha a második választottbírósági tanácsnak „a súlyosan piackorlátozóvá” válásra hivatkozó fikciója igaz is lenne (bizonyítottuk, és bármikor ismét bizonyítjuk, hogy az EK 81. cikkre hivatkozás csak egy kreáció, nincs ténybeli alapja) akkor sem lett volna jogosult sem a második választottbírósági eljárás, sem a Legfelsőbb Bíróság az előző választottbírósági ítélet jogerejét „megsemmisíteni”.
4. Az első választottbírósági ítélet jogerejének bizonyítása
Az első választottbírósági ítélet jogerejét maga a második választottbírósági ítélet és a legfelsőbb bírósági végzés bizonyítja azzal, hogy az első ítéletnek a forgalmazási jogot megállapító következményeire hivatkozva hozott a második eljáró tanács azzal ellentétes ítéletet.
Azzal, hogy a második választottbírósági ítélet megsemmisítette (az egyébként jogerősen fennálló) forgalmazási jogot, egyszersmind azt is bizonyítja, hogy az első ítélet a forgalmazási jog kérdésében jogerősen döntött.
A rendelkező rész értelmezését az első választottbírósági ítélet a következők szerint adja meg a választottbírói indoklás érdemi részében (a részletes ítéleti tényállást és az ítélet indoklását az eljáró tanács egyébként 35 oldalon rögzíti), amivel a forgalmazási jog érvényességének megállapítására vonatkozó konkrét kereseti pontok elutasításának okát is megindokolja:
„A felperes a 2008. május 13-án kelt beadványában benyújtotta a „záró jogi összefoglalóját”. A felperes összefoglalója szerint az alábbi kereseteket nyújtotta be:
„1. számú kereseti kérelem: Társasági szerződésbe foglalt polgári jogi (szindikátusi) megállapodások hatályosságának megállapítása.” Ezen az alapon a felperest véleménye szerint megilleti a kizárólagos magyarországi forgalmazási jog.
„2. számú kereseti kérelem: Jogsértések megállapítása”.
A felperes szerint a szindikátusi szerződésből eredő jogainak megsértését jelenti, hogy a felperes megrendeléseit a Güntner-Tata társaság nem teljesíti.”
„3. számú kereseti kérelem: Alperes kötelezése a teljes szindikátusi szerződéscsomag betartására, valamint e megállapodások az utasítható harmadik személyek általi betartatására.”
A felperes hangsúlyozza: „Ez a legfontosabb kereseti kérelmünk, mivel e kérelem kifejezi azon szándékunkat, hogy jelen eljárásban nem kártérítést követelünk; sokkal inkább előzetesen az eredeti állapotot kívánjuk helyre állítani és a 17 éven keresztül folytatott kereskedelmi tevékenységünket változatlan keretfeltételek mellett szeretnénk folytatni.”
„A Ptk. 239. § (1) bekezdése alapján, amennyiben a szerződés érvénytelensége csupán annak egy része vonatkozásában áll fenn, a teljes szerződés érvénytelensége csak akkor állapítható meg, ha a felek a szerződést ezen érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. A szerződés tartalma alapján a Választottbíróság nem állapította meg a teljes szerződés érvénytelenségét.”
Ř Közbevetés: Ha nem állapította meg a Választottbíróság a teljes szerződés érvénytelenségét, akkor a szerződés többi része változatlanul érvényes.
Az ítélet rendelkező részéhez kapcsolódva az első választottbírósági ítélet az alábbiak szerint minősítette a felek jogviszonyát:
A legfelsőbb bírósági eljáró tanácsa bizonyosan tisztában van azzal, hogy egy ítéletnek nem csak a rendelkező része, hanem az indokolásnak a rendelkező részhez tartozó releváns indokolása is jogerőre emelkedik. Ez azt jelenti, hogy a bíróság döntése emelkedik jogerőre. De az sem vitatható, hogy a döntés már magában a rendelkező részben megszületett, mert az automatikusan magában foglalja a forgalmazási jog gyakorolhatóságát is. Az „elutasítás” és az „okafogyottság” pontosan ezt fejezi ki, amit az indoklás egyértelműen tartalmaz.
Tehát a Választottbíróság első ítéletének jogereje egyértelműen kiterjed:
- a Mirelta tagi jogviszonyának helyreállítására,
- a semmissé nyilvánított opciós jog kivételével a szerződések többi részének senki által nem vitatott érvényességére,
- a szerződések érvényessége körében kifejezetten a kizárólagos magyarországi forgalmazási jog gyakorlására, amit „nem lehet megkérdőjelezni”.
A Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.075/2009. számú határozatában kifejtette: „Egy jogerős ítélet rendelkező részét és indoklását – amely az elbírált tényeket és jogot tartalmazza –, tehát együtt kell vizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy mire terjed ki az ítélt dolog hatálya.”
5. A második választottbírósági ítélet jogsértésének bizonyítása
Az első jogerős választottbírósági ítéletet követően a pervesztes A-HEAT AG nem a választottbírósági törvényben rögzített egyetlen lehetőséggel élt, hanem a jogerős ítélet megváltoztatását kérte ugyan ennél a Választottbíróságnál.
Ellenkérelmünkben az alábbiak szerint kértük az ítélt dolog kérdésének megvizsgálását.
„II. A teljes kereset elutasítása
Kérem a Tisztelt Választottbíróságot, hogy a felperes keresetét teljes egészében utasítsa el arra tekintettel, hogy a peres felek között a kereseti tényállással megegyező tényállás alapján és a keresettel érvényesíteni kívánt jog tárgyában a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság a Vb/07129 számú eljárásban 2008. október 6-án jogerős ítéletet hozott, mégpedig átfogó mérlegelési jogával élve. A kereseti kérelem szerinti tartalommal létrehozandó vételi jogra vonatkozó megállapodás jogszabály megkerülésére (in fraudem legis), illetve az ítélt dolog (res iudicata) burkolt felülbírálására irányulna.”
A második választottbírósági eljárás eredményeként az eljáró tanács anélkül, hogy az ítélt dolog kérdésére legalább a fenti kifogásra tekintettel reagált volna vagy a legkisebb mértékben is kitért volna, az alábbi ítéletet hozta:
„A Választottbíróság megállapítja, hogy a Güntner-Tata Kft. társasági szerződésének 4.2.1 és 13.a.1 foglalt rendelkezései, amelyek szerint a Mirelta Kft. javára a Güntner-Tata Kft. termékeire vonatkozó határozatlan időre szóló kizárólagos magyarországi forgalmazási jogot biztosít, semmisek.”
Ítéletét egyértelműen az alábbi zagyvaságra alapította, és feljogosította magát a második eljáró tanács, hogy a jogerős ítélettel szemben mégis megvonja a MIRELTA forgalmazási jogát:
A magyarországi forgalmazási jog: „összhangban állna a közösségi versenyjog előírásaival és nem lenne tiltott (többek között a magyarországi piaci részesedésre tekintettel sem a nemzeti, sem az ezzel egyező szövegű közösségi jog által sem tiltott, meg azért sem, mert egy országot érintve nincs közösségi dimenziója. T.I.). Így lenne ez különösen az ún. post sale non competition clause (eladás utáni versenytilalmi megállapodás) vagy egy járulékos (kiegészítő) megállapodás esetén, mint ahogyan azt eredetileg a társasági szerződés rendezte is. (A társasági szerződés a forgalmazási jogot biztosította 1990 óta, semmit nem rendezett ezen kívűl ebben a vonatkozásban a magyar piaccal kapcsolatban a társasági szerződés. T. I.) „Az adásvételi szerződésben rögzített vételi jog gyakorlásának megakadályozása és elmaradása által azonban az alperes javára biztosított magyarországi területre vonatkozó jog időben korlátlanná vált, továbbá a piac felosztása az eredeti szerződéses rendelkezéstől levált és így ún. súlyos korlátozássá vált”.
A „vételi jog gyakorlásának megakadályozása” amiről egy előző jogerős választottbírósági ítélet döntött, súlyos korlátozást okozott a közösségi versenyjogot trójai falóként alkalmazni szándékozó választottbíróknak. Egyébként nem a választottbírók által hivatkozott okból vált a forgalmazási jog „időben korlátlanná” hanem azért, mert ez szerepel az első választottbírósági ítélet által érvényben tartott szerződésekben, és ez volt a feltétele a MIRELTA üzletrészek eladásának.
A jogsértő ítélet meghozatala szempontjából azonban az idézett indoklásnak nagy jelentősége van, ezzel ugyanis a második választottbírói tanács elismeri, hogy az első választottbírósági ítélet döntött a forgalmazási jog kérdésében a MIRELTA javára, így a forgalmazási jog semmissé nyilvánítására éppen ezért volt szükség.
6. Az elsőfokú rendes bírósági eljárás és jogerős ítélete
A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság kérelmünkre elsődlegesen abban döntött, hogy az első választottbírósági ítélet jogerejét sértette-e a második választottbírósági ítélet. (Itt most csak röviden térek ki arra, hogy a második ítéletet hozó eljáró tanács az EK-81. cikkre hivatkozva a MIRELTA perbeli ellenfele pozícióját átvéve a védekezés legcsekélyebb lehetőségétől elzárva titokban hozta meg a fenti ítéletét, és egyetlen, az EK-81. cikk alkalmazását lehetővé tevő ténybeli elem ismerete nélkül indokolta azt meg.)
Mivel az elsőfokú rendes választottbírósági ítéletben kimerítően szerepel minden szükséges hivatkozás, itt csak ismétlés jelleggel az ítéletének a közösségi jogra hivatkozó részét ismertetem:
„Az Eco-Swiss ítéletből a megyei bíróság megítélése szerint az következik, hogy miután az első választottbírósági ítélet, amely jogi okfejtésében kimondta, hogy a felperest megilleti a tagsági jogviszonyának helyreállása (az opció semmisségének megállapítása) miatt a magyarországi kizárólagos forgalmazási jog, a második választottbírósági ítélettel már nem tehető vitássá, mert az első választottbírósági ítélet végleges jellegű volt. Emiatt a második választottbírósági ítélet megsemmisítésére vonatkozó eljárásban már nem vizsgálható, hogy a korábban az EK Szerződés 81. cikkét is érintő eljárásban a választottbírósági döntés helyes volt-e vagy sem. A magyar jogrend szerint is a választottbírósági döntés végleges jellegű, mindenkire kötelező, eldöntött kérdés újra nem tehető vizsgálat tárgyává. Az ennek ellenére meghozott újabb választottbírósági döntés közérdeket sértő voltára alapos okkal hivatkozhatott a felperes.”
A közösségi jog megsértését azzal is elkövette a Legfelsőbb Bíróság, hogy bár nyilvánvaló célzattal alaptalanul azt állítja, hogy az első választottbírósági ítélet nem döntött a forgalmazási jog kérdésében, de közben arra már nincs figyelemmel, hogy az Eco Swiss ítélet nem erről, hanem általános érvénnyel arról rendelkezik, hogy amennyiben egy szerződést egy választottbírósági ítélet érvényesnek nyilvánított, az egy következő választottbírósági ítélettel nem vizsgálható felül.
Tehát sem a második választottbírósági eljárás során, sem a legfelsőbb bírósági felülvizsgálati eljárás során a közösségi jog szerint nem lett volna vizsgálható, hogy „egy szerződés, amelyet a közbenső választottbírósági ítélet jogi szempontból érvényesnek nyilvánított, nem semmis-e a Szerződés 85. cikke értelmében." (Lásd a Mirelta magyarországi forgalmazási jogát tartalmazó társasági szerződési kitételeket változatlanul érvényesnek nyilvánító első választottbírósági döntést.)
A Legfelsőbb Bíróság nagy tudású, nagy gyakorlatú bíráinak, akiknek munkaköri kötelességük a jogszabályok ismerete, arra kellene csupán válaszolniuk, hogy az első választottbírósági ítélet érvényben tartotta-e a felek közötti szerződéseket az opciós jog kivételével? Vagy inkább arra, hogy az első választottbírósági ítélet érvénytelenítette-e az opciós jog kivételével a felek közötti szerződéseket? Ezen kérdések megválaszolásával a jogi mellébeszélés és csúsztatások, hamis állítások lehetősége megszűnik, és maguk a bírák is megvilágosodhatnak.
7. A Legfelsőbb Bíróság jogsértései
A megyei bíróság jogerős ítéletét a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárás keretében hatályon kívül helyezte azzal a valótlan indoklással, hogy az első választottbírósági ítélet nem döntött a forgalmazási jog kérdésében, egyidejűleg védelmébe vette a második választottbírósági ítélet közrendet sértő indoklását, mellyel az Legfelsőbb Bíróság is felhatalmazva érezte magát az első jogerős ítélet alkotmány-ellenes megsemmisítésére.
Bár minden magyarul olvasni tudó ügyvéd, jogász, bíró és közember, nem tud mást kiolvasni az első választottbírósági ítéletből, mint azt, hogy a Mirelta Holding Kft. tagi jogviszonya és ezzel együtt a forgalmazási joga változatlanul érvényes maradt, az nem kérdőjelezhető meg, a Legfelsőbb Bíróság mégis azt olvasta ki az egyértelmű rendelkező részből és annak releváns indokolásából, hogy az első választottbírósági ítélet elutasította a Mirelta forgalmazási joga helyreállítása érdekében három különböző változatban benyújtott kereseti kérelmeit.
A Legfelsőbb Bíróság végzésének indoklási része (24. oldaltól) egy jogi csúsztatásokat, elhallgatásokat, hamis hivatkozásokat tartalmazó valótlanságok halmaza.
Első idézet az Legfelsőbb Bíróság végzésből:
„Az első választottbírósági eljárásban a felperes által előterjesztett kereseti kérelmekből a Választottbíróság érdemben csak a második kereseti kérelmet bírálta el…”
Ez a tartalom nélküli „érdemben” „csak a második kereseti kérelmet bírálta el” hamis állítás azt a nyilvánvaló tényt hivatott elfedni, hogy az első választottbírósági ítélet rendelkező része helyreállította a Mirelta tagi jogviszonyát, ezzel együtt a forgalmazási jogát, ami így soha sem szűnt meg.
A Mireltát, mint tagot a társasági szerződés rendelkezése szerint a forgalmazási jog megilleti, amit maga az ítélet indokolási része külön is megerősít.
Ennél egyértelműbben és „érdemibben” nem is lett volna elbírálható a forgalmazási jog kérdése.
Második idézet az Legfelsőbb Bíróság végzéséből:
(Az első idézet folytatása):”… a többi tekintetében kifejtette, hogy azok – a tagsági jogviszony helyreállítása miatt – okafogyottá váltak.”
A legfelsőbb bírósági végzés iratellenesen, szándékosan elhallgatja az okafogyottság okát, meghamisítva ezzel magát az első választottbírósági eljárás során közokiratba foglalt ítélet értelmét.
Ezt az első választottbírósági ítéleben foglaltak az alábbiak szerint bizonyítják:
„Mindennek figyelembe vétele mellett a Választottbíróság csupán az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás 5. pont 3. bekezdésében található mondat érvénytelenségét állapította meg. Tekintettel arra, hogy a Választottbíróság megállapította, hogy az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás vételi jog alapítására vonatkozó rendelkezése semmis, a felperes egyéb kereseti kérelmeit visszautasította, mivel azok okafogyottá váltak (1. számú kereseti kérelem: A társasági szerződésbe foglalt polgári jogi megállapodások érvényességének megállapítása, amely kérelem arra irányult, hogy a forgalmazási jog fennállását érjék el – e kérelem okafogyott, mivel a forgalmazási jog az opciós megállapodás semmissége miatt kifejthető; 2. számú kereseti kérelem: A jogsértések megállapítása – e kérelem okafogyott, mivel jelen szerződésben a felperes a forgalmazási jog gyakorlását igyekezett elérni, és az opciós megállapodás semmisségének megállapítása eredményeként a felperes forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni; 3. számú kereseti kérelem: Az alperes és az utasítható személyek kötelezése a teljes szindikátusi szerződés betartására, amely az eredeti állapot helyreállítására irányult – e kérelem azért okafogyott, mert az opciós megállapodás semmisségének megállapítása miatt a felperes forgalmazási joga továbbra is fennáll, és e jogát ebben az esetben az alperes sem vonja kétségbe).”
Hát igen: mint fentebb olvasható, azért váltak „okafogyottá” a kereseti kérelmek, mert a Mirelta tagsági jogát az ítélet rendelkező része helyreállította, a tagi jogviszony jogerős helyreállítása a forgalmazási jogot a társasági szerződés rendelkezésénél fogva egyértelműen biztosította, így nem volt jogilag szükséges további okokat kitalálni.
A Legfelsőbb Bíróság az elhallgatással teremtette meg a következő szándékos jogi hazugságai feltételét, az ügyet felületesen ismerők félrevezetésének lehetőségét.
Harmadik idézet az Legfelsőbb Bíróság végzéséből:
(A második idézet folytatása): „… a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezzel a Választottbíróság egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a további kereseti kérelmek érdemi elbírálásával nem foglalkozott, a felek érveit és ellenérveit nem vizsgálta meg.”
Ez a mondat szándékos meghamisítása az első választottbírósági ítéletnek, magának az okiratnak, és törvénytelen beleavatkozás jelent a jogerős első választottbírósági ítéletbe.
Vajon milyen alapon állítják a végzésben, egy 35 oldalas ítéleti tényállás és indoklás rögzítése után, hogy az első választottbírósági tanács „a felek érveit és ellenérveit nem vizsgálta meg”?
Ha így lett volna, akkor sem érvényteleníthette volna az Legfelsőbb Bíróság az első választottbírósági ítéletet ezzel az indokkal, ha az első ítélet ellen érvénytelenítési pert indít a sérelmet szenvedett fél. Éppen ezért nem indítottak érvénytelenítési eljárást az első ítélet ellen, és választották a törvénysértő megoldást. Most a legfelsőbb bírósági tanács két és fél év után önkényesen jogot formál egy jogerős választottbírósági ítélet érvénytelenítésére?
Egy jogerős választottbírósági ítéletet érdemben még az érvénytelenítési peres eljárásban sem vizsgálhatja egyetlen bíróság sem, itt pedig egy véglegesen jogerőssé vált választottbírósági ítéletet vizsgál felül jogellenesen a Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsa?
Vajon a jogerős első választottbírósági ítélet, amely ellen nem is indult érvénytelenítési eljárás, melyik érvénytelenítési okot merítette ki? És honnan merítette az alkalmazott jogot az eljáró tanács, hogy a törvényekkel, a fenti és még sok más elvi határozattal, az állandó bírósági joggyakorlattal szemben ilyen megállapításokat tegyen?
És még egyszer: „a felek érveit és ellenérveit nem vizsgálta meg.” azért is hamis ténymegállapítás, mert a válsztottbírósági ítélet ennek éppen az ellenkezőjét tartalmazza:
A Legfelsőbb Bíróság tehát az „és élve a jogvita valamennyi körülményére vonatkozó átfogó mérlegelési jogával” szövegű választottbírósági ítélet indoklásból azt a következtetést tudta csak levonni, hogy az első választottbírósági ítélet nem döntött „érdemben” a forgalmazási jog kérdésében. Azt már nem, hogy a jogvita valamennyi körülményét figyelembe véve döntött!
Vajon akkor miről döntött, amikor a Mirelta tagi jogviszonyát visszamenőlegesen helyreállította és a szerződéseket minden más vonatkozásukban érvényben tartotta?
És miért hallgatta el az Legfelsőbb Bíróság az első választottbírósági ítélet indoklásának többi részét?
És mi van ilyenkor az ítélt dolog tárgyával, a keresettel érvényesített jogról való döntéssel, az annak alapjául szolgáló releváns tényekkel és jogi okfejtésekkel, így a felek közötti jogviszony minősítésével, amely utóbb vitássá nem tehető, attól egy későbbi perben a bíróság sem térhet el – ahogy nem térhet el egy újabb választottbírósági ítélet sem, mert a választottbíróság ítélete végleges és mindenkire kötelező (BH 2002. évi 235. jogeset, Vbesz. 43. §).
A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetétől szakértői véleményt kértem arra nézve, hogy az alábbi fogalmazás ”a magyar nyelv szabályai szerint egyértelmű-e abból a szempontból, hogy cégünk, mint felperes a forgalmazási jog gyakorlására jogosult.”
Az MTA Nyelvtudományi Intézetétől az alábbi indoklás nyelvi értelmezését kértem:
„Az alábbi szövegről kérjük szakértői véleményüket:
„Mindennek figyelembe vétele mellett a … bíróság csupán az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás 5. pont 3. bekezdésében található mondat érvénytelenségét állapította meg. Tekintettel arra, hogy a … bíróság megállapította, hogy az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás vételi jog alapítására vonatkozó rendelkezése semmis, a felperes egyéb kereseti kérelmeit visszautasította, mivel azok okafogyottá váltak (1. számú kereseti kérelem: A társasági szerződésbe foglalt polgári jogi megállapodások érvényességének megállapítása, amely kérelem arra irányult, hogy a forgalmazási jog fennállását érjék el – e kérelem okafogyott, mivel a forgalmazási jog az opciós megállapodás semmissége miatt kifejthető; 2. számú kereseti kérelem: A jogsértések megállapítása – e kérelem okafogyott, mivel jelen szerződésben a felperes a forgalmazási jog gyakorlását igyekezett elérni, és az opciós megállapodás semmisségének megállapítása eredményeként a felperes forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni; 3. számú kereseti kérelem: Az alperes és az utasítható személyek kötelezése a teljes szindikátusi szerződés betartására, amely az eredeti állapot helyreállítására irányult – e kérelem azért okafogyott, mert az opciós megállapodás semmisségének megállapítása miatt a felperes forgalmazási joga továbbra is fennáll, és e jogát ebben az esetben az alperes sem vonja kétségbe.)”
Az MTA Nyelvi Intézete Isz.2011/175.számú, a panaszhoz 5. sz.mellékletként csatolt három oldalas szakértői véleményében a fenti szöveg alábbi – természetesen nem jogi – értelmezését adta:
Tehát ez olvasható ki az első választottbírósági ítéletből a magyar nyelv szabályai szerint.
A Legfelsőbb Bíróság az első választottbírósági ítélet meghozatalának körülményeit jogszerűen nem is vizsgálhatta volna, mert sem az anyagi jogszabályok, sem az eljárásjogi jogszabályok választottbírósági eljárásban történő alkalmazása a rendes bíróság által még egy érvénytelenítési perben sem vizsgálható felül.
Azt írja az Legfelsőbb Bíróság végzése:
A Megyei Bíróság „Tévedett azonban annak megítélésében, hogy a két választottbírósági ítéletben milyen kereseti kérelmek kerültek érdemben elbírálásra.”
Nem tér ki arra a végzés, hogy mi különbség van szerintük egy kereseti kérelem választottbírósági elbírálása, és „érdemi”választottbírósági elbírálása között. Egy keresetet vagy elbírál a választottbíróság, és erről ítélet hoz, vagy nem bírál el, és nem hoz ítéletet. Az a rendes bíróság által nem vizsgálható, hogy a kereseti kérelem elbírálása során az anyagi és eljárási jogszabályokat miként alkalmazta a választottbíróság. Az ítélet indokolásának hiányosságai még egy érvénytelenítési eljárásban sem teszik lehetővé a választottbírósági ítélet érvénytelenítését, nem pedig egy jogellenes utólagos beavatkozás során. Tehát ha ítéletet hozott a választottbíróság, akkor elbírálta a keresetet a szubjektív „érdemi”, ebben a vonatkozásban tartalom nélküli jelző hiányában is.
Az első eljárásban az Legfelsőbb Bíróság valótlan állításai ellenére „érdemi” döntés született a forgalmazási jogról, ezeket a kérelmeket elbírálta az eljáró tanács és háromszorosan érvényesnek ítélte. A második eljárásban is „érdemi” döntés született a forgalmazási jogról, csak hogy egy véglegesen jogerős előző döntést, az ítélt dolog jogintézményét semmibe véve. Az első eljárásban a Mirelta keresetben kérte a forgalmazási jogának helyreállítását, ami jogerősen megtörtént. A második eljárásban – az első eljárásban is előadott EK-81. cikkre hivatkozva az A-Heat AG – ismét, nem kereseti kérelemben – felhozta az EK-81. cikk sérelmét, aminek a második választottbírósági ítélet helyt adott, és erre hivatkozva „megsemmisítette” az első választottbíróság jogerős ítéletét, mintegy másodfokú bíróságként eljárva.
Álságos tehát az Legfelsőbb Bíróság végzésnek arra történő hivatkozása, hogy tévedett a megyei bíróság, amikor nem jól ítélte meg, hogy a két választottbíróság ítéletben milyen kereseti kérelmek kerültek „érdemi” elbírálásra. Ugyanis egy választottbírósági ítélet érvényességét illetően nem vizsgálható, hogy miként jutott a választottbíróság döntési helyzetbe. A döntés maga vizsgálható a megsemmisítési eljárás során és az, hogy – az érvénytelenítési perrel támadott, így véglegesen nem jogerős választottbírósági ítélet érvénytelenítését a Vbt. lehetővé teszi-e vagy sem.
A legfelsőbb bírósági végzés indokolása a következő valótlan állítást tartalmazza:
„Az első választottbírósági eljárásban a felperes által előterjesztett kereset kérelmekből a Választottbíróság érdemben csak a második kereseti kérelmet bírálta el, a többi tekintetében kifejtette, hogy azok - a tagsági viszony helyreállítása miatt - okafogyottá váltak.”
Itt következik az Legfelsőbb Bíróság részéről a valótlan, jogellenes állításai csúcsa:
„A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezzel a Választottbíróság egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a további kereseti kérelmek érdemi elbírálásával nem foglalkozott, a felek érveit és ellenérveit nem vizsgálta meg.” És a csúsztatást a Legfelsőbb Bíróság ekként folytatja: ”A rendes bíróság a választottbíróság e döntését nem vizsgálhatja felül, nem tulajdoníthat annak más értelmet, mint amit a választottbíróság a döntésében kifejtett.”
Az is hamis állítás, hogy „a további kereset kérelmek érdemi elbírálásával nem foglalkozott”, mert nem is kellett a forgalmazási joggal külön „foglalkozni”, ugyanis az a tagi jogviszonnyal együtt járó jog. De el kell olvasni a 35 oldalas anyagot, amelyben a felek érvei és ellenérvei a második választottbírósági ítélettel szemben bőségesen megtalálhatók.
A Választottbíróság döntése nyilvánvalóan nem odáig olvasandó, ameddig a jogsértő végzés miatt szükséges, hanem végig, így:
Nem tulajdoníthat más értelmet ennek a döntésnek a rendes bíróság? Véletlenül (?) nem az volt a választottbíróság döntése, hogy (a tagi jogviszony helyreállításának következményeként):
1. a forgalmazási jog kifejthető!
2. a forgalmazási jog nem kérdőjelezhető meg!
3. a forgalmazási jogot alperes sem vonja kétségbe!
És nem itt következne az, hogy „A rendes bíróság a választottbíróság e döntését nem vizsgálhatja felül, nem tulajdoníthat annak más értelmet, mint amit a választottbíróság a döntésében kifejtett? Ugyanis a választottbíróság „komplex” döntése: a tagi jogviszony helyreállítása és a benne foglalt forgalmazási jognak a megállapítása.
Az Legfelsőbb Bíróság végzésben még a következő is szerepel:
„A második választottbírósági eljárásban….Az elé terjesztett kérelmeket vizsgálva állapította meg a felek által létrehozott GÜNTNER TATA Kft. társasági szerződésében foglaltak részletes elemzése során azt, hogy annak egyik rendelkezése (a kizárólagos magyarországi forgalmazási jog) az első választottbírósági ítélet által létrehozott helyzet - a vételi jogra vonatkozó kikötés semmisségének megállapítása, ezáltal a kizárólagos forgalmazási jog korlátlan idejűvé válása - miatt vált súlyosan piackorlátozóvá.”
Nem döntött az első választottbírósági ítélet „érdemben” a forgalmazási jog kérdésében! – állította az Legfelső Bíróság az előbbiekben, most pedig azt állítja, hogy az első választottbírósági ítélet által létrehozott helyzet, „a forgalmazási jog korlátlan idejűvé válása miatt vált súlyosan piackorlátozóvá” a társasági szerződés rendelkezése.
Akkor most mi a valóság? A kitalált ok, az első választottbírósági ítélet miatt a „a forgalmazási jog korlátlan idejűvé válása”, szolgáltatott jogi indokot a jogerős első ítélettel ellentétes második ítélet meghozatalára (lényegében egy „másodfokú” választottbírósági ítéletre), vagy nem döntött az első ítélet a „érdemben” a forgalmazási jog kérdéséről?
Azt írja még az Legfelsőbb Bíróság a végzésben:” A választottbírósági felperes (jelen eljárás alperese) által előterjesztett kereset kérelmek tekintetében a res iudicata kérdése nem merülhetett fel, mert a kereset a vételi jog újonnan való létrehozására irányult.”
Tehát az első választottbírósági ítéletre (mely a vételi jogot semmisnek minősítette) és perbeli ellenfelünkre (akire az ítélet joghatást gyakorolt) nem vonatkoznak az előírások és a törvények? A vételi jog „újonnan való létrehozása” ennek peres eljárásban való érvényesítésével nem vitatja a vételi jogát megszüntető jogerős ítéletet? Akkor a Legfelső Bíróság szerint vajon mit tesz az, aki a megsemmisített vételi jog újonnan való létrehozása érdekében pert indít? Ezzel a végzésbe foglalt hamis indoklással az Legfelső Bíróság csak azt bizonyítja, hogy kritikátlanul és jogellenesen kiáll a második választottbírósági eljárás, illetve az abban eljáró tanács tagjai mellett, ahelyett, hogy megállapította volna azt a valós jogi helyzetet, hogy a második választottbírósági eljárás már eleve ítélt dologban indult, és ezt a választottbírók is tudták.
Ahhoz pedig, hogy mit vizsgált” érdemben” az első választottbírósági eljárás az előbbiek szerint az Legfelsőbb Bíróság öttagú tanácsának semmi köze sincs. Az nagyon messzire vezetne, hogy bármely rendes bíróság saját szubjektív értékítélete szerint döntené el, hogy egy választottbíróság „érdemben” vagy nem érdemben vizsgált meg egy kérdést. Ha úgy gondolja egy állami bíróság, hogy a vizsgálat nem volt érdemi, akkor érvénytelen a választottbírósági ítélet újabban? Mostantól ez az Legfelsőbb Bíróság elvi határozata? Vagy csak kifejezetten ebben az ügyben érvényes? Akkor most már megvalósul a közrend megsértése újabban, ha rá lehet fogni egy választottbírósági ítéletre, hogy valamit nem vizsgáltak „érdemben”?
Nem esetleg a peres félnek kellett volna érvénytelenítési eljárást indítani 60 napon belül ezen a címen? És ezzel az indokkal lehetett volna érvényteleníteni az első választottbírósági ítéletet?
Az is nyilvánvaló hamis állítás, hogy „nem állapítható meg a res iudicata ténye az elbírált jog azonosságának hiánya” miatt. Az elbírált jog: az első választottbírósági ítélet döntése szerint az, hogy a Mirelta jogosult-e a Güntner-Tata Kft termékeinek kizárólagos magyarországi forgalmazására. Az első döntés szerint ez a joga nem kérdőjelezhető meg. A második választottbírósági ítélet is abban a jogkérdésben döntött, hogy a Mirelta jogosult-e a Güntner-Tata Kft termékeinek kizárólagos magyarországi forgalmazására.
Az Legfelsőbb Bíróság végzése és a második választottbírósági ítélet is egyaránt arra hivatkozik, hogy az első választottbírósági ítélettel helyreállított forgalmazási jogot meg kellett semmisíteni a versenyjogi tilalom (egyébként kreált) megsértése miatt. Akkor az elbírált jogban, a forgalmazási jogban mi az, ami nem, és miért is nem azonos?
„…illetve az elbírált tényalap részbeni különbsége miatt”sem állapítható meg a res iudicata. Azt a végzés meg sem kísérelte kifejteni, hogy mit tekint a tényalap részbeni különbözőségének, ugyanis a második választottbírósági ítélet semmilyen tényalapot, semmilyen tényt nem állapított meg az EK-81. cikk megsértésével kapcsolatban. Semmilyen tény megváltozására nem utal a második választottbírósági ítélet, csupán arra, hogy az első jogerős választottbírósági ítélet következményei miatt érezte feljogosítva magát arra, hogy azzal ellentétes döntést hozzon. Egy ítéletnek legtöbbször vannak következményei. Ilyenkor és ezért megváltozik a tényalap?
Az Legfelsőbb Bíróság végzése végül megállapítja, hogy „a választottbíróság a felek jogviszonyát komplex módon rendezi.” Ezt a második ítéletre mondta ki! És az első választottbírósági ítélet nem komplex módon rendezte? Mit felejtett ki a kereseti kérelmek elbírálása során?
Ezért álságos, átlátszóan hamis, semmivel sem igazolt a Legfelsőbb Bíróságnak az a végzésbe foglalt álláspontja, hogy a második választottbírósági ítélet az „elbírált jog azonosságának hiánya” és „az elbírált tényalap részbeni különbözősége” miatt törhette át a jogerő falát.
Ez nyilvánvaló, erőltetett valótlanság. Az „elbírált jog” bizonyítottan a forgalmazási jog volt mindkét esetben, az első ítélet megállapította, a második ítélet megvonta, az „elbírált tényalap” is teljesen azonos volt, hiszen az első eljárásnak is tárgya volt az EK-81. cikk ügye, és a választottbíróság „élve a jogvita valamennyi körülményére vonatkozó átfogó mérlegelési jogával a felhozott bizonyítékok alapján a rendelkező részben foglaltak szerint hozta meg választottbírósági ítéletét” és ehhez kapcsolódva kifejtette azt is, hogy a Mirelta forgalmazási joga nem kérdőjelezhető meg.
Maga az ominózus végzést hozó legfelsőbb bírósági tanács rögzítette azt a törvényeknek megfelelő, és állandó joggyakorlattal igazolt tényt, hogy „a választottbíróság a felek jogviszonyát komplex módon rendezi.” Hogy is van ez akkor az első választottbírósági komplex jogviszony rendezéssel? Arra nem vonatkozik?
Most a Legfelsőbb Bíróság végzését követően, hogy minden (hazai) jogorvoslati lehetőséget kimerítettünk, csak most nyílt meg a lehetőségünk további jogi lépések megtételére.
Számítva arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság mindent meg fog kisérelni álláspontja megmagyarázására, kénytelenek vagyunk előre kivédeni a valótlan jogi magyarázatokat, legalább azokat, amelyeket már alkalmazott a végzésében. A következőkben ilyen jogi zagyvaságokra kívánunk rámutatni.
Peres ellenfelünk választottbírósági szakos jogi képviselőjének beadványát a legfelsőbb bírósági végzés a következők szerint foglalta össze:
„Részletesen elemezte a két választottbírósági eljárásban előterjesztett kereset kérelmeket, az ítéleteket, s ennek eredményeként a következő álláspontot fejtette ki:
a) Az első választottbírósági eljárásban a forgalmazási jogok társasági viszonytól való függetlenségét a Választottbíróság érdemben nem vizsgálta, ezért a forgalmazási jogok érvényességét logikailag sem lehetett volna eldönteni.
Ez még egy nem választottbírósági szakos ügyvéd jogi bűvész mutatványának is sok lenne. A fenti pontban írtak nevetségesek lennének, ha nem egy legfelsőbb bírósági eljáró tanács végzéséből származnának. A forgalmazási jogok társasági jogviszonytól való függetlenségét vajon miért kellett volna vizsgálni az első eljárás során, mikor a döntés a társasági jogviszonyt állította helyre az ehhez tartozó forgalmazási joggal? Kit érdekel, hogy mi lett volna, ha …., ha nem állítja helyre az első ítélet a Mirelta tagi jogviszonyát? Véletlenül nem csak akkor kellett volna a másik alternatívát vizsgálni? És ekkor még képes „logikai” kifogással élni az ügyvéd úr, és ezek szerint az Legfelső Bíróság is: hogy e kérdés vizsgálata nélkül nem lehetett volna eldönteni megint „érdemben” a forgalmazási jogok érvényességét.
b) Az első eljárásban az érvényesség, illetve az érvénytelenség megállapítására sem a felperes, sem az alperes részéről nem volt olyan kérelem, amely alapján a Választottbíróság a kérelemhez kötöttség elvének sérelme nélkül dönthetett volna.
A fenti b) pontban tett megállapítás a tények meghamisítása és egyenesen hazugság.
Az első választottbírósági tanács előtt az alábbi kereseti kérelmek voltak (idézet az ítélet indoklási részéből):
„A felperes a 2008. május 13-án kelt beadványában benyújtotta a „záró jogi összefoglalóját”. A felperes összefoglalója szerint az alábbi kereseteket nyújtotta be:
„1. számú kereseti kérelem: Társasági szerződésbe foglalt polgári jogi (szindikátusi) megállapodások hatályosságának megállapítása.” Ezen az alapon a felperest véleménye szerint megilleti a kizárólagos magyarországi forgalmazási jog.
„2. számú kereseti kérelem: Jogsértések megállapítása”.
A felperes szerint a szindikátusi szerződésből eredő jogainak megsértését jelenti, hogy a felperes megrendeléseit a Güntner-Tata társaság nem teljesíti.”
„3. számú kereseti kérelem: Alperes kötelezése a teljes szindikátusi szerződéscsomag betartására, valamint e megállapodások az utasítható harmadik személyek általi betartatására.”
A felperes hangsúlyozza: „Ez a legfontosabb kereseti kérelmünk, mivel e kérelem kifejezi azon szándékunkat, hogy jelen eljárásban nem kártérítést követelünk; sokkal inkább előzetesen az eredeti állapotot kívánjuk helyre állítani és a 17 éven keresztül folytatott kereskedelmi tevékenységünket változatlan keretfeltételek mellett szeretnénk folytatni.”
Tehát többek között az eredeti állapot helyreállítását kértük, ami meg is történt.
Az Legfelsőbb Bíróság által összefoglalt ügyvédi szöveg szerint az első választottbírósági eljárás csak akkor dönthetett volna, ha van kereseti kérelem? Tehát nem dönthetett volna az ügyvéd szerint (egyezően az Legfelsőbb Bíróság álláspontjával), de a következő abnormális jogi szöveg szerint mégis döntött:
„c) A második eljárásban, a viszontkereset kapcsán, a forgalmazási jog tagsági viszonytól való függésének kérdése, így az érvénytelenség már az eldöntendő érdemi kérdések közé került, így a Választottbíróság – figyelemmel a maradék üzletrész alperes általi megszerzésének végleges lehetetlenülésére – megállapította, hogy a forgalmazási jogok már az eredeti szándékolttól eltérő jogi jelleggel bírnak (elváltak a tagságtól és időben korlátlanná váltak) ezért érvénytelenek.
Mindezek alapján a két választottbírósági ítélet között nincs olyan átfedés, ami az ítélt dolog sérelmét jelentené.”
Mit akarhatott az ügyvéd, vagy a fenti abnormális jogi szöveget megfogalmazó azzal, hogy „a forgalmazási jog a tagsági viszonytól való függésének kérdése, így az érvénytelenség már az eldöntendő kérdések közé került”
Mit akarhatott eldönteni a második választottbírósági eljáró tanács az első jogerős választottbírósági ítéleten alapuló (kártérítési) ellenkereset kapcsán? Ez teljesen egyértelmű: mással nem tudta peres ellenfelünket, a multinacionális céget megvédeni a jogellenesen okozott kár megtérítési kötelezettsége alól a második eljáró tanács, mint hogy „az érvénytelenség már az eldöntendő kérdések közé került” (Az nem zavarta a második választottbírósági eljáró tanácsot, hogy az érvényesség kérdésében a jogerős első ítélet már döntött. Az érvényesség eldöntése mellett még miről is kellett külön dönteni? Az érvénytelenségről?) És vajon mit jelenthet az, hogy „… a forgalmazási jogok…(elváltak a tagságtól…)”, amikor az első ítélet éppen abban döntött, hogy a Mireltát a tagi jogviszonyára tekintettel illeti meg a forgalmazási jog. Mi vált el akkor és mitől?
A fenti zagyvaság után aztán teljesen nyilvánvalóvá vált (a második eljáró tanács és az ügyvéd számára, meg a legfelsőbb bírósági eljáró tanács számára), hogy „Mindezek alapján a két választottbírósági ítélet között nincs olyan átfedés, ami az ítélt dolog sérelmét jelentené.” Vajon ki tud választ adni arra, mit jelentenek a fentiek? Mit jelent az, hogy „a forgalmazási jogok elváltak a tagságtól”?, amikor ennek éppen az ellenkezőjéről döntött az első választottbírósági ítélet?
Hogy egy ilyen jogi zagyvalékot be lehet adni a Legfelsőbb Bíróságra, ahol ezt még összefoglalva „érdemben” be is veszik, az már mindennek nem a teteje, hanem a leges leg alja. Ez a c) pont is értelmetlen jogi szemfényvesztés, egyetlen érthető eleme, hogy annak szerzője a második választottbírósági eljárásban a Mirelta ellenkeresetét (is!) olyan jogi ténynek tekintette, mely újabb lökést adott az első ítélet miatt ellehetetlenült üzletrész megszerzés következményeként a Mirelta számára jogerősen megítélt forgalmazási jog második választottbírósági eljárás során történt megsemmisítésére.
A fenti valótlanságok pedig mit is bizonyítanának mást, mint azt, hogy „… a két választottbírósági ítélet között nincs olyan átfedés, ami az ítélt dolog sérelmét jelentené”
Hát nem csodálatos eszmefuttatás? Csak ki kell találni egy nevetséges üres jogi szöveget, máris átléptünk az Alkotmányon, a törvényeke
prpr
2013.01.17 18:13:04
@Tutanhamon: Jogállam VB-től AB-ig,avagy valami bűzlik Dániában!
Tutanhamon kérdése (2010.02.01)
„Ugye nem lehet következmények nélkül megúszni azt, hogy egy választottbíró - megvesztegetés vagy urambátyámozás miatt - nem "helyes" ítéletet hoz?
Válaszolja valaki hogy nem lehet! És fejtse ki részletesen!
Ugyanez felmerül az rendes bírók esetén is. De akkor van valami fellebbviteli lehetőség.”
Sajnos csak most tudok végső választ adni. Első kérdésedre,ami a második kérdésedre is választ ad: Mindenféle következmény nélkül meg lehet úszni.Mégpedig azért,mert a rendes bíróságokon és a választottbíróságokon évtizedek óta ugyanazok ítélkeznek, és ha nincs valami nagyon büdös a választottbírósági ítélet környékén,akkor hiába mész a rendes bíróságra. Ha félbüdös van,akkor is hiába.Sőt ha teljes a görényszag,akkor is hiába.Például hiába írja elő a választottbírósági törvény érvénytelenítési okként,hogy a felek által kikötött jogot köteles a VB alkalmazni, egyik ügyben a magyar jog helyett a közösségi jogot alkalmazta a VB olyan ügyre,mely még a csatlakozás előtt keletkezett,amikor nem volt alkalmazható Mo-on a közösségi jog.Mégis „átment” még az AB-on is,pedig a VB bírája és a döntést hozó AB bizottság elnöke is aláírója volt annak az AB határozatnak,amelyik kizárta a csatlakozás előtt a közösségi jog közvetlen alkalmazását.Azóta elfelejtették, és hosszasan magyarázták előző határozatuk ellenkezőjét.Ettől vagyunk „jogállam”.
Tutanhamon kérdése (2010.02.01)
„Ugye nem lehet következmények nélkül megúszni azt, hogy egy választottbíró - megvesztegetés vagy urambátyámozás miatt - nem "helyes" ítéletet hoz?
Válaszolja valaki hogy nem lehet! És fejtse ki részletesen!
Ugyanez felmerül az rendes bírók esetén is. De akkor van valami fellebbviteli lehetőség.”
Sajnos csak most tudok végső választ adni. Első kérdésedre,ami a második kérdésedre is választ ad: Mindenféle következmény nélkül meg lehet úszni.Mégpedig azért,mert a rendes bíróságokon és a választottbíróságokon évtizedek óta ugyanazok ítélkeznek, és ha nincs valami nagyon büdös a választottbírósági ítélet környékén,akkor hiába mész a rendes bíróságra. Ha félbüdös van,akkor is hiába.Sőt ha teljes a görényszag,akkor is hiába.Például hiába írja elő a választottbírósági törvény érvénytelenítési okként,hogy a felek által kikötött jogot köteles a VB alkalmazni, egyik ügyben a magyar jog helyett a közösségi jogot alkalmazta a VB olyan ügyre,mely még a csatlakozás előtt keletkezett,amikor nem volt alkalmazható Mo-on a közösségi jog.Mégis „átment” még az AB-on is,pedig a VB bírája és a döntést hozó AB bizottság elnöke is aláírója volt annak az AB határozatnak,amelyik kizárta a csatlakozás előtt a közösségi jog közvetlen alkalmazását.Azóta elfelejtették, és hosszasan magyarázták előző határozatuk ellenkezőjét.Ettől vagyunk „jogállam”.
prpr
2013.01.19 21:38:37
@Tutanhamon:Falka mentalitás.Falka az falka. Nem neked szól,hanem mindenkinek.Tudod:"Nem mondatom el senkinek,elmondom hát mindenkinek" Oda jutottunk a nagy demokráciában,hogy mindenhol falkában támadják (szerzik meg) a vagyont,ha egyedül nem lehetséges.Lásd a katonatisztek falkáját, lásd a rendőrségi vezetők falkáját, és lásd az egyéb falkaként támadó falkákat,melyeket itt nem nevesítek.Néha úgy tűnik,szórvány egyedekről van szó,de mélyebben vizsgálva az összenőtt egyedeket,mégis falka a falka.
Én a saját ügyemben először az LB-ban bíztam (később a KÚRIÁBAN),maj az Alkotmánybíróságban.Sajnos mindíg utólag nézem meg az interneten a kapcsolatokat,melyek ismeretében már nem kellett volna reményt táplálnom.Sajnos el lehet mondani,olyan kicsi ország vagyunk,hogy az "egyetlen" jogi elitünk minden tagja ki van egymásnak szolgáltatva vagy a múlt, vagy a jelen,vagy a jövő egyéni ambicióira tekintettel.Úgy gondolom,hogy ezt nem kell elfogadnunk.A bíróságok esetében
( a bíróságokkal szemben) igen nehéz
a jogérvényesítés,mert a bírói függetlenséggel takaróznak és saját maguk védelmére állásfogalalásokat hoznak.Azt a gyakorlatot érvényesítik a bíróságok,hogy először eldöntik,milyen ítéletet kívánnak hozni az erőviszonyok és érdekek függvényében,majd erre keresnek megoldást.Egyik módszer,hogy a tényállást állapítják meg valótlanul,elhallgatással vagy hamis állítással.A másik módszer,hogy a jogszabályi alapokat értelmezik félre a hozandó ítélet alátámasztási igényének megfelelően. Példának felhozom saját ügyemet,azt sérelmezve,hogy ma már az Alkotmánybíróságban sem lehet megbízini.
Magánvélemény
Tisztelt dr.Bitskey Botond úr, Alkotmánybíróság Főtitkára
Alkotmánybíróság
Tárgy:Tájékoztatás magánvéleményről a 3348/2012. (XI. 19.) AB végzéssel kapcsolatban
Tisztelt Főtitkár Úr!
Tudomásul véve,hogy az Alkotmánybíróság végzése ellen -Magyarországon- semmiféle további panasznak nincs helye,csupán tájékoztatom arról a Tisztelt Alkotmánybíróságot,hogy az ügyet továbbra sem tekintem lezártnak. Azért nem,mert egy nyilvánvaló céllal hozott választottbírósági ítélet egy nyilvánvalóan Alkotmány sértő döntéssel és a közösségi jog alkalmazására vállalt alkotmányos kötelezettség nyilvánvaló megtagadásával nem zárható le. Sajnálatosnak tartom,hogy magyarként,Magyarországon,a magyar Alkotmány (Alaptörvény) írott szabályai ellenére igazamat a közösségi jog alapján kell kiharcolnom.
Kérem jelen levelemet és mellékletét panaszunk ügyirataihoz mellékelni szíveskedjék.
Kérem,hogy fogadja személyes nagyrabecsülésemet! Tisztelettel:
Tóth István ügyvezető, a volt panaszos
törvényes képviselője
Kivonat a 3348/2012. (XI. 19.) AB végzésből:
„[10] 2.1. A közösségi versenyjogszabályoknak a magyar jog alapján a magyar Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) és a magyar bíróságok előtti eljárásokban való érvényesüléséről már jóval taggá válásunk előtt törvényekbe foglalt nemzetközi szerződések rendelkeztek. Az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás 62. cikk (1) bekezdés (i) és (ii) pontjai, valamint (2) bekezdése a közösségi versenyjogszabályoknak a hazai jogban és eljárásokban való, meghatározott kritériumok alapján, azokra hivatkozásokkal történő értelmezését és alkalmazását Magyarország nemzetközi kötelezettségévé tette. E kötelezettségek végrehajtására jött létre a Társulási Tanács 2002. január 29-i 1/02. számú határozata, amelyet a 2002. évi X. törvény hirdetett ki. A 2. cikk szerint az Európai Megállapodás az előzőekben hivatkozott rendelkezése szerinti minden magatartást az e határozathoz csatolt mellékletben előírt rendelkezésekkel összhangban kell elbírálni. A mellékletekbe foglalt kritériumok lényegében szó szerint beültetik a magyar anyagi jogszabályok közé az elsődleges közösségi jog rendelkezéseit, így az EK Szerződés 81. cikkét, és meghatározzák a másodlagos közösségi jogszabályok alapvető elvei és szabályai alapján azokat a kritériumokat, amelyeket a GVH-nak és a bíróságainknak érvényesíteniük kell. A 2002. évi X. törvény 2002. április 1. óta (tehát a csatlakozásunkat és az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló, a jogvitás forgalmazási jogról rendelkező társasági szerződést megelőző időponttól kezdődően) alkalmazandó volt.
[11] Az itt elmondottak szerint az ügyben visszaható hatályú ítélkezésről fogalmilag sem lehetett szó. 2002. április 1. után a törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés következtében a közösségi versenyjog magyar jog alapján, magyar hatóság előtt való alkalmazása kötelező volt.”
Magánvélemény az Alkotmánybíróságnak a panasz befogadását elutasító végzésének indokolásáról:
Az Alkotmánybíróság illetékes tanácsa ennek az alkotmányt sértő pontnak a visszautasítását mélyebben indokolta a be nem fogadásoknál szokásosnál .Biztosan tudják,miért és kiért. Ennek során arra a következtetésre jutottak –észrevehetően a választottbírók eredeti téves álláspontjának alkotmányellenes „befogadása” miatt, egyezően a KÚRIA részben eltérően indokolt álláspontjával- és ellentétesen az EU Bírósága konkrét ítéletlékezési gyakorlatával ( és a magyar Alkotmánnyal is), hogy Magyarországon már 2002.április 1. óta alkalmazandó volt a közösségi jog, ezért az AB álláspontja szerint visszaható hatályú ítélkezésről fogalmilag sem lehetett szó. Elkerülve a közösségi jog konkrét alkalmazásával kapcsolatban a ” tudományos igényű” megközelítést, (melynek téves alapjait ebben az ügyben a jogtudós választottbírók rakták le) csupán arra hivatkozunk, hogy az 1/2003.EK.számú tanácsi rendelet a 2004.május 1-én csatlakozott tagországok esetében 2004.május 1-től tette lehetővé a közösségi versenyjog közvetlen alkalmazását, így a közvetlen alkalmazhatóságot – az anyagi jogi és végrehajtási szabályok hatályba lépési időpontja előtti időpontra- még az Alkotmánybíróság sem terjesztheti ki.
A közösségi jog esetjoggal is bizonyított megsértését bizonyítja az is, hogy a közösségi jog megsértésével párhuzamosan a magyar Alkotmány előírásait is sértette a KÚRIA ítélete,mivel az Alkotmány sem tette lehetővé a közösségi jog közvetlen alkalmazását a csatlakozás időpontjáig létrejött jogviszonyokra.
Tehát az is egyértelműen bizonyított, hogy a KÚRIA magát az Alkotmányt is megsértette,nem csak a közösségi jogot, amikor a csatlakozás előtt létrejött jogviszonyra közvetlenül alkalmazhatónak ítélte a közösségi jogot. És a KÚRIA alkotmányellenes ítélete miatti felelősségének súlyát nem csökkenti,hogy maga az Alkotmánybíróság is alkotmányellenes indokolást adott.
A közösségi jog közvetlen alkalmazását ugyanis a csatlakozási szerződés 2004. április 26-i kihirdetése tette lehetővé. Azt pedig ,hogy a csatlakozás időpontjáig a közösségi jog közvetlenül nem volt alkalmazható, maga az Alkotmánybíróság határozata tartalmazza, mely visszamenőlegesen senki által, de egy 5 tagú tanács végzésével semmiképpen sem írható felül. Az 5 tagú tanács végzése csak azt bizonyítja, hogy a választottbíróság bírái a végsőkig ragaszkodnak közösségi jogot és nemzeti alkotmányos követelményeket sértő álláspontjukhoz (ők tudják,miért volt számukra ez annyira fontos) és az AB tanács egyes tagjai ezt rájuk tekintettel magyarázni próbálták,illetve magyarázatukat elfogadták,és kedvükért még a Magyar Állam kártérítési kötelezettségének kockázatát is felvállalták.
Különösen jellemzi ennek az ügynek a körülményeit ,hogy a panasz ügyében elutasító végzést hozó, és a választottbírók eljárásának jogszerűségét magyarázó AB eljárótanács elnöke az a Dr.Bihari Mihály volt, aki alkotmánybíróként egyik szerzője volt annak a 72/2002.(XII.19.)AB határozatnak,mely kizárta a csatlakozás előtti időszakra a közösségi jog közvetlen alkalmazását Magyarországon. Egyébként választottbíróként a közösségi jogot a peres ügyben a csatlakozást megelőző időszakra alkalmazó Dr.Harmathy Attila szintén alkotmánybíróként jegyezte a tiltást tartalmazó AB határozatot. Egyikük sem járatlan a közösségi jog és az alkotmányozás témakörében.
Az Alkotmánybíróság a 72/2002.(XII.19.) AB határozatában a csatlakozásig fennálló helyzetre vonatkozóan arra a következtetésre jutott, hogy a Társulási Megállapodásban Magyarország csak a lehetséges mértékű jogközelítésre vállalt kötelezettséget, és mivel Magyarország még nem tagja az Európai Uniónak, a közösségi jog közvetlenül nem érvényesül még Magyarországon. ( A 2002.12.19-ei időpontnak azért van jelentősége,mert az AB a 2002.évi X.törvény 2002.04.1-től történő alkalmazási kötelezettségére hivatkozott,holott az AB a hivatkozott határozatát,amely a közösségi jog alkalmazását a csatlakozásig kizárta 8 hónappal később hozta meg.)
Idézet a 72/2002. (XII. 19.) AB határozata indokolásának III.3.1. pontjából.) (ABH 2002, 433, 438).
„Magyarország azonban jelenleg még nem tagja az Európai Uniónak, így a közösségi jog közvetlenül nem érvényesül még Magyarországra nézve, csupán az Európai Megállapodásból eredő jogközelítési kötelezettség terheli a Magyar Köztársaságot, mint szerződő felet.”
Továbbá,hogy ne csak egy értelmezés álljon itt,hivatkozunk még az alábbira:
Dr. Fazekas Flóra A MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG VISZONYA A KÖZÖSSÉGI JOG ELSŐBBSÉGÉHEZ EGYES TAGÁLLAMI ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI FELFOGÁSOK TÜKRÉBEN (2009) című
doktori (PhD) értekezésének 235.oldalán az Alkotmánybíróság fenti határozatát ekként értelmezte:
„Az Alkotmánybíróság a Társulási Megállapodás-ítéletben megkezdett
gondolatmenetet folytatva ismételten kijelentette, hogy az uniós csatlakozást
megelőzően kizárt az Európai Közösség által alkotott jog közvetlen alkalmazása
Magyarországon..”
Én a saját ügyemben először az LB-ban bíztam (később a KÚRIÁBAN),maj az Alkotmánybíróságban.Sajnos mindíg utólag nézem meg az interneten a kapcsolatokat,melyek ismeretében már nem kellett volna reményt táplálnom.Sajnos el lehet mondani,olyan kicsi ország vagyunk,hogy az "egyetlen" jogi elitünk minden tagja ki van egymásnak szolgáltatva vagy a múlt, vagy a jelen,vagy a jövő egyéni ambicióira tekintettel.Úgy gondolom,hogy ezt nem kell elfogadnunk.A bíróságok esetében
( a bíróságokkal szemben) igen nehéz
a jogérvényesítés,mert a bírói függetlenséggel takaróznak és saját maguk védelmére állásfogalalásokat hoznak.Azt a gyakorlatot érvényesítik a bíróságok,hogy először eldöntik,milyen ítéletet kívánnak hozni az erőviszonyok és érdekek függvényében,majd erre keresnek megoldást.Egyik módszer,hogy a tényállást állapítják meg valótlanul,elhallgatással vagy hamis állítással.A másik módszer,hogy a jogszabályi alapokat értelmezik félre a hozandó ítélet alátámasztási igényének megfelelően. Példának felhozom saját ügyemet,azt sérelmezve,hogy ma már az Alkotmánybíróságban sem lehet megbízini.
Magánvélemény
Tisztelt dr.Bitskey Botond úr, Alkotmánybíróság Főtitkára
Alkotmánybíróság
Tárgy:Tájékoztatás magánvéleményről a 3348/2012. (XI. 19.) AB végzéssel kapcsolatban
Tisztelt Főtitkár Úr!
Tudomásul véve,hogy az Alkotmánybíróság végzése ellen -Magyarországon- semmiféle további panasznak nincs helye,csupán tájékoztatom arról a Tisztelt Alkotmánybíróságot,hogy az ügyet továbbra sem tekintem lezártnak. Azért nem,mert egy nyilvánvaló céllal hozott választottbírósági ítélet egy nyilvánvalóan Alkotmány sértő döntéssel és a közösségi jog alkalmazására vállalt alkotmányos kötelezettség nyilvánvaló megtagadásával nem zárható le. Sajnálatosnak tartom,hogy magyarként,Magyarországon,a magyar Alkotmány (Alaptörvény) írott szabályai ellenére igazamat a közösségi jog alapján kell kiharcolnom.
Kérem jelen levelemet és mellékletét panaszunk ügyirataihoz mellékelni szíveskedjék.
Kérem,hogy fogadja személyes nagyrabecsülésemet! Tisztelettel:
Tóth István ügyvezető, a volt panaszos
törvényes képviselője
Kivonat a 3348/2012. (XI. 19.) AB végzésből:
„[10] 2.1. A közösségi versenyjogszabályoknak a magyar jog alapján a magyar Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) és a magyar bíróságok előtti eljárásokban való érvényesüléséről már jóval taggá válásunk előtt törvényekbe foglalt nemzetközi szerződések rendelkeztek. Az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás 62. cikk (1) bekezdés (i) és (ii) pontjai, valamint (2) bekezdése a közösségi versenyjogszabályoknak a hazai jogban és eljárásokban való, meghatározott kritériumok alapján, azokra hivatkozásokkal történő értelmezését és alkalmazását Magyarország nemzetközi kötelezettségévé tette. E kötelezettségek végrehajtására jött létre a Társulási Tanács 2002. január 29-i 1/02. számú határozata, amelyet a 2002. évi X. törvény hirdetett ki. A 2. cikk szerint az Európai Megállapodás az előzőekben hivatkozott rendelkezése szerinti minden magatartást az e határozathoz csatolt mellékletben előírt rendelkezésekkel összhangban kell elbírálni. A mellékletekbe foglalt kritériumok lényegében szó szerint beültetik a magyar anyagi jogszabályok közé az elsődleges közösségi jog rendelkezéseit, így az EK Szerződés 81. cikkét, és meghatározzák a másodlagos közösségi jogszabályok alapvető elvei és szabályai alapján azokat a kritériumokat, amelyeket a GVH-nak és a bíróságainknak érvényesíteniük kell. A 2002. évi X. törvény 2002. április 1. óta (tehát a csatlakozásunkat és az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló, a jogvitás forgalmazási jogról rendelkező társasági szerződést megelőző időponttól kezdődően) alkalmazandó volt.
[11] Az itt elmondottak szerint az ügyben visszaható hatályú ítélkezésről fogalmilag sem lehetett szó. 2002. április 1. után a törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés következtében a közösségi versenyjog magyar jog alapján, magyar hatóság előtt való alkalmazása kötelező volt.”
Magánvélemény az Alkotmánybíróságnak a panasz befogadását elutasító végzésének indokolásáról:
Az Alkotmánybíróság illetékes tanácsa ennek az alkotmányt sértő pontnak a visszautasítását mélyebben indokolta a be nem fogadásoknál szokásosnál .Biztosan tudják,miért és kiért. Ennek során arra a következtetésre jutottak –észrevehetően a választottbírók eredeti téves álláspontjának alkotmányellenes „befogadása” miatt, egyezően a KÚRIA részben eltérően indokolt álláspontjával- és ellentétesen az EU Bírósága konkrét ítéletlékezési gyakorlatával ( és a magyar Alkotmánnyal is), hogy Magyarországon már 2002.április 1. óta alkalmazandó volt a közösségi jog, ezért az AB álláspontja szerint visszaható hatályú ítélkezésről fogalmilag sem lehetett szó. Elkerülve a közösségi jog konkrét alkalmazásával kapcsolatban a ” tudományos igényű” megközelítést, (melynek téves alapjait ebben az ügyben a jogtudós választottbírók rakták le) csupán arra hivatkozunk, hogy az 1/2003.EK.számú tanácsi rendelet a 2004.május 1-én csatlakozott tagországok esetében 2004.május 1-től tette lehetővé a közösségi versenyjog közvetlen alkalmazását, így a közvetlen alkalmazhatóságot – az anyagi jogi és végrehajtási szabályok hatályba lépési időpontja előtti időpontra- még az Alkotmánybíróság sem terjesztheti ki.
A közösségi jog esetjoggal is bizonyított megsértését bizonyítja az is, hogy a közösségi jog megsértésével párhuzamosan a magyar Alkotmány előírásait is sértette a KÚRIA ítélete,mivel az Alkotmány sem tette lehetővé a közösségi jog közvetlen alkalmazását a csatlakozás időpontjáig létrejött jogviszonyokra.
Tehát az is egyértelműen bizonyított, hogy a KÚRIA magát az Alkotmányt is megsértette,nem csak a közösségi jogot, amikor a csatlakozás előtt létrejött jogviszonyra közvetlenül alkalmazhatónak ítélte a közösségi jogot. És a KÚRIA alkotmányellenes ítélete miatti felelősségének súlyát nem csökkenti,hogy maga az Alkotmánybíróság is alkotmányellenes indokolást adott.
A közösségi jog közvetlen alkalmazását ugyanis a csatlakozási szerződés 2004. április 26-i kihirdetése tette lehetővé. Azt pedig ,hogy a csatlakozás időpontjáig a közösségi jog közvetlenül nem volt alkalmazható, maga az Alkotmánybíróság határozata tartalmazza, mely visszamenőlegesen senki által, de egy 5 tagú tanács végzésével semmiképpen sem írható felül. Az 5 tagú tanács végzése csak azt bizonyítja, hogy a választottbíróság bírái a végsőkig ragaszkodnak közösségi jogot és nemzeti alkotmányos követelményeket sértő álláspontjukhoz (ők tudják,miért volt számukra ez annyira fontos) és az AB tanács egyes tagjai ezt rájuk tekintettel magyarázni próbálták,illetve magyarázatukat elfogadták,és kedvükért még a Magyar Állam kártérítési kötelezettségének kockázatát is felvállalták.
Különösen jellemzi ennek az ügynek a körülményeit ,hogy a panasz ügyében elutasító végzést hozó, és a választottbírók eljárásának jogszerűségét magyarázó AB eljárótanács elnöke az a Dr.Bihari Mihály volt, aki alkotmánybíróként egyik szerzője volt annak a 72/2002.(XII.19.)AB határozatnak,mely kizárta a csatlakozás előtti időszakra a közösségi jog közvetlen alkalmazását Magyarországon. Egyébként választottbíróként a közösségi jogot a peres ügyben a csatlakozást megelőző időszakra alkalmazó Dr.Harmathy Attila szintén alkotmánybíróként jegyezte a tiltást tartalmazó AB határozatot. Egyikük sem járatlan a közösségi jog és az alkotmányozás témakörében.
Az Alkotmánybíróság a 72/2002.(XII.19.) AB határozatában a csatlakozásig fennálló helyzetre vonatkozóan arra a következtetésre jutott, hogy a Társulási Megállapodásban Magyarország csak a lehetséges mértékű jogközelítésre vállalt kötelezettséget, és mivel Magyarország még nem tagja az Európai Uniónak, a közösségi jog közvetlenül nem érvényesül még Magyarországon. ( A 2002.12.19-ei időpontnak azért van jelentősége,mert az AB a 2002.évi X.törvény 2002.04.1-től történő alkalmazási kötelezettségére hivatkozott,holott az AB a hivatkozott határozatát,amely a közösségi jog alkalmazását a csatlakozásig kizárta 8 hónappal később hozta meg.)
Idézet a 72/2002. (XII. 19.) AB határozata indokolásának III.3.1. pontjából.) (ABH 2002, 433, 438).
„Magyarország azonban jelenleg még nem tagja az Európai Uniónak, így a közösségi jog közvetlenül nem érvényesül még Magyarországra nézve, csupán az Európai Megállapodásból eredő jogközelítési kötelezettség terheli a Magyar Köztársaságot, mint szerződő felet.”
Továbbá,hogy ne csak egy értelmezés álljon itt,hivatkozunk még az alábbira:
Dr. Fazekas Flóra A MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG VISZONYA A KÖZÖSSÉGI JOG ELSŐBBSÉGÉHEZ EGYES TAGÁLLAMI ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI FELFOGÁSOK TÜKRÉBEN (2009) című
doktori (PhD) értekezésének 235.oldalán az Alkotmánybíróság fenti határozatát ekként értelmezte:
„Az Alkotmánybíróság a Társulási Megállapodás-ítéletben megkezdett
gondolatmenetet folytatva ismételten kijelentette, hogy az uniós csatlakozást
megelőzően kizárt az Európai Közösség által alkotott jog közvetlen alkalmazása
Magyarországon..”
A Zugügyvéd szerint a választottbírósági ügyek abszurditására külön blogot lehetne indítani. Íme egy újabb ügy.Tisztelt Zugügyvéd! Esetünkben egy multi cég és egy kisvállalkozó között - mint szokás - választottbírósági kikötést tartalmazó bérleti szerződés…..
prpr
2013.01.17 17:05:43
@prpr: Savanyú a szőlő:Indulhat az anyagi hasznot húzók ellentámadása.
Hír:"Készülünk a kormánnyal konzultációt folytatni, készülünk a joggyakorlati problémáinkat megismertetni a kormánnyal, és bízunk benne, hogy ezeknek a törvényeknek egyfajta módosításában reménykedhetünk a közeljövőben. Ezen túlmenően pedig miután konkrét jog sérelmet, érdeksérelmet szenvedő vállalkozók is keresnek minket, panaszkodnak, tudunk róla, és szakmailag konzultáltunk is ezekkel a vállalkozókkal, akik már az Alkotmánybírósághoz fordultak. Tehát a tavalyi, idén január 1-jén hatályba lépett törvényt is megtámadták Alkotmánybíróság előtt, ez év júniusában." Azaz nem tetszik az a törvény a "vállalkozóknak" (értsd: az eddig ebből hasznot húzó választottbíróknak),hogy a többségében állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő cégek nem köthetnek ki választottbíróságot,helyesebben a velük szerződők nem élhetnek vissza azzal,hogy bekényszerítik az állami céget egy magán bíróság alá. Ha egy ügyvédi iroda azzal hirdeti magát,hogy különösen eredményes volt egy megnevezett választottbíróságon,akkor mindenki megértheti,mitől védi cégeit az állam.Lehet itt ezért megint a nemzetközi izékre hivatkozni,de azt azért ne feledjék a joginagyokos választottbírósági lobbisták,hogy az állam,mint többségi tulajdonos akár cégenként is megtilthatja választottbíróság kikötését,ezért az AB-nak még akkor sem lehet sok köze a dologhoz,ha eléggé egymást ismerő körről beszélünk.A nem olyan régmúltból vannak nyilvános,meg gondolom titkosszolgálati információk is arról,hogy tulajdonképpen mi történt itt a jéghegy csúcsának tekinthető ügyekben választottbírósági döntések égisze alatt.Erre kinek van szüksége?
Hír:"Készülünk a kormánnyal konzultációt folytatni, készülünk a joggyakorlati problémáinkat megismertetni a kormánnyal, és bízunk benne, hogy ezeknek a törvényeknek egyfajta módosításában reménykedhetünk a közeljövőben. Ezen túlmenően pedig miután konkrét jog sérelmet, érdeksérelmet szenvedő vállalkozók is keresnek minket, panaszkodnak, tudunk róla, és szakmailag konzultáltunk is ezekkel a vállalkozókkal, akik már az Alkotmánybírósághoz fordultak. Tehát a tavalyi, idén január 1-jén hatályba lépett törvényt is megtámadták Alkotmánybíróság előtt, ez év júniusában." Azaz nem tetszik az a törvény a "vállalkozóknak" (értsd: az eddig ebből hasznot húzó választottbíróknak),hogy a többségében állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő cégek nem köthetnek ki választottbíróságot,helyesebben a velük szerződők nem élhetnek vissza azzal,hogy bekényszerítik az állami céget egy magán bíróság alá. Ha egy ügyvédi iroda azzal hirdeti magát,hogy különösen eredményes volt egy megnevezett választottbíróságon,akkor mindenki megértheti,mitől védi cégeit az állam.Lehet itt ezért megint a nemzetközi izékre hivatkozni,de azt azért ne feledjék a joginagyokos választottbírósági lobbisták,hogy az állam,mint többségi tulajdonos akár cégenként is megtilthatja választottbíróság kikötését,ezért az AB-nak még akkor sem lehet sok köze a dologhoz,ha eléggé egymást ismerő körről beszélünk.A nem olyan régmúltból vannak nyilvános,meg gondolom titkosszolgálati információk is arról,hogy tulajdonképpen mi történt itt a jéghegy csúcsának tekinthető ügyekben választottbírósági döntések égisze alatt.Erre kinek van szüksége?
prpr
2013.01.17 17:08:05
@prpr: Vajon miért tiltotta ki a választottbíróságot a törvény az állami és önkormányzati tulajdonban lévő cégekből?Azért,mert nemzetbiztonsági kockázatot jelent a sem anyagi,sem erkölcsi,sem politikai felelősséget nem vállaló pénzéhesek jelenléte az igazságszolgáltatásban.Ez félig betiltás.Aki úgy gondolja,hogy van vagy lesz kapcsolata és pénze a választottbírósági eljárásra,az saját terhére választhatja ezt a fórumot.De az állam -információi birtokában-ettől elzárkózótt.Jó lenne,ha ezt így értékelné minden potenciális vesztes,akinek nincs tékeereje egy "magán" i gazság szolgáltatás megfizetésére."Vajon miért tiltotta ki a választottbíróságot a törvény az állami és önkormányzati tulajdonban lévő cégekből?" tettem fel a kérdést.Jó lenne,ha ezen elgondolkozna,aki ilyen szerződést aláír!!!
Anyánk, az Index már foglalkozott az igencsak bizarr választottbírósági ítélettel, amit teljesen szokatlan módon a Legfelsőbb Bíróság érvénytelenített. A Legfelsőbb Bíróság arra hivatkozva érvénytelenítette a választottbírósági határozatot korábban helyben…..
prpr
2010.10.25 22:29:00
@anyadmajma: Jól esett a "Húh,ezt szépen összefoglaltad" bevezetőd. Pedig hidd el,csak kapásból,indulatból írtam.Már mindent elkövettem,hogy vagy a választottbírók,vagy a GVH vagy valaki feljelentsen és a büntető ügyben kapjak nyilvánosságot.Ugyanis eddig egyetlen sajtótermék sem vállalta még magas hirdetési díj ellenében sem,hogy közzé tegye a cég objektív,csak idézett választottbírósági döntéseket: egy jogerős első,majd azt überelő jogerős második ítéletet.Az is elgondolkodtató,hogy míg az állami bíróságok húzzák a döntést,addig a magyar cég elleni jogerős döntés alapján napokon belül meg tud indulni a végrehajtás és a felszámolás.Ebből is látni,hogy itt csak a pénz mozgatja meg az embereket,legyen az végreható,felszámoló vagy bíró.Egyébként nagyon ráérnek.A mi ügyünkben május óta semmi sem történt,a bíróság valószinüleg tyúkperekkel van terhelve,nem ér rá milliárdos ügyekkel foglalkozni,vagy "fosnak" a professzoroktól.Pedig olyan tiszta az ügy,hogy ilyen ritkán adódik.Az illetékes Táblabíróság augusztusban jogerősen elrendelte a cégbíróságnak a VB ítélet telejeskörű végrehajtatásátt a multi céggel,annak az ítéletnek a végrehajtását,melyet a VB az ítélt dolog követelményét sértve "másodfokon" megváltoztatott."Isten malmai" -az állami bíróságok-"lassan,de biztosan őrölnek.Soha nem volt időszerűbb a fekete hangnak ez a figyelmeztetése."
(Szabad Európa Rádió 1956 előtti figyelmeztetései a túlbuzgó ÁVH-soknak.)
Ezzel csak azt akarom kifejezni,hogy az igazság előbb utóbb kiderül,a kérdés csak az,hogy érdemes-e egy olyan szövődménnyel felvenni a küzdelmet,akiknek az egyik lába a kormányban,a másik az LÜ-ben,a harmadik az LB-ben,a negyedik mindenhol ott van,és talán még az Atyaúristent is befolyásuk alatt tartják Szentháromságból,kivéve a Fiút,aki jól ismeri őket.
(Szabad Európa Rádió 1956 előtti figyelmeztetései a túlbuzgó ÁVH-soknak.)
Ezzel csak azt akarom kifejezni,hogy az igazság előbb utóbb kiderül,a kérdés csak az,hogy érdemes-e egy olyan szövődménnyel felvenni a küzdelmet,akiknek az egyik lába a kormányban,a másik az LÜ-ben,a harmadik az LB-ben,a negyedik mindenhol ott van,és talán még az Atyaúristent is befolyásuk alatt tartják Szentháromságból,kivéve a Fiút,aki jól ismeri őket.
prpr
2010.10.30 22:24:25
@anyadmajma: Nem csak Neked,mindenkinek adok olvasnivalót:2007.július 1-től íródik ez a történet:van egy jogerős választottbírósági ítélet,amelyiket a multi cég nem hajtott végre,és van még egy választottbírósági ítélet,amelyik az elsőt "hatálytalanította".Ez volt a három jogászprofesszor "életműve",amikor másodfokon sikerült ítélkezniük,minden elképzelést felülmülva és minden törvényt,beleértve az Alkotményt is felülírva. Mennyit érhet a szakmai tekintély,az emberi méltóság???
Választottbírósági furcsaságok
Egyedi esetnek gondolhatja a gyanútlan olvasó, hogy a magyar érzelmű és normális jogérzékű embereket frusztráló választottbírósági döntést (BVM) egyedi, véletlen körülmények motiválták.
Ennek azonban ellentmondani látszik egy másik, szintén multi cég kontra magyar cég ügyében született választottbírósági döntés, melynek anyagi jogi megalapozottsága hiányzik, eljárásjogilag pedig egyértelműen törvénysértő és nem méltó az eddig nagy tiszteletnek örvendő választottbírósági szervezethez.
Tudomásul kell vennünk azonban, hogy minden korszaknak meg vannak a maga vagyonszerzési (vagyonból történő kiforgatási) technikái, gondoljunk itt a középkori felségárulási perekre, vagy akár a jelenkori lakásmaffia ügyekre.
A jelen cikket közkinccsé tevő magyar cég felmentve érzi magát a választottbírósági eljárásban szereplő titoktartási kötelezettség alól, mivel éppen a titkoltság tesz lehetővé, hogy erkölcsileg és jogilag megalapozatlan döntések születhessenek.
A magyar társadalom érdeke felülír minden titkolódzást, és alkotmányos joga mindenkinek, hogy a nyilvánosság előtt fejtse ki véleményét a társadalom érdekét sértő megnyilvánulásokkal kapcsolatban. Csak így lehet elejét venni annak, hogy újabbnál újabb jogi technikák kerüljenek alkalmazásra a globalizáció érdekében, a magyar társadalom érdekei ellenében, a magyar tulajdon sérelmére, közkeletű szóval a magyar tulajdonok „lenyúlására”.
Konkrétan az történt, hogy az egyik választottbíróság végleges, megmásíthatatlan, megfellebbezhetetlen, nem perújítható (tehát több mint jogerős) döntést hozott egy üzletrész és forgalmazási jogi vitában, melyben megállapította, hogy a magyar vállalat jogosult a magyar piacon a multi cég magyar leányvállalatától termékeket vásárolni és azokat a magyar piacon értékesíteni, mely jogát a társasági szerződés 17 év óta biztosította, és az ítélet szerint ez a joga nem vonható kétségbe.
A multi cég a választottbírósági ítéletet a mai napig nem hajtotta végre, sem a cégbíróság, sem az ítélőtábla további jogerős ítélete ellenére. Sőt hab a tortán, hogy ahelyett, hogy az egyetlen törvényes lehetőséggel élve az állami bíróságon kérte volna a számára sérelmes ítélet megsemmisítését, ugyanazokkal az indokokkal, melyet előzőleg a választottbíróság tételesen indokolva elutasított, pert indított a magyar cég ellen ugyan annál a választottbíróságnál. A keresetet a választottbíróság annak ellenére befogadta, hogy a „res iudicata”, az ítélt dolog tényére a választottbíróság figyelmét felhívtuk.
Az első eljárásban a multi cég német bírót választott, ennek ellenére veszített. Az újabb perben a multi cég már magyar bírót választott, aki jobban eligazodik a „magyar ugaron”, azaz jobban ismeri a magyar viszonyokat. Választása igen sikeresnek bizonyult. Bár benyújtott keresetét a választottbíróság ugyanazon indokokkal elutasította, mint az előző ügyben, de kerestek megoldást a multi cég számára. Bár itt a keresés nagyfokú intenzitása ellenére nem jött be nekik, hogy aki keres, az talál, mert szégyenletesen primitív indoklást hozott össze a három jogászprofesszor, vagy inkább a multi cég ügyvédei.
Megállapították ugyanis, hogy a magyar cég az óta sem gyakorolható forgalmazási joga az előző ítélet óta eltelt egy évben olyan súlyos metamorfózison esett át, amely eleve elrendeltetett módon, és minden további teketória nélkül egyszer és mindenkorra a lehető legsúlyosabban sérti az Európai Unió versenytörvényeit. Ezért meg kell semmisíteni az egyébként a magyar cég által biztosított telephelyen és szakemberei által létrehozott közös kft. társasági szerződésben 17 év óta biztosított forgalmazási jogát. Az EK-Szerződés 81. cikkére hivatkozva ezért 6 évre visszamenőlegesen intézkedtek, nehogy a multi cégnek bármilyen fizetni valója legyen a magyar cég forgalmazási jogának megvonása miatt.
Az nem zavarta az ítélkezőket, hogy a multi cég az EU jogszabályok előírása szerint köteles lett volna bizonyítani többek között azt, hogy a magyar cég magyarországi termékforgalmazása hátrányosan hat az EU tagországok közötti kereskedelemre, ami alapvető feltétele lett volna az EU jogszabályok alkalmazásának. Az sem zavarta őket, hogy a multi cég helyett az ítélet írásba foglalásakor maguk léptek fel a magyar cég peres feleként, de ők sem kísérelték meg bizonyítani a bizonyíthatatlant. A kétszer két órás tárgyalás során meg sem említette az eljáró tanács, hogy miben törik a fejüket, így módot sem adtak az eljárás során, hogy védekezni lehetett volna a titokban tartott, általuk már kiötlött „végső megoldás” ellen.
Az alapul vett szakirodalmi hivatkozásaik köszönő viszonyban sincsenek a valós üggyel (arra számítottak, hogy a nyelvi és hozzájutási nehézségek miatt úgysem tudjuk ezeket olvasni), semmiféle tényállást nem tartalmaz az ítélet, ezért hivatkoztak például összefonódást (értsd: többségi tulajdonszerzést) tartalmazó közösségi eseti döntésekre annak ellenére, hogy a magyar cég tulajdoni aránya nem nőtt, hanem éppen 0,2 %-ra csökkent. És senki sem fonódott össze, legalábbis a versenyszabályokban összefonódásnak minősített módon.
Az sem érdekelte a választott bírókat, hogy van magyar versenytörvény is, és az sem, hogy a 81.cikknek van (3) bekezdése is, mely a bagatell kartelleket kivonja a versenytörvény hatály alól ( az érintett terméknek a magyar piacon 1 %-os volt a részesedése) és a csoportmentesítés is van, mely szintén alkalmas eszköz a közösségi előírások betartásának bizonyítására (ha már egyszer azokat alkalmazták önhatalmúan), de a magyar törvény is szó szerint azonos előírásokat tartalmaz.
Itt nem lehet minden ellentmondást felsorolni, hiszen a választottbírósági ítélet megsemmisítése iránti keresetben 34 oldal,30 oldalas függelékkel és több száz oldalas mellékletekkel bizonyítja a magyar cég azt, hogy a különlegesen körülbástyázott,
lényegében sem törvénysértés címén, sem eljárási szabályszegés címén meg nem támadható
választottbírósági ítélet sérti a magyar közrendet.
A BVM ügyben történt választottbírósági ítélet ismeretében nem volt meglepő,hogy a multi cég vezetője máris kilátásba helyezett egy 10 millió eurós kártérítési pert a magyar cég ellen,ha nem adja el nekik az általa meghatározott áron a maradék üzletrészét.A BVM ügy ismeretében ez máris reális veszélynek tűnik,ugyanis ennek a magyar cégnek is van 18 hektáros iparterülete a multi cég mellett: ez az összeg éppen a cég teljes értéke tokkal,vonóval…
Egyéként ezt az újabb választottbírósági ügyet a BVM esettel intenzíven foglalkozó két hírforrás már nem merte felvállalni: úgy tűnik ez már túl „sokk” lett volna, és valaki még összefüggést találhatna a két ügy között……
Azt gondolhatná, aki a következőket olvassa, hogy ilyen nincs. De mégis van.
A magyar cég számára nem okozott nagy meglepetést az előző ítéletet felülíró újabb ítélet, mivel az a tény, hogy a választottbíróság erős késztetést érzett egy ítélt dolog újra tárgyalására, már jelezte: itt valami bűzlik.
A multi cég kezdeményezésére felek Bécsben tárgyaltak az újabb ítélet értelmezéséről. Valójában a kíváncsiság furdalta a multi cég vezetőjét, hogy mit tud lépni a lehetőségeitől most már végleg megfosztottnak tekintett magyar cég.
A magyar cég -szándékosan- arról tájékoztatta a multi vezért és ügyvédjét, hogy a multi általa kilátásba helyezett 10 millió eurós kártérítési igény ellenére a választottbírósági ítélet érvénytelenítését fogja kérni az állami bíróságtól, és ennek során a három magyar jogászprofesszor ítélete az EK-Szerződés 81.cikke alkalmazása miatt az EU Bizottsága és az EU Bírósága elé fog kerülni. Ugyanis EU szabályozás kötelezővé teszi, hogy az állami bíróság kikérje az EU szervek véleményét, ha az EK-Szerződés 81.cikke alapján hozott vb-i ítélet megsemmisítése érdekében hozzá keresetet nyújtottak be. Ráadásul az EU szabályok szerint egy ilyen vb-i döntés a nemzeti közrendbe ütközik: A KÖZRENDBE ÜTKÖZÉS A VÁLASZTOTTBÍRÓKNÁL OLYAN, AMIRE A NORMÁLIS EMBER AZT MONDJA, hogy ÁLMOMBAN SE JÖJJÖN ELŐ !!! Hogy ők mit mondtak, nem tudni, de "bejött" amire számítottunk és az "ügyintéző" választottbíró bepánikolt,
amikor a multi cég tájékoztatta a leselkedő veszélyről. Ugyanis árgus szemekkel leste a magyar cég, hogy most mi fog történni. Itt kellett volna az egyébként megtett feljelentés alapján a titkosszolgálati eszköz, de a bejelentés nem bizonyult meggyőzőnek, mert az illetékes hatóság szerint a szakmai tévedés nem bűncselekmény. Nem kérdés, hogy ez csak az „ilyen” szakmákra vonatkozik, mert egy villanyszerelőt például több évre is becsukhatnak egy szakmai tévedésért, és másokat is.
Az történt, hogy a multi cég vezetője néhány napon belül Magyarországon termett, és bár nem hívták meg a magyar céget a megbeszélésre, úgy tűnik, a választottbírójukkal egyeztettek a fenyegető veszélyről. Máskülönben ugyancsak néhány napon belül nem rohan be a választottbíró a GVH-hoz és nem kér tőlük a magyar cégre vonatkozó adatokat.a GVH ugyanis a magyar cég panaszügyét azzal zárta le, hogy nem tartozik rá az ügy, mégis kért újabb adatokat, hogy a választottbíró jogellenes adatigényét ki tudja szolgálni. A választottbíró ugyanis visszaélt azzal, hogy közismert személyiség, jogászprofesszor és választottbíró, esetleg volt alkotmánybíró, és a GVH-nál az „elvtársi” kapcsolatokra tekintettel készségesen kiszolgálták.
Az, hogy egy választott bíró, az ítélet meghozatala után, amikor már semmi köze az ügyhöz, még is csicskásként futkos a megbízója érdekében azt mutatja, hogy a fertő nem csak a politikusok legmagasabb szintjéig jutott, hanem például egyes választottbírók is erős szennyezettségnek vannak kitéve.
A választottbíró szerintünk hivatali visszaélést követett el, adatainkkal űzérkedett. A multi cég érdekében törvényellenesen ténykedett. Az illetékes hatóság szerint a választottbíró eljárása nem meríti ki a bűncselekmény feltételeit, mert a bejententő nem tudja bizonyítani a tényállás minden elemét.(Például azt, hogy az ellenszolgáltatás átadás-átvételét a magyar cég nem tudja video felvétellel vagy dokumentumokkal alátámasztani, mert ugye erre elfelejtették meghívni.)
A multiktól tartó írott sajtó félelmét igazolja, hogy a megkeresett napi és hetilap elzárkózott (pontosabban nem kívánta) közölni az alábbi fizetett közleményt:
K Ö Z L E M É N Y
Tájékoztatjuk Tisztelt Vevőinket, hogy a társaságunktól 17 éven keresztül vásárolt termékeket ideiglenesen nem forgalmazhatjuk.
A választottbíróság jogerős ítélete az alábbiakat tartalmazza:
"... a felperes ….forgalmazási joga továbbra is fennáll,és e jogát ebben az esetben az alperes sem vonja kétségbe."
"... a forgalmazási jog az opciós megállapodás semmissége miatt kifejthető."
"... a felperes forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni."
A választottbíráskodásról szóló törvény és a választottbíróság kötelező eljárási szabályzata szerint a választottbírósági ítéletnek a hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté: végleges és kötelező, az ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálati eljárás kezdeményezésének nincs helye.
Az ellenérdekű multi cég kívánságára a választottbíróság a fent idézett saját döntését saját maga mégis felülbírálta és a …17 éve fennálló forgalmazási jogát, melyet az előző jogerős döntés megkérdőjelezhetetlennek ítélt, megvonta.
Szemmel láthatóan nem csak egyszerű törvénysértésről van szó, hanem a jelenlegi közállapotot minősítő eseményről.
A közrendet sértő ítélet módosítás megsemmisítése érdekében a szükséges intézkedéseket megtettük.
Ez lett volna a közlemény, mely ezek szerint sértené a multik és a választottbíróság tekintélyét, bár véleményem szerint ilyennel egyik sem rendelkezik a BVM ügy után, ahol
(ott is) bemutatta a választottbíróság illetékes tanácsa, hogy mire képes, meddig képes elmenni, részben a multi, részben saját érdekükben.
Nagyon jó lenne, ha ezen a téren is független vizsgálat kezdődne, mert mégis tűrhetetlen, hogy önkényes, semmilyen törvényes előírásnak meg nem felelő ítélet hozható ebben az országban. Hiába írja elő a vonatkozó törvény, hogy a magyar anyagi jogot (Ptk.) kell alkalmazniuk: tojnak rá a választottbírók, az állami bíróság pedig tehetetlen, mert ez nem ütközik közrendbe.
Azt mi nem tudjuk, hogy egy tanszéken dolgozik-e a három jogászprofesszor, aki a mi ügyünkben eljárt, de azt már tudjuk, hogy egyik választottbíró (az elnök) a BVM ügyben is szerepelt, és részletesen tanulmányozva a BVM ügyet, kísérteties a hasonlóság az önkényes fogalmazások, az multi cégtől átvállalt bizonyítási teher és a teljesen megalapozatlan ítélet tekintetében. Nem lenne meglepetés, ha mindkét ügyet azonos bíró menedzselte volna.... Csak mitől ilyen bátrak, hogy ezt meg merik tenni?
Választottbírósági furcsaságok
Egyedi esetnek gondolhatja a gyanútlan olvasó, hogy a magyar érzelmű és normális jogérzékű embereket frusztráló választottbírósági döntést (BVM) egyedi, véletlen körülmények motiválták.
Ennek azonban ellentmondani látszik egy másik, szintén multi cég kontra magyar cég ügyében született választottbírósági döntés, melynek anyagi jogi megalapozottsága hiányzik, eljárásjogilag pedig egyértelműen törvénysértő és nem méltó az eddig nagy tiszteletnek örvendő választottbírósági szervezethez.
Tudomásul kell vennünk azonban, hogy minden korszaknak meg vannak a maga vagyonszerzési (vagyonból történő kiforgatási) technikái, gondoljunk itt a középkori felségárulási perekre, vagy akár a jelenkori lakásmaffia ügyekre.
A jelen cikket közkinccsé tevő magyar cég felmentve érzi magát a választottbírósági eljárásban szereplő titoktartási kötelezettség alól, mivel éppen a titkoltság tesz lehetővé, hogy erkölcsileg és jogilag megalapozatlan döntések születhessenek.
A magyar társadalom érdeke felülír minden titkolódzást, és alkotmányos joga mindenkinek, hogy a nyilvánosság előtt fejtse ki véleményét a társadalom érdekét sértő megnyilvánulásokkal kapcsolatban. Csak így lehet elejét venni annak, hogy újabbnál újabb jogi technikák kerüljenek alkalmazásra a globalizáció érdekében, a magyar társadalom érdekei ellenében, a magyar tulajdon sérelmére, közkeletű szóval a magyar tulajdonok „lenyúlására”.
Konkrétan az történt, hogy az egyik választottbíróság végleges, megmásíthatatlan, megfellebbezhetetlen, nem perújítható (tehát több mint jogerős) döntést hozott egy üzletrész és forgalmazási jogi vitában, melyben megállapította, hogy a magyar vállalat jogosult a magyar piacon a multi cég magyar leányvállalatától termékeket vásárolni és azokat a magyar piacon értékesíteni, mely jogát a társasági szerződés 17 év óta biztosította, és az ítélet szerint ez a joga nem vonható kétségbe.
A multi cég a választottbírósági ítéletet a mai napig nem hajtotta végre, sem a cégbíróság, sem az ítélőtábla további jogerős ítélete ellenére. Sőt hab a tortán, hogy ahelyett, hogy az egyetlen törvényes lehetőséggel élve az állami bíróságon kérte volna a számára sérelmes ítélet megsemmisítését, ugyanazokkal az indokokkal, melyet előzőleg a választottbíróság tételesen indokolva elutasított, pert indított a magyar cég ellen ugyan annál a választottbíróságnál. A keresetet a választottbíróság annak ellenére befogadta, hogy a „res iudicata”, az ítélt dolog tényére a választottbíróság figyelmét felhívtuk.
Az első eljárásban a multi cég német bírót választott, ennek ellenére veszített. Az újabb perben a multi cég már magyar bírót választott, aki jobban eligazodik a „magyar ugaron”, azaz jobban ismeri a magyar viszonyokat. Választása igen sikeresnek bizonyult. Bár benyújtott keresetét a választottbíróság ugyanazon indokokkal elutasította, mint az előző ügyben, de kerestek megoldást a multi cég számára. Bár itt a keresés nagyfokú intenzitása ellenére nem jött be nekik, hogy aki keres, az talál, mert szégyenletesen primitív indoklást hozott össze a három jogászprofesszor, vagy inkább a multi cég ügyvédei.
Megállapították ugyanis, hogy a magyar cég az óta sem gyakorolható forgalmazási joga az előző ítélet óta eltelt egy évben olyan súlyos metamorfózison esett át, amely eleve elrendeltetett módon, és minden további teketória nélkül egyszer és mindenkorra a lehető legsúlyosabban sérti az Európai Unió versenytörvényeit. Ezért meg kell semmisíteni az egyébként a magyar cég által biztosított telephelyen és szakemberei által létrehozott közös kft. társasági szerződésben 17 év óta biztosított forgalmazási jogát. Az EK-Szerződés 81. cikkére hivatkozva ezért 6 évre visszamenőlegesen intézkedtek, nehogy a multi cégnek bármilyen fizetni valója legyen a magyar cég forgalmazási jogának megvonása miatt.
Az nem zavarta az ítélkezőket, hogy a multi cég az EU jogszabályok előírása szerint köteles lett volna bizonyítani többek között azt, hogy a magyar cég magyarországi termékforgalmazása hátrányosan hat az EU tagországok közötti kereskedelemre, ami alapvető feltétele lett volna az EU jogszabályok alkalmazásának. Az sem zavarta őket, hogy a multi cég helyett az ítélet írásba foglalásakor maguk léptek fel a magyar cég peres feleként, de ők sem kísérelték meg bizonyítani a bizonyíthatatlant. A kétszer két órás tárgyalás során meg sem említette az eljáró tanács, hogy miben törik a fejüket, így módot sem adtak az eljárás során, hogy védekezni lehetett volna a titokban tartott, általuk már kiötlött „végső megoldás” ellen.
Az alapul vett szakirodalmi hivatkozásaik köszönő viszonyban sincsenek a valós üggyel (arra számítottak, hogy a nyelvi és hozzájutási nehézségek miatt úgysem tudjuk ezeket olvasni), semmiféle tényállást nem tartalmaz az ítélet, ezért hivatkoztak például összefonódást (értsd: többségi tulajdonszerzést) tartalmazó közösségi eseti döntésekre annak ellenére, hogy a magyar cég tulajdoni aránya nem nőtt, hanem éppen 0,2 %-ra csökkent. És senki sem fonódott össze, legalábbis a versenyszabályokban összefonódásnak minősített módon.
Az sem érdekelte a választott bírókat, hogy van magyar versenytörvény is, és az sem, hogy a 81.cikknek van (3) bekezdése is, mely a bagatell kartelleket kivonja a versenytörvény hatály alól ( az érintett terméknek a magyar piacon 1 %-os volt a részesedése) és a csoportmentesítés is van, mely szintén alkalmas eszköz a közösségi előírások betartásának bizonyítására (ha már egyszer azokat alkalmazták önhatalmúan), de a magyar törvény is szó szerint azonos előírásokat tartalmaz.
Itt nem lehet minden ellentmondást felsorolni, hiszen a választottbírósági ítélet megsemmisítése iránti keresetben 34 oldal,30 oldalas függelékkel és több száz oldalas mellékletekkel bizonyítja a magyar cég azt, hogy a különlegesen körülbástyázott,
lényegében sem törvénysértés címén, sem eljárási szabályszegés címén meg nem támadható
választottbírósági ítélet sérti a magyar közrendet.
A BVM ügyben történt választottbírósági ítélet ismeretében nem volt meglepő,hogy a multi cég vezetője máris kilátásba helyezett egy 10 millió eurós kártérítési pert a magyar cég ellen,ha nem adja el nekik az általa meghatározott áron a maradék üzletrészét.A BVM ügy ismeretében ez máris reális veszélynek tűnik,ugyanis ennek a magyar cégnek is van 18 hektáros iparterülete a multi cég mellett: ez az összeg éppen a cég teljes értéke tokkal,vonóval…
Egyéként ezt az újabb választottbírósági ügyet a BVM esettel intenzíven foglalkozó két hírforrás már nem merte felvállalni: úgy tűnik ez már túl „sokk” lett volna, és valaki még összefüggést találhatna a két ügy között……
Azt gondolhatná, aki a következőket olvassa, hogy ilyen nincs. De mégis van.
A magyar cég számára nem okozott nagy meglepetést az előző ítéletet felülíró újabb ítélet, mivel az a tény, hogy a választottbíróság erős késztetést érzett egy ítélt dolog újra tárgyalására, már jelezte: itt valami bűzlik.
A multi cég kezdeményezésére felek Bécsben tárgyaltak az újabb ítélet értelmezéséről. Valójában a kíváncsiság furdalta a multi cég vezetőjét, hogy mit tud lépni a lehetőségeitől most már végleg megfosztottnak tekintett magyar cég.
A magyar cég -szándékosan- arról tájékoztatta a multi vezért és ügyvédjét, hogy a multi általa kilátásba helyezett 10 millió eurós kártérítési igény ellenére a választottbírósági ítélet érvénytelenítését fogja kérni az állami bíróságtól, és ennek során a három magyar jogászprofesszor ítélete az EK-Szerződés 81.cikke alkalmazása miatt az EU Bizottsága és az EU Bírósága elé fog kerülni. Ugyanis EU szabályozás kötelezővé teszi, hogy az állami bíróság kikérje az EU szervek véleményét, ha az EK-Szerződés 81.cikke alapján hozott vb-i ítélet megsemmisítése érdekében hozzá keresetet nyújtottak be. Ráadásul az EU szabályok szerint egy ilyen vb-i döntés a nemzeti közrendbe ütközik: A KÖZRENDBE ÜTKÖZÉS A VÁLASZTOTTBÍRÓKNÁL OLYAN, AMIRE A NORMÁLIS EMBER AZT MONDJA, hogy ÁLMOMBAN SE JÖJJÖN ELŐ !!! Hogy ők mit mondtak, nem tudni, de "bejött" amire számítottunk és az "ügyintéző" választottbíró bepánikolt,
amikor a multi cég tájékoztatta a leselkedő veszélyről. Ugyanis árgus szemekkel leste a magyar cég, hogy most mi fog történni. Itt kellett volna az egyébként megtett feljelentés alapján a titkosszolgálati eszköz, de a bejelentés nem bizonyult meggyőzőnek, mert az illetékes hatóság szerint a szakmai tévedés nem bűncselekmény. Nem kérdés, hogy ez csak az „ilyen” szakmákra vonatkozik, mert egy villanyszerelőt például több évre is becsukhatnak egy szakmai tévedésért, és másokat is.
Az történt, hogy a multi cég vezetője néhány napon belül Magyarországon termett, és bár nem hívták meg a magyar céget a megbeszélésre, úgy tűnik, a választottbírójukkal egyeztettek a fenyegető veszélyről. Máskülönben ugyancsak néhány napon belül nem rohan be a választottbíró a GVH-hoz és nem kér tőlük a magyar cégre vonatkozó adatokat.a GVH ugyanis a magyar cég panaszügyét azzal zárta le, hogy nem tartozik rá az ügy, mégis kért újabb adatokat, hogy a választottbíró jogellenes adatigényét ki tudja szolgálni. A választottbíró ugyanis visszaélt azzal, hogy közismert személyiség, jogászprofesszor és választottbíró, esetleg volt alkotmánybíró, és a GVH-nál az „elvtársi” kapcsolatokra tekintettel készségesen kiszolgálták.
Az, hogy egy választott bíró, az ítélet meghozatala után, amikor már semmi köze az ügyhöz, még is csicskásként futkos a megbízója érdekében azt mutatja, hogy a fertő nem csak a politikusok legmagasabb szintjéig jutott, hanem például egyes választottbírók is erős szennyezettségnek vannak kitéve.
A választottbíró szerintünk hivatali visszaélést követett el, adatainkkal űzérkedett. A multi cég érdekében törvényellenesen ténykedett. Az illetékes hatóság szerint a választottbíró eljárása nem meríti ki a bűncselekmény feltételeit, mert a bejententő nem tudja bizonyítani a tényállás minden elemét.(Például azt, hogy az ellenszolgáltatás átadás-átvételét a magyar cég nem tudja video felvétellel vagy dokumentumokkal alátámasztani, mert ugye erre elfelejtették meghívni.)
A multiktól tartó írott sajtó félelmét igazolja, hogy a megkeresett napi és hetilap elzárkózott (pontosabban nem kívánta) közölni az alábbi fizetett közleményt:
K Ö Z L E M É N Y
Tájékoztatjuk Tisztelt Vevőinket, hogy a társaságunktól 17 éven keresztül vásárolt termékeket ideiglenesen nem forgalmazhatjuk.
A választottbíróság jogerős ítélete az alábbiakat tartalmazza:
"... a felperes ….forgalmazási joga továbbra is fennáll,és e jogát ebben az esetben az alperes sem vonja kétségbe."
"... a forgalmazási jog az opciós megállapodás semmissége miatt kifejthető."
"... a felperes forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni."
A választottbíráskodásról szóló törvény és a választottbíróság kötelező eljárási szabályzata szerint a választottbírósági ítéletnek a hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté: végleges és kötelező, az ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálati eljárás kezdeményezésének nincs helye.
Az ellenérdekű multi cég kívánságára a választottbíróság a fent idézett saját döntését saját maga mégis felülbírálta és a …17 éve fennálló forgalmazási jogát, melyet az előző jogerős döntés megkérdőjelezhetetlennek ítélt, megvonta.
Szemmel láthatóan nem csak egyszerű törvénysértésről van szó, hanem a jelenlegi közállapotot minősítő eseményről.
A közrendet sértő ítélet módosítás megsemmisítése érdekében a szükséges intézkedéseket megtettük.
Ez lett volna a közlemény, mely ezek szerint sértené a multik és a választottbíróság tekintélyét, bár véleményem szerint ilyennel egyik sem rendelkezik a BVM ügy után, ahol
(ott is) bemutatta a választottbíróság illetékes tanácsa, hogy mire képes, meddig képes elmenni, részben a multi, részben saját érdekükben.
Nagyon jó lenne, ha ezen a téren is független vizsgálat kezdődne, mert mégis tűrhetetlen, hogy önkényes, semmilyen törvényes előírásnak meg nem felelő ítélet hozható ebben az országban. Hiába írja elő a vonatkozó törvény, hogy a magyar anyagi jogot (Ptk.) kell alkalmazniuk: tojnak rá a választottbírók, az állami bíróság pedig tehetetlen, mert ez nem ütközik közrendbe.
Azt mi nem tudjuk, hogy egy tanszéken dolgozik-e a három jogászprofesszor, aki a mi ügyünkben eljárt, de azt már tudjuk, hogy egyik választottbíró (az elnök) a BVM ügyben is szerepelt, és részletesen tanulmányozva a BVM ügyet, kísérteties a hasonlóság az önkényes fogalmazások, az multi cégtől átvállalt bizonyítási teher és a teljesen megalapozatlan ítélet tekintetében. Nem lenne meglepetés, ha mindkét ügyet azonos bíró menedzselte volna.... Csak mitől ilyen bátrak, hogy ezt meg merik tenni?
prpr
2010.12.08 23:51:51
@anyadmajma: El megy az ember esze attól,ami a jogállamiság és demokrácia címszavai alatt történik itt nálunk,de valószínűleg sok más országban is.De ez az egész dögszag fentről jön.Csak nézem a parlamenti közvetítést és bámulom,hogy az osztja az észt most ellenzékből,aki végig hazudta a hat évét és végig nyalta a hozzá hasonló pénzemberek s...t.Hogy ezek minek nézik az embereket,nem tudom.Elszemtelenedtek a vagyonosok,mert végül is mi történhet:védik egymást jobbról-balra.A mi ügyünk sem ért végett,de véget fog érni, és Sics68-nak üzenem,hogy a választottbírók nam hatósági jogkörben okoznak kárt,hanem magánszemélyként.Csak azt találták ki,hogy ha beveszik az Eljárási Szabályzatukba,hogy ők nem felelnek semmiért és senkinek,akkor minden rendben van,tarthatják a markukat büntetlenül.Miért merik megtenni már magát a felelősség kizárását,amikor az AB határozata tartalmazza,hogy az eljárási szabályzat szerződés a peres fél és a vbírók között,(ezért a Ptk.szerint semmis a felelősség előzetes kizárása).Az egész vbíróság jogtudósokból áll,meg a minisztériumokban,meg az Alkotmánybíróságon.meg a bíróságokon,meg a legfelsőbb bíróságon ezrével ülnek jogvégzett emberek,akiknek dolguk lenne elolvasni egy ilyen cégek és emberek sorsát meghatározó "művet",de évtizedekig senki meg nem nézi,mit művel egy magát mindenki fölé képzelő banda.Százak írnak szakdolgozatot a jogi karokon választottbírósági jogból,mások osztják az észt tanulmányokban és jogelméleti eszmefuttatásokban választottbíráskodásból.Lehet,hogy a törvényt sem ismerik,nemhogy az eljárási szabályzatot,csak írnak,írnak... A mi három jogtudósunk például tudta,hogy 1994.óta már az EU jogot kellett alkalkalmazni Mo-on(előcsatlakozási szerződés),és mindent tudott(?) az 1981-es és későbbi EU ítéletekről és külföldi angol és német szakirodalmakból.Ezekkel etettek meg bennünket,hátha bevesszük.Mindent tudtak,ami tehünkre felsorakoztatható volt (köze sincs ügyek kitalált hasonlatokkal,ál-indokokkal).De ugye azt nem tudta a három jogtudós egyike sem(?),és miért tudta volna,ha ezért nem járt prémium,hogy már 1999-ben ítéletet hozott az EU Bíróság (a híres-hírhedt Eco Swiss)melyben kizárta,hogy egy választottbírósági itélet által jogerősen érvényesnek nyilvánított szerződést egy másik választottbírósági ítélet az EK-81.cikkre hivatkozva semmisnek nyilvánítson.Ezt az EU ítéletet viszont mindenki ismeri,maga az LB is hivatkozott rá ítéletében,ami éppen a Ezt tették,és megtették választottbírósági ítéletek jogerejének kérdését tisztázta újra,de ez az EU-s ítélet mindenhol említésre kerül.Ezt ugye nem ismerte a "szentháromság".,pedig szíves figyelmüket felhívtuk rá,hogy már ítélt dolog megváltoztatásában mesterkednek.Biztosan megérte nekik tekintélyük várható vesztése,amit most nagy igyekezettel a háttérből próbálnak befolyásolni..Most a német fél olyan "sztár" ügyvédi irodát bizott meg ügye képviseletével,amelyik 50 ügyvéddel és 150 jogi szakértővel hirdeti magát,és fő profilját,mely kifejezetten a német érdekek védelme Mo-on.Bíró legyen a talpán,aki fondorltaikat kibogozza.Képesek voltak arra hivatkozni,hogy vb-ra nem vonatkozik a res iudicata,hogy ez (az anyagi jogerő) eljárási kérdés,és a VB dönti el,hogy ítélt dolog-e,és ez ellen nincs helye semminek,mert az már érdemi vizsgálatot jelentene a VB ítélete ellen,tehát ennyi.Ez csak példa volt,vannak szebb jogi okfejtések is,de majd az "összefoglalóban" ismertetem a gyöngyszemeket.
Az alábbi - egy civil jogvédő szervezet által megfogalmazott - levél sok érvényes megállapítást tartalmaz a bíróságok működésével kapcsolatban, de ez, hogy a Zugügyvéd közzé teszi, közel sem jelenti azt, hogy a tartalmával egyet ért. Kíváncsi, hogy egy ilyen…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz