Regisztráció Blogot indítok
Adatok
5.Géza

0 bejegyzést írt és 11 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2010.01.13. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Belsőség A gyalogos a leghülyébb? 2011.05.25 06:43:19
Egy néni ott ténfereg, nyilván buszra vár, benéz oda, ahonnan én jövök, nincs köztünk több, mint tíz méter, aztán hátat fordít, és ott marad az átjáróban. Mai cikkünk blogposztja...
5.Géza 2011.05.25 08:44:13
Évek óta rendszeresen biciklizem Budapesten, a cikk legtöbb állításával egyet értek. Közlekedés közben konfliktusom eddig nekem is szinte csak a még nálam is szabálytalanabbul közlekedő (;-) biciklisekkel volt. Egyébként 10 km-n belül a bicikli versenyképes a tömegközelekdéssel.
Sajnos a térkő burkolat nem a politikusok összeesküvése (amint erre utalt valaki), hanem a várostervező építészek mániája - eddigi tapasztalataim szerint.
Nyugodtan lehet közúton is tekerni, azonban nagy sergítség lenne, ha a lehető legtöbb útvonalon felfestenék a "nyitott kerékpársáv" burkolati jelet. Így az autósok a szélső sáv belső oldala felé húzódnának, és lenne hely (a legtöbb utcában)a kerékpárosoknak.
Ezen kívül sürgősen el kellene törölni a Kresz legújabb módosításából azt a részt, miszerint a buszsávban nem lehet kerékpározni. Akik ezt kitalálták, nem gondoltak bele ennek a veszélyességébe (pl. Erzsébet-híd).
Sajnos a közelekedési kultúránkban (és, sajnos, főleg a gyalogosokéban) nincs benne a kerékpárút tisztelete, hiszen "járdának néz ki". A kerékpáros agresszió (satudfék, csengetés, anyázás) egyáltalán nem megoldás, mint ahogy a gyalogos veszélyeztetése sem.
Kerékagy Az összes akadályt beépítették az EU-s bringaútba 2011.05.04 20:56:00
Közel kétmilliárdos uniós támogatásból újította fel belvárosát Nyíregyháza. Az EU-s pénzből - nyílván pályázati feltétel volt – kerékpárúttal is megajándékozta a városvezetés a lakosságot. A közgyűlés döntése alapján a beruházásra még tavaly 90 millió…..
5.Géza 2011.05.06 15:11:28
Sziasztok! Megpróbálok a hozzám intézett válaszokra egyben reagálni.
Alkalmazottként dolgozom egy (budapesti) tervező cégnél, amelyik pályázaton nyerte el a nyíregyházi kerékpárút-hálózat (egy részének) (és egyéb tervezési munkáknak) a jogát. Tehát így kerültem Nyíregyházára. A tervezés előtt természetesen részletes geodéziai felmérést végeztünk, és én is számos alkalommal végigjártam a tervezési területet. Több változatot késztítettünk, amiből a megbízóval való vita és egyeztetés után maradt az, ami. Számos egyeztető tárgyaláson alakult ki a végleges megoldás. A tervező személyes véleményére egyébként általában senki sem kíváncsi, adott egy feladat, amit meg kell oldani. Azt hiszem, hogy az engedélyezési terv fázisában vállalható volt, amit készítettem - a követelmények és adottségok ismeretében sokkal rosszabb is lehetett volna.
Az anyázást azért lehet(ne) nyugodtan abbahagyni, mert a stílus jellemzi azt, aki beszél (vagy ír). Nagyon könnyű valakit egy nicknév mögé bújva lehülyézni, főleg, ha az illetőnek a józan paraszti eszén kívül más nem áll rendelkezésére.
A kerékpárút tervezésre egyébként egy igen részletes útügyi műszaki előírás vonatkozik (UT-2-1.203), ami több, mint 40 (!) oldal. Aki akarja, ellenőrizheti, hogy a MEGÉPÜLT létesítmény ennek megfelel-e. A terv (az ENGEDÉLYEZÉSI tervfázisban) megfelelt. Egyébként nem kapott volna építési engedélyt.
Arra a tervezőnek (nem csak nekem) nincs rálátása, hogy az átadott tervével ezek után mi történik. Ha a megbízó nem vele tervezteti mega kiviteli tervfázist: nem tehet ellene semmit. Ha nem bízza meg tervezői művezetéssel - szintén. A további kérdéseket a kivitelező cégnek (nem tudom melyik cég volt az), a kivitleezést ellenőrző független mérnöknek (szintén) vagy a Városháza illetékeseinek kell feltenni. (Csak megjegyzem, hogy a tervezési munkát 2008-ban végeztük.)
Gyakorló kerékpárosként én speciel nem kedvelem a betonkő burkolatot (Viacolor), de a városrendező építészek ellenben igen. Szakemberként az AC 4 kopó vagy AC 8 kopó tipusú aszfaltbetont tartoma legjobbnak: megfelelő a makroérdessége (esőben optimális) és kedvező a gördülési ellenállás szempontjából. (Szárazon az öntött aszfalt jobb, de az nedvesen csúszik...) Sajnos ugyanakkor az aszfaltbetont csak finiserrellehet szépen teríteni, egyébkét hullámos lesz, az pedig pocsék dolog.
Mára ennyit: várom a többi megjegyést! Jó biciklizést a hétvégére!

Még egy dolog, amit nem árt, ha tudtok: egy ilyen "apróságot", mint egy kerékpárutat (ami be van szorítva a járda és az úttest közé) nagyságrendekkelnehezebb megtervezni, mint ugyanolyan hosszúságú autópályát. Az utóbbin ugyanakkor sokszorosan nagyobb tervezői díj van...
5.Géza 2011.05.05 08:38:58
Sziasztok!
Engem lehet szídni... ugyanis a nyíregyházi kerékpárút ENGEDÉLYEZÉSI TERVÉT én készítettem. Ebben megterveztük az ÖSSZES közmű kiváltását, és mindenben a városi Önkormányzat illetékesével egyeztetve jártunk el. (Fák kikerülése, burkolatok, szegélyek, stb.) A KIVITELI TERVET már a kivitelező cég készítette vagy készíttette el (erre nem volt már rálátásom). Csak feltételezni tudom, hogy a közműkiváltásokat költségcsökkentési okból hagyták el. Az elképzelés mindenesetre nem ez volt. Higgyétekel, tudom, mit tervezek: napi szinten használom a kerékpárom, hiszen Budapesten 10 km-n belül versenyképes a tömegközlekedéssel, még így ötvenéves kor után is...
Csak teljesen mellékesen (függtelenül a cikk tartalmától) jegyzem meg, hogy már-már divat a "mérnököet" okolni minden rosszért (atomerőművektől a kerékpárútban maradt kapcsolószekrényekért), ezért csak halkan jegyzem meg, hogy a tervezőmérnök egy meglehetősen kiszolgáltatott szakember, aki a csekélyke tervezési díjért kénytelen olyan tervet készíteni, ami a megbízó szájaíze szerint való, és átmegy az engedélyező hatóságnál. Higgyétek el, ez nem egyszerű, főleg akkor nem, ha a megbízó és az engedélyező hatóság képviselői vagy személyes okból, vagy politikai nézeteik okán rossz viszonyban vannak. Ugyanis korántsem mindenre adnak ki engedélyt! Van olyan tervezési munkám, aminek az engedélyeztetése több, mint másfél (!) éve húzódik - és nem a tervező hibájából.
Tehát nyugodtan abba lehet hagyni a tervező anyázását!
Legyen további szép napotok!
Michael Knight El lehet menni 2.0 2011.01.02 13:59:00
Szankciókat követel a magyar kormány ellen az Európai Bizottságnál tizenhárom jelentős európai nagyvállalat elsőszámú vezetője a különadók és a külföldi vállalatokra vonatkozó egyéb intézkedések miatt. Kíváncsi vagyok, hogy Szijjártó, Kósa, Matolcsy vagy maga Orbán…..
5.Géza 2011.01.02 18:11:46
comment:com A svédek nem ismerik Orbán Viktort 2010.09.03 23:09:09
Az előző svéd-magyaron még csak gumicsizmás parasztok voltunk, legalábbis a meccset felvezető vicces kisfilmekben, ma este viszont a svéd tévések arról adtak tanúbizonyságot, hogy halvány segéd fogalmuk sincs arról, mi történik tőlük délre, vagy egyszerűen csak szarnak az ilyen…..
5.Géza 2010.09.04 20:16:41
Indafilm blog Kívánságlista - Magyar filmek 2009.10.30 15:25:00
Ide gyűjtjük azokat a magyar filmeket, amiket szívesen megnéznétek. Kommentben írjátok be a címét vagy az IMDB-linkjét, és a legnépszerűbbekre ráindulunk, mint egy drótszőrű tacskó...
5.Géza 2010.01.13 21:45:29
5.Géza 2010.05.03 18:45:01
Borsodblog Az új autópályák: kész átverés 2010.04.05 00:24:00
Van abban valami nemzeti büszkeségre okot adó, ha ránézünk a kelet-európai autópályatérképre: a legtöbb új gyorsforgalmi út Magyarországon épült, csak az elmúlt 8 évben kb. 400-450km, ha jól számoltam, ezen kívül még több száz kilométer épült a rendszerváltás óta. A…..
5.Géza 2010.04.05 20:27:28
Szia!
1.) a nyomvonalról: egy ennyire sűrűn beépített területen, ahol mindegyik település a másikhoz közelebb akarta látni az autópályát, nagyon nehéz jó nyomvonalat találni. Ezért (is) kanyarog annyit.
2.) a burkolatról: a beton bár kétségkívül nem tesz lehetővé annyira halk haladást, mint az aszfalt (abból sem mindegyik, pl. a homokaszfalt zaj szempontjából rosszabb, az SMA talán jobb), de élettartam szempontjából messze veri az aszfaltot.
3.) a sebességkorlátozásról. A nemzeti Közlekedési Hatóság döntése volt, náluk kellene kérdezősködni.
4.) az M7 felújításáról. Biztos (kivitelezői) forrásból tudom, hogy Orbán Viktor édesapjának a kőbányájából NEM szállítottak oda követ, mert nem is pályázott beszállítónak (éppen az elhíresült Dunaferr-es ügy miatt, ahol is abból pattant ki a botrány, hogy olcsóbban szállított követ, mint Zarándok úr, akinek megfelelő média és politikai kapcsolatai voltak az ügy felfújásához...)
További kellemes autózást!
Pilu Kerékpárforgalmi igazolvány 2010.03.24 17:25:00
Nesztek futárok! Majd ha a választások után megállít a csendőr a Deákon, oszt’ kéri a forgalmit, nem lesz olyan mosolygós a szátok!       ..
5.Géza 2010.03.24 21:56:31
törökgáborelemez 105. Mire elég három hét? 2010.03.21 09:00:00
Kivételesen semmit nem kell tennünk ahhoz, hogy okosabbak legyünk, csak várni: mához három hétre sokkal többet tudunk majd a magyar politika jövőjéről. A parlamenti választás legfontosabb kérdései április 11-én eldőlnek: (1) kiderül, hogy van-e esélye a Fidesznek a kétharmadra,…..
5.Géza 2010.03.21 16:58:17
Senki meg nem mondja Svéd modell? 2010.01.25 09:03:00
 Elkezdődött a kampány. Jó magyar szokás szerint, tökéletesen lényegtelen kérdésben megy a fingreszelés.A nyugdíjasok szavazatai létfontosságúak, ez látszik, mégis olyan átlátszóan veszekedik a két legnagyobb párt, hogy az már fáj.  Mi is ez a svéd modell…..
5.Géza 2010.01.25 20:52:12
A Fidesz, a nyugdíj és a svédcsavar

A Figyelő című gazdasági hetilap idei első számának címlapsztorijaként a Fidesz választások után megvalósítandó nyugdíjterveivel foglalkozott. E terveket az ellenzéki párt egyetlen hivatalos dokumentuma sem tartalmazza, létezik viszont Varga Mihály fejében, aki a párt alelnöke, frakcióvezető-helyettese és gazdasági kabinetjének vezetője.

Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel
Megosztás az IWIW-en Megosztás a Facebook-on Csiripelés Twitter-re Küldés e-mailben
Tehát a tárgyban kompetens nyilatkozó. Ha meg nem nyilatkozna, akkor elő lehet szedni parlamenti felszólalásait, konferencia-előadásait. De nyilatkozott. Telefonon. Többek között azt mondta, hogy a Svédországban tizenöt évvel ezelőtt kitalált és bevezetett – innen a svéd modell elnevezés –, ott jól működő, néhány ország által már átvett úgynevezett eszmei járulékkal meghatározottá építené át nyugdíjrendszerünk első pillérét, melyet állami és társadalombiztosítási nyugdíjrendszernek is szokás mondani. Rögtön pontosítanunk kell: névleges egyéni számlás rendszerről beszélt, mert ez a laikusok számára könnyebben megérthető, mint az angol szakkifejezés (notional defined contribution, NDC) szakszerű fordítása. Ezzel Varga két dolgot mondott. Az egyik, hogy a Fidesz további tőkésítést nem tervez – erre utal a notional –, vagyis nem zsugorítaná az első pillért és nem növelné a második pillért (a járulékok további részeinek a Nyugdíj-biztosítási Alap helyett a nyugdíjpénztárakba irányításával). Pedig a nyugdíjpénztárakat működtető és ebből – teljesítménytől függetlenül – igen tisztes hasznot húzó pénzügyi intézmények, illetve tulajdonosaik hő vágya, még ha ezzel nem is a nyilvánosság előtt szoktak előrukkolni. E vágynak egyébként a Nyugdíj és Időskor Kerekasztal (NYIKA) 2009. november 26-án elfogadott, 452 oldalas záródokumentumában szereplő öt „hivatalos” nyugdíjrendszer-paradigma egyike eleget is tesz. (A hatodik „nem hivatalos”, mellékletben szerepel, szerzője e sorok írója.)

A másik az, hogy a jelenleg járadékkal meghatározott (defined benefit, DB) rendszert járulékkal meghatározottá (defined contribution, DC) építené át. Ez számos okból lenne előnyös. Ezzel a nyugdíjrendszer átláthatóvá, működése könnyen megérthetővé válna. Az átépítés a nyugdíjrendszerbe automatizmusok beépítését jelenti, melyeknek köszönhetően elsimítódnának, egyenletessé válnak a változások. A DB-rendszerek változásairól – automatizmus híján – a működési szabályokat meghatározó politika dönt, s ez nem megy, nem is mehet „rángatózás” nélkül. S időnként nagyon nagyot ránt: gondoljunk például a nyugdíj-megállapítási szabályok 2008. évi változására, amely miatt 2007-ben tömeges volt a nyugdíjba menekülés, csak a rendőrségtől ebben az egy évben mintegy háromezren mentek nyugdíjba – ami felért egy szervezeti katasztrófával –, mert a következő évtől jóval kedvezőtlenebb feltételekkel mehettek volna. Vagy arra, hogy a nyugdíjkorhatár Bajnai-kormány által elfogadtatott 62 évről 65 évre történő emelése rendkívül gyorsan lezajlik: az 1951-ben és ezt megelőzően születettek a betöltött 62. életévükben, az 1957-ben és ezt követően születettek már csak a betöltött 65. életévükben mehetnek nyugdíjba, az egyes születési években féléves az ugrás.

E tempó miatt jelentős foglalkoztatási feszültségek várhatók az egyes évjáratok munkapiaci összetorlódása miatt. Ezt elkerülendő számos, általunk okkal irigyelt országban évi csupán 1-2-3 hónappal emelik a nyugdíjkorhatárt, azt évtizedekre elhúzva. A Gyurcsány-kormány terveiben is lassabb átmenet szerepelt.

És végül: a járulékkal meghatározott (DC) nyugdíjrendszerek kevésbé használhatók a nyugdíjasok szavazatainak megvásárlására, mint a járadékkal meghatározott (DB) nyugdíjrendszerek. Ott nem lehet 13. és 14. havi nyugdíjat ígérni (vagy csak nyugdíjrendszeren kívüli forrásból).

Varga azonban ennél többet is mondott: „A Fidesznek az az álláspontja, hogy a nyugdíjakat hozzá kell igazítani a gazdaság állapotához, életképességéhez, és abból fizessük a nyugdíjat, amit erre a célra félretettünk”. Majd példálózásba fog: „Most mi történik? Évente 500 milliárd forintot teszünk át a nyugdíjkasszába adófizetői pénzekből vagy külföldi hitelekből”, ami – szerinte – visszás, megszüntetendő gyakorlat, befejezésül pedig ismét azt hangsúlyozza, hogy „szorosabb kapcsolatot kell teremteni a gazdaság állapota és a nyugdíjak között”.

A Fidesz legszűkebb vezetéséhez tartozó Varga súlyos politikai hibát követett el. Az általa említett 500 milliárdból – valójában majdnem 600 milliárd forintról van szó – a 2010. évi költségvetésben 372,4 milliárd forintot (pontosan 372 380 millió forintot) hivatott pótolni a második pillér miatt az első pillérből kiesett járulék („Magánnyugdíj-pénztári tagdíjfizetés miatti járulékkiesés ára költségvetési támogatás”). E pótlás a második pillért létrehozó 1997. évi nyugdíjreform során megkötött és mindeddig megtartott politikai gentlemen’s agreement, úriemberek (és úrinők) hallgatólagos, adott szóra épülő, jogszabályba nem foglalt megállapodása.

Ha azt mondjuk, hogy nyugdíjrendszerünk felosztó-kirovó, mely úgy működik, hogy a befolyó járulékokból fizetik a nyugdíjakat, akkor végtelenül inkorrekt egy olyan „reform”, mely a járulékok egy részét az újonnan létrehozott tőkefedezeti nyugdíjrendszerbe irányítja, majd a nyugdíjasoknak azt mondja, hogy a csökkent járulékbevétel miatt a nyugdíjakat is csökkenteni kell. Mert végül is erről van szó. Az, hogy e gentlemen’s agreement felrúgandó, nyíltan még senki nem mondta ki, csak vájt füllel érthető célzások hangzottak el. (Hogy kik szájából és milyen érdekek képviseletében, az könnyen kitalálható.)

2007 tavaszán, nem sokkal működésének megkezdése után a NYIKA zárt nyilvánossága elé azonban került olyan, a Magyar Nemzeti Bankban (MNB) készült anyag, mely éppen ezt ajánlotta (Orbán Gábor–Palotai Dániel: A nyugdíjhiány és az államadósság értelmezése). A NYIKA tagjai megrökönyödéssel hallgatták a szerzők érvelését és azt egységesen elutasították.

Érdemes részleteiben is vizsgálni a központi költségvetés Nyugdíj-biztosítási Alaphoz (NYA) történő, majdnem 600 milliárdos hozzájárulását. A 2010. évi költségvetésben 222,6 milliárd forint nem a második pillér miatti kiesést pótolja. Ebből 20,9 milliárd forint a gyesben, gyetben és rehabilitációs járadékban részesülők utáni központi költségvetési térítés és 3,8 milliárd forint a „korkedvezmény-biztosítási járulék címén átvett pénzeszköz”. A fennmaradó 197,9 milliárd forint a központi költségvetés tervezett hozzájárulása. Ezen összeg egy része a foglalkoztatáspolitikai célú járulékkedvezmények pótlásának is betudható – ez miért is a nyugdíjasokat terhelné? –, de erről nem ejt szót a költségvetés, pedig akár néhány tízmilliárdról is szó lehet, ráadásul kormány és ellenzék is a kiterjesztését ígéri. A közel kétszázmilliárd adófizetői hozzájárulás 7,7 százaléka a nyugellátások 2900 milliárdnál hajszállal nagyobbra várt összkiadásának. Ennyi a valóban „kívülről jött” pénz.

A Fidesznél már tradíció, hogy kétbalkezesen nyúl a nyugdíjügyekhez. 1998-ban az Orbán-kormány programja azt ígérte, hogy a kormány megőrzi a nyugdíjak reálértékét, amit annál is könnyebben megígérhetett, mert akkoriban nőtt a gazdaság, nőttek a reálbérek, az előző évben törvénybe foglalt indexálási szabály (rövid átmenet után svájci indexálás, mely a nettó bérnövekedés felével növelte a nyugdíjakat) pedig biztosította a nyugdíjak reálértékének növekedését.

A reálértékőrzés ígérete akkor üres volt ugyan, de tartalommal lehetett volna megtölteni olyanformán, hogy „akkor is megőrizzük a nyugdíjak reálértékét, ha rosszabb időkben a ma hatályos szabályok szerint csökkenteni kellene”, de ezt nem foglalták törvénybe. A magyarázat alighanem Orbán Viktor összefolyt emlékeiben rejlett, akitől a Bokros-csomag idején az országot jártában azt kérték a nyugdíjasok, „arra tegyek ígéretet, hogy a nyugdíjak nem fognak veszíteni vásárlóértékükből”. (Kossuth Rádió, Vasárnapi újság, 2001. május 20.)

Orbán később úgy emlékezett, hogy ezt 1998 tavaszán, a választási kampány időszakában kérték tőle. Rosszul emlékezett. Ami néhány évvel azelőtt a nyugdíjasok hő vágya volt, azon túllépett az idő. De végzetesnek az 1999. évi nyugdíjemelés ügye bizonyult, mely talán a legfőbb oka volt, hogy a Fidesz elvesztette a 2002. évi választásokat. A hatályos törvény szerint 18,4 százalékkal kellett volna emelnie a nyugdíjakat, de csak 14,2 százalékkal emelte – igaz, az ekkor elvett 4,2 százalékot (ami 36-38 milliárdot jelentett, és nem a közkézen forgó 52 milliárdot) a nyugdíjasok 2001-ben és 2002-ben a 3-3 százalékos pluszemeléssel bőven visszakapták.

Az egyszeri, mindenkit egyformán megillető MSZP-s, 19 ezer forintos „kárpótlás” és a 13. havi nyugdíj bevezetése bizonyult nyerőnek, bizonyítva azt, hogy magyar politikai pakliban a nyugdíjas a dzsóker. A szocialisták nagyon ügyesek voltak: távol áll tőlük a valódi „kárpótlás”. Mert ha az valódi, akkor a kisnyugdíjasoknak vissza kellett volna fizetniük nyugdíjuk egy részét, míg a nagynyugdíjasok kezét jelentős(ebb) summa ütheti, amivel aligha lehetett volna eredményesen kampányolni (a kisnyugdíjasok, nem meglepően, lényegesen többen vannak a nagynyugdíjasoknál). A nyugdíjat ugyanis, rendhagyóan, abban az évben sávosan emelték, 11,0 és 25,5 százalék között, legnagyobb mértékben – jóval a hatályos törvényben előírt mérték fölött – a legkisebbeket.

A történtek csupán 1997 őszéig nyúltak vissza, mikor is a Horn-kormány a jövőre vonatkozóan törvényben rögzítette a nyugdíjindexálás szabályait (arról addig eseti döntések születtek). A szabály a svájci indexálás lett, de csak 2001-től. 1998–2000 az átmenet évei voltak a svájcinál kedvezőbb indexálással. Ezt Horn Gyula miniszterelnök erőltette a törvénybe, tekintettel a közelgő választásokra, a nyugdíjasok szavazatát megszerzendő. Medgyessy Péter pénzügyminiszter (2002–2004 között miniszterelnök) később egy interjúban elmondta, hogy három hónapig ellenállt a nyugdíjjal kapcsolatban elhangzott ígéreteknek, „melyben végül is alulmaradtam, szerencsére azt a ’99-re vonatkozó ígéretsort a jelenlegi kormány már nem teljesítette”. Arra a riporteri kérdésre, hogy ebben igazat ad-e az Orbán-kormánynak, azt válaszolta: „Nem szégyellem, időnként – bizonyos dolgokban – igazat adok nekik. Én valószínűleg másképp csináltam volna, de a dolog érdemi részével, tudniillik azzal, hogy az gazdaságilag túlzó ígéret volt, magam is egyetértek” (Rádai Eszter: Pénzügyminiszterek reggelire, Beszélő/Helikon, Budapest, 2001). Mondta mindezt az az ember, aki nem sokkal később a miniszterelnöki bársonyszék megszerzéséért szemrebbenés nélkül vállalt többszörösen túlzó ígéreteket.

Az Orbán-kormány lépéseit azonban nem a magánszférába visszavonult Medgyessy befolyásolta, hanem Surányi György, az MNB elnöke, a balliberális értelmiség kultikus alakja. 1998 nyarán Surányi György és László Csaba – aki a Medgyessy-kormány első pénzügyminisztere lett – arról győzte meg Járai Zsigmond pénzügyminisztert és politikai államtitkárát, Varga Mihályt, ők pedig Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy nem szabad teljesíteni a Horn-kormány ígéretét. Azzal érveltek, hogy az 1999. évi egyensúlyi célok nem teljesíthetők, mert ha az átlagkeresetek és a nyugdíjak növekedése meghaladná a 13-14 százalékot, az nem csupán az „egy számjegyű inflációs cél elérését veszélyeztetheti, hanem a fogyasztás magas importhányada miatt a külső egyensúly alakulása szempontjából is kedvezőtlen lenne”. Konkrétan is megmondta, mit akar: „ez a béreknél 2-3, a nyugdíjaknál 3-4 százalékos reálnövekedést jelent” – utóbbi végül is 4,2 százalék lett. (Az idézetek forrása az MNB által készített, Tájékoztató az Országgyűlés részére az 1999. évi monetáris politikai irányelvekről című dokumentum.)

A történtek akár úgy is értelmezhetők, hogy az Orbán-kormányt már kormányzása legelején csapdába csalták, aminek következtében elvesztette a következő választásokat. Mindenesetre feltűnő, hogy a jegybank egyetlen korábbi és későbbi monetáris politikai irányelvében nem szól külön a nyugdíjakról, csak éppen az 1999. év kapcsán. Surányi György és László Csaba pedig se a színfalak előtt, se amögött semmit nem tett, hogy visszafogottságra intse a hozzájuk oly közel álló ellenzéki SZDSZ-t és MSZP-t. És arról most ne essék szó, hogy mennyire volt szakszerű és megalapozott a jegybank gondolatmenete. Úgy gondolom, hogy nem volt az. A jegybank kötelessége persze az infláció és a külső egyensúly alakulásáért aggódni, de piacgazdaságban szinte kizárt, hogy lakossági jövedelemoldalról infláció fenyegessen (tervgazdaságban annál inkább, ott hiányban csapódott le). A növekvő import által veszélyeztetett külső egyensúlyt pedig más eszközzel is lehet védeni. Erre azonban Surányi Györgytől nem hangzott el javaslat.

A 2002. évi választási kampányban az MSZP ígéretözöne („több pénzt az embereknek”), benne a minden nyugdíjast megillető egyszeri 19 ezer forint és a 13. havi nyugdíj bevezetése eldöntötte a választást. A 2002-ben többnyire „reményígéretekkel” és vonzó jövőképpel operáló Fideszt sokkolta a felismerés, hogy a magyar társadalom mélyszerkezetében négyéves kormányzása alatt nem tudott változást elérni, az ott lakozó „kádári kisember”, a kádári szocializmus évtizedeinek kreatúrája továbbra is a szocialisták társadalmi befolyásának sziklaszilárd alapja, megváltoztatására semmi remény.

A Fidesz csak úgy juthat még egyszer a kormányzás közelébe, ha mindent eltanul az MSZP-től. Ez lett a következő hétéves Fidesz-politizálás vörösfonala. Ebből lett a 2006. évi választások idején 14. havi nyugdíj, de ez vajmi kevésnek bizonyult a Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormány négyévnyi bacchanáliájához, a nyugdíjkorrekciós program látványos, de nem túl sokba kerülő újabb osztogatásához, valamint az Európai Unió beözönlő – az országot Kánaánná változtató – ezer milliárdjainak felfestett képzetéhez.

Már Gyurcsány Ferenc megérezte, hogy a kádári kisember elöregszik, meg a szelek is máshonnan kezdenek fújni, a szocialisták nem építhetik rá a jövőjüket. Új eszmei alapokat, új tömegbázist kell keresni. A svéd nyugdíjmodell azért veszélyes számukra, mert gátját jelentené a kádári kisember manipulálásának. A svéd nyugdíjmodell nagyon is jó kiindulópont és vitaalap – pontosan érzi ezt a média nagyobb része. A szocialista kampánynak döntően a saját médiája ad helyet: a Népszava, az ATV, a Stop.hu. Ellenben a HVG, a Hirszerzo.hu, a Portfolio.hu, sőt még a Népszabadság is azon sajnálkozik inkább, hogy a racionális vita ellehetetlenült.

A Figyelő címlapsztorija után támadásba lendült az MSZP-kampánygépezet, és azzal vádolta a Fideszt, hogy a svéd modell bevezetése maga volna a „nyugdíjkatasztrófa”, mert a „Fidesz drasztikus nyugdíjcsökkentésre készül”. A Fidesz „megszüntetné a most megerősített nyugdíjrendszert” – hogy mi ez a megerősítés, arról még lesz szó –, aminek következtében „a nyugdíjkorhatár akár 70 évre is emelkedhetne, az átlagnyugdíj az új nyugdíjasok számára 83 ezer forintról 70 ezerre (16 százalékkal) csökkenne, és jelentősen csökkenne az évenkénti emelés mértéke is”. Ez olvasható az MSZP 2010. január 15-én a Népszabadságban megjelent politikai hirdetésében.

A párt nyilatkozó politikusai, kivétel nélkül nagyágyúk – Keller László volt államtitkár, Korózs Lajos államtitkár, Mesterházy Attila, a párt miniszterelnök-jelöltje, Kiss Péter és Molnár Csaba miniszterek, Lendvay Ildikó pártelnök –, ennél többet mondtak, de tudásuk forrása nem volt több annál, mint amit a Figyelő a nyugdíjkerekasztal záródokumentumából kiollózott. Eszerint az ott leírt NDC-modell a többi nyugdíjparadigmához képest „jelentősen, 10-20 százalékkal alacsonyabb relatív nyugdíjat nyújt”, s „egy minimális nyugdíjszint elérése előtt 70 éves korig nem engedi nyugdíjba az aktívakat”.

Tehát nincs szó 70 éves nyugdíjkorhatárról, viszont van szó 70 éves kortól garantált nyugdíjminimumról. És nincs szó arról sem, hogy a relatív nyugdíjszintcsökkenés egyik oka, hogy nincs szolgálatiidő-követelmény, és a nyugdíj-megtakarítás örökölhető, vagyis a 20 év szolgálati időt nem teljesítők és a nyugdíjba menetel előtt elhaltak befizetései nem a többiek nyugdíját gyarapítják.

A szocialisták figyelme valamiképp azonban elsiklott a Figyelő modell-leírása felett. Abban ilyenek szerepelnek: „A kapocs a járulékok és a majdani nyugdíjak között a mainál lényegesen szorosabb és átláthatóbb. Több járulék után arányosan több nyugdíj is jár, és ezt mindenki a saját egyéni számláján nyomon tudja követni. A nyugdíjat a járulék mértéke is (és nem csak annak alapja) befolyásolja, az egyéni számlán a járuléktömeget tartják nyilván. Biztosításmatematikailag a legigazságosabb rendszer, amely arra ösztönöz, hogy minél magasabb (legálisan kimutatott) fizetéssel és minél hosszabb ideig maradjon mindenki a munkaerőpiacon”.

Kérdés, hogy ha ennyi szépet és jót hallhatunk a svéd modellről, akkor az mégis miképp lehet „nyugdíjkatasztrófa” oka. Hát úgy, hogy a Fidesz elvenné a nyugdíjalaptól azt a 600 milliárdot, amivel az állam a járulékbevételeket kiegészíti. Mint volt róla szó, a tényleges állami kiegészítés ennek csupán a harmada. Kétségtelen azonban, hogy Varga Mihály alelnök úr pontatlanul fogalmazott. Szolgáljon számára tanulságul, hogy ilyen kényes kérdésben telefonon nem tanácsos nyilatkozni, viszont tanácsos maga mellett olyan szakértőket tartania, akik képesek megóvni az ilyen és hasonló malőröktől. Akik fejből tudják, hogy miből is áll az a 600 milliárd.

Nézzük, hogy milyen szerepet szánnak a szocialisták az első pillér állami támogatásának! Erről a 2010. évi költségvetés háttéranyagaitól kaphatunk információt. (Lásd a mellékelt ábrát!)

Eszerint 2010-ben a nyugdíjalap járulékbevételeinek és nyugdíjkiadásainak különbsége meghaladja a GDP két százalékát. E hiányba csupán a tényleges állami kiegészítés és a második pillér miatti pótlást számítják be (570,2 milliárd forint), viszont a járulékbevételekhez számítják a gyermekneveléshez kapcsolódó támogatásokat (20,9 milliárd forint), a korkedvezmény-biztosítási járulékot (3,8 milliárd forint) és néhány egészen kis tételt. A 2010. évi hiány 544 milliárd forint. Ez több mint a GDP két százaléka. Nos, mint az ábrán látható, a 2030-as évek legelejére a hiány a GDP 0,5 százaléka alá csökken, mivel azonban a nyugdíjak 2013-tól adóznak, az adó levonása után megközelítik a nullát.

A nyugdíjak adózása kapcsán kell megemlíteni a média viselkedésére oly jellemző történetet. A Népszabadság január 15-i száma hírül adta, hogy Mesterházy Attila MSZP-frakcióvezető és miniszterelnök-jelölt kérésére „Bajnai Gordon összehívta az Idősügyi Tanácsot”. A cikk alcíme az: A Kereszténydemokrata Néppárt tervezete adókötelessé tenné a nyugdíjat? A cikkben szó esik a nevezett párt által – Mészáros József, az országos nyugdíjbiztosító volt főigazgatója vezetésével – kidolgozott, az Országgyűlésnek benyújtott, de a többség által napirendre venni nem engedett nyugdíjreform-tervezetről. A cikk alcímét a cikk tartalma annyiban indokolja, hogy szerepel benne a következő mondat: „E tervezetben az is szerepel, a nyugdíjak 2013-tól adókötelesek lennének”.

Nos azt, hogy a nyugdíjak 2013-tól adókötelesek, még 1997-ben, a Horn-kormány alatt a nyugdíjreform keretében foglalták törvénybe. A lap olvasója erről persze mit se tud, de milyen hasznos, ha ökölbe szorul a keze, hogy az ellenzéknek a 10-20 százalékkal kisebb nyugdíj és a 70 éves nyugdíjkorhatár sem elég, a nyugdíjat még meg is adóztatná. Sem az ábrából, sem a 2010. évi költségvetés mellékleteiből sajnálatosan nem derül ki, hogy 2010 után mekkora bevétel esik ki a második pillér miatt az első pillérből, melyet a költségvetésnek pótolnia kell, s mekkora a ténylegesen „kívülről jött” pénz. Pedig ez a folyamat még hosszú évtizedekig tart. Az csak sejthető, hogy mintegy fél évtized alatt eltűnik a „kívülről jött” pénz, majd a második pillér miatt az elsőből kieső járulékbevételt egyre kisebb arányban pótolja a költségvetés.

2013-ig azért tudható – eddig áll e sorok írója rendelkezésére az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság becslése (átadásáért a magát megnevezni nem kívánó köztisztviselőnek itt mondok köszönetet). Eszerint a második pillér miatt az első pillérből kieső járulékbevétel pótlásához 2011-ben 392 milliárd forint, 2012-ben 415 milliárd forint, 2013-ban 440 milliárd forint költségvetési forrás kell. Ezen években a nyugdíjalap hiánya – ez szerepel a 2010. évi költségvetés mellékletében – 2011-ben 579 milliárd forint, 2012-ben 562 milliárd forint, 2013-ben 583 milliárd forint. Ebből kiszámítható a nyugdíjalap tényleges költségvetési támogatása: 2011-ben 187 milliárd forint, 2012-ben 147 milliárd forint, 2013-ban 143 milliárd forint. Ezek nominális értékek, a reálértékek zuhanása még meredekebb, miközben az infláció és a remélhetőleg növekedésnek induló gazdaság miatt egyre nagyobb lesz a vetítési alapul szolgáló (nominális) GDP.

A jegybank és mások óhaja a valósággá válás felé halad. A 2010-es évek közepén-harmadik negyedében eltűnik a költségvetés tényleges állami támogatása, majd kezdetét veszi az 1997. évi gentlemen’s agreement felrúgása. A költségvetés egyre kisebb arányban pótolja a nyugdíjalap második pillér miatti hiányát. Az MSZP azzal vádolja a Fideszt, hogy eltüntetné a nyugdíjalap külső forrásait. Pontosan ez szerepel a 2010. évi költségvetésben.

Németh György
A szerző szociológus, közgazdász
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása