Adatok
Telediploma
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Egy dékánhelyettes sirámai (és örömei...)
Mitől olyan unalmasak az egyetemi előadások?
2009.03.11 19:56:00
Nem vagyok jó előadó. Az utóbbi években, úgy érzem, feltornáztam magamat csapnivalóból gyenge átlagos szintig - maximum. Mindenesetre igyekszem minden évben fejlődni - és ennek részeként folyamatosan figyelem, hogy mikor és mitől sikerül jól vagy rosszul egy-egy előadásom.Ma…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Elolvastam az összes cikkedet, a hozzászólásokat, egyszóval mindent. Érdekelt, milyen az élet Nálatok mostanában.
Engedd meg, hogy gratuláljak a blogodhoz, jó kezdeményezés. Trendi és hatásos megszólítási formája ez a fiataloknak, ráadásul jó út ahhoz, hogy az egyetemi oktatók felsőbbrendűségében hívőket letörje; végre kezd kialakulni valamilyen formája a párbeszédnek, és talán hamarosan az is világos lesz mindenki számára, hogy a szolgáltatás az első számú feladata egy egyetemnek - a színvonalnak meg kell felelni, ez pedig sok változást hozott eddig is, hát még ezután. Úgyhogy a kezdeményezés dicséretes. De ez messzire vezet, nem is ez a lényeg.
A bejegyzésedhez szeretnék csupán egy megjegyzést fűzni. Én úgy gondolom, hogy a tanár/oktató feladata nemcsak a tananyag átadása, de a figyelem és az érdeklődés felkeltése is. Ne kérd a hallgatóktól, hogy próbáljanak meg figyelni egy kicsit többet vagy jobban, mert ez nem így megy. Vagy ha mégis, akkor ülnek majd csendben, üveges szemekkel, de lélekben nem lesznek ott. Talán valahol még természetes is, hogy alapvetően a többség unja az órát. Nem a Tiédet, nem az egyetemét, hanem általában a hallgató nyűgnek érzi a tanulást. Ez így volt mindig is. Egyénenként persze változó a mérték, de a nagy többségre vonatkozóan igaz.
Laci, a Te feladatod az érdeklődést felkelteni. Passzív módszerrel (figyeljenek, érdeklődjenek maguktól) ez nem megy. Hadd tegyek javaslatot:
- ami a könyvben benne van, az mind jó, de azt a könyvből is meg lehet tanulni. Persze, beszélni kell róla, az előadás gerincét az kell adja, de ne arról szóljon. Játszva a legkönnyebb tanulni. Értem ezt úgy, hogy mesélj sok példát a gyakorlatból (nagyon közhelyes, de működik)! Még az sem baj, ha nem kapcsolódik szervesen az elmélethez, csak legyen benne szín, mese, humor, érdekesség. Ez az út járható. Egyik kedvencem Csanády Viktória volt. A matek nem különösebben izgalmas, de a személye magával ragadó volt. 2 példa között mesélt valami vicces történetet, ami eszébe jutott (akár kapcsolódott az anyaghoz, akár nem). Felfrissített, érdekessé tette – és itt a lényeg: elsősorban önmagát, és rajta keresztül az előadását. Egyszóval tedd Magad izgalmassá, ez a kulcs talán.
- Nem tudom, mit ír manapság a TVSZ, de ha van rá mód, akkor azokat fogadd az órán, akiket valóban érdekel a téma. A legjobb az lenne, ha semmiféle jelenlét nem lenne kötelező. 18-20 éves a hallgatók zöme, maguktól nem jönnek rá úgysem, hogy bejárni nemcsak érdekes lehet, de a vizsga szempontjából hasznos is, ezért ezt a félév elején kommunikálnám. Aztán 1-2 félév alatt úgyis megtanulják, a következő évfolyamok már bejárósak és csendes(ebb)ek lesznek. Ha valami nem kötelező, vagy az oktató látszólag engedékeny, az mindig furcsa. Volt olyan oktatóm nekem is, aki azt mondta mosolyogva, hogy a félévi vizsga elégtelenjeit sosem írja be (no persze az utolsó próbálkozásét már igen). Nem is úsztuk meg 3-4 vizsgaalkalom alatt, és bejártunk szinte kivétel nélkül. Ez sem normális megoldás persze, de a fentiek szerinti „enyhébb”módszer talán célravezető.
A két javaslat persze nem zárja ki egymást. Nem szerettem volna Neked az „észt osztani”, csak leírtam, hogy én hogy csinálnám a helyedben. :)
Üdv
ui: a nick-emből ne vonj le semmiféle következtetést, ez a polgárpukkasztós énem neve