Adatok
josibaba
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A napokban kaptam ezt a kommentet, gondoltam őszintén válaszolok rá: „Kedves Apó! Szeretném személyesen tőled megkérdezni, hogy hogyan lehet egy ilyen életet nem csak élni, hanem megélni is, és így továbbadni, ahogy Te is teszed. Bámulatos. Néhány ilyen "pedagógiai…..
- Apó, te gyakran beszéltél a megbocsátásról. Miért olyan fontos az?
- Mert ha nem tudsz magadnak, vagy másnak megbocsátani, akkor megkeseredik az életed. És belegondoltál, hogy még a Miatyánkot sem tudod őszintén elmondani!
- Nekem néha nagyon nehéz megbocsátani magamnak…..
josibaba
2009.11.22 14:12:51
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
„Ügyelj kívánságaidra, mert teljesülhetnek!”
Íme: Apó egyik régi tanítványaként jelentkezem, ezúton is megköszönve neki, újra és újra azt, hogy úgy vezet előre, hogy közben teljesen meghagyja a szabadságomat, elfogadja, ha más a véleményem, az érzéseim, a tempóm, az adottságaim, az önfegyelmem. Kérdésekkel tanít, a válaszokat magamnak kell "megszenvedni". A vele való találkozás fénypontja mindig a párbeszéd, ami semmiben sem hasonlít egy hagyományos iskolai tanórára, vagy prédikációra, hanem meghitt beszélgetésre, ahol az egyik fél nem vitásan vezeti, kíséri a másikat, de soha sem erővel, elvárásokkal vagy tekintéllyel, hanem a tapasztalatainak a megosztásával, együttérzéssel, szeretetből fakadó kihívásokkal, és sok sok kérdezéssel, ami talán az ő védjegye is lehetne. Gyakorló szülőként ezt csodálom benne leginkább: úgy nevelni, átadni valami fontosat, hogy közben mindvégig tiszteletben tartod a másik szabadságát, egyéniségét, személyiségét, soha nem le- vagy meggyőzni szeretne, hanem hozzásegíteni valamihez, ami NEKEM fontos: ez az ő igazi művészete, ezért gondolom Róla, hogy ő a Teremtő Isten csendes, hűséges, emberfaragó munkatársa.