RSB 2011.05.03 14:34:12

24 éves vagyok. A magasságom csajozához pont ideális, arcra sem vagyok különösebben ronda. 20 éves korom óta lánytöbbségű kollégiumban lakom, egyetemen is több a lány mint a fiú, így teljesen természetesen mozgok köztük, és gyakran beszélgetek velük. Jó nevű diplomám van, szakmámban elég komoly sikereket értem el, és bár még tanulok, önűllóan el tudom magam tartani. Dizsibe nem járok, de majdnem minden nyáron voltam valamilyen táborban, ahol szintén rengeteg volt az egyedülálló csaj. Nem vagyok válogatós sem, a korosztályom nőinek több mint felét elfogadnám legalább egy éjszakára.

És bammeg, eddig még annyi sem volt, hogy egy lánynak akár csak a kezét megfogtam volna. Egyszóval tényleg semmi. Szívesen beszélgetnek velem a csajok, néha ők jönnek oda hozzám, de soha semmmiféle felém táplált szexuális érdeklődést nem láttam még egyiken sem... kb. egy éve kiolvastam szinte az összes létező pua szutykot, ami annyit segített, hogy más srácoknak meg tudom mondani, hogy másszanak már rá erre vagy arra a csajra, mert amaz már nagyon szexelni akar vele. Felém meg soha semmi.

Szóval van ilyen. Simán elhiszem, hogy nem fake a poszt.

RSB 2011.05.03 22:44:01

@Garrity:

" Mindaddig nincs gond az ismerkedéssel, amíg nem érzik a csajok rajtam, hogy nem csak beszélgetni akarok velük, hanem közelebbről is megismerném őket. Na onnantól mintha valamiféle közellenség lennék, szinte sértésnek veszik, ha csak hozzájuk szólok. "

Nem is tudtam, hogy van egy elhagyott ikertestvérem. :) Szinte szó szerint igaz rám minden. Csak annyi különbséggel, hogy engem meg is kímélnek a csajok a tiédhez hasonló kellemetlen helyzetektől, ugyanis már azelőtt egyértelműen tudtomra adják, hogy nem szeretnének velem ÚGY is megismerkedni, mielőtt megtörténne az elhívás. Valahogy mindig kiszagolják, hogy máshogyan is tekintenék rájuk, és ettől a ponttól elkezdenek úgy kezelni, mint egy leprást, aki épp megfertőzni készül őket.

Pedig nem lehetek nagyon visszataszító, hogy "emberileg" szívesen beszélgetnek velem. Ma is megismert a buszon egy távolabbi ismerős csaj, és ő kezdett el dumálni velem, és leszállásig végig beszélgettünk. Eddig a pontig semmi gond, de ha akár csak gondolatszinten megfordul a fejemben a randizás, már azelőtt leépítenek, hogy tudnék bármit is lépni.

A legbosszantóbb pedig az, hogy nálam egyértelműen előnytelenebb külsejű és az életben is kevésbé sikeres srácokra néha úgy rámásznak ugyanezek a csajok, hogy kb. csak hagyni kell magukat felszedődni. Felém meg egy szemezést vagy egy kacér félmosolyt sem eresztenek meg.

RSB 2011.03.20 23:23:01

Tyű, de rég jártam a blogodon. :)

Fizikai meló. Én nyáron szinte pontosan ugyanezt csináltam, és... egyáltalán nem éreztem, hogy nem kéne ott lennem. Noha jóval többet elértem az egyetemen, sőt már diplomám is volt egy éve.

Az hogy rossz érzés volt ott dolgozni, csak azt mutatja, hogy a kudarcok ellenére is megmaradt benned az egészséges önértékelés. :) Szerintem ez tök jó.

" Ha utált is, nem mutatta ki "

Jaj, de ismerős... és most seggbe rúglak: mi a faszért kell ezen agyalni? :)

Lehet hogy egyelőre hihetetlenül hangzik, de egy-két éven belül rá fogsz jönni, hogy az emberek néhány közel álló személyen kívül általában kurvára leszarják a másikat.

Biztos vagyok benne, hogy lánynál, miként az összes többi kollégádnál, semleges zónában voltál. Néhányan esetleg szimpatikusnak találtak, mások kevésbé, de ennyi ismeretség után senki nem fog utálni (és hiányozni sem fogsz neki). Megvan mindenkinek a saját gondja-baja - nem érnek rá veled foglalkozni.

Egyébként ha utál is valaki - kit érdekel? Miért nem ő aggódik, neked mi a véleményed róla? ;)

Viszonyulj egyenrangúan az emberekhez - és ők is így fognak viszonyulni hozzád.