Csoszka 2010.05.21 21:51:14

@tokkancs: Tokkancs névsorának egyik díszpéldányánál tanultam annakidején (80-as évek) pedagógiát. Nappali tagozatosként tudtuk, hogy nem jövünk ki jól abból, ha önálló véleményt alkotunk, esetleg vitatkozni próbálunk vele egy-egy bölcs kinyilatkoztatása kapcsán. Aztán vizsgán olyannak voltam tanúja, amit nem felejtek el soha. A szóbeli vizsgacsoportunkba bekeveredett egy számunkra ismeretlen hölgy, aki kérte, hogy engedjük először felelni, mert sietnie kell. Úgyhogy szépen végighallgattuk, amint elmondta a tételeit. Már közben éreztük, hogy baj lesz, mert az általa elmondottak bizony nem feleltek meg az előírt bebiflázandó tananyagnak. Sőt mi több, egy esetben gyakorlati példával támasztotta alá, hogy mi a baj a megtanulandó elmélettel (teljes mértékben meggyőző volt).
A végén a tanár úr kissé lesajnáló mosollyal közölte vele (kb. így hangzott): „Azt ajánlom Önnek Hölgyem, ezekkel az ötletekkel ki ne álljon diákok elé, mert nagyon sok kudarc fogja érni. Jobban tenné, ha áttanulmányozná alaposabban a pedagógiai szakirodalmat, a gyerekek, az iskola nem úgy működik, ahogy Ön elképzeli. ”
Aztán, mivel pedagógiából nem illett buktatni, adott egy kettest.
A vizsga után a kint várakozó társainktól tudtuk meg, hogy az ifjú hölgy fiatalos külseje ellenére már elmúlt 30, képesítés nélkül kezdett tanítani egy kis falusi iskolában (régen még ilyen is volt) az érettségi után, aztán elvégezte levelezőn a tanárképző főiskolát, most pedig úgy gondolta, továbbfejlődik, és szerez egyetemi diplomát is. És ezt, a már több mint egy évtizede tanító pedagógust kezdte elázni a Tokkancs által annyira tisztelt egyik „szakember”, akiről már akkor is tudtuk, hogy egy árva évet nem töltött el a közoktatásban.
Ez csak egy apró, ám személyes példa arra, hogy mennyire gyakorlati az ő tudásuk, és talán indokolja azt, hogy miért megy fel a vérnyomásom, ha valaki a könyvekben olvasott elméleti tudására támaszkodva próbálja meg nekem elmagyarázni, hogy tanárként mit hogyan kellene csinálnom.

Csoszka 2010.02.14 22:44:44

A lényege az, hogy az órát zavaró diákot, ha a figyelmeztetés ellenére továbbra is zavarja az órát, a tanár egy kísérő lappal útnak indítja, az ún. Arizona szobába. Itt mindig van egy olyan tanár, aki vállalja a programban való részvételt és éppen nincs órája. Ez a tanár fogadja a csemetét, megnézi, hogy mit írt a kísérő lapra az órát tartó kolléga (a tanár, aki kiküldte, erre néhány szóban ráírja, miért is kellett távoznia, mikor, milyen óráról), majd elbeszélget a gyerkőccel a történtekről. Jól megrágják a dolgot, majd a gyermek írásba foglalja, hogy miért küldték ki, szerinte milyen szabályt szegett meg, mit kellett volna máshogy csinálnia, stb (erre van egy nyomtatvány), majd ezt a lapot hazaviszi, a szülők aláírják (remélhetőleg meg is tárgyalják vele a történteket), visszahozza, átadja az osztályfőnökének, aki szintén elbeszélget vele a dologról.
Ha az eset ismétlődik, néhány kiküldés után (hogy ez mennyi, arról az iskola dönt) behívja az igazgató a szülőt, és megbeszélik a dolgot a diák és az osztályfőnök jelenlétében. Ha nem változik a viselkedése, egy idő után bevonják a beszélgetésbe az önkormányzat ifjúságvédelmisét is.

Amiért hasznosnak tűnik a rendszer:
- A rendbontó diákot kiemelik az osztályból, így egyrészt nincs közönsége, másrészt nyugodtan folyhat tovább a tanítás.
- Amikor a rendbontó távozik, a többi gyerek is megnyugszik.
- Az órából a tanárnak csak annyi ideje megy el a rendszabályozásra, amíg egyszer rákérdez, hogy tud-e normálisan viselkedni, vagy inkább távozna; illetve amíg kitölti a kísérő lapot.
- A rendbontóra személy szerint figyel valaki, elbeszélget vele olyan hosszan, amire a csemetének igénye van. Nem csak leüvöltik, hogy fogja be a száját, hanem tényleg meghallgatják.
- A diák nem csak egy beírást kap az ellenőrzőbe, hogy nem bír magával, hanem át kell gondolnia, hogy mit csinált, és le is kell írnia. Bele kell egy kicsit gondolnia, hogy más szemével nézve milyen a viselkedése.
- A szülő felé azonnali jelzés történik.
.....

Csoszka 2010.02.15 20:23:25

@Cartman (ex Cartman): Nem tudom, hogy egy gimis "nehézfiú" elég nehéz esetnek számítható-e, de ezek a süvölvények meglepően máshogy viselkednek, ha az ember nem az egész osztály előtt osztja őket, hanem négyszemközt, közönség nélkül kénytelenek szembesülni a viselkedésükkel. Az a fura, hogy sokszor az órán legkezelhetetlenebbekkel lehet a legjobban elbeszélgetni négyszemközt. Tulajdonképpen értik is ők, hogy nem tolerálható az órai viselkedésük, de az osztály előtt játszani kell, és bizony sokszor az a "legtökösebb legény" a vidéken, aki a legjobban ki tudja akasztani a tanerőt.

Csoszka 2010.02.14 21:46:55

Ismeritek az ún. Arizona programot? Ha jól tudom, először egy pápai általános iskolában vezették be Magyarországon, azóta már több iskola (középiskola is) próbálkozik ezzel a programmal a kollégák szerint elég jó eredménnyel.
Érdemes rákeresni, a találati listában lesz egy prezentáció, ami bemutatja, hogy működik.

Csoszka 2009.12.21 13:13:47

És egészen addig így lesz ez, amíg azok az "okosok" döntenek a tanítandókról, akik gyereket is ritkán látnak, hát még iskolát belülről!

Én kémiát tanítok középiskolában, és bizony sokszor elgondolkodom rajta, hogy akkor a mai óra anyagát tulajdonképpen mi a csodának is próbálom belegyömöszölni szerencsétlen gyerekek fejébe? Épp nem is olyan régen jártam így, amikor az üveges tekintetű gyerekhadat a benzol halogén-szubsztitúciójának reakciókörülményeivel próbáltam megismertetni. Mert követelmény. Érteniük kell. De minek? Annyira sajnáltam az erre elvesztegetett időt.

Szerintem mindenki, aki tanít, pontosan tudja, hogy mennyi felesleges dolgot kell megkövetelni a gyerekektől.

De nem csak a tananyag összetétele a probléma.
A természettudományok nagyon érdekesek. De az iskolás korú gyerekeket nem az elmélet és a számításos feladatok tömkelege érdekli a néhány tanári bemutató kísérlettel, amire az iskolák mai állapotában lehetőség van. Annyira szeretném, ha eljutnánk abba az állapotba, hogy a természettudományokat csoportbontásban, sok-sok gyakorlattal taníthassuk (lenne mondjuk egy óra a héten, ahol az elméleti alapokat megtanítjuk, aztán a második óra fél-fél osztálynak laborgyakorlat).
De ehhez kellenének jól felszerelt szaktantermek, szertárak, a tanárnak elég idő arra, hogy a kísérleteket összekészítse (vagy esetleg egy laboráns minden iskolába - milyen szép álom!), ... De amikor ilyen ötlettel merünk fordulni az iskolavezetéshez, a fenntartóhoz, a válasz mindig az, hogy vannak komolyabb financiális problémák is, örüljünk neki, hogy krétára még van pénz.