Adatok
Agci
0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Érdekes és nagy vihart kavaró könyv jelent meg alig egy hónappal ezelőtt az USA-ban. A címe Battle Hymn of the Tiger Mother ("A tigrisanya harci himnusza"); magyar nyelvű recenziót már közölt például a Heti Válasz, és az Átmeneti Állapoton megjelent cikket is ajánlom…..
Sokkal inkább felnőttnek ajánlanám a következő, igencsak humoros feliratú pólót. Már ha nem kizárólag gyerekméretben lehetne kapni. Bár a logikáját sem értem a dolognak, a felirat ugyanis kb. úgy szól: "Sokkal izgalmasabb karrierterveim voltak, mikor ötéves…..
A tündéri, az übercuki és a megőrülsz-tőle kifejezések között hezitálok. Nem csak azért, mert baglyokról van szó - persze ez sem elhanyagolható tényező -, mert bármilyen formát felvehetnének ezek az ölelnivaló állatok, akkor is elolvadnék tőlük. Talán a hasukon lévő…..
Nem, nem, köszönöm, semmi minta, cicoma, ami esetleg megkavarhatna. Lányok, csak sorjában: cipő, harisnya, ruha, ha kell, fokozzuk: szoknya, blúz. Hűvös van még, kincsem, vedd fel: kardigán. Rendben, a nyaklánc is maradhat. Szürke az alap, innentől színekkel sokat nem…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Nagyon tetszett ez a bejegyzés, remélem, sikerül megszereznem ezt a könyvet és elolvasnom teljes egészében, érdekes kérdést feszeget. Annál is inkább, mert nálunk édesapám ilyen keleti típusú szülő, és anyukám bár próbálta tompítani ezt, inkább apu került ki "győztesen". Nálunk uez volt a felállás egyébként a családban, rám hatott ez a fajta nevelés, bár végül nem váltottam be édesapám elképzeléseit (jogász vagy min. olimpiai bajnok:)) emellett azonban, mikor diplomát szereztem, büszkék voltak rám. A hugomnál viszont, abszolút zátonyra futottak a próbálkozások. DE ugyanazt a diplomát szerezte meg (kicsit gyengébb eredménnyel) és ugyanúgy örültek neki. Főleg, hogy utána azért nagyon jó voltam a szakmámban. :) Aztán hosszú évek múlva felkerültek ezek az iskolás dolgok, és örültem neki, hogy tudtak változtatni a korábbi elképzeléseiken és meg tudtuk beszélni a korábbi sérelmesnek vélt dolgokat.
Azt hiszem, hozzám is közelebb áll a keleti szülő típus, de próbálok egy kicsit humanitáriusabban hozzáállni a saját 9 évesemhez. Egy biztos, foglalkozni kell velük, és nem odapenderíteni a tv elé, hagyni, hogy szórakozzon is, de ebben az életkorban még én határozzam meg, hogy miből mennyit. Eddig nálunk ez működik. Idegennyelvű környezetben élünk 3 éve, és bár -sajnos- nem beszélem annyira a nyelvet mint szeretném, ott ülök a gyerkőc felett és csináljuk, tanulunk, szótárazunk, olvasunk együtt. Egyszerűen a tanító nénije hihetetlennek tartja a teljesítményét, és csodálkozik, hogy csináljuk...
Visszakanyarodva a témához: arra kíváncsi lennék, hogy az életben hogyan válnak be ezek a gyerekek. Ez nagyon fontos kérdés. Elég-e az, hogy tizenévesen a Carnegie Hallban ad koncertet a gyermek, vagy mivel meg tudja ebből a fizetésből fizetni, lesz bejárónője, szakácsnője stb. akik a többi munkát majd elvégzik helyette otthon?
Az egyik kedves ismerősömnek kínai lakótársai vannak, átlagos munkájuk van. Mesélte a lány, hogy takarítani nem tudnak, nem ismerik a tisztítószereket, egyszerűen meg kellett nekik mutatni, hogyan tudnak pl. felmosni... Ott álltak a huszonéves magyar mellett és tanulták, hogyan, mit kell csinálni!
És, igen, elmondták, hogy annyira fontos a kínai szülőknek gyermekeik taníttatása, hogy ebből teljesen kihagyják őket, csak az a fontos, hogy mit teljesítenek az iskolában, semmi mással nem kell foglalkozniuk. Vajon ez egészséges?
Mindenesetre köszi a cikket!
Ági