Adatok
t.evi
0 bejegyzést írt és 9 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Két napja elkezdett zúgni a bal fülem… nem is zúgás ez, hanem olyan, mint
amikor a tűz lobog… nem pattog, lobog… nem fáj, csak kellemetlen. El kell
mennem a fülészetre…
Ma este szedem be az utolsó adag Xaloda nevű förmedvényt… Örülök, hogy már…..
t.evi
2010.01.08 08:38:52
@adenocarcinoma:
Szia Gábor!
Évi még nem tud írni Neked, engem, a férjét kért meg rá, hogy adjak hírt róla. 4-én hétfőn felvették a sebészetre (MÁV kórházba), kedden reggel 8-kor már vitték is a műtőbe. A sebészt fél 11-kor csíptem el a műtő előtt, amikor kilépett... Azt mondta, hogy az Évi gyomrán nem talált semmi elváltozást, a májáról volt valami nyélen lógó 4 cm átmérőjű daganat, azt sikerült neki jól kimetszeni, és azt küldi szövettanra. Amikor kérdeztem, hogy miért látott az MR gyomordaganatot, azt mondta, hogy teljesen hozzá volt nyomódva a gyomorfalhoz, ezért nem látszott a felvételen, hogy honnan is nőtt ki. Épp most beszéltem Évivel telefonon, már csak a sebben van egy cső, a többit eltávolították, de ma márt ettől is megszabadítják. Valószínűleg a jövő hét elején haza is engedik. Varratszedésre nem kell neki ugyan oda visszamenni, mivel az út oda-vissza kb. 500 km lenne, majd ha meg lesz a szövettan eredménye, akkor kell mennünk kontrollra. Már tegnap előtt tornáztatták, felültették, tegnap sétálgatott a folyosón.
Gábor, nagyon köszönöm a biztatást, a támaszt, amit Évinek nyújtottál.
Kívánok Neked és minden ide látogatónak jó erőt, egészséget, és kitartást. Bízzatok önmagatokban és Istenben. Az akadályok azért kerülnek elénk, hogy legyőzzük őket...
Üdv. T. Zoli
Szia Gábor!
Évi még nem tud írni Neked, engem, a férjét kért meg rá, hogy adjak hírt róla. 4-én hétfőn felvették a sebészetre (MÁV kórházba), kedden reggel 8-kor már vitték is a műtőbe. A sebészt fél 11-kor csíptem el a műtő előtt, amikor kilépett... Azt mondta, hogy az Évi gyomrán nem talált semmi elváltozást, a májáról volt valami nyélen lógó 4 cm átmérőjű daganat, azt sikerült neki jól kimetszeni, és azt küldi szövettanra. Amikor kérdeztem, hogy miért látott az MR gyomordaganatot, azt mondta, hogy teljesen hozzá volt nyomódva a gyomorfalhoz, ezért nem látszott a felvételen, hogy honnan is nőtt ki. Épp most beszéltem Évivel telefonon, már csak a sebben van egy cső, a többit eltávolították, de ma márt ettől is megszabadítják. Valószínűleg a jövő hét elején haza is engedik. Varratszedésre nem kell neki ugyan oda visszamenni, mivel az út oda-vissza kb. 500 km lenne, majd ha meg lesz a szövettan eredménye, akkor kell mennünk kontrollra. Már tegnap előtt tornáztatták, felültették, tegnap sétálgatott a folyosón.
Gábor, nagyon köszönöm a biztatást, a támaszt, amit Évinek nyújtottál.
Kívánok Neked és minden ide látogatónak jó erőt, egészséget, és kitartást. Bízzatok önmagatokban és Istenben. Az akadályok azért kerülnek elénk, hogy legyőzzük őket...
Üdv. T. Zoli
t.evi
2010.01.27 08:51:57
@adenocarcinoma:
Drága Gábor!
Évi vagyok, emlékszel, aki karácsony előtt kétségbeesetten fordult Hozzád/Hozzátok.
Mint azt a férjem megírta, január 05-én megműtöttek. Azzal az érzéssel feküdtem fel a műtőasztalra, hogy jöjjön aminek jönnie kell, én rábízom magam a Jó Istenre. (Hozzá kell tennem a műtétet megelőző este már nem csak a gyomoreltávolítás jött szóba, hanem a mellkasbontás is, attól függően, hogy mit találnak odabent.)
Mikor felébredtem az altatásból, minden utamba kerülő embertől megkérdeztem, hogy megvan e a gyomrom (ezt utólag mesélte az altatóorvos) és nem akartam hinni a fülemnek, hogy igen, megvan. A férjem sírva várt a műtő előtt és a kórteremig kísért (csak erre emlékszem). Állítólag beszéltünk egymással, én nem emlékszem rá.
Mikor délután már magamhoz tértem teljesen, Zoltán elmesélte, hogy rögtön a műtét után beszélt a Tanár Úrral és Ő mindent elmagyarázott.
Szóval felnyitott és a gyomromon nem talált semmit, a daganat (4x4x2,5 cm) a máj bal lebenyére volt ránőve de be volt ékelődve a máj és a gyomor közé, ezért látszott úgy minden MR felvételen, mintha a gyomor falán lenne kívül.
Egy hete kiszedték a varratokat, és az orvos közölte a jó hírt, hogy a daganat jóindulatú volt. A fogyásom pedig (eddig 29 kg), azt mondja, hogy lelki eredetű.
Hogy is ne lehetne lelki eredetű, mikor 34 évesen 7 hónapot várok egy műtétre azzal a diagnózissal, hogy van egy rosszindulatú daganat a gyomrom falán kívül (amit megszúrni mintavétel céljából nem is igazán tudtak) és van három daganat a májamban amiből az egyik már felveti az áttét lehetőségét?! Egyébként a Tanár Úr a májamban semmit nem talált (ennyit a modern képalkotó eljárásokról). A-tól Z-ig mindent átvizsgált tapintással is "bennem" - akkora vágásom van, hogy azon egy kiselefánt is kifért volna - és nem talált más elváltozást.
Szóval vége lehetne ennek az egész rémálomnak és tudom, örülnöm kell, higgyétek el, nagyon boldogok vagyunk. De. Az elmúlt hét hónap olyan nagyon megviselte az idegeimet (halálfélelem, várakozás újabb és újabb eredményekre, műtenek - nem műtenek?), hogy pánikrohamok törnek rám. Minden előzmény nélkül felmegy a pulzusom, úgy érzem, hogy elájulok és halálfélelem kerít hatalmába. Most ez az új feladatom, hogy ezt leküzdjem és elhiggyem, hogy vége ennek a rémálomnak. Jelenleg Frontint szedek és jövő hónaptól járok egy pszichiáterhez is, hogy rendbe rakjuk a lelkemet.
Szóval az én történetem "Happy and", mégis sok kérdés marad az emberben. Szabad-e mindent elhinnünk egy radiológusnak, pár ultrahangra és két MR vizsgálatra alapozva szabad e már élve eltemetni magunkat stb., stb.?
Örülök, hogy megismertelek Benneteket, jó testi-lelki egészséget, kitartást kívánok Számotokra. Továbbra is el fogok ide látogatni és olvasni fogom az írásaidat Gábor!
Ildikó, Gábor! Köszönöm a biztatást és hogy megpróbáltatok erőt önteni belém. Szeretettel ölellek Benneteket: T. Évi
Drága Gábor!
Évi vagyok, emlékszel, aki karácsony előtt kétségbeesetten fordult Hozzád/Hozzátok.
Mint azt a férjem megírta, január 05-én megműtöttek. Azzal az érzéssel feküdtem fel a műtőasztalra, hogy jöjjön aminek jönnie kell, én rábízom magam a Jó Istenre. (Hozzá kell tennem a műtétet megelőző este már nem csak a gyomoreltávolítás jött szóba, hanem a mellkasbontás is, attól függően, hogy mit találnak odabent.)
Mikor felébredtem az altatásból, minden utamba kerülő embertől megkérdeztem, hogy megvan e a gyomrom (ezt utólag mesélte az altatóorvos) és nem akartam hinni a fülemnek, hogy igen, megvan. A férjem sírva várt a műtő előtt és a kórteremig kísért (csak erre emlékszem). Állítólag beszéltünk egymással, én nem emlékszem rá.
Mikor délután már magamhoz tértem teljesen, Zoltán elmesélte, hogy rögtön a műtét után beszélt a Tanár Úrral és Ő mindent elmagyarázott.
Szóval felnyitott és a gyomromon nem talált semmit, a daganat (4x4x2,5 cm) a máj bal lebenyére volt ránőve de be volt ékelődve a máj és a gyomor közé, ezért látszott úgy minden MR felvételen, mintha a gyomor falán lenne kívül.
Egy hete kiszedték a varratokat, és az orvos közölte a jó hírt, hogy a daganat jóindulatú volt. A fogyásom pedig (eddig 29 kg), azt mondja, hogy lelki eredetű.
Hogy is ne lehetne lelki eredetű, mikor 34 évesen 7 hónapot várok egy műtétre azzal a diagnózissal, hogy van egy rosszindulatú daganat a gyomrom falán kívül (amit megszúrni mintavétel céljából nem is igazán tudtak) és van három daganat a májamban amiből az egyik már felveti az áttét lehetőségét?! Egyébként a Tanár Úr a májamban semmit nem talált (ennyit a modern képalkotó eljárásokról). A-tól Z-ig mindent átvizsgált tapintással is "bennem" - akkora vágásom van, hogy azon egy kiselefánt is kifért volna - és nem talált más elváltozást.
Szóval vége lehetne ennek az egész rémálomnak és tudom, örülnöm kell, higgyétek el, nagyon boldogok vagyunk. De. Az elmúlt hét hónap olyan nagyon megviselte az idegeimet (halálfélelem, várakozás újabb és újabb eredményekre, műtenek - nem műtenek?), hogy pánikrohamok törnek rám. Minden előzmény nélkül felmegy a pulzusom, úgy érzem, hogy elájulok és halálfélelem kerít hatalmába. Most ez az új feladatom, hogy ezt leküzdjem és elhiggyem, hogy vége ennek a rémálomnak. Jelenleg Frontint szedek és jövő hónaptól járok egy pszichiáterhez is, hogy rendbe rakjuk a lelkemet.
Szóval az én történetem "Happy and", mégis sok kérdés marad az emberben. Szabad-e mindent elhinnünk egy radiológusnak, pár ultrahangra és két MR vizsgálatra alapozva szabad e már élve eltemetni magunkat stb., stb.?
Örülök, hogy megismertelek Benneteket, jó testi-lelki egészséget, kitartást kívánok Számotokra. Továbbra is el fogok ide látogatni és olvasni fogom az írásaidat Gábor!
Ildikó, Gábor! Köszönöm a biztatást és hogy megpróbáltatok erőt önteni belém. Szeretettel ölellek Benneteket: T. Évi
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Egy nagyon boldog új évet szeretnék kívánni Neked!!!
Telefonáltak: hétfőn (04-én) 10:00-re várnak a sebészeti osztályra. Gondolom kedden vagy szerdán műtenek.
Mondjatok egy imát értem! Ígérem nagyon bátor leszek!
Üdv: Évi