Regisztráció Blogot indítok
Adatok
b_ágens

0 bejegyzést írt és 8 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2009.12.17. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
hogyvolt VV5 - 1X45 2011.10.27 18:20:00
Végre úgy kezdődött az öfi, hogy a saját gondolataim hallhattam vissza: „óbazmeg, Aréna, nem hiszem el!” Dya gyorsan pisilt is, hát, néha én is majd’ összehugyozom magam, mondjuk én kínomban. Tegnap egyébként is túlléptem saját határaimon, mert belenéztem az…..
b_ágens 2011.10.28 11:43:22
ANNENN Újdonságok a szekrényeben 2011.10.09 18:21:00
A napokban viszonylag sok új holmit szereztem be, melyek nagy részét most second hand boltokban vásároltam. Íme az első adag az újdonságokból. Egy futurisztikus gyapjú Zara mellény egy pécsi turiból. Alatta egy pamut kardigán az óbudai Stop-Shopból, egy noname boltból. Végül, de…..
b_ágens 2011.10.14 14:33:22
hogyvolt VV5 - 1X30 2011.10.12 12:23:00
Alig csitultak el a Nagy Kisolló Botrány hullámai, máris itt a D-matrac Hirig, nem bántam volna, ha Cristofel kevésbé éli bele magát a szerepébe, mert Vinyov – Pötyi trimmelés utáni neve – felébredt a szaralakozásra és az istennek nem maradt békén, össze is vesztünk,…..
b_ágens 2011.10.12 17:55:24
b_ágens 2011.10.12 17:57:42
j
b_ágens 2011.10.12 18:14:34
@Anselmo: ó, a GonoszMajom se volt gonosz, csak szeretett mutogatni meg kiabálni
Teremtős Menedék 2009.12.25 12:58:00
b_ágens 2009.12.26 16:30:25
Teremtős Ofélia 2009.12.23 13:36:00
b_ágens 2009.12.23 14:41:56
egyszerűen gyönyörűen összecseng az eredeti francia ritmikája és hangulata (olvastassátok fel franciául olvasóval, megéri!):

I Sur l'onde calme et noire où dorment les étoiles
La blanche Ophélia flotte comme un grand lys,
Flotte très lentement, couchée en ses longs voiles ...
- On entend dans les bois lointains des hallalis.

Voici plus de mille ans que la triste Ophélie
Passe, fantôme blanc, sur le long fleuve noir;
Voici plus de mille ans que sa douce folie
Murmure sa romance à la brise du soir.
Le vent baise ses seins et déploie en corolle
Ses grands voiles bercés mollement par les eaux;
Les saules frissonnants pleurent sur son épaule,
Sur son grand front rêveur s'inclinent les roseaux.
Les nénuphars froissés soupirent autour d'elle;
Elle éveille parfois, dans un aune qui dort,
Quelque nid, d'où s'échappe un petit frisson d'aile:
- Un chant mystérieux tombe des astres d'or.
II
O pâle Ophélia ! belle comme la neige !
Oui, tu mourus, enfant, par un fleuve emporté!
- C'est que les vents tombant des grands monts de Norvège
T'avaient parlé tout bas de l'âpre liberté;

C'est qu'un souffle, tordant ta grande chevelure,
A ton esprit rêveur portait d'étranges bruits ;
Que ton cœurécoutait le chant de la Nature
Dans les plaintes de l'arbre et les soupirs des nuits;
C'est que la voix des mers folles, immense râle,
Brisait ton sein d'enfant, trop humain et trop doux ;
C'est qu'un matin d'avril, un beau cavalier pâle,
Un pauvre fou, s'assit muet à tes genoux!
Ciel ! Amour ! Liberté ! Quel rêve, ô pauvre Folle!
Tu te fondais à lui comme une neige au feu :
Tes grandes visions étranglaient ta parole
- Et l'Infini terrible effara ton œil bleu!
III
- Et le Poète dit qu'aux rayons des étoiles
Tu viens chercher, la nuit, les fleurs que tu cueillis,
Et qu'il a vu sur l'eau, couchée en ses longs voiles,
La blanche Ophélia flotter, comme un grand lys.
Teremtős Napi megnyugvás 2009.12.15 10:51:28
b_ágens 2009.12.17 17:28:01
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása