Regisztráció Blogot indítok
Adatok
keresztescs

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Miután Lendvai Ildikó a hétvégén megfogalmazta a baloldali „egy a tábor, egy a zászló” gondolatát, ma Orbán Viktor a Fidesz országos választmányának ülésén fontosnak érezte, hogy ő is újra elővegye kedvenc metaforáját. Az ellenzéki párt elnöke arról beszélt,…..
keresztescs 2009.12.15 22:44:19
Egyetértek Szűcs Csaba, e cikkhez írt, 2009. 12. 14. 22:49:14-kor írt hozzászólásában kifejtettekkel:
„Egyet azért szerintem ne felejtsünk el, és talán ezt kedves Gábor, már Ön is mondta több helyen is: nem biztos, hogy ezek a politikusi üzenetek a biztos pártválasztóknak szólnak. Inkább a bizonytalanok felé szántak, és itt nem feltétlenül intellektuel, hosszadalmas szavakra van szükség, hanem hogy célba érjen, hogy hasson, hogy jól szóljon, jól csengjen, akár csak egy-két szó erejéig is, hiszen a felületes hallás nagyon szelektív. Ez időnként talán nagyon színvonaltalan és egyszerű politikusi teljesítményt követel a beszélőtől...”
Ezzel azonban az a probléma, hogy nem a megfelelő arányban van jelen a politikai életben, meg egyébként úgy általában a közbeszédben. Mit is értek ezalatt? A „tartalom” és a „forma” kettősségében az ilyen típusú megszólalást a „forma” kategóriába sorolom. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne tartalmi mondanivalója. Nagyon is van. Azonban elsősorban formai megjelenésével igyekszik tetszetős lenni. A formai jegyek „jól tervezettsége” miatt, a tartalom pontossága/pontatlansága másodlagossá válik.
Véleményem szerint e két réteg egymáshoz viszonyított aránya – nem csak a politikában, hanem általában a közbeszédben – nem megfelelő. Ennek nem csupán az az oka, hogy a nyilvánosság előtt megjelenő szereplők jórészt a megjelenést, a felszínt akarják kidomborítani, hanem az is, hogy az információt befogadóknak (a társadalomnak, a társadalom egyes csoportjainak) nincs igényük mélyebb, precízebb, a felszínt kevésbé preferáló megnyilatkozásokra, elemzésekre, véleményekre.
Az az érzésem, mintha mindenki, mindenhol, minden közegben, a dolgok végtelenségig való egyszerűsítésére törekedne és végtelenségig egyszerűsített információkra szomjazna. Viszont, ez kétségtelenül torzítást eredményez. A sok torzítás pedig egy idő után (sajnos) meglátszik a társadalmon. Azt hiszem – ami a tömegkommunikációt illeti –, a XXI. század elejének ez az egyik legjellemzőbb vonása. Ez se fog örökké tartani. Legalábbis remélem.
Soha nem gondoltam volna, hogy ezen a blogon saját történetemről is írni fogok. Soha nem gondoltam volna, hogy ez a történet rólam is szól. Figyelni szerettem volna, nem előtérbe tolakodni. Valahogy most mégis ez történt. Ráadásul ennek a 24 órának a története – bár tudom,…..
keresztescs 2009.12.12 16:57:08
A legjobb, a legelegánsabb megoldás, az én meglátásom szerint is egy szimbolikus, jelzés értékű megoldás lenne, hisz itt valóban „csak” trehányságról van szó: nem kellőképpen ellenőrzött információk párosulnak a – korábbi bejegyzésben említett – felkészületlenséggel és hozzá nem értéssel. Sajnos, így működik ma Magyarországon a tömegtájékoztatás egy jelentős része.
A szimbolikus megoldásnak is azonban – minden eleganciája mellett – megvan a maga hátránya. Mégpedig az, hogy messze nem lesz akkora hatása, mint az ügyet feldobó cikknek volt. Vagyis, az esetlegesen okozott hátrányt nem fogja megfelelő mértékben ellensúlyozni.
De – mint ahogy írta is –, Török Gábornak nem célja a torzítás rigorózus helyreigazításának a kikényszerítése (sőt, esetleges „elégtétel” meg pláne nem), ezért nem is kívánja jogi útra terelni az ügyet. Egy szimpla bocsánatkéréssel el is volna intézve minden. Ez rendben is van. Úgy gondolom, hogy ez egy igazi, úriemberhez méltó hozzáállás. Akinek van tartása, az annak megfelelően reagál, ezzel is jelezve, hogy „nem vagyunk egy szinten, hisz a módszereinkben is különbözünk”.
A szimbolikus megoldásoknak – úgy általában – az lenne az értelme, hogy valaki(k) elszégyelljék magukat. A szomorú az, hogy figyelembe véve a médiumokban tevékenykedők „intellektuális készletét” (ez utóbbi kifejezés Friderikusz Sándor szóhasználata az Amilyen az ország, olyan a tévéje című, az Origónak 2008. december 6-án adott interjújában), nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy bárki is lesütött fejjel, szégyenteljes pislogások közepette, megbánó tekintettel kérjen bocsánatot. Ha pedig ez így van (így lesz), akkor az is biztos, hogy például egy blogváltás üzenetét, jelentését, jelentőségét épp azok nem értenék, akik e lépés címzettjei. Ez nagyon szomorú, de sajnos itt tart az ország véleményformáló rétegének jó része.
Nincs igazából „nagyon jó megoldás”. A hozzászólók többségével egyetértek abban, hogy mindent a maga helyén és értékén kell szemlélni. Manapság mindenki írhat mindent a saját vérmérsékletének és ízlésének megfelelően. Azonban egy írás, elsősorban a szerzőjét minősíti (még akkor is, ha ezt sokan nem így gondolják). Én viszont úgy gondolom, hogy egy bizonyos szint alatt kár energiát pocsékolni bármire is. Török Gábor mint szakember független egy ilyen cikktől, és ezt a függetlenséget meg kell őrizni azzal, hogy nem kell leereszkedni!
Ahogy közeledik a választás, láthatóan a média is egyre jobban figyel a politikára. Az nem meglepő, hogy a pártos (értsd: politikai célok alapján értelmezhető) sajtó fokozottan figyel a kenyéradó gazdák érdekeire és egyszersmind a politikai ellenfelek viselt dolgaira, de még a…..
keresztescs 2009.12.02 12:48:00
Kedves Török Gábor! Örülök, hogy a megfelelő kulcsszavakat használod a médiumokkal kapcsolatban, nevezetesen a „tudatlanság” és „felkészületlenség”. Egy-két kivételtől eltekintve, sajnos ez a jellemző.
A második pontban írt megállapításod, miszerint arra törekszenek, hogy minél kevesebb rossz pontot szerezzenek a hatalomba készülőknél, szerintem nem csak a médiumokra jellemző. Nagyon gusztustalan magatartás és sajnos, az élet nagyon sok területén tetten érhető.
A harmadik pontban említett „színvonalesés” pedig épp a tudatlanságra és a felkészületlenségre vezethető vissza.
Ez egy olyan jelenség, ami ugyancsak megfigyelhető sokhelyütt a hétköznapokban, azonban a médiumok, pl. az iskolákhoz képest, annyiban speciálisabb helyzetben lévő intézmények, hogy azt mindenki látja, hallja, olvassa…
Nem tudom, hogy milyen szempontok dominálnak egy-egy újságíró, hírszerkesztő, vagy mit tudom én milyen státuszú kollega kiválasztásánál, pl. egy kereskedelmi televízióban, de egy biztos: ennyi üres fejű embert nem látni másutt egy csomóban.
Véleményem szerint, nem a média szakos hallgató a sok, hanem a NEM MÉDIA SZAKOS ALKALMAZOTT egy-egy kereskedelmi tv-nél. Ha nem a modellkedésből kiöregedett cicababákkal töltenék fel a stúdiókat, akkor lehet, hogy jutna hely olyanoknak is, akiket esetleg érdekel a közélet, vagy egyszerűen csak tudja (mert érdekli!!!), hogy kivel ült le beszélgetni.
Végezetül, tisztázni szeretném, hogy világos számomra, hogy e cikk lényege a média politikaalakító szerepe, azonban e hozzászólásban én szándékosan a média – szakkérdésekhez való – laikusságát, tudatlanságát akartam kidomborítani. Szerintem, a probléma gyökere ebben van.
A hétvégén az MSZP választmányának elsöprő támogatását megszerző és a borotvát gyermekei kezébe adó Mesterházy Attila már meg is kezdte hosszú kampányát. Az ismertségi deficittel rendelkező fiatal politikus számára elengedhetetlenül fontos, hogy a következő hetekben még…..
keresztescs 2009.11.29 23:42:29
Mesterházynak - véleményem szerint - a jelen helyzetben csak ez az egyetlen esélye: "akkor sem lehet a vereség tudatában ringbe szállni, ha amúgy mindenki az ellenfelet tartja sokkal esélyesebbnek". Ha "vesztesként" állna ki a választók elé, akkor azzal épp Ő tenné értelmetlenné a kűzdelmet!
Az viszont kétségtelen, hogy a győzelemhez képest egy húsz százalékos eredmény, valóban kevésnek tűnik és ezt majd utóbb a fejére olvashatja akár a párt a maga egészében, akár az egyes ambíciózus, feltörekvő pártpolitikusok "(...) akik most különböző okokból (leginkább a biztos vereségtől való félelem miatt) hátrébb léptek, nem vállaltak szerepet (...)".
De hát ez most egy olyan speciális helyzete, állapota az MSZP-nek, amelyben nem hiszem, hogy igazából létezhet jó megoldás. A két rossz közül pedig az a szerencsésebb, ha el tudja hitetni a választókkal, hogy szó sincs vesztett meccsről! (Ha ui. a szavazóhoz "egy vesztes" szól, akkor miből gondolhatná azt bárki is a Szocialista Pártban, hogy majd a szavazófülkében valaki is szükségét fogja érezni annak, hogy Rájuk voksoljon?! Miért? "Hisz Ő se hisz benne!" - mondják majd teljes joggal azok is, akik egyébként szívesen szavaznának baloldali pártra.)
A választás utáni - esetleges - párton belüli pofonoknak nem nagyon van ellenszere. Talán, egy jól előkészített, húsz százalékra kalibrált kommunikációval (amiben egyébként nem igazán erős a Párt) elérhető lenne, hogy valamivel "kisebbet csattanjon". De lehetséges, hogy Mesterházyt ez se mentené meg.