Adatok
Árpádsáv
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Aggaszt már régóta egy dolog, vagyis egy fogalom, pontosabban egy imaginárius fogalom. A nemzeti oldal. Meg minden egyéb megnyilvánulás, amikor a nemzeti kifejezés alatt olyasmi értetik, amiben én nem vagyok benne. Ugyanis egy pillanatig sem éreztem magam soha kevésbé magyarnak, mint az…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Tóta!
Hát úgy kell beszélni a honfitársakkal, mint az idegen ellenséggel?
Apropó, haza.
Úgy beszélsz Magyarországról, hogy még véletlenül se nevezed hazádnak!
Észrevetted?
Sebaj...
Különben dícséretes, hogy Petőfit olvasol.
Azt ismered, hogy
,,Hol az ellen, kérdezed? ne kérdezd,
Mindenütt van, ahová tekintesz,
S legnagyobb és legveszélyesebb az,
Ki mint testvér símul kebleinkhez.
Köztünk van a legnagyobb ellenség,
A cudar, az áruló testvérek!
S egy közűlök százakat ront el, mint
A pohár bort az egy cseppnyi méreg."
A folytatást még neked sem kívánom.
Nem maradna lehetőséged megbékélni a nemzeti oldallal.
Azzal a nemzeti oldallal, amely igenis létezik.
Valahogy úgy jött létre, hogy a nemzet egy része megelégelte a magyarellenességet.
Megelégeltük az ország módszeres kifosztását, kiárusítását és szétverését.
Megelégeltük a Szent Korona smici sapkának nevezését, a Szent Jobb tetemcafatozását, az Árpádsáv és a Turul elleni uszítást. És a címer gyalázását; tudod, amiben élen jársz!
És ezek után még van bőr a képeden azt a jogot elvitatni, hogy nemzeti oldalnak nevezzük magunkat?!
Egyáltalán: hogy mered megszabni, hogy miként határozzuk meg magunkat, hogy mered megmondani, hogy kinek mennyire fájhat Trianon, hogy becsmérelheted a Turult viselőket?
Elárulom, hogy hogyan:
Úgy, hogy te magad vagy a megtestesült intolerancia! Mindenféle liberális magatartásforma lábbal tiprója, úgy!
Ha olyan büszkén vallod magyarságodat, tudnod kéne, hogy magyarnak lenni nem csak annyit jelent, hogy ismerni ennek az országnak a nyelvét, a történelmét, az erdőit, mezőit, a lepkéit és a gombáit, hanem tisztában lenni azzal, hogy a magyarságod annak köszönhető, hogy a magyar nemzet évezredeken keresztül képes volt fenntartani önmagát, nyelvét, kultúráját.
Pedig ez nem volt mindig könnyű.
Neked, aki ismered ennek az országnak a történelmét, nyilván pontos ismereteid vannak arról, hogy miért ünnepeljük idén Árpád évét, (szerencsére nem a tiédet).
Éppen ezekben a napokban van kereken 1100 éve annak, hogy a pozsonyi csatában az Árpád fejedelem vezette magyar haderő legyőzte azt az ellenséget, amelyet így küldtek csatába: ,,Elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak!"
Nos, a fentebb említett történelmi folytonosságnak a szimbóluma az Árpádsáv, a címer, a nemzeti lobogó. Ha ezeket megtagadod, saját magyarságodat tagadod meg.
Ahogy Wass Albert írja:
,,Véreim, fiatal magyarok, jól-rosszul, de valahogy átmentettük számotokra azt a nemzeti örökséget, ami Isten rendelése folytán a tietek. Átmentettük azt földrengésen, világégésen, nemzetpusztító, lélekgyilkoló nemzetköziség mesterséges tanainak szennyes özönvizén keresztül. Ha egyebet nem tudtunk értetek tenni, de ezt megtettük s becsülettel őrködünk fölötte, ameddig élünk. De a többi már a ti dolgotok és a ti felelősségetek. Egyet ne feledjetek el: amíg magyarok vagytok s az ősi kultúr-örökség erkölcsi alapján álltok, addig Isten által kijelölt helyetek és szerepetek van a világban. De ha eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkőztök, akkor senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg végül is elmerültök a semmiben.
Én bízom bennetek. Áldjon meg mindannyiatokat az egy igaz Isten, kőszikla-örökségünk magyar Istene!"
Látod, Tóta!
Mégiscsak létezik a Magyarok Istene. Nem csak Wass Albertnél, nemcsak Petőfinél, hanem úgy általában. Létezik.
Súlyos tárgyi tévedés a részedről!
Lehet, hogy mégsem ismered olyan jól ezt a fránya magyar történelmet...
Bővebben lásd:
istvandr.kiszely.hu/ostortenet/021.html
Egyébként a nyelvismerettel is akadt némi gond:
Az imaginárius, imposztor szavakkal fordulj bizalommal a
www.net.klte.hu/~keresofi
oldalra.
Ezek mellett a way of life és a szcéna (scene) is arról árulkodik, hogy messze vagy még a felsőfoktól, nagyon, nagyon messze...
Nehezen tudod kifejezni magadat ennek az országnak a nyelvén.
De térjünk vissza a lényeghez, a felelősség kérdéséhez.
A nemzeti jelképek tisztelete annak a felelősségérzetnek a megnyilvánulása, hogy fenn kell tartani, és tovább is kell tudnunk adni magyarságunkat.
A nemzeti jelképek gyalázása pedig annak a jele, hogy nem tudsz valamit továbbadni, amit te örökségbe kaptál. Hát nem szörnyű érzés ez, Tóta?
Kár is erőlködni a fogalmak összemosásával:
Attól, mert valakik nemzeti oldalként, nemzeti érzelműként definiálják magukat, megkülönböztetésül a közömbös, nemzetietlen és nemzetellenes, magyarellenes gondolkodásúaktól, attól még egyetlen magyar ember magyarságát sem vonják kétségbe. Teljesen logikus módon, még a magyarellenes magyarokét sem. Nem is lenne ehhez senkinek semmiféle joga.
Érthető persze, hogy a magyarellenesség létezésére rávilágító nemzeti oldal megfogalmazás idegesíti a magyarelleneseket, és jellemző, hogy rögtön támadásba mennek át, és úgy tüntetik föl, mintha valakik őket - legalább szóban - ki akarnák rekeszteni a magyarság köréből.
Olcsó trükk, teljesen átlátszó.
És hogy honnan fúj a szél?
Valóban a politika világából. De nem újkeletű dologról van szó, nem a módszerváltás után alakult ki, hanem úgy a kommunista hatalomátvétel táján. Jellegzetes megnyilvánulása volt '56 októberében, amikor a Kossuth téren összegyűlt, fegyvertelen, a Himnuszt éneklő hazafiakra barbár állatok sortüzet zúdítottak.
Igen, valahol itt gyökerezik az a magyarellenesség, amelynek a szellemisége kisebb megszakításokkal máig uralja a hazai közéletet. De ezzel szemben ott áll a nemzeti oldal, és egészen addig ott is fog állni, amíg a magyarellenességnek akárcsak a csírája is jelen lesz.
Akkor majd tényleg egy oldal lesz a nemzet.
Gyere, Tóta!
Csatlakozz!
Légy te az első!
Éljen a haza!