Regisztráció Blogot indítok
Adatok
taracktapír

0 bejegyzést írt és 26 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Anyu az ágyban Rosszevő gyermek 2014.05.26 12:07:39
Anyu az ágyban 15. hét: Tiniszex 2014.04.08 21:52:48
taracktapír 2014.04.09 10:19:12
Tolj neki brómos-teát, mint a katonaságnál szokták volt:)
Nálunk megszűnt a dugásonmeccselés egy jó ideje, az asszony felhagyott azzal a tekintettel, hogy már szemvillanásából érzékelhetem, hogy milyen töketlen is vagyok. Elengedte a sértettségét. És ha nincs a töketlen skatulya rámkényszerítve, tökösebb is vagyok, olyan szép simán, ahogy a szárnyashajó felfekszik a vízre, beálltunk heti 2-5 közötti házaséletszámosságra, gyakorlatilag súrlódás nélkül.
Rengeteg meccs volt ebből, annyira kiszámítható volt, hogy sebészi pontossággal lőtte be azokat az estéket, mikor nekem láthatóan semmi figurázósabb dologhoz nem volt kedvem, ő akkor öltözött be dögös cicababának, vetette be az erőltetetten vadmacskás stílust, hogy még nagyobb legyen a kontraszt közöttünk, bárki meglesett volna minket, láthatta volna, mennyire igaza van és mennyire töketlen vagyok. Ahogy elmúlt a meccselés, megszűnt az olyan tekintet, az állandó nőiségében sértett felhang, valahogy sikerült szinkronba kerülni és nahát, elmúlt a skatulya, megszűnt a töketlenség. Azt gondolom, lehet változtatni bármit a körülményeken vagy a koreográfián, tényleges változás akkor lesz, ha a meccs lezárul, a sértett fél elengedi a sértettségét, nem az igazságérzetére figyel hanem a másikra.
Ha a hapsid előbb tényleg elfogadna olyannak amilyen vagy, kimászhatnál a fapina skatulyából, akkor téged sem zavara, és jóval kevesebbet hárítanád, hogy állandóan megdugni akar, mert a megdugni akarás nem arról szólna, hogy te meg bezzeg nem... Szerintem legalábbis.
taracktapír 2014.03.13 13:32:33
Én egyelőre ezt az építkezősdit nálunk a motor helyben túráztatásának érzem, a benzin fogy, nyomjuk a pedált ezerrel, csak éppen nem mozdulunk semerre. Szerintem ha mindketten tojnánk a másik fejére, mindenki csak akkor figyel a másikra, mikor épp olyanja van, kb. ugyanitt tartanánk jó/rossz napok arányában, de legalább nem érezném azt, hogy légvárat építünk.
Annyi ilyen prodzsekt volt már, amitől azt gondoltam egyre jobb lesz. Csak az a baj, hogy együtt nem tudjuk csinálni. Te is magadban tolod ezt a legyen sűrűbb a házasélet meg dugjunk nagyobbakat prodzsektet, a férjed meg másvalamin változtat magában gondolom. De a kapcsolat az ilyenektől nem mozdul. Így pár posztot olvasott kívülállóként is annyira látszik, hogy ütemezhetnél akár kétóránként is minden nap egy menetet szopásnyalásanalizálás a csilláron lógva, kevés lesz, a férjed azt szeretné, hogy rá legyél kattanva, a vágy csillogását a szemedben, hogy nyeregben érezze magát veled mint férfi, ettől minden egyes plusz menet csak távolabb visz. Te meg tolod a prodzsektedet, szerintem hasonlítassz ebben a feleségemhez, ő is mindenből prodzsektet csinál és mindig a prodzsekt végi buksisimire hajt, mindent a visszajelzésekért, semmit csak úgy önmaga kedvéért. Te lelkesen tolod a prodzsektet, lépésről lépésre haladsz és várod a buksisimiket, a hapsid várja a nagy érzést, hogy végre nyeregben legyen. Szerinted?
Azt érzem, hogy az olyan javítgatás, amikor te ezt változtatod ő meg amazt mindig csak a szakadékot mélyíti. Mintha úgy tanulnátok táncolni, hogy mindketten külön-külön tükör előtt, még figurázzátok is, közben meg az alaplépésben sem tudtok együttlépni. Vagy legalábbis nálunk ezt érzem, de lehet, hogy ez valami alapműködés, egyszerűen ennyi játszmázhatnék van gyárilag belénk építve, és ezt le is játszmázzuk és kész, legfeljebb a játszmák koreográfiáját lehet változtatni.
taracktapír 2014.03.13 10:24:51
Attól függ, elvárás mindenképpen van az ilyen balhéban:) Ha nagyjából van egy közös meglátásotok a házimunkáról, mit, mikor, hogyan , milyen sűrűn kell csinálni, de a hapsid leül tévézni, akkor ő várja el, erőlteti rád, hogy fogadd el az ő normarendszerét, illeszkedj be abba hogy a házimunka női dolog. Ha ő teljesen másképp csinálná, ha egyedül élne, elvolna vasalatlan ingekben, hetente egyszer mosogatna stb., szóval ő így vezetne háztartást szerinted meg amúgy normális, akkor meg te várod el, hogy ő illeszkedjen a te normáidhoz, ő meg szimplán kimenekül ebből.
Mi már a nagy kapcsolatújraépítősdiben vagy 1-2 éve megugrottuk ezt a háztartásos dolgot. Egy jópár feladatot átvettem (pl. enyém az összes papír rendben tartása a biztosításoktól a gyerekek útlevéllejártáig, többnyire enyém vacsi után az esték levezénylése a gyerekekkel, a feleségem hetente kétszer megy helyette edzésre vagy ha akar dolgozhat, enyém a gyerekeknek a ruha-cipő vásárlás, lassan csak én tudom a méreteiket). Igen, az én stílusomban csinálom, a gyerekruhavásárlást mindig kipihenten, más bevásárlással nem összekötve tolom, alkut kötök a gyerekekkel ruha téren nem feltétlen a praktikusat veszem meg, van rá 20 perc, ha nem jön össze, megyünk máskor, ha a gyerekek nyűgösek, nekem meg a tököm tele van, akkor marad másnapra (a páromat meg persze dühíti az én stílusom, ő praktikusan összekötné valamivel, túllenne rajta, lenyomná a kölykök torkán akkor is ha végig áll a balhé). Bár ez mindenre igaz, amit és ahogy én vettem át, az őt általában irritálja.

És valójában semmi sem változott ettől, a háztartáson való csatározás csak egy tünet. Jó, most nem vagdossa a fejemhez, hogy mindent ő csinál én meg csak számítógépezek. De senki sem lett boldogabb, én is főzök vacsit néha, ő is, de ha együtt főzünk, abból mindig összeugrás van. Én is levezénylem az estét, ő is, de ha együtt vagyunk otthon, akkor valahogy minden nehezebb. Igen, majdnem minden ilyen csatározásra okot adó dolgot megoldottunk valahogy, és mégis ugyanott vagyunk mint régen boldogságszintben, pár jó nap, minden hepi, majd két hét hidegbéke magányosságérzéssel, pár nap balhé valamin, amikor mindig elgondolkodom, érdemes-e erőltetni, majd kezdődik elölről a pár jó nappal. A házimunka-balhé csak tünet, egy csatamező volt, ahol levezethettük a feszkót, most levezetjük más csatatéren és fogalmam sincs, hogy kiégtünk vagy pedig ez a normális, ennél jobb nem lehet, hogy pár boldog nap jópár boldogtalan között, kölcsönös energiavámpírkodás meg szőnyeg alá rugdosott tabutémák.
taracktapír 2014.03.12 15:42:05
Gondolod hogy libidód azért nyugszik le, mert pacsirta? Nem azért mert este jönne a kötelező dugás, ami így inkább esti plusszmeló nyakonöntve azzal az érzéssel, hogy nem teljesítessz elég jól nőként? Pacsirta libidó, ja, ha a férj alszik, nincs otthon, akkor kívánatos, este élőben meg ránézel és elszívja az energiádat és bealszol? Aztán amikor meg éppen csendesül a feszkó köztetek, akkor valahogy este is működik?
Az emberi kapcsolatokban mindig az önérzet a porszem. Valami nyomja az önérzetedet a férjeddel kapcsolatban szerintem. Nem elég jó, nem olyan amilyet érdemelnél, felhorgad tőle az igazságérzeted. Szerintem úgy keresed meg a porszemet legkönnyebben, ha megengeded magadnak egy órára, hogy szabadon utáld a férjedet, összeszedet, hogy mikor mit utálsz benne, és megpróbálod megkeresni ezekben a dolgokban mi a közös eredő (alárendelődsz? vagy ő rendelődik alád? nem kezel kiskirálylányként? vagy éppen kiskirálylányként kezel pedig jobb lenne ha haverként kezelne? férfiatlanul nyálas, macsóbbat érdemelnél? vagy éppen férfiasan egyszerű, mér nem tud normálisan érzelmes lenni? Az eredő azt gondolom általában az, hogy valamiből túl kevés vagy túl sok van, és ez tiporja az önérzetedet, megfojt...)
Na nem agyalok(vagy inkább a saját házasságomon agyalok), mi is megyünk a héten párterápiára, genyó dolog ismeretlenül katasztrófaturistáskodni.
Anyu az ágyban Újratervezés 2014.03.09 23:45:47
taracktapír 2014.03.11 09:07:36
Én csak elméleteltem egyet, ebből persze nehezen érthető.
Én a férj vagyok, és az én hibalajstromomhoz van hozzácsapva a kevés szex. Nem olvastalak végig, csak bele-bele legeltem itt-ott a posztokba. Nálunk (ugyanúgy mint nálatok) frankón működik minden (már amikor nem punnyadjuk el), nem érzem magam szexuálisan problémázósnak, nagyjából minden előfordul az ágyban, ami mondjuk egy pornófilmben. Szerintem kb. ugyanannyi lenne a párommal a szexuális igényszintünk (mondjuk kb. kétnaponta), mégis széttartunk, mondjuk heti 1-2 menet van (amit a párom mikor a fejemre olvassa a hibalajstromomat következetesen havi 1-2-nek mond).
Azon gondolkodtam, hogy így kb. hasonló szexuális igényszint mellett is beleszorultam a skatulyába, hogy én vagyok a töketlen hapsi, aki mellett nem érezheti nőnek magát, de voltaképpen nüanszokon múlt szerintem, hogy nem fordítva alakult ugyanez, és ő térne ki csakazértis, mert rossz érzés fapinának lenni. Ez az egész így igazándiból csak egy csatatér, valójában nem a szexről szól úgy érzem. És amenyire pár posztból látom, nálatok ugyanez van, egy jól működő szexualitást csatároztok szét, hogy a végén több a csatározás mint az öröm benne, a hapsid minden elutasítással egyre bizonytalanabb lesz abban, hogy kívánod-e még(pedig kívánod), te egyre jobban fapinának érzed magad a nyomás alatt(pedig jól működő szexualitásod van közel sem vagy fapina), beleszorultok ebbe a szereposztásba, amik nem is ti vagytok...
taracktapír 2014.03.12 10:57:48
@MókuskaEgérke: Hát nem tudom, én mindenestre pont fordítva gondolom. Szerintem nem az eltérő igények okozzák a problémát, hanem amikor van valami alapvető probléma a pár tagjai között, olyan dolgok amiket akár meg sem tudnak fogalmazni, de belül dolgozik-bomlaszt akkor elkezd minden széttartani, a kicsit eltérő igényekből nagyon eltérőek lesznek, a kompromisszumokkal remekül megoldható dolgokból szóba nem hozható tabuk hirtelen minden terület (így a szex is) csatatérré vállik, mindkét fél beássa magát a lövészárokba.
Különben szerintem kb. ugyannannyi kapcsolatban van a férfinek nagyobb szexuális igényszintje, mint aennyiben a nőnek... Csak amíg nincs lövészárokásás, ezek a különbségek röhögve áthidalhatók, amikor meg gáz van, hirtelen elkezdődik az erőltetem ő meg csakazértsem...