Adatok
Lóribi
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Dear friends!Meeting in Pecs was very -very nice. People were friendly for us, families were super. Parishes and prayers were organize good. All people from my group are happy that they can come to Pecs and to be in meeting. For many of them it was first meeting Taize and they have good memories…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Milyen lenne olyan országban élni, ahol az emberek megbíznak, megbízhatnak egymásban?
Milyen lenne olyan országban élni, ahol az emberek, ajtót nyitnak a másik embernek, nyit-nak a másik felé?
Milyen lenne olyan országban élni, ahol az emberek érteni akarják egymást? Akkor is, ha más nyelvet beszélnek?
Milyen lenne olyan országban élni, ahol az emberek oda akarnak figyelni egymásra?
Milyen lenne olyan országban élni, ahol az emberek jó ismerősként, barátként üdvözlik azt, akivel tekintetük találkozik? Ahol meg ozzák egymást egy-egy mosollyal? Ahol meg-szólítják egymást, szóba állnak egymással?
Milyen lenne olyan országban élni, ahol nem kell sietni?
Milyen lenne, ha jobban éreznénk a hétköznapokban is, hogy a mennyország, Isten országa valóban köztünk van?
Nem. Ez nem az utópia világa.
Ugyanis ízelítőt kaphattunk ebből a világból a napokban Pécsett mi, akik részt vettünk Taize szellemében rendezett találkozón. És talán egy ki nem mondott fölszólítást is, hogy építsünk ilyen világot. Egy szebb, igazabb, élhetőbb világot. Egy Istent a középpontba állító világot. Egy vallásos világot, ahol a hit nem egy szakkör, hanem életünk egészét átfogó valóság.
A reklámok, hírek, álhírek, elhallgatások, illúziók, hamis ideológiák, művallások harsány világában a béke hiteles szigetén tölthettünk néhány napot mi, Krisztus követői, az élő Egyház tagjai.
Igen. Tanúi lehettünk annak, hogy Isten ma is népet gyűjt maga köré, mint szüntelen. A jó Pásztor ma is nagy nyájat gyűjt sok akolból.
20 évvel ezelőtt 20 évvel fiatalabban vendégként jöttem egy számomra addig alig ismert vá-rosba, Pécsre. Olaszfaluban kaptam szállást. Be tudtam menni a belvárosi templomba is…
Most, mint 18 éve Pécsett élő, vendégeket fogadhattam.
Egyébként a miliőt azonosnak találtam. Varázslatosnak.
A találkozóról akkor is, most is lelkesebben tértem haza. (Még szép. Aki bemegy a malom-ba, lisztes lesz, aki pedig belép a Lélek műhelyébe, erőművébe, lelkes lesz.) Átéltem akkor is, most is azt a nagyszerű élményt, amit több ezer ember együtt éneklése tud nyújtani, illetőleg azt az élményt, amit több ezer ember egyszerre csöndben maradása jelenthet. Döbbenetes élmény a közös rácsodálkozás a csöndre, a Lélek igazi otthonára, rejtelmek szentélyére, ahol készen vár bennünket az üzenet, a jó Isten hozzánk intézett szava.
Megható, könnyeket fakasztó, eszkatologikus volt látni a csarnokban a kereszt elé borulók hatalmas sorát. Megható, örömkönnyeket fakasztó volt látni a székesegyházban egymásnak továbbadott lángokat.
Azokban a napokban….
Igen. Pontosan azokban a napokban, amikor...
Mert ma is hatalmas, hősi küzdelmet kell vívnia annak, aki élni szeretne szabadságával, a jó Isten egyik hatalmas ával. Küzdelmet első sorban önmagával. Ma is hatalmas túlerőt kell leküzdenie annak, aki Krisztus követőjeként szeretne élni ebben az országban.
Köszönet mindenkinek, aki miatt ilyen lett ez a pár nap.
Cseh László