dormit 2009.10.30 17:32:57

Alexis de Tocqueville 1856-ban hasonlitotta össze a jakobinus rezsimet az Ancient Régime-mel. 1856-ban a konzervativizmus és a liberalizmus egészen mást jelentett mint ma. Lehet beszélni arról, hogy van valamiféle kapcsolat a mai politikai ideológiák és azok tizenkilencedik századi előképei között, de ennek nincs jelentősége, ugyanis Debreczeni nem politikatudományi és nem politikafilozófiai kategóriaként használja a liberális kifejezést. Az a liberalizmus fogalom amit Debreczeni használ valójában a második világháború utáni nyugat-európai politikai gondolkozást irja le, amikor pedig konzervativizmusról beszél, nem a demokrácia esküdt ellenségeinek számitó tizennyolcadik-tizenkilencedik századi konzervativokra, hanem a második világháború utáni nyugat-európai, amerikai konzervativ politikai mintákra gondol. Merkelnek, Sarkozynek, Berlusconinak, Cameronnak, Martens-nek gyakorlatilag semmi köze a tizenkilencedik századi konzervativizmushoz. Ma a világon mindenütt a liberális jogállamot nevezik demokráciának, noha klasszikusan a demokrácia nem ezt jelenti. A liberális jogállamokat pedig gyakran magukat konzervativnak nevező pártok vezetik. Ebben nincs ellentmondás, hiszen a liberális jelzőnek számos jelentése van.

dormit 2009.10.31 17:12:44

@tölgy: A posztíró szerint az a demokrácia amit Arisztotelész vagy Tocqueville demokráciának nevez. Leírja, igenis van illiberális demokrácia. A valóság az, hogy ma azokat az országot nevezik demokráciáknak amelyek liberális jogállamok, és azokat az országokat ahol ugyan aránylag szabad választások vannak, de a modelljük lényegesen különbözik a nyugat-európai modelltől, ha nem is feltétlenül diktatúrának, de nem-demokráciának nevezik.

Ráadásul az összes nyugati modell hasonló, az államfő esetleg egy alkotmányos monarcha, az alkotmánybíróság esetleg egybeesik a legfelső bírósággal, a szólásszabadság határa esetleg fél méterrel odébb van, de nagyon hasonlítanak egymásra.

Amennyiben bekövetkezik az amitől Debreczeni tart, akkor igen, Magyarország nem lesz demokrácia. Másfelől, nem sok minden mutat arra, hogy valóban bekövetkezik az amiben Debreczeni ennyire bizonyos. Az érvelésében az a hiba, hogy valószínűnek állít be nemvalószínűsíthetőt, és nem az, hogy mást nevez demokráciának mint Hannah Arendt.

A modern képviseleti demokráciákban egyrészt elismerik a polgárok egyenlő jogát arra, hogy megválaszthassák vezetőiket, ezzel elismerik a demokrácia érdekelvűségét, másfelől a polgárok többségi akarata nem korlátlan. Olyan személyek választhatók csak szenátornak, vagy köztársasági elnöknek, alkotmányos monarcháknak, alkotmánybírának akik szilárd erkölcsiséggel rendelkeznek, kiválóbb neveltetésben részesültek mint az átlagpolgár (legalábbis elvileg). Ezzel elismerik a demokrácia erkölcselvűségét is.

Egy embernek lehet egyszerre vélt vagy valós érdeke, és ezzel együtt elképzelése a helyesről. jóról, erkölcsösről. Adott esetben ezek egyetlen ember esetében is ütközhetnek. Vannak akik szinte mindig az érdekeik, vannak akik szinte mindig az erkölcsi elveik szerint döntenek. A legtöbb ember meg hol így, hol úgy. Minél nehezebb helyzetben van valaki, annál valószínűbb, hogy az érdekei felülírják az erkölcsi felfogását.