Adatok
ash73
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
- Emberek, van egy jó, meg rossz hírem! – hirdeti ki a hajcsár az evezősöknek a gályán. - A jó hír az, hogy holnap mindenki dupla fejadagot kap, a rossz az, hogy a kapitány vízisíelni akar! Ez a régi vicc jut az ember eszébe, arról a parlamentnek benyújtott új…..
ash73
2011.10.01 00:13:18
@Johnny01:
Ezt ugye Te sem gondolod komolyan!? Te beállnál nap mint nap ingyen segíteni több köbméter földet kiásni, kilapátolni, eltalicskázni, mondjuk 35 fok melegben? Kötve hiszem. Egy ásatási munkás max. 650 forintos órabért kap, és az ebéd és reggeli idejét általában nem számolják bele. Egy technikusi bér ennél valamivel magasabb, de közalkalmazottként például olyan havi 120 körül visz mondjuk haza. Egy régész fizetése alapból olyan 100-150 ezer forint körül mozog, plusz terepi bér (amit csak azokra a napokra kap, amikor terepen dolgozik). Nem hiszem, hogy ez olyan vészesen hatalmas összeg lenne. Ehhez a szakmához bizonyos fokú elszántságra is szükség van, mert mint említettem, nem mindig rózsás a helyzet. Kivűlről nézve talán úgy tűnhet, hogy csak tökölünk a felszínen, és igazából csak nyaralgatunk jó pénzért, de gyereki (és az is, aki nem hiszi el) dolgozni ásatásra ingyen mondjuk két hónapig, meglátom utána mi lesz a véleményed az ingyenmunkáról és a tökölésről. Tudod, mi is kicsi Mammon isten malmára hajtjuk a vizet, ugyanis INGYEN nem kapok ételt, de még egy flakon ásványvizet sem a boltban. HaTe ingyen végzed a munkád, akkor pedig egy hős vagy.
Tisztelettel.
Ezt ugye Te sem gondolod komolyan!? Te beállnál nap mint nap ingyen segíteni több köbméter földet kiásni, kilapátolni, eltalicskázni, mondjuk 35 fok melegben? Kötve hiszem. Egy ásatási munkás max. 650 forintos órabért kap, és az ebéd és reggeli idejét általában nem számolják bele. Egy technikusi bér ennél valamivel magasabb, de közalkalmazottként például olyan havi 120 körül visz mondjuk haza. Egy régész fizetése alapból olyan 100-150 ezer forint körül mozog, plusz terepi bér (amit csak azokra a napokra kap, amikor terepen dolgozik). Nem hiszem, hogy ez olyan vészesen hatalmas összeg lenne. Ehhez a szakmához bizonyos fokú elszántságra is szükség van, mert mint említettem, nem mindig rózsás a helyzet. Kivűlről nézve talán úgy tűnhet, hogy csak tökölünk a felszínen, és igazából csak nyaralgatunk jó pénzért, de gyereki (és az is, aki nem hiszi el) dolgozni ásatásra ingyen mondjuk két hónapig, meglátom utána mi lesz a véleményed az ingyenmunkáról és a tökölésről. Tudod, mi is kicsi Mammon isten malmára hajtjuk a vizet, ugyanis INGYEN nem kapok ételt, de még egy flakon ásványvizet sem a boltban. HaTe ingyen végzed a munkád, akkor pedig egy hős vagy.
Tisztelettel.
ash73
2011.10.01 00:36:20
@Johnny01:
Bocsáss meg, de a legfontosabb monumentumot azt hiszem kifelejtettem: az ásatások határidőhöz vannak kötve. Ha figyelmesen elolvastad a cikket, akkor gondolom feltűnt, hogy egy próbafeltárásra max. 30 napbiztosított, ami alatt általában több, un. kutatószondát húznak a remélt lelőhelybe, és az abban talált objektumok illetve tárgyi leletek előbukkanása esetén kerül mérlegre az, hogy fel kell e tárni az adott terület egészét. Egy megelőző feltárásnál (méreteiben sokkal nagyobb, ilyen pl. az autópálya nyomvonalak megelőző régészeti feltárása) természetesen ugyanúgy van határidő, amit tartani kell, nem úgy van az, hogy kimegyünk, és öt cölöplyuk mellett békésen elkártyázgatunk fél évig...Én sem vagyok (habár ebben az ipar- és tudományágban dolgozom több éve) mindennel tisztában, de ennyit még én is tudok, mint azt, hogy több lelőhelyünket idő előtt (ez alatt nyugodtan érthetsz hónapokat is) feltárunk. Az, hogy egy adott lelőhelyen milyen objektumsűrűség várható, csak akkor tudjuk meg, miután a gépi humuszolás megtörtént. És itt adok igazat Mr. Acid-nek: bizony egy-egy, nagyobb (értsd több tízezer négyzetméteres) területet lehumuszolni, feltárni, leletet menteni, dokumentálni harminc nap alatt maximum Superman lenne képes, de mivel Ő fiktív személy, ezért úgy hiszem, itt rövidre is zártuk a kört.
Bocsáss meg, de a legfontosabb monumentumot azt hiszem kifelejtettem: az ásatások határidőhöz vannak kötve. Ha figyelmesen elolvastad a cikket, akkor gondolom feltűnt, hogy egy próbafeltárásra max. 30 napbiztosított, ami alatt általában több, un. kutatószondát húznak a remélt lelőhelybe, és az abban talált objektumok illetve tárgyi leletek előbukkanása esetén kerül mérlegre az, hogy fel kell e tárni az adott terület egészét. Egy megelőző feltárásnál (méreteiben sokkal nagyobb, ilyen pl. az autópálya nyomvonalak megelőző régészeti feltárása) természetesen ugyanúgy van határidő, amit tartani kell, nem úgy van az, hogy kimegyünk, és öt cölöplyuk mellett békésen elkártyázgatunk fél évig...Én sem vagyok (habár ebben az ipar- és tudományágban dolgozom több éve) mindennel tisztában, de ennyit még én is tudok, mint azt, hogy több lelőhelyünket idő előtt (ez alatt nyugodtan érthetsz hónapokat is) feltárunk. Az, hogy egy adott lelőhelyen milyen objektumsűrűség várható, csak akkor tudjuk meg, miután a gépi humuszolás megtörtént. És itt adok igazat Mr. Acid-nek: bizony egy-egy, nagyobb (értsd több tízezer négyzetméteres) területet lehumuszolni, feltárni, leletet menteni, dokumentálni harminc nap alatt maximum Superman lenne képes, de mivel Ő fiktív személy, ezért úgy hiszem, itt rövidre is zártuk a kört.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Szeretném a tévképedet eloszlatni: próbafeltárást ugyanúgy kézi földmunkával végeznek el lakóépületek esetében, mint a nagyberuházások megelőző feltárásain. Elég cink az, ha valaki forgózsámolyos munkagéppel tár fel lelőhelyet, ezt maximálisan az altalajig szokták végezni, objektumok esetén pedig jön a kézi földmunka. Házalapok esetén ez utóbbi főleg azért élvez előnyt, mert a többrétegű talajban markológép általi munka során mind a rétegek, mind a leletek veszendőbe mennének nagyrészt. Nemrég volt egy ilyen feltáráshoz szerencsém. Másik dolog: nem az adott múzeumi régész, valamint az ő technikusai, és a biztosított kézi földmunkát végző emberek találják ki, hogy "na itt most ásunk egy jót!", hanem az ebben illetékes hivatal keresi és bízza meg a múzeumot a feltárás (legyen az tervásatás, próbafeltárás vagy megelőző feltárás) végrehajtásával, azaz a fentebb említett emberek csak a munkájukat végzik, azt, amiért fizetést (nem milliókat) kapnak, és amire (jobb esetben) az életüket tették fel. Testközelből tudom, milyen a családtól, otthontól akár több száz kilométerre dolgozni nap mint nap, tavasztól a tél beálltáig, kint, a szabadban. Ezt az irodából el sem tudják képzelni. Szóval ha a probléma gyökereit keressük, akkor bizony nem a régész és az Ő kollégái, beosztottjai a vétkesek - amennyiben a tudományos munka vétek. Gondolj csak bele: tegyük fel, találtak volna nálad valami fontos (nem feltétlen pénzben mérhetően értékes) leletet (mert ezek szerint negatív volt a lelőhely a próbafeltárás során), amit később a közeli múzeumban kiállítottak volna: nem dagadt volna e a melled, hogy ezt bizony nálad találták, és nem mutattad volna e meg őszinte örömmel a családodnak, az ismerőseidnek? Áltudomány? Nem hiszem - rendes, becsületes, kétkezi munka.