Adatok
Adatközlő
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nóra nem elszenvedője, csak fültanúja volt egy szimpla, mindennapi gorombaságnak. A TAJ-kártya után érdeklődő idős házaspárt nézte szarnak és ugatta le az OEP biztonsági őre, aki melegélegte, hogy az ügyfelek tőle kérnek útbaigazitást. Ma délután fél 2-től az OEP 1.…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Nem rúgtak ki,más helyszínen dolgozom,ugyanabban a munkakörben /nyugi,nem követtem el semmit,nem azért vagyok máshol/.Természetesen nem szeretnék általánosítani-remélhetően a hozzászólásból is kiderül.
Nos,a betérő ügyfelek között szép számmal akad olyan,akinek fogalma sincs,hogy hol,milyen intézményben jár éppen s ott mit lehet intézni.
Mivel a közelben található a Magyar Államkincstár és Nyugdíjfolyósító Igazgatóság is,ezekkel az intézményekkel kevernek össze bennünket.Pedig egyszerű a megoldás,el kellene olvasni a bejárati ajtóknál lévő intézmény-megnevezést.Ráadásul az épület tetőzetén is hatalmas felirat mutatja,hogy "Közép-magyarországi Egészségbiztosítási Pénztár" s nem pedig OEP.Az is a közelben van,de nem ugyanaz a 2 intézmény...
Lehet,hogy én gondolom rosszul,de ha hivatalos ügyet szeretnék valahol intézni,akkor az a minimum,hogy tisztában legyek vele,hogyan találhatok oda,pontosan merre van a keresett intézmény/épület.Ugyanis időnként úgy lép be az ügyfél az ajtón,hogy:"Nem tudom,hogy jó helyen járok-e és mit szeretnék intézni."Nos,ez önmagáért beszél...Azért pedig nem az ott dolgozókat kell hibáztatni,ha valaki nehezen talál meg bennünket.
A XXI.század elején a GPS-ek korában és az interneten föllelhető különböző térképek és útvonaltervezők világában nem ördöngösség eljutni a Teve utcába.Igen,tudom,hogy nem mindenki rendelkezik ilyen eszközökkel (én sem),de a régi,hagyományos,papíralapú Budapest Atlaszt az is fel tudja lapozni,aki ritkán mozdul ki szűkebb lakóhelyéről.
Néha pedig az ügyfelek kommunikációs képessége finoman fogalmazva is kritikán aluli.Most nem csak arról van szó,hogy akadnak jólöltözött,tisztességben megőszült idősebb hölgyek,urak,akik a legelemibb udvariassági formákat is figyelmen kívül hagyva levegőnek néznek másokat,még a segítséget felajánló(hívószám kiadása) biztonsági őrhöz sem hajlandóak szólni,hanem arról,hogy 1 épkézláb mondatot nem tudnak megfogalmazni...
Ez életkortól,nemtől,iskolai végzettségtől szinte teljesen független-amint tapasztaltam.
Van,akiből harapófogóval kell kihúzni minden egyes szót /vajon mi lehet az oka szótlanságának?/,míg mások elkezdik a mondandójukat Ádám-Évánál,mindenről beszélnek,leginkább a tárgyhoz nem tartozó dolgokról,csak arról nem árulnak el semmit,hogy mit szeretnének intézni az adott ügyfélszolgálaton.
Hála Istennek nem csak negatív történésekkel találkozik az ember,akadnak kedves,mosolygós ügyfelek,akik tudnak (és akarnak is) napszaknak megfelelően köszönni,értelmesen és röviden el tudják mondani jövetelük okát s távozáskor még meg is köszönik a segítséget.
Tisztában vagyok vele,hogy ezek a jelenségek nem egyediek,gyakorta előfordulnak más helyszíneken is,nem csak hivatalokban,hanem utazás közben,tömegközlekedési járműveken,üzletekben,stb.
Ennek okát a szakemberek (pszichológusok,szociológusok) is csak találgatják,de mint oly sok minden,ez is többtényezős,összetett probléma.
Nyugi,nem kezdek bele sem esszébe,sem Phd.disszertációba.:-)
Mindössze csak remélni tudom,hogy a nehéz helyzet,a gazdasági válság következtében kialakult számtalan probléma ellenére egy mosollyal tudunk tenni azért,hogy mind magunk,mind embertársaink jobban érezzék magukat.
Úgy legyen.Uff.:-)