Regisztráció Blogot indítok
Adatok
GöncölSzekér

0 bejegyzést írt és 13 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2009.10.31. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Angyalbazár & Életmentő Zsebbarátnő Miért veszedelmesek a versek? 2010.04.16 16:08:00
„Volt egyszer egy tanárnéni, aki nagyon szerette a verseket. Ezt valószínűleg a versek is megérezték, mert ők is nagyon szerették a tanárnénit, és mindig megsúgták neki, hogy mit akart éppen mondani a költő, amikor őket írta. Ettől aztán a tanárnéni borzasztóan jól…..
GöncölSzekér 2010.04.16 21:26:44
Angyalbazár & Életmentő Zsebbarátnő Miért ne legyünk boltkórosak? 2010.04.08 18:25:00
- Kidobott a barátnőm. Azaz ex-barátnőm – hívott fel a minap csüggedten az egyik cimborám. – Ráadásul nem értem, miért. Pedig, esküszöm, az egész hétvégét vele töltöttem: egyik boltról a másikra jártunk, próbafülkébe be, próbafülkéből ki……..
GöncölSzekér 2010.04.10 07:56:22
Angyalbazár & Életmentő Zsebbarátnő Miért csúszós a banánhéj? 2010.03.25 15:21:00
Voltaképpen nem tudom, tényleg csúszós-e a banánhéj. Sok mindenen fenékre estem már életemben, többek között egy üveggolyón, egy versesköteten, egy játékgereblyén, hogy a klasszikusnak számító befagyott pocsolyát már ne is említsem, de banánhéjon? – banánhéjon még…..
GöncölSzekér 2010.03.29 18:15:43
"Ha valamilyen életszabály kialakult életünkben, ahhoz mindenáron ragaszkodnunk kell; mert a felnőtt ember élete úgy áll össze szabályokból és életmódokból, mint egy épület szilárdan összerótt téglákból, s nem tanácsos megingatni ezt a szerkezetet azzal, hogy egyik vagy másik téglát elmozdítjuk helyéből. Negyven éven túl megtelik életünk rendszabályokkal, melyeket tekinthetnek mások rigolyáknak: mi tudjuk, hogy igazi értelmük a védekezés az anarchia ellen. Felkelés, lefekvés, szórakozások, munkaidő, emberekkel való kapcsolatok, mindezt idővel szigorú törvények szabályozzák.
S ha vétünk e törvények ellen, lelkiismeretünk megtelik bűntudattal. Nem igaz, hogy az életmód lehet "spontán". Te magad lehetsz néha spontán, elhatározásaid, szenvedélyeid, ötleteid lehetnek önkéntesek: de életmódod, mely mindettől független, nem lehet önkéntes és ötletszerű. Ha az embereknek nem tetszik, hogy így vagy úgy élsz, másképpen, mint ahogy ők szeretnék, elképzelik, vagy másképpen, mint ahogy egyszer, valamilyen kényszerűség vagy félreértés parancsára megfogadtad nekik: ne bánjad. Nem az embereknek élsz. De ha a magad törvényei ellen vétkezel, e hűtlenséget keservesen megbánod. Még bűneidben és hibáidban is tartsd be a rendszert, mely életed törvényeiből következik. A világ szemében akárhányszor megbukhatsz. Önmagunk előtt nem szabad gyöngének lenni; mert ez az igazi bukás."

Bár én írtam volna az idézetet! De nem: ez Márai Sándor Füveskönyvéből való, s a címe: Arról, hogy önmagunk előtt nem szabad megbukni... Milyen igaz. Tökéletességre törekedni ostobaság. A tőlünk telhető legjobbra törni azonban kötelesség.
Angyalbazár & Életmentő Zsebbarátnő Miért éppen szabadság, miért éppen szerelem? 2010.03.15 10:41:00
És miért éppen Petőfi Sándor, ha poétákról van szó? Ez utóbbira pofonegyszerű a válasz: mert ő a nagybetűs KÖLTŐ. Pont. Szeretjük Ady Endrét is, mi több: rajongunk érte, de a „NAGY MAGYAR KÖLTŐ” titulusért történő nemes versengésben egy hajszál híján…..
GöncölSzekér 2010.03.16 17:15:03
Angyalbazár & Életmentő Zsebbarátnő Miért szoktam utálni a Szilvesztert? 2009.12.28 07:19:00
Azon kívül, hogy egy rakat mátós fickó lődörög mindenhol, éjféli tapizásra vágyva? Most komolyan: ez kérdés? Na, jó: a Szilveszter gáz. Persze akad, akinek összejön egy jó buli (vagy sok jó buli), de azoknak az év bármelyik napján sikerül eldobniuk az agyukat, szóval nem…..
GöncölSzekér 2009.12.31 17:40:35
Egyrészt találva érzem magam, másrészt meg igazad van. Nincs ebben semmi ellentmondás, csak éppen most múlik pontosan – ahogy Kiss Tibi énekelhetné (akinek nem ugrana be: Quimby, ezt dolgozta fel a Csík zenekar, úgy, hogy a feldolgozás lassan már híresebb, mint maga az eredeti szám, pedig az sem piskóta). Találva érzem magam, mert boldogult úrfikoromban én is elkövettem a bulihuliganizmus egynémely tipikus vétkét, volt olyan is, hogy rekordbeállítási kísérletben utaztunk, próbáltunk egy éjjel minél több lehetséges helyszínen fennforogni. Ez persze a mai szememmel nézve méretes baromság volt, de az sem utolsó szempont azért, hogy az ilyesmin is át kell esnie az embernek ahhoz, hogy később meg minden ilyen hívságos földi dolgon könnyedén túltegye magát. (Idézhetném a kósza emlékképeket arról az éjszakáról: a tangót a karácsonyfával, a decens ívben kibukott vodkát, a vodka maradékaival megtisztelt szőnyegbe burkolózva a fürdőkádban eldöntött csendes, ámde öntudatlan merengést, és így tovább, és így tovább.) De még az ilyen eszetlen kódorgásoknak is lehet tanítása. És az én esetemben volt is. (Ha most a South Park szereplője lennék, azzal folytatnám, hogy megint tanultam valamit. Még akkor is, ha az „megint” eléggé régen volt már.) Nem tudom, milyen körülmények között, milyen járművel, milyen állapotban, de egyszercsak ott riadt ránk a fényes reggel egy kedvesen ütött-kopott lakásban, egy kedves – addig alig-alig ismert – iskolatársnőnk lakásán. A szülei kedvesen tüsténkedtek körülöttünk, s forró húslevessel igyekeztek emberi formába hozni bennünket. És abban a reggelben volt valami földöntúli derű, kedvesség. Délelőtt a lány apja befurikázott bennünket a városközpontba, hogy mindenki szanaszét széledhessen, s hazatérhessen. Mozgássérült kocsija volt, mert bányász volt, s aztán valamilyen módon belerokkant abba az életbe ott a föld alatt. A nap életre szóló tanulsága az a reggel volt: az a szemérmes szégyenkezés, amivel a lány a szegényes kis lakásukról próbálta elterelni a maradék figyelmünket (éppen ugyan azért nem sok volt belőle), meg az a ködös viszony, közös titok, ami aztán később ott maradt közöttünk. Az a szégyen, hogy minden nyavalyás rekordkísérletünk kamaszos hülyeségét hogy lenullázza egy frissen gőzölgő húsleves, meg néhány őszintén és tisztességesen kimondott újévi jókívánság. Meg az az érzés, hogy valahogyan jót tettünk, mi esendő marhák, azzal, hogy valahogyan odakeveredtünk, ahová keveredtünk, mert ott váratlan módon, a saját magunk számára is meglepő módon valahogyan megörültek nekünk. Nem tudom: zavaros és őrült volt az az egész éjszaka, ami meg utána megmaradt, az egy fénylően derűs, tanulságosan szép reggel emléke. Próbálok rá szavakat találni, de ennél jobban nem megy. Nincs tanulság: ha azt mondanám, hogy aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, az egyrészt igaz lenne, de nem lenne benne az, ami ebben az egészben paradicsomi volt. Mert az volt.
De akkor most az van, hogy most múlik pontosan. Hogy azóta már van húsz-huszonöt éve is annak a reggelnek. Hogy felnőttem, meg ugyan nem komolyodtam, be ugyan nem törtem, de rekordokat már nem döntögetek. És ilyen ócska ötletekkel már nem is kacérkodok. És akkor most értem el oda, ahonnan éppen el is indultam: hogy igazat adjak neked. Az ünnep te magad vagy – bárhol és bármikor. És ha az a bárhol és bármikor éppen akkor van, amikor az emberek kötelezően csürhévé lealjasodó söpredéke a maga részéről éppen nyugton van, akkor lehet, hogy benned mégis akkor múlik minden pontosan. Mert a külön idő a jó idő. Más zónában, de ha lehet, akkor még más bolygón is. (Vagy egy másik dimenzióban: mondjuk a tetejetlen fa egy másik ágán. Tudod: ott, valahol a hetedhét világon is túl. De még az üveghegyen is túl.) Elvben nem lehet, de talán meg mégis lehet. Ha a kis hercegnek sikerült, te se add alább. Mondom ezt akkor éppen rád célozva - ha már úgyis van benned valami, ami éppen olyannak tetszik benned, mint ahogyan egy elvarázsolt királylányban tetszene. Mert hát persze tetszik. Másnapos reggelek előtt és után. Múlhatatlanul és múlandóan is akár. Ha már úgysem tudom, mit hoz a holnap. Azon túl, hogy ha már portóit nem tudtam venni, azért Mavrodaphne of Patras azért még akadt éjjelre. Hogy aztán mértékkel, vagy éppen mérték nélkül. Akár hiszem, akár nem. Akár elmúlt az a húsz-huszonöt év, akár nem. (Persze elmúlt – és közben mégis itt van.)
Angyalbazár & Életmentő Zsebbarátnő Miért jó a zavarosban halászni? 2009.11.18 21:36:00
Hogy mit értek „zavaros” alatt? Hát a virtuális valóságot! Szerintetek nem zavaros, hogy miként is repül át az információ földrészeken és óceánokon át, hogy valahol a távolban egy ismeretlen ember asztalán bepittyenjen az üzenetünk? Nem zavaros helyzet, hogy…..
GöncölSzekér 2009.11.29 18:52:52
Érteni vélem, amit a jó gyerekszobában felcseperedett Grállovagokról és a saját nyomorukba fulladt Ragacsokról írsz - és ennél is világosabb is értem és érzem azt, amit a Játékosokról írtál. De ha már érintett vagyok, azt mondanám, mi, férfiak, ezt egyáltalán nem tekintjük ám játéknak. Szerintem ez Vadászat - miközben pedig veled teljességgel egyetértve ismerem el, hogy naná, bizony, hogy ez is az izgalom miatt veszi kezdetét. Ahogy a Játékos, úgy a Vadász is mindent esélyt megragad: az előbbi arra, hogy játsszon, az utóbbi arra, hogy vadásszon. De a vadászat véresen komoly dolog - ha sikerül, erőnek erejével erősít meg. Ha nem sikerül, újabb vad becserkészésére ösztökél. Mert a Vadász ebben is hasonlít a Játékosra - fenemód nem szeret veszíteni. Nem szeret pórul járni.
De amikor egy pasi egy internetes csevegés közben feldobott pikáns célzáson, személyes apróságon azonnal, kapásból, több ezer éves reflextől vezetve kapva kap, nem ám a játékos kedve vezeti, hanem tüstént a vadra kezd lesni. Ahogy a csataló hegyezi a fülét az ágyúszóra.(S ne legyenek illúzióid: a Vadász ezt éppenséggel nem ám a fülét-farkát behúzva teszi...)
Szóval, ha a zavarosban halászol, s a pecabotodra valaki ráharap, biztosra veheted, nem a játék izgalma, hanem a vadászat mámora kerülgeti. És egy Vadásztól ezt sohasem lehet zokon venni - több ezer év tudása munkál benne. Ahogy ezt mondani szoktam: ezt tanuljuk a férfiak iskolájában. (Ami persze nincsen ám - de nagy úr a genetika, iskolafalak nélkül is átad nekünk bármilyen tudást. Ahogy nektek is.)
GöncölSzekér 2009.11.29 22:28:03
De hát hiszen éppen attól komoly a vadászat, hogy soha nem tudhatod, hogy éppen mire megy ki a játék. (Vagyis a Vadászat.) Minden flörtnek indul, hiszen nem is történhet másként, aztán még akár lehet belőle életed nagy szerelme is. Vagy életed legfelejthetetlenebb pillanata. (Jó: mondjuk bő egy órája. De abban a bő egy órában a csúcsnak az ő pillanata az érdekes.)
A Vadászat arról szól, hogy a vadat lehet nem elejteni, de olyan nincs, hogy ne űzd, ne hajtsd meg. Az "amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra" bölcsességét a Férfiak Titkos Nagykönyve is ismeri, igaz, a Vadászat című fejezete(is)e téren is a hangyányit határozottabb nyelvhasználatával, igehasználatával tűnik ki. De a bölcsesség attól még bölcsesség marad. (Jó: a bölcsesség szót persze nem gondolom komolyan - végtére is a Vadászat éppen azért olyan ősi mesterség, hogy újabban egészen modern szavakkal is lehet írni, miközben még mindig ugyanazt mondod, mint amit elkezdtél... Biztosan ismered azt a pasifogalmat, hogy robotpilóta-üzemmód. Vadászat közben néha ezt a funkciót is bekapcsolja a férfiagyban elrejtett több ezer éves, de máig el nem avult elektronika.)
Angyalbazár & Életmentő Zsebbarátnő Miért veszélyesek a női táskák? 2009.11.27 16:48:00
A női táskák rejtelmeiről ódákat, eposzokat, emberiségdrámákat lehetne regélni. Naná: hiszen minden belefér, amire szükségünk van ahhoz, hogy az életünk zökkenőmentesen, olajozottan és frappánsan repüljön a végkifejlet felé. Persze a Végső Kijáratnál senki sem fogja…..
GöncölSzekér 2009.11.29 19:08:02
A női táskákban uralkodó szent káoszt minden pasi szóvá szokta tenni. Persze én is. Én is elhűlve nézek bele egy-egy ilyen táskába, ha feltárulnak előttem a titkos bugyrai. Nem azért, mintha kutatnék bennük, hanem például azért, mert megszólal a párom telefonja, s jól odaviszem neki.(Ha már a másik táskájába kukkantásnál tartunk, a saját titkainak tiszteletben tartását ugyanilyen elhivatottsággal várná el a férfiember is - mondjuk, mi nem attól pöccenünk be, ha a táskánkba néznek, hanem attól, ha a telefonunkban sorakozó SMS-eket vizslatják...)
De el kell ismernem: az én táskám sem fenékig tejfel. De a táskának van egy hatalmas előnye: be lehet zárni. A káoszt szépen el lehet benne rekeszteni.
Amúgy az igazi borzalmat a pasikból nem is a női táskák váltják ki, mert azok szerencsére többnyire zárva maradnak előttük, hanem a női autók - feltéve, ha a tulajdonosa azok mélyére is sikeresen átmentett valamit a táskájában uralkodó káoszból. És hát sok ilyen női autót láttam: tele összegyűrt borítékokkal, üres kóláspoharakkal, papírzacskókkal, gyógyszeresdobozokkal, papucsokkal, macskaeledellel. A minap megkért egy kolléganőm, hogy amikor a saját autómhoz kimegyek, hogy újabb parkolócédulával dekoráljam ki a szélvédőmet, fizessem be őt is újabb menetre. (Álltó helyében persze.) Ideadta a slusszkulcsát, s ahogy a magam autójával végeztem, az övéhez is elindultam egy cédulával. Ahogy a cédulát a szélvédője mögé tettem, egy pillanatra a pokol legmélyebb bugyrába nézhettem be.
S ha erre azt mondod, hogy hülye autóbuzi pasi vagyok, akkor persze az a válaszom, hogy igen, ez így van. De százszor inkább egy sejtelmesen zárt redikül mögé rekesztett zűrzavar, mint egyszer az utastérben megpillantani engedett szennytanya. Mert a szememre mégsem lehet cippzárt húzni, ahogy a női kistáskára.
Angyalbazár & Életmentő Zsebbarátnő Mi zajlik a kulisszák mögött? 2009.09.05 21:08:00
Olvastad már a könyvet? Tudod, az Életmentő zsebbarátnőt… Ha nem, akkor sipirc, szerezd be! Aztán, ha elolvastad, biztos azt fogod kérdezni: ez a nő tényleg paradicsomot tömköd a szomszédok papucsába, és egy flakon Domestost hord a táskájában? Tényleg ezt gondolja a…..
GöncölSzekér 2009.11.06 19:26:46
Ez a Túró Rudit majszoló, de közben a billentyűket kopácsoló, de közben tornára készülő, s hozzá meg egyet telefonálni is telefonáló alak nagyon is beszédes. Sok mindent felhozol Bruce Willis, no meg John McLaine kapcsán - és persze ez az egész főként arra fut ki, hogy hogyan is vagy te a saját szerepszemélyiségeiddel. De nekem ebben az a legszebb, hogy valójában - szerintem inkább akaratlanul, mint akarva - jól be is mutatod a pasik és a csajok legeklatánsabb különbségét: azt, hogy a csajok ezer dologra tudnak figyelni egyszerre, a nyomorult pasik pedig csak egyre,. de arra aztán teljes erőbedobással. (Mondom ezt én "nyomorult" pasiként, aki közben baromira jól elvan a maga kis monomániás figyelmével, és nagyon nem tudja elképzelni, hogy egyszerre írjon, telefonáljon, s hozzá még Túró Rudit is majszoljon.)
Ahogy tehát jól kiépült a párhuzam Bruce Willis-szel, közben jól meg is mutatta magát az, amiben te menthetetlenül csaj vagy, Bruce meg menthetetlenül férfi. Nyugodt lehetsz: mielőtt őt megállítanák gyorshajtás miatt, sok mindent el lehet mondani róla, de egyet nem. Azt, hogy ne a gyorshajtásra figyelt volna... Minden csokoládémajszolás nélkül, százszázalékos koncentrációval, s hozzá még szívvel és lélekkel is. De ezt nem azért mondom, mintha elítélném a csajokat a komfortos kis szétszórtságuk miatt. Jó, hogy mások vagyunk. Nekünk például egészen biztosan más jut az eszünkbe a Zsebbarátnő szót hallva, mint egy nőnek... :)
Angyalbazár & Életmentő Zsebbarátnő Miért vannak Zsebbarátnők? 2009.09.04 20:53:00
Oké, azt tudjuk, hogy az átlagembert nem a gólya hozza. A gyerekszületéssel semmi problémánk nincsen (kivéve, ha valami közünk van is a dologhoz. Mert én mondom, testközelből minden egészen más.) Manapság mindenki szülési tervről beszél meg választott bábákról, vajúdási…..
GöncölSzekér 2009.11.06 18:44:05
Ahhoz képest, hogy azt írod: utálod a koncerteket, nem is akármilyen bulin megfordulva ötölted ki a Zsebbarátnőt. Ha ezt Satriani tudná, ő is a zsebéhez kapna örömében :)
Csak azt nem tudom, milyen bulikon fordulnál meg akkor, ha tényleg szeretnéd a koncerteket. Mert egy átlagos zenerajongó életében egyszer sem nem fog ki ilyen volumenű figurát. Inkább beéri a Megasztárokkal... Szóval akkor most nem tudom, hogy sajnáljalak-e, vagy inkább irigyeljelek? Mi a következő tétel a koncertnaptárodban? Már csak azért is kérdem, mert talán ideje lenne újabb zsebrevágnivaló ötlet után keresgélni. (Már csak a nagy sikerre való tekintettl is... Ez volt itt a gratuláció helye...) Vagy már megvolt az újabb ötletroham? Íródik már az újabb zsebrevaló cucc?
Angyalbazár & Életmentő Zsebbarátnő Miért is bujkál az író? 2009.09.06 21:07:00
Mondjunk inkább tollforgatót, rendben? Író volt Kosztolányi meg Dosztojevszkij. Jómagam csak úgy irkálok. Irkálok, mióta az eszemet tudom, és ez pontosan így igaz: emlékeim előtti időkbe vész az, hogy megtanultam a betűket. Állítólag három éves lehettem, mikor véget nem érő…..
GöncölSzekér 2009.11.02 20:00:01
Angyalbazár & Életmentő Zsebbarátnő Miért nem beszélsz talpramagyarul? 2009.10.21 12:25:00
Ha megtudná a mi jó, öreg Petőfi Sándorunk, hogy mi a helyzet manapság a nemzeti ünnepeinkkel, akkor nyilván forogna a sírjában – akárhol is legyen eltemetve: egy tömegsírban valahol Segesvár mellett, vagy Barguzinban, a szibériai sztyeppéken… Mert mi is jut eszünkbe…..
GöncölSzekér 2009.11.01 17:54:41
Angyalbazár & Életmentő Zsebbarátnő Önreklám után visszajövünk... 2009.10.29 08:48:00
Ki szereti a divatmagazinokat? Kin lesz úrrá a harctéri izgalom, ha valami új kiegészítőt lát meg az újság színes oldalain? Ki álmodja magát a botsáska modellek helyébe, és ábrándozik arról, milyen jól mutatna a gardróbjában egy kígyóbőr-mintás, combközépig érő,…..
GöncölSzekér 2009.10.31 10:52:52
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása