Adatok
alexxxxa
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
And fools don't run away, you'll be followed another day... Tavaly, az Ereszd el a hajam! első részében már írtunk a módklubról, majd nem sokkal utána a DM-rajongók (amúgy korántsem sajátos) album- ill. számcím-rövidítéses zsargonjáról is esett szó egy olvasói levélnek…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Bátyám átküldte az írásod és azon túl, hogy szétröhögtem magam, és persze több tekintetben magamra is ismertem, megihletett, hogy írjak én is pár sort különböző korszakaimról...
Igazából a FANATIKUS-ŐSMODE-os kategóriához tartozom, itt gyorsan el is mondom, hogy ’88-ban, 14 évesen ott voltam már a BS-ben, de sajnos csak az egyik koncerten, a Bátyám viszont mindkettőn, sőt még a Volán Pályán is ’85-ben (akkor itt le is tudtam a licitálós, dicsekvős részt, igaz kicsit idegen tollával... :))
De mi is volt akkoriban? Ami megmaradt az általánosból ezzel kapcsolatban az, hogy a Modern Talking-ot már akkor is utáltam, mikor az osztálytársaim ’87-88-ban nagy boldogan hallgatták. Bátyó hatására már akkor is inkább Depeche Mode-ot, Aphaville-t, Duran Duran-t, Falco-t, Kajagoogoo-t, a-ha-t, hallgattam, bár lehet, hogy az évek most kicsit összekeverednek. A gimiben is megmaradt a Depeche Mode vonal a többi elkopott (bár a mai napig szeretem) és kiegészült U2 imádattal, és persze Cure-al, egyik legnagyobb kedvenccemmel a Sisters of mercy-vel, majd Vince Clark különböző formációival. De nem is ezeket akarom sorolgatni, mert borzasztó nehéz lenne, hogy senki ne maradjon ki, ez csak azért érdekes, mert a gimiben is inkább ezeket hallgattam, míg osztálytársnőim például a New Kids On The Block-ot, vagy a tarisznyások a Beatlest és ilyen toplák számokat, mint a Petróleum lámpa amivel a mai napig ki lehet üldözni a világból.
A Petőfi Csarnokba a Mode Klubba valahogy úgy keveredhettem 15-16 évesen, hogy hétvégeken nyáron a Hősök terén görkoriztunk, télen meg a Műjégen koriztunk (amúgy a műjég is megérne egy cikket a tüllszoknyás vagy strech-farmeros, Grand-Express-es (így írták vajon?) kapucnis-kabátos lányokkal, és a „hoki-koris” vagány, zselézett srácokkal, ahol a nyugdíjas beengedő bácsik kb. 20x engedtek be a 10 alkalmas bérletemmel – örök hála nekik, és a lányokon nemcsak Limara volt, hanem Impulse is ami keveredett a dinnyés rágó illatával...).
Szóval ott korizgattunk a környéken, és akkor mintha már 5-6-kor elkezdődött volna a buli a PeCsa-ban, bár ez már tényleg tiszta homály, lehet, hogy volt az este 8 is... mi meg korizgatás közben, vagy után láttuk az oda igyekvő fekete ruhásokat. Szóval valahogy így kezdődött. Én megmaradtam a DM-nél, barátnőm viszont Cure-os lett, aztán grufti vagy mi... :) egyszóval „szépek” lehettünk 16 évesen, ahogy Ő féloldalt kiborotvált fejjel, hegyes cipőben (valahol a Rákóczi úton lehetett venni) hosszú kabátban, rettenet fekete sminkkel, én a „rendszámtáblás” buflák cipőmben, bő nadrágban, kleopátra, feketére festett, felnyírt hajjal, tiszta feketében vonultunk a Mode klubba, és azon ment a vita, hogy a kisterembe legyünk ahol van bőven Cure, vagy a nagyterembe, ahol leginkább Mode van és csak 1-2 Cure szám? (mellékesen jegyzem meg, én nem a dagi mode-os lány voltam, hanem a colos... :)) Hát valahogy ide teszem második Mode-os korszakomat, hiszen az első még általánosban volt... :) Ez a Mode klub viszont vitt tovább Cure klubbokba, más Depeche Mode klubbokba, és ANTI-DISCO-ba!!! Amit mindnképpen meg kell említeni, hiszen a Fehérvári úton az FMH-ban, Anti-disco-ban hallottam először a Fiatal lányokat a Pál Utcai Fiúktól, és fogalmam nem volt kik is ők. Persze ezzel együtt jött a Sziámi, az Ági és a fiúk, a Kontroll Csoport, a Kretens, az Auróra, a Májusi Kalapács, a Fuck Off System, a Perfect Name, a Sex Action (Ős-Action-ös is vagyok ám :), és a mai napig imádom minden megnyilvánulásukat, bár azt, hogy Szasza nincs velük nem nagyon tudtam még feldolgozni!) ... stb...stb... Jó kis helyek voltak ezek az Anti-disco-k, ott aztán keveredett minden, volt Mode-os, Cure-os, pank, skinhead, de valahogy semmi rossz emlékem nincs. Lehet, hogy voltak verekedések, de túl mély nyomot nem hagytak bennem. Ez volt az igazi, rettenetes VBK-s (vörös-boros kólás – már nem merek rövidíteni) korszak...
Vissza a Depeche Mode-hoz, az egyik Elforduló időszakom a SOFAD (bocs, Songs Of Faith And Devotion) megjelenésekor volt, amit már mélységesen szégyellek. :) Akkor nem jött be ez a vonal, most viszont már az egyik nagy kedvenc albumom... Szóval az MTK pálya nekem is csalódás volt, de nem azért, mert Dave megnövesztette a haját, és mert állandóan be volt tépve, hanem akkor én még mindig a Black Celebrationt és a Question of Time-ot szerettem volna hallani a koncerten, ami persze nem volt. (zárójelben, mit nem adnék most egy Devotional turnéért...)
Aztán szépen a 10 és fél, és a Saigon bezárása után elkezdtünk járni A Bahnhof-ba (amiről szintén el tudnék képzelni egy kis írást a hátsó és első teremről, Katikáról a pultban, akinek már mondani sem kellett mit kérünk, csak töltött, Joe-ról aki hajnalban már egyáltalán nem szedte a poharakat, hanem leginkább a DJ-vel (jobb estéken László Viktor-sexepil) zúzott a legbrutálisabb zenékre, és a wc-s néniről aki mindig mindenkiről mindent tudott...) Szép kis évek voltak ezek, megtűzdelve Perfect Name koncertekkel... Aztán ezt is bezárták, lett helyette West-End, haragszom is rá marhára... és egy újabb korszak véget ért.
A 2001-es Exciter turné sem volt a nagy visszatérés nekem, hiszen az Exciter még mindig a legkevésbé kedvelt lemez számomra, de 2006-ban, mikor márciusban elkövettem azt a hibát, hogy ismerősökkel és a barátommal mentem koncertre, akik nem fanatikusok, csak kedvelik, azt hittem elsírom magam. Épp, hogy beestünk az Arénába kezdésre, középtájt álldogáltunk, és már az első számnál úgy néztünk egymásra Bátyóval, hogy ölni tudtunk volna... A koncert után amint lehetett megvettük az álló jegyünket nyárra, és szigorúan kettőt, hogy senkihez ne kelljen alkalmazkodni, aki nem olyan őrült mint mi... :) a biztonság kedvéért Lipcsébe is vettünk kettőt, ahol végre beteljesedett az a gyerekkori álom, hogy kapunyitáskor rohanunk a nézőtérre, hogy az első sorban tomboljunk... (aki szereti a Live in Hamburg-ot úgyis tudja miről beszélek, volt időszak, hogy minden nap megnéztem) igaz délután 3-tól „kicsit” durva volt ácsorogni, de mindenképp megérte.
Ezután következett egy újabb mode-os korszak (ami még most is tart :)), nagyon hosszú kihagyás után egy nagyon kedves ismerős elvitt a Filterbe, ahol mostanában is minden pénteken 50% DM klub van. Isteni lepukkant hely az Almássy téren 150,- Ft-os belépővel és állandó kettőt fizet hármat kap akcióval a legtöbb töményből. A zene is teljesen rendben van, hiszen az a másik 50% is „gyermekkorunk legszebb dalai” –ból való. (Filterről is írhatnánk külön, megéri!!!)
A tavalyi és idei koncert már nem is volt kérdés... csakis kiemelt álló, első sorok. Most azért örülök, hogy a tavalyi zágrábi koncertet áttették február 14-re (15-e a szülinapom) így idén van még egy koncert. Ki tudja? Lehet az lesz az utolsó...
Kicsit hosszú lett... lehet kövezni! :)