Regisztráció Blogot indítok
Adatok
ABC123ABC

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
viktornapló ez az utolsó.. 2009.11.15 21:11:00
.. amit CSAK neked írok. kérdezheted, hogy miért ide írom, de.. ez az egyetlen hely ahol hajlandó vagyok közölni.választ pedig egyáltalán nem kérek.   Sok mindent elfelejtettem már abból, ami történt velem. Velünk.. Na meg az idő is megszépíti az emlékeket. Sokszor…..
ABC123ABC 2009.11.16 21:35:43
Szervusz!

Barbi barátja/palija/pasija vagyok. 1-2 dolog rólam: Egy lassan 20 éves, értelmiségi és egyben középosztályból származó srác.
Sajnos úgy érzem, hogy nekem most erre a bejegyzésre igenis válaszolnom kell.

Először is ha csak Neki szól ez az üzenet akkor miért egy olyan helyre írod ki amit bárki, bármikor megláthat? Nem lett volna szerencsésebb, ha mondjuk írsz egy levelet és lesétálsz hozzá és odaadod a kezébe? Vagy esetleg bedobod a postaládába? Gyerek vagy még . . .

Ez az egész blogozást azért kezdted el mert Barbit nem sikerült feldolgoznod, elfelejtened. Erre utalnak a folyamatos „emlékezések rá”. De ha mindent így tennél a múltban akkor nem kellet volna ennyi kínt átélned, emiatt értehetetlen számomra ez a kijelentésed. Bár ez lényegtelen, hisz a múltat el kell fogadni! Méghozzá, úgy ahogy történt. Egyszerűen a múltba bele kell törődni.

Igen, Barbi elég csúnya, számomra is elfogadhatatlan dolgokat tett veled. Ez így van. De itt felmerül nem egy kérdés.
Mi volt az oka ennek? Szerintem volt egy jókora hullámvölgyetek, de ez csakis ti miattatok volt.
Mi miatt történhetett meg ez az egész? Mert a te „barátiad” belementek.
Megtette? Megtette!
Ebből mi derült ki? Egy párkapcsolat legalább 2 emberen áll, de általában többön (család, barátok). Hogy ez megtörtént az igenis rajtatok is, de a te „barátaidon” is múlott. Azaz szerintem elég egyszerű, de mégsem helyes csak Barbit hibáztatni.
Másik dolog: hogy is írtad? Nyolcból csak négy volt szép? Akkor meg minek maradtál vele? És igen. A nyári tetteiddel igenis te is ugyanolyan mélyre süllyedtél, mint akkor Barbi, amikor nagyon-nagy hülyeséget tett! Ezen semmilyen ok, semmilyen kifogás nem mentesít.

Olyan nagy mondatokat írsz le ebben a blogodban. Hogy felnőttél. Nagyon nem, de nagyon nem. Tetteiddel, ezekkel az írásokkal pont azt bizonyítod, hogy nem.
Hiszen nem tudod, nem akarod elfelejteni őt. Folyamatosan Róla írsz?
Egy igazán éretten gondolkozó ember mit tesz? Továbblép! Ez az élet rendje.
HA túltetted volna rajtad magad, akkor szépen lesétálnál hozzá, és normálisan tudnátok beszélgetni. Te még köszönni sem tudsz neki.
Én, aki Tőled idősebb, mellesleg érettebb (bár ez egy feltételezés, de tetteidből erre következtetek) sem mondanám, hogy felnőttem. Egyszerűen még most is vannak olyan dolgok, amiket nem úgy oldok meg mint, hogy kéne.

Hát ha abortuszra kellett volna mennetek, az azért egy elég nagy csapás lett volna mindkettőtöknek. Főleg, hogy te börtönbe kerültél volna. . . Szóval azért ilyet ne írj . . . :)

„Te hagytál el először”. Ebben a mondatban, ebben a kifejezésben is meglátszik az a kettősség, amit az egész téma iránt érzel. Mert igenis elég nagy kettősség van az írásaidban is. Hiába ő szakított veled először csak összejöttél újra vele, majd te dobtad. Ugyanazt tetted Vele, mint Ő Veled.

Van egy óriásian furcsa dolog. Barbi Rólad Nekem igenis leginkább POZITÍV dolgokat mondott el. Hiszen nagyon szeretett Téged. Te voltál neki az első. És igen. Most is szeretne téged, bár mint egy barátot, de attól még tenné, ha engednéd. Egyedül kivételnek azt szokta mondani, hogy nyáron csak egy szexuális segédeszköznek tartottad. Ami igenis mocsok dolog. Amit remélem te is belátsz. Am.. Anyukádra meg csak jókat mondott, sosem mondott Róla semmi rosszat, bár szerintem oka sem lenne rá.

Összefoglalásképp: mindketten csináltatok számomra elitélendő dolgokat, de az a múlt. El kéne felejteni, legalábbis a rosszakat. Mert igenis még sokkal rosszabb dolgokat is át fog élni az ember, mint ez volt. Akár mennyire mondod, hogy nem… DE! Túl kell lépni ezeken a dolgokat. Az az igazán nagy ember, aki meg tud bocsátani, tovább lépni, újítani és igenis tanulni a múltból. Jövőbe kell tekinteni, és nem a múltba.

Nézd. Én nem akarok itt még több feszültséget gerjeszteni, mert az senkinek sem jó. De attól még ezt a helyzetet szerintem mindenképpen normalizálni kéne.
Én 2 utat látok: vagy valami szinten megbocsátasz neki és valami szinten újra lesz köztetek valami kapcsolat, vagy hagyjátok egymást békén és te menj balra, Barbi jobbra.

Én csak azt szeretném kérni Tőled, amit jómagad is leírtál. Éld az életed, élje Barbi az ő életét.
De ha folyamatosan emlékezteted magad meg őt a múltra (a kapcsolatotokra) akkor sosem lesz „külön” életetek.
Van egy mostanában közkedvelt szó: innováció.
Ezt kéne tenned, bár lehet, hogy nem csak neked. Innováció jelentése: olyan újítás, ami a régi dolgokat elavulttá, használhatatlanná, értéktelenné teszi.
Találj magadnak egy olyan személyt, dolgot, hobbit bármit ami által igazából túllépsz ezen az egészen.

Utolsó gondolataim:
Én a helyedben abba hagynám a blog írását. Legalábbis azt a részét, hogy Barbiról írjak. Mert ez így elég érdekes. Amit leírsz (túltetted magad) azt gyakorlatilag azzal a tettel, hogy leírod rögtön hiteltelenné teszed. Hiszen ha így lenne akkor miért kéne leírnod? Saját magadnak bizonygatod, azt ami nem úgy van. Ezzel még baj sem lenne, de miért kell az egész világnak tudnia erről?

Más: Köszönöm Neked, hogy Barbira rátaláltam. A ti kapcsolatotokból származó negatív tartalmú történetek miatt hallottam Róla először, és végül így találkoztam vele. Aztán megismertem az igazat; és megszerettem. :)
ABC123ABC 2009.11.17 00:23:33
Szia!

Igazából erre vártam, hogy végre a blog írója válaszoljon. Nem válalom fel most a nevem, nem biztos, hogy itt és most kéne. Majd a jövőben ez is meglesz feltehetőleg.(Bár több blog bejegyzésre nem fog sorkerülni.)

Ez így egy korrekt hozzászólás, mocskolódás meg minden nélkül. (apró sértegetések beleférnek) Ez már tetszik. Ez már valami. Sajnálatos módón megint kijött, hogy a kommunikációnak a 70%a nem az amit mondasz, hanem ahogyan mondod.

Nem, a drogos csávót dobva lett. Hála az égnek. teljesen más valaki vagyok. Ahogy szokták mondani: abból a normálisabbik fajtából. (ez itt feltehetőleg nem látszik ez, de így van)

Igazából elég nehéz kommentálni bármit is amihez csak közvetetten van közöd, mint nekem. De attól még közöm van hozzá. Egyszerű: Barbi életét igenis befolyásolod/befolyásoltad, ezáltal az enyémet is. Ezért is íródott a komment is.

Korrigálnom kell az abortuszos kijelentésemet, mert azt tényleg félre olvastam, bár tény hogy elég szörnyű dolog egy abortusz, kívánni sem jobb.

Ahogy olvasom vannak közös gondoaltaink, a fő dolgokról, főleg a történésekről.("barát " kérdés; a maradék 4 hónapról, miért maradtál vele) Ez pedig jó, már ha jónak lehet nevezni egy ilyen dolgot.

Különbségek is vannak: én a megbocsátás híve vagyok. Szerintem az ölésen és az öngyilkosságon kívül minden megbocsátható; bár engem még sosem csaltak meg, (remélem ez így is marad), de sok olyan dolog miatt megbocsátottam embereknek amik elég súlyos dolgok voltak. És tudom hülyeségnek hangzik, jobb lett tőle. Jobb lett a közérzetem, nem aggódok azóta, nincsenek igazán nagy problémáim, valahogy jobb. Ezért tanácsolnám Neked, hogy tégy így.

Nagyon örülnék neki, hogy ha tényleg ez lett volna az utolsó bejegyzésed Barbiról. Szerintem mindenkinek ez lenne a legjobb. Alapvetően is azért írtam a kommentemet, hogy ezt kifejtsem, csak hát sajnos ezek szerint nem a legjobban jött össze.

(Nekem csak jó, ha csak köszönsz neki. )

Köszönöm az értelmes hozzászólást! Nem szálltam rád, nem is fogok; egyszer leírtam amit gondoltam ennyi. Nincs érdekemben további konfrontálódás, lehet, hogy ez az egy is hiba volt. De így legalább tisztán látok; ami lehet, hogy megérte minden kellemetlenséget. (Minden roszban van valami jó.)

Bármennyire furán hangzik, igenis köszönöm azt, hogy veletek ilyen dolgok történtek, mert ezek a dolgok miatt (is) sikerült találkozni Barbarával. A múltat elfogadom úgy ahogy van (ehhez semmi közöm), a jövőt meg építem együtt Barbival.

Remélem, hogy valami szinten megértesz, hogy miért írtam ezt az egészet. Szeretem Barbarát és érte sok minent megteszek. Olyan dolgoakt is melyek nem biztos, hogy a legokosabb, de majd tanulok az ilyen hibákból. Pl.: ez.

MInden jót !