Adatok
ildimama
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
"Nem vagyok szuperanya, de tudom, nagyon sok múlik rajtam is." Ezt egy fiatal édesanya mondta, akit személyesen nem ismerek ugyan, de gyakran reagál írásaimra és időnként beszámol 2 éves bűbájos kicsi lánya nevelése során szerzett tapasztalatairól,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Nagy kíváncsisággal és érdeklődéssel olvasom a blogokat.
Három gyermek anyukája vagyok, 18, 14, valamint a legkisebb 2 és fél éves.
Kiegyensúlyozott, békés család, nagyszülőkkel közös épületben (nem egy lakótérben).
Több évtizede gyakorló pedagógus - mi több, fejlesztő-pedagógus - vagyok. Terveztük a 3. babát, a fogzást kivéve minden fejlődési szakasz bonyodalom és gond nélkül zajlott a pici lány életében.
"Nagytesók" imádják, gyakorlatilag a család szeme fénye.
Oroszlán jegyben született, tehát a habitusa is ennek megfelelő.
Nagy meglepetést először az okozott a számunkra, hogy az első alkalommal, amikor idegen társaságba mentünk vele, olyan zavartan viselkedett, amilyennek még sohasem láttuk az egyébként kifejezetten extrovertált kismanónkat.
Mint egy pici "rongybaba", alig tudtuk megtartani, látszólag nem tudott mit kezdeni az új helyzettel.
Családi házban élünk, sok idegennel nem találkozott addig, de a család nem kicsi. Két évesen - hosszas töprengés után, ami nem előtte zajlott - úgy döntöttünk, visszamegyek dolgozni, ő pedig bölcsibe megy. A szoktatás rendben zajlott. Azután kezdődtek a bajok: míg nagy kedvvel megy reggelente, ott sincs vele semmi gond (eszik,alszik, játszik, stb., bár választott barátja még nincs). Megnövekedett azonban az őrült hisztik száma, pont olyan módon, ahogyan itt olvastam. Nem akar bejönni az udvarról, leveti magát a földre, nem megy fürdeni,aztán nem jön ki a kádból stb. stb.
Én is azt a módszert gondolom célravezetőnek, hogy hagyni őt, még akkor is, ha ez néha ijesztőnek tünik... legyünk a közelében, de ne próbáljuk meggyőzni arról hiszti közben, hogy miért nem helyes ez, mert nem érti meg egyrészt mert kicsi, másrészt mert ebben a pillanatban-percben úgysem képes ezt felfogni...
Nagyon embertpróbáló feladat, de szerintem is csak az vezet eredményre, ha utána megöleljük, hogy érezze, őt mindig szeretjük.
Nálunk nyilván igen komoly köze van ehhez a bölcsinek, hiszen érzi, nagyon megváltozott valami. Bár ott is jó neki, mégis amikor csak mi és ő voltunk, úgy volt igazán kerek számára a világ...Azt gondolom, tapintattal, empátiával, sok-sok szeretettel leküzdjük majd ezt a nagyon nehéz időszakot.