Adatok
gittarajnai
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Szokásos vasárnap reggeli kávézás. Fotel, puha takaró és pár újság. Ritka pillanat, a kávézás elhúzódhat, még mindenki alszik, ráadásul a tegnap megfőzött tizenkét-féle eledel bőven elegendő mára is népes családomnak. Így tehát szertartásosan elnyújtóztam, majd…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Fáj.
Többszörösen is.
„Magyar Bálint népszavazási kezdeményezése”
Fáj, a már fent is említett megalázó elképzelés, hogy ma Magyarországon egy férfinak, egy politikus(férfi)nak, elképzelhetetlen az, hogy 27 nő mögött nem áll ott egy férfi.
Hogy szerinte 27 nőnek nem lehet saját kezdeményezése…
Az, hogy ma Magyarországon már nem csak a bulvármédiában engedhető meg az, hogy valaki minden valóságalapot mellőzve, a saját elképzelését, összeesküvéselméletét tényként kezelje.
Hogy ehhez még csak félmondat erejéig sincs szüksége semmiféle bizonyítékra.
Azt, hogy Magyar Bálint hozta létre a Nők A Pályán Egyesületet és kezdeményezte a népszavazást, elég leírni és akkor az úgy van.
Annak ellenére, hogy sem a tagságban, sem az alapítók közt a neve nem szerepel és nincs a kezdeményezést aláírók közt sem.
Semmilyen konkrétumot vagy elméletet, hogy miért gondolja mégis így, nem hoz fel.
Ehhez ma már egy mértékadó lapban sem kell még egy kósza érv sem....
Az, hogy ma egy liberális politikus a demokráciát fenyegető intézménynek látja a népszavazást, mint olyat.
Érvként levezeti azt, hogy a parlament muszáj, hogy meghozzon az ország érdekében olyan döntéseket amik esetleg népszerűtlenek, de az ország érdekét szolgálják, különben „ellehetetlenül a kormányzás” (óóh, mintha hetente minden kérdésben lenne népszavazás ugye…)
De persze valóban, szíve-joga azt gondolni, hogy a népszavazás szembe megy a demokráciával és valóban láttunk is olyat amikor siralmas vicc volt az egész és csupán az általa is említett népszerűtlen-de-szükséges-intézkedések ellen ment…
Viszont ezután a fejtegetés után nehezen tudok kibújni azalól a felsejlő párhuzam alól, hogy nők magasabb arányú politikai megjelenését célzó népszavazási kezdeményezést, ami az esélyegyenlőséget célozná meg, és csupán kb. 30%-os női arányt biztosítana a parlamentben, szintén ilyen kormányzást ellehetetlenítő és azt fenyegető dolognak látja.
Annak ellenére, hogy olvasom, hozzáteszi, hogy „noha itt nem a kormányzást szolgáló döntés megakadályozásáról, hanem a választási rendszer egy eleméről van szó”.
Nem tudok kibújni, mert nem tudom elképzelni, hogy ha mélyen megértené miről is szól a választási rendszer ezen kis átalakítása, ha túllépne azon az elképzelésén, hogy a politikába csupán alkalmasságuk, rátermettségük és politikai elképzelések alapján kerülnek be a jelöltek (vagyis ugyebár a nők ennek hiánya miatt nem, mert mi másért nem?), akkor ne értené meg azt, hogy miért csak a népszavazás útján fog ez az elem valaha is bekerülni a választási rendszerbe.
Hogy az a parlament, melynek a rendszerváltás óta csupán 10%-a nő, utolsóelőttiként kullogva ezzel Európában, az soha nem fog megszavazni egy ilyen javaslatot, amely ellenkezik az ott ülők érdekeivel.
Hogy mit jelent az „üvegplafon”.
Hogy nem véletlenül alkalmazzák a kvóta intézményét már több, mint 50 országban alkotmányi vagy törvényi szinten, és több, mint 160 pártban a világon belső szabályozóelvként. Mert magától, ezer mélyen beült beidegződés miatt nem billen helyre az egyensúly.
Hogy az ENSZ CEDAW Bizottsága miért sürgette Magyarországon a bevezetését.
Fáj, az egész cikk mögött végighúzódó általános soviniszta hozzáállás, amiről talán Bauernek még csak tudomása sincs, olyan mértékben része a gondolkodásának és a önönmaga részévé vált, hogy észre sem veszi. (sőt, gondolom, az ellenkezőjét gondolja magáról)
Ha túllépne azon az elképzelésén, hogy ez az (amúgy az egész világon megtalálható) problémakör annak köszönhető, hogy a nők nem alkalmasak a politikusi pályára, vagy nem akarnak politikusok lenni, vagy nincs idejük …blablabla… akkor megértené, hogy nincs más út és ennél demokratikusabban, demokratikusabb célokra használni a népszavazás intézményét talán nem is lehetne.
És nem is volt példa rá az elmúlt 20 évben amikor a népszavazás intézménye szinte mindig pártpolitikai megméretetés és harc eszköze volt, nem több.
Nem jönne olyan vetítésekkel és rémképekkel sem, hogy mi lesz majd ha… ha majd a választási törvény átalakítása így meg úgy, népszavazással lesz szabályozva ezen „precedens” kapcsán, majd ezt meg azt fogják benyújtani és megszavaztatni a hatalmon lévők/nem lévők és az lesz majd csak igazán a demokrácia vége.
Ha Bauer túl tudna lépni saját férfiúi hiúságán és meglátná a nőkben a politikusi képességeket, a rátermettséget, ha felfedezné az együttműködésben az értékeket, a női gondolkodásban és stílusban az új megközelítéseket, akkor nem a rémképek felé indulna el a fantáziája a kezdeményezés kapcsán, hanem az esélyegyenlőség és a hosszútávú demokrácia lehetőségét láthatná meg benne.
Egy olyan eszközként használva végre a népszavazást, amire valóban való, nevezetesen, hogy azt, ami nem érdeke a hatalmon lévőknek és a döntéshozóknak, de valódi érdeke a társadalomnak, azt eldöntse a döntéshozók és hatalmon lévők helyett.
******
(De ami a legjobban fáj már megint, ennek a cikknek a kapcsán is, az pedig merőben személyes. Bár tudom, másoknak már lassan közhely, én nehezen emésztem. Pedig szépen lassan de biztosan be kell hogy gyomrozzam, hogy engem n(s)em képvisel senki, hogy el kell hogy fogadjam, meg kell hogy értsem, hogy vége, hogy itt már a kisebbik rossz elvén sincs hova szavazni….:o( )