Sinnerman17 2019.03.15 11:53:48

@Error Macro:
Elolvastam, és továbbra is úgy gondolom, hogy ez munkaadó és munkavállaló közti probléma. Az étlapon van az ételnek egy szabott ára, a fogyasztásomra rászámolok 10-15%-ot, ahogy a kerekítés sikerül, és annyit fogok fizetni. Az, hogy ezen hogyan osztoznak az étteremben, egyszerűen nem az én dolgom. Tisztességes helyeken - ahol nincs szervízdíj - a borravaló is egy nagy közösbe megy, hogy az osztásnál a szerencse-balszerencse faktort ellensúlyozzák egy kicsit.
Olvasd el a 71/2005 (4) bekezdését még egyszer. Az (1) bekezdés szerint felszámított felszolgálási díjat havonta kell a vendéglátásban közvetlenül – az üzletben – közreműködőknek kifizetni. A kifizetésnek meg kell egyeznie a felszolgálási díj befolyt összegének – külön jogszabályokban meghatározott – adókkal és járulékokkal csökkentett hányadával.
Vagyis a munkaadónak törvény értelmében ki KELL fizetnie az üzletben közvetlenül közreműködő számára a beszedett szervízdíj egészét. Eszerint a törvény értelmében a szervízdíjat én - mint vendég - az üzletben közvetlenül közreműködő számára fizetem. Pont mint a borravalót. Emiatt elfogadhatatlanok a "bújtatott áremelés", meg az "ebből fedezik a dolgozó bérét" érv. A más adóteher miatt elkülöníthető, hogy a munkavállaló mennyi fizetést, és mennyi szervízdíj utáni jövedelmet kap. Álljon ki a dolgozó magáért, ha kevesli a fizetését és/vagy nem kapja meg azt a pénzt, ami a törvény szerint a szervízdíjból jár neki. De az, hogy kiáll-e magáért, ismeri-e a jogait, megint csak: nem az én dolgom. Nem adok duplán borravalót azért, mert valaki tájékozatlan, vagy átveri a főnöke.

Sinnerman17 2019.03.15 12:19:19

@Emmett Brown:
Pont mint az építőiparban. Amikor kifizeted a vállalkozót, rádobsz 10 százalékot a talpasoknak is?
Költői kérdés volt.

Sinnerman17 2019.03.15 13:37:34

@barker:
Amúgy a legjobb tapasztalatom egy relatíve fiatal, akkoriban harminc körül járó sráccal volt egy olyan helyen, ahová menüzni jártunk. Tudta melyik étel, milyen alapanyagokból készül, tekintettel a vegákra és az allergiásokra, képben volt, hogy aznap reggel milyen minőségű alapanyagok jutottak a séfnek, ehhez mérten az ajánlásaival befolyásolta a mi választásunkat is. Tájékozott és megnyerő volt, el is érte, hogy visszamenjünk fogyasztani akkor is, ha nem volt "nullszaldós déli menü."

Sinnerman17 2018.12.18 17:18:18

@fortune hai: Christoph Kramer
Kramer kontra Kramer.

Sinnerman17 2018.07.14 11:21:54

MaCS_70:
Igen, a Galéria kb. az ezredfordulóig még biztosan állt. Borhetek éjfélig, utána Galéria fáradásig (vagy a reggeli veszprémi buszig, ha nem akadt sofőr).

Sinnerman17 2010.01.07 21:27:15

@Plejádok: Kivel fogok ütközni? A vérfertőző Ókeanosz nagypapával, és Thétüsz nagymamával :D ? Én nem vagyok egy paranoid, tengerészruhás bohóc, mint LRH "admirális".

Sinnerman17 2009.12.31 11:43:53

Magamról. Szüleim, nagyszüleim falusi környezetből származnak, ahol a két világháború között a katolikus egyház volt a a környék legnagyobb foglalkoztatója, nem tűrve meg maga mellett semmilyen betelepülő gyárat, amellyel osztoznia kellett volna az olcsó munkaerőn. Apai és anyai nagyszüleim sem voltak oda a katolikus egyházért (talán a félve-gyűlölték a helyes kifejezés), a rendszerváltás közeledtével mégis el kellett járnom hittanórákra, mert "ki tudja milyen világ jön". Mivel a környékünkön akkor épült templom, és gyorsan kellett templomba járó közösséget építeni,ezért gyorsan - röpke 4 év múlva már - bérmálkozó lettem. Okos és érzékeny gyerek voltam, ami miatt rendszeresen hoztam kínos helyzetbe a környezetemben élőket naív őszinteségemmel, kellemetlen kérdésekkel, gyerekfejjel soha nem is fogtam fel, miért kezdenek el feszengeni. Hittanórán is sok olyan kérdés volt amire nem kaptam választ, vagy az atya kitért előle. Ez, valamint szüleim és nagyszüleim nem vallásos életvitele miatt nem alakult ki bennem mély kötődés a katolikus egyházhoz, de tanaikat jól megismertem. Ezután elkényezetetett nagyon dühös, hatalmas egójú, elviselhetetlen kamasz lettem. A középiskola alatt pár hónap leforgása alatt mindkét szülőmet elvesztettem. Hatalmas sokk ez mindenkinek, pláne egy olyan embernek, aki akaratoskodással, hisztivel mindent megkapott addig, amit akart. Egyik napról a másikra eltűnt a biztonság. Eltűnt a tető, a falak, és jó ideig az alapokat sem találtam. Az agresszívan terjeszkedő egyházak szerintem figyelik a gyászhirdetéseket, mert egy nálam is fiatalabb krisnás fiú bekopogott hozzánk napokkal anyukám halála után, őt könnyen elküldtem. Egy középkorú jehovista hölgy viszont mindkét szülőm halála utáni napokban eljött hozzánk, másodszorra azzal, hogy legutóbb megbeszéltük. Ettől a tapintatlanságtól elpattantak az idegeim, ordítva küldtem el. Amikor az ember az általa biztonságosnak hitt dolgoktól megfosztva, kiürült térben találja magát, nem is tudja teljesen felfogni, mi történik vele: zuhan, vagy lebeg, a következő pillanatban megint durván koppan, vagy puhán érkezik. Minden megkérdőjeleződik. Az egész valóságot, a viszonyrendszereket újból fel kell építeni. Meg kell találni az eltűnt alapokat és próbára tenni. Az ember mindent ki kell hogy bírjon, mindent be kell tudni illeszteni a saját világnézetébe. Ha nem tudja, mert úgy érzi felfoghatatlan dolog történt vele, akkor formálnia kell saját magán, akármilyen fájdalmas. Sokan a saját eltűnt alapjaikat helyettesítik vallásoktól kölcsönvett dogmákkal, különböző hitelemekkel, mert rémültek és gyors kapaszkodót szeretnének, vagy mert túl fájdalmas a maguk által megélt tapasztalatokat rendszerezni, és abból építkezni. Van két idézet amit nagyon szeretek: "..gyökerek nélkül elvisz a szél..", "..aki nem tudja honnan jön, azt sem tudja hová tart..". Gyermekkorban gyökereket eresztünk szüleink, barátaink, az általunk megélt világ által, legyen az jó, vagy rossz, egy támpont későbbi életünk során. Ehhez később mindig visszatérhetünk hogy lássuk, milyen irányt vett az életünk. Az egyházakhoz az évek során egyre cinikusabban viszonyulok. A butaság vámszedői a szememben. Nem segítik elhelyezni az embert saját helyén ezen a bolygón, ebben a világegyetemben, válaszokat kínálnak, úgy hogy még a helyes kérdést sem tették fel. Én is hiszek abban, hogy van valami az általunk már felfogott és még felfedezetlen mindenséget összefogó erő, és a velünk megtörtént, ill. a jövőben megtörténő dolgok értelemmel, valamiféle egyensúly fennmaradása érdekében történnek. Nevezhetjük akárhogy: végzet, véletlen, Isten, Allah, sors, a természet, AZ ERŐ, az anyag, 42, mátrix, vagy bármilyen matematikai képlet. Az ember nem mindenható, és nem tud mindent. Amikor olyanokat mondunk, hogy "Isten tudja!", "Ilyen az élet!", meg "A sors akarta így!", voltaképpen bevalljuk, hogy nem tudjuk mindenre a választ, mert az emberiség nem elég értelmes hozzá. Ennél fogva viszont az érzékeinken felülálló helyek, állapotok (menny, pokol, nirvána, lélekvándorlás állapotai stb.) nem többek a múlandóságot elfogadni képtelen életösztön irracionalításánál.
Mindenki magában keresgélje a saját egyensúlyát, előbb-utóbb meglesz az. Elnézést ha hosszú voltam.