Regisztráció Blogot indítok
Adatok
sabre

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Óriási és nagyon hasznos áttekintő írás jelent meg a krav-magás blogon Gyepesi Áron pszichológus, G3 szintű krav-maga civil instruktor tollából, amit köszönettel euúttal is közölhetünk mi is, az eredeti itt olvasható. Képzeljük el a következő jelenetet: egy kellemes…..
sabre 2010.03.03 10:53:07
Lássuk csak. Ugyan, nem vagyok pszichológus, de foglalkozom az elme működésével és a testre (valamint az eseményekre) való hatásával. Harcművészettel szintén. Véleményem szerint picit megint túl lett bonyolítva a probléma - bár elismerem, hogy nagyon tudományos, és szaxerű kis irománnyal van dolgunk. Azonban a megoldás jóval egyszerűbb és nem kell hozzá pszichológiai diploma sem. A hiba az alapoknál van. A szerző sztorija a következő:

" Képzeljük el a következő jelenetet: egy kellemes vacsora, mozi vagy színház után egy néptelen utcában sétálunk hazafelé. Nyugodtak, kellemesen ellazultak vagyunk, gondolataink messze járnak... "

A hibát a második mondat második fele tartalmazza. Úgy gondolom, hogy még csak harcművésznek sem kell lenni ahhoz, hogy egy néptelen utcán (vagy bármilyen potenciálisan veszélyes helyszínen vagy szituban) NE JÁRJANAK messze a gondolataink. Inkább próbáljunk a környezetre és az abban végbemenő változásokra figyelni. Ebben az esetben jelentősen lecsökken a "váratlan"-nak nevezett események száma, és az ezek által okozott meglepetésből adódó ijedtség, stressz, lebénulás is.
Szerintem az alapok itt kezdődnek. Ezt a hozzáállást kell először magunkévá tenni. És azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a környezetünkre irányuló folyamatos figyelmet nem csak a veszélyhelyzetekben célszerű alkalmazni, ugyanis nem mindig tudjuk, hogy egy adott helyzet rejt-e magában veszélyeket. Ezért igazából mindig, minden helyzetben érdemes fenntartani a figyelem állapotát.
A pár nappal ezelőtti krav-magás vitakezdeményhez jól passzol ez az írás, ami a jó rég beharangozott Marc MacYoung-sorozat első darabja. Itt az eredeti, alább a saját hevenyészett magyarításom, amit a könnyebb befogadhatóság (dehogyis: inkább a sok-sok kattintás, haha) miatt…..
sabre 2010.01.18 09:28:42
Alapvető félreértésekről van szó. Mindenesetre az tuti, hogy aki írta ezt a kis okoskodást, az nem tudja mi a harcművészet. A harcművészet valóban nem a küzdelemről szól. És nem azért "mert a közvélemény ezt akarja hallani". Ami kívülről két (vagy több)ember közötti harcnak tűnik az nem az. Ez csak a felszín. A harcművészet ennek a külső, a felszínen zajló eseménynek a belső okait, eredőit kutatja. Ezek pedig mindig, minden helyzetben ugyanazok a dolgok. És ezekre a dolgokra keres/ad/mutat megoldást. Azokra az alapelvekre tanít meg amiket megtanulva szabadon dönthetünk arról, hogy egy adott szituációban hogyan cselekszünk. Harcnak a köznyelv azt nevezi amikor emberek ütik-verik, gyilkolják egymást. Azonban itt (mint minden más esetben is) egy folyamatról van szó. Aminek egy lépcsőfoka az ütés. Vagy az ölés. Ennek a folyamatnak megvannak az előzményei is és a következményei is. Azonban a legtöbb ember csak ezt a szeletét látja a folyamatnak.(ütések rúgások, blokkok stb) A harcművészet az egész folyamatot vizsgálja. És nem is bontja szét! Ez nagyon fontos. Nem tesz különbséget az "előzmények" a "verekedés" (vagy ha jobban tetszik a harc) és az utána következő események között. És éppen ez a lényege a harcművészetnek: a folyamatszeméletre tanít. Arra, hogy magát az életet, a létezést egyetlen folyamatként éld meg. Ne tegyél különbséget egy ütés, egy kitérés, egy nyak kitörése és egy fogmosás, vagy épp az autóvezetés között. (ne értsétek félre...) A lényeg a dolgok szemlélete, és folyamatban való szemlélete. Hosszú folyamat ez és a tudatról szól. De ha kitartó vagy, megtanulsz úgy élni, hogy mindig jelen legyél mentálisan és minden helyzetben a megfelelő módon cselekedj, a megfelelő döntést hozd meg. Gondolkodástól mentesen.