cinke12 2009.12.12 12:00:00

Köszönöm az írást! Nagyon szép.

Mi van akkor, ha van egy olyan helyzet, amikor nem tudod, hogy Krisztus mit tartana fontosnak és hogy döntene? Egy éve imádkozom egy dolog megoldásáért, és nem tudom a választ, úgy tűnik nincs jó megoldás, csak rossz. Isten pedig szerintem nem szereti a "kisebbik rossz" dolgokat.

cinke12 2009.11.25 07:53:38

szerintem itt sem szégyen egyedülállónak lenni, szinglinek meg kifejezetten divat (ha nem a keresztény helyeket nézed). én sem értem, miért utálod ezt a szót.
egy munkahelyen kifejezetten hátrány, ha gyereked van, ha meg kettőnél több, még hülyének is néznek. ha most nem keresztényekről beszélek, mindenütt egy gyerek van, max. kettő, óriási korkülönbséggel, aztán a nők 1,5-max 2 évesen adják bölcsibe a gyereket, és rohannak vissza dolgozni.
én már most imádkozom, hogy találjak majd egy normális munkahelyet, ahonnan el tudok menni a gyerekért az oviba, meg elnézik, hogy néha beteg.
és nem mondom, hogy mindenütt, de általában tényleg választanod kell a család és karrier között, mert ha mindig te rohansz haza elsőnek, nincs időd magad továbbképezni, akkor sose jutsz előrébb egy munkahelyen. ha meg képzed magad, túlórázol, plusszokat bevállalsz, nos akkor kevesebb jut a gyerekeknek. arról nem is beszélve, hogy mondjuk 3 gyerekkel legalább 6-7 év munkaviszony (szakmai fejlődés, tapasztalat, lépéstartás az ismeretekkel) kiesik, ami óriási hátrány. nálunk az összes főnök szingli csaj volt, +1 családos pasi.

szóval mindig 2 oldala van az éremnek. én valahol tisztában vagyok vele, hogy ha visszamegyek dolgozni, rendesen végzem a munkám, de a kötelező minimumnál nem csinálok többet, akkor nem lesz belőlem senki, és nyugdíjas koromig 30 éves szinglik fognak nekem dirigálni. nekik nincsenek gyerekeik (még, vagy valaki nem is akar!), viszont cserébe biztos többre viszik mint én, jó fizetés, szép nyugdíj, utazások, stb....
én valami kalkulátor alapján kiszámoltam, ha még egy pár évig gyesen vagyok, gyerekekkel akkor kb 40E ft lesz mai értékben a nyugdíjam, félretenni nem tudok, és nem is fogok tudni, a gyerekeimre meg nem akarok ráutalva lenni. mondjuk mi sem tudnánk eltartani most a nagyszülőket, és ez gondolom 30 év múlva se lesz másképp.

5 gyerek ideális? szerintem ez pont olyan kategória - mint a szingli negatív szemlélete.

szerintem egyáltalán nem ideális, hacsak nem gazdag férjed van, mert ugye 5 gyerekkel jó sokáig nem tudsz dolgozni, azokkal törődni, meg foglalkozni is kell. meg némi segítség is kell (fiatal, jó kapcsolatban lévő nagymama, vagy fizetett), mert 5 gyerek mellett nem bírsz mindent egyedül csinálni (azért szerintem a gyereknevelés nem csak arról szól, és itt tartom nagyon tévesnek az 5-8 gyerek elvárást, hogy valahogy ne egyen meg minket a kosz, meg legyen mindenkinek zsíros kenyér). van aki bírja, és működik, de sokszor nagyon sérültek az ilyen nagycsaládban felnőttek. ismertem egyet, aki minden nap hálát adott Istennek, hogy nem lett szerelmes senkibe, olyan rossz volt a nagycsalád.... ha nem tudnak a szülők eleget figyelni a gyerekekre, a tesók elnyomják a gyengébbet, nincs jó, bizalomteljes kapcsolat a szülőkkel. igaz hogy önállóbbak lesznek, viszont cserébe sokszor sem a tesókkal, sem a szülőkkel nem működik felnőttkorban normális kapcsolat.

Lelkipásztor szerelem: szerintem a lelkivezetéssel vigyázni kell, és paradox módon inkább a lánynak. egy papnak ezt tisztázni kell magával a szentelés előtt, hogy bírni fogja-e vagy sem. és ők védettebbek, mert edzetebbek lelkileg. rengeteg csinos, hívő lány jár a közösségekbe.... neked meg ő a lelkivezetőd, kitárulkozol neki, ő hivatalból elfogad, szeretettel van feléd, szinte garantált a szerelem egy párkereső lánynak. szóval ezzel jobb vigyázni. szerintem a fő párkereső időszakban a legjobb dolog barátnőkkel együtt imádkozni egymásért, a hivatás (ebben benne van a társ is) megtalálásáért.

guba gubához és az elvárások: igen, ezt értem persze.van benne logika, egy férfire fel kell tudjál nézni, és hogy néz fel rá, ha többnek érzed magad sok szinten? csak azt mondom, hogy van egy elvárási szint, amin nem találsz pasit, nem azért mert veled van a baj, hanem azért mert egyszerűen nincs olyan, vagy nagyon kevés, és az is foglalt, legjobb esetben elvált.
egy férfi egyébként igazából egy nő mellett lesz férfi, és teljesedik ,ahogy fordítva is.

cinke12 2009.11.25 21:10:10

HMmm. szerintem fiú-lány barátság nincs. a lelki kapcsolat után meg fog jelenni az is, hogy meglátja a másikban a nőt/ffit. egy pap Istennek szenteli az életét, Jézus társam, örömöm... neki csak Jézus.

Ez kb olyan, mintha a házastársadnak lenne ellenkező nemű, lelki jó barátja, rendszeres találkákkal. hááát, köszi, én ebből nem kérnék.

a lelkivezetés nem barátság. ha pszichológus a férjed, kkor is lehet egy csomó női páciense, de az nem barát.
természetesen egy kitüntetett barátnőről, mélyebb lelki kapcsolatról beszélek (kölcsönösen). természetesen egy papnak is érezheti jól magát a (baráti) közösségében, ahol vannak nők is.
érdekes lenne, mit gondolnak erről a papok (tényleg, honnan tudod, itt ki a jezsuita? bocs, zöldfülű vagyok) szerintem a cölibátus nem csak a no szex. ahogy a házasság sem annyi, hogy ott van egy valaki szexelni. szellemi lények is vagyunk, lélekkel.

cinke12 2009.11.26 21:51:26

@questioner:

kényes terület, ja.

nézzük, csak, egy kicsit kisarkítom.
napi 8 óra meló, kettő utazás, az legalább 10, 8 alvás 18. Marad 6 órád a háztartásra, gyerekre, családra, hivatalos ügyre, vásárolni, közösségre, Istenre, rokonokra. Eléggé édeskevés. ha megnézed ebből mennyi jut tisztán a gyerekre meg a házastársa (csak) mi egy hónapban egyszer randizunk a férjemmel gyerekek nélkül + esti beszélgetések röviden. szóval nagyon nehezen viselném, ha ő mondjuk egy hónapban egyszer egy lelki barátnővel találkozna.
szó nincs szexról, csak úgy.

azt nem mondom, hogy vaj, ha néha kapcsolatot tart valaki nőneművel, de az még nem éri el a barátság szintet.

egy szerzetes meg szerintem Istennel kell hogy több időt töltsön, szóval nem is tudom...

na meg, ha aztán jön valami krízis (előbb-utóbb tuti),akkor ugye, ott a kedves megértő, szeretettel elfogadó másnemű, na garantált a szerelem. (ezt Pál Feri mondta)
én ha pszichológushoz mennék, akkor is inkább nőhöz.