Adatok
sarfii
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Miért szeretünk olyanokat, akik nem viszonozzák az érzéseinket? Az ilyen szerelmek sokszor megalázóak, örökké kielégítetlenek, mégis nagyon sokan vonzódnak olyan emberekhez, akik valamiért elérhetetlenek, vagy hidegek hozzánk. Hiába tudjuk ilyenkor, hogy az eszünkre kéne…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Én még soha nem írtam regisztráltam ilyen fórumon, de most mégis megpróbálom, hátha én is kapok valakitől olyan tanácsot, ami segít. Nekem is a reménytelen szerelem a bajom. Én is halálosan beleszerettem egy kolléganőmbe. Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy mikor hozzánk került, még párkapcsolatban élt, így bár tetszett, de nem nagyon foglalkoztam vele. Annál is inkább, mert épp túl voltam egy hasonló csalódáson, így nem tudtam, nem akartam kapcsolatot senkivel. Kb. fél éve arra figyeltem fel, hogy sokszor sír, szemmel láthatóan van valami elég komoly bánata. Ezt páran tudták, akivel közeli viszonyban van de én nem akartam kérdezősködni. Aztán valahogy úgy alakult, hogy elkezdtünk beszélgetni, egyre többet, egyre mélyebben. ekkor tudtam meg, hogy szakított a volt párjával mert összejött egy nős férfival. Ez a férfi egy ideig "használta", aztán ment tovább, most más mással csalja a feleségét.Mivel személyesen is ismerem a férfit, nagyon jól tudom, hogy mi történt, de a szóban forgó hölgy nem tudja túltenni magát rajta, folyamatosan ezen emészti magát.Mivel ők is naponta találkoznak, így elég nehéz túltennie magát ezen, hiszen látja hogy hogy viselkedik. a lényeg, hogy nagyon jóban lettünk, rengeteget vigasztaltam, nagyon sokat beszélgetünk. Eközben jöttem rá,hogy olyan hihetetlen értékei vannak, amivel még soha nem találkoztam. Bár nem nagyon akartam először én sem elismerni, de olyan szinten beleszerettem, hogy most úgy érzem, nem tudok nélküle élni. Szerintem ezt ő is észrevette rajtam, mert már nem akart velem kettesben eljönni, de azért továbbra is kereste a társaságom. Volt úgy hogy az ölemben aludt el, sokszor ha eljött mellettem megsimogatott,ha a többiekkel mentünk valahová, de nekem nem volt kedvem szó szerint könyörgött, hogy menjek én is. Ez persze csak erősítette bennem az érzést, amit már mindenki észrevett, csak elmondása szerint ő nem. Aztán mikor mindketten szabadságot vettünk ki, hogy közösen el tudjunk menni valahová, akkor este úgy döntöttem, hogy nem titkolózom tovább, és megkértem, hogy beszéljünk. az a lényege, hogy teljes szívemből szerelmet vallottam, de elutasított. Annyit mondott, hogy még mindig abba a nős férfia szerelmes, de most van egy másik férfi is, aki udvarol neki. Egyenlőre nincs köztük semmi, de nem tudja mit akar, csak azt hogy túl akar lépni. én viszont nem kellek neki, nem kellek neki, nem tudja viszonozni az érzéseimet. Meg hogy nem is gondolta, hogy én már egy ideje máshogy nézek rá. Most teljesen összetörtem, olyan értékeket ismertem meg benne, amit még soha senkiben. úgy érzem, ha most emiatt elveszítem, azt nem tudnám elviselni. Próbálok a barátja maradni, de persze közben nem tudok lemondani róla. Ő is azt szeretné, hogy barátok maradjunk, legalábbis ezt mondta. Lehet, hogy ez egy kicsit zavaros, de már úgy kezdem érezni, hogy megbolondulok. Semmi estre se szeretném elveszíteni,de nem tudok nem szerelemmel nézni rá, így pokolian szenvedek.