Regisztráció Blogot indítok
Adatok
pizzafutár

0 bejegyzést írt és 225 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A blogon sokat írok arról a folyamatról, ahogyan a gyereknevelés definíciója az elmúlt évtizedekben megváltozott, és arról, ahogyan emiatt a szülőkre egyre nagyobb elvárások nehezednek. A modern pszichológia korszaka előtt a nevelés célja az volt, hogy a gyerekekből "rendes…..
pizzafutár 2011.08.20 15:21:30
@ttesztt: Ne haragudj, hogy megkérdezem most már a többedik hozzászólásod után: Te olvastad Felicitasz többi posztját, amit az OSZ-ről, vagy annak kapcsán írt? Most egy teljesen más témában írt egy kiragadott példát, Te ezen lovagolsz, majdhogynem ostorozod és közben nekem, aki az összes többi posztot és majdnem az összes több ezer hsz-t olvastam, úgy tűnik, mintha fogalmad sem lenne róla, hol áll valójában az, akivel vitatkozol, milyen saját tapasztalatai vannak ez ügyben, mit tett ő maga is azért, hogy itthon lehessen legális OSZ megfelelő háttérrel. Ha mindezt rosszul látom, elnézésedet kérem, ha viszont tényleg nem olvastad a többi idevonatkozó írást ezen a blogon, akkor hajrá, sosem késő és nagyon tanulságos lesz!
pizzafutár 2014.10.16 14:34:25
@Felicitasz: Azóta már az is hírt volt, hogy egyes GY-M-S megyei patikák nem vették vissza... ezt elég cikinek tartom. Gondolom azóta már ott is megoldódott ez a dolog. Sajnos ilyenkor szökött az következni, hogy a másik, amúgy is kevesebbet írt oltóanyag (is) hiánycikké válik egy időre...
pizzafutár 2014.10.16 14:51:24
"Találkoztam olyan férjekkel is, akik nem akarták, hogy a feleségük a babaszobában töltse azokat az éveit, amikor a legvonzóbb, legcsinosabb. A gyermektelenség lehetővé teszi a társasági életet, a szórakozást, a kényelmet." (Foster B. Zincke író, népnevelő, 1868.) "Az amerikai…..
pizzafutár 2014.08.30 16:04:16
Annyira tanulságos ez a beszélgetés. Egyrészt, mert nálunk valaha felmerült a "legyen-e harmadik" kérdés és a válasz most már egyértelmű NEM. Itthon evickélve a mindennapokban, nekem sokszor nagyon fájó az a nagyon durva anyagi megkülönböztetés, ami a kettőről a háromra ugrást "jutalmazza" jelenleg. Viszont csak ezért vállalni egy gyereket? Azt hiszem, szembe köpném magam. Másrészt, bár én most nem gyesről visszatérő vagyok, ám hétfőtől nincs munkám, betöltöttem a 40-et és most megy a nagyobbik iskolába - nagyon érdekes olvasni a munkában töltött időről a gyerekesek és nem gyerekesek véleményét. Nálunk inkább az volt, hogy amikor hívtak az oviból, bölcsiből, hogy ez és ez történt a gyerekkel, akkor hatalmas mea culpázás ment, hogy bocs, de csináljatok vele még egy-két óráig valamit, mert egyszerűen nem tudok érte menni - sem a férjem, aki nem is a városban dolgozik. Vagy a beteg gyereket, elveimmel ellenkezően a laptopomat mesékkel felszerelve, a táskámat könyvekkel, kirakókkal, ceruzákkal megpakolva magammal hurcoltam a munkahelyre, mert nem tudtam otthon maradni. Ezt nem mindegyik oviban/bölcsiben és nem is minden munkahelyen tolerálnák. Egy biztos, a gyerek contra munkahelyi teljesítmény kérdés az én tapasztalatomban egyáltalán nem fekete-fehér.
A másik, amin fennakadtam, az éjszakai alvás. A második, aki most 4,5 éves, még mindig elvétve alussza át az éjszakát. De ez a mostani már istenes, 1-2 vagy max. 4-5 kelésből megússzuk. Volt ez rosszabb is, 5-10 percenkénit kelésekkel. Hogy ezt én, akinek extrém nagy lenne az alvásigényem egyáltalán hogy éltem túl, azt nem tudom, azt viszont igen, hogy még egy ilyet nem bírnék ki, sőt, most már annyira elfáradtam ettől, hogy egy "normálisan" működő harmadiknál a kezdeti természetes nemalvós időszakot túléljem. Igen, voltunk korai fejlesztőben, nevelési tanácsadóban, neurológián stb. Egyátlagostól eltérő gondolkodásmintázatú, nagyon kreatív és pörgős agyú gyermeket kaptunk másodikként, aki éjjel sem tud leállni. Külön nehezíti az életünket, hogy a nagy viszont aludna, pihenne, legalább 2-3 órával nagyobb a napi pihenés-szükséglete, mint a kicsinek, szóval érdekes lesz ez az iskolakezdés :) Ezzel együtt elképzelhetetlen lenne nélkülük és nagyon jó, hogy vannak.
Iskola: mi közoktatásba megyünk és bízom benne, hogy így is jó lesz.
(közben pörög körülöttem a család, úgyhogy mára kénytelen vagyok csapongó gondolatmenetemet félbe hagyni, remélem azért értelmesen kivehető, amiket írni akartam.)
Törökátoknak talán még annyit, hogy engem sok minden azért ért váratlanul, mert bár olvastam sok mindent, otthonról mégis az jött, hogy a gyerek egy gondmentes rózsaszín valami, a tej jön magától, a gyerek éjjel alszik stb. Nekem meg született elsőre egy beteg gyerekem és nem volt tejem, másodikra pedig egy féléves korától nem alvó gyerekem és ekkor sem volt sok tejem, de már nem annyira zavart. Szóval nem mindegy, hogy milyen "előképekkel" kezd bele az ember, számít-e nehézségekre, vagy éppen hogy csak azokra számít stb.
Az igény szerinti szoptatás alapvetően azt jelenti, hogy a kisbaba akkor eszik, amikor éhes, annyit, amennyit akar, addig, ameddig akar. Ez teljesen így van - ha a szóban forgó kisbaba az első gyereked ;-) De ha nem, akkor már sokat tudsz arról, hogy az igény szerinti szoptatásban az…..
pizzafutár 2010.03.13 08:54:33
@Felicitasz: Nagyon várom a folytatást és a kifejtést, ugyanis nekem is az a tapasztalatom, hogy a tápszeres tápláláshoz nem sok segítséget kapok. Rögtön kérdezek is: anno az elsőnél lebeszéltek az itatásról, amikor már csak tápszeres volt a gyerekem, be is jött a székrekedés, ami valószínűleg alkati is, és azóta is küzdünk vele. Most, amikor több tápszert kezdtem adni, elkezdtem mellé itatni a babát Jana babavízzel. A gyerekorvos meg azt mondta, ha nem eszi meg a kellő mennyiséget tejből és tápszerből, akkor ne tömjem tele vízzel, mert csak eltelik a gyomra. Ugyanakkor, mivel az eddigi rekordja 140ml volt, egyetlen egyszer, de egyébként 60-100 ml-ket eszik naponta 6x, ritkán 7x és így messze nincs meg a kb. 6kg-jához ajánlott mennyiség (900ml/nap), de a legnagyobb bajom, hogy pl. legtöbbször az utolsó esti evéskínlódás után reggel 4 és 6 közöttre is teljesen száraz a pelenkája, máskor pedig egészen sárga a pisije. A tejem eddig kifejezetten vastag, zsíros volt. Most, hogy megfáztam, láthatóan vizesebb lett, gondolom a hőemelkedés miatt (??), de ebből sem eszik többet. Nekem az üveg egyébként azért is nagy vonzerő, mert látom, hogy mennyit evett és ráadásul ebben van nagyobb tapasztalatom az első gyerek után. Most, hogy a baba eleve alig eszik és szopás közben elfolyat egy csomó tejet, utána meg üvegből is alig eszik, fogalmam sincs, hogy mennyi került a gyomrába, azon kívül, hogy kevés. Viszont azon is gondolkozom, hogy pl. tegnap is egész nap fent volt, zömében nyugodt, mosolygós volt, ma egész reggel egy plüsscsillagot püföl és azzal beszélget, szóval amúgy nem olyan, mint akinek baja lenne, csak iszonyú kevés étel/folyadék kerül a gyomrába.

Mindkét gyerekem 3090-nel született. A pici egy hónaposan akkora volt, mint a nagy két hónaposan és ez a tendencia ezután is fennmaradt, a pici 13 hetesen 68-as és 74-es ruhákat hord éd megduplázódott a születési súlya. Meddig lehet/kellene ezt a tendenciát fenntartani? Nem lehet, hogy most egyszerűen csak megállt egy picit, hiszen nem nőhet egyfolytában úgy, mint a bolondgomba...?! Ha van ötletetek, várom a válaszokat. Köszönöm!
pizzafutár 2010.03.13 15:19:36
@Felicitasz: Nagyon köszi! Ebből nekem most a legeslegfontosabb info az volt, hogy tápszerrel is lehet igény szerint etetni. Ugyanis legutóbb azért kaptam a fejemre, hogy a gyerek már túl nagy ahhoz, hogy óránként, másfél óránként egyen, várjak ki rendes (értsd: 3-4 órás) időközöket az etetéssel, mert nem jó, ha épp csak pár korty van a gyomrában és sosem eszik rendesen.
Növekedéssel kapcsolatban az sem világos nekem, hogy ha eddig havi 1,2kg-t szedett fel és kb. 4-5cm-t nőtt, akkor ezután is ennyit kéne neki 1 éves koráig aszerint a bizonyos táblázat szerint? A nagy havi 1kg-kat hízott és 2-3cm-ket nőtt. Őnála 8 hónaposan azért kaptam, hogy miért hízik még mindig havi 1kg-t. Igazából engem kevésbé érdekelnének ezek a dolgok, ha az orvos/védőnő nem vegzálna ezekkel folyton. Főleg, hogy ez a baba produkálja azokat a dolgokat, amiket te anno a tiedről írtál, hogy órákig nézeget és nem igényli, hogy szórakoztassák. Ha odamegyek rám nevet, de olyan csak ritkán van, hogy nyüszít, ha ott kell hagyjam, leginkább ha éhes, vagy fáradt. Sőt, nem igényli, hogy este ringassam, megvárjam míg nálam elalszik, hanem elszórakozik az ágyában. Ez nekem az első után mind annyira hihetetlen és furcsa - meg persze nagyon örülök neki.

Ami a jelenségek közül a legjobban aggaszt, az az etetések közti száraz pelenka - vagyis hogy egész éjjel (este 9-től kb. reggel 5-ig) nem pisil egyáltalán. Vagy ez is lehet normális?

A cumival kapcsolatban pedig titkon örülök, hogy kezdi helyette megtalálni az öklét ;-) A nagy sosem cumizott, egy ideig a négy ujját szopta, aztán abbahagyta ezt is. Ő sok más szempontból nehezebb volt (most is az), mint a kicsi, de evésileg sosem volt gondom vele, viszonylag hamar beállt egy rendszer és számomra is elfogadható mennyiségeket evett. Az volt egy mélypont, amikor kb. féléves kora körül csak 3x evett naponta, de ez sem tartott sokáig. Az ivással már sokkal több gondunk volt nála, ezért is kérdés nekem, hogy vajon egy ilyen 1/3-2/3, vagy 2/3-1/3 között mozgó arányú tej-tápszer mixnél kell-e adnom vizet is közben, vagy egyelőre ne foglalkozzak vele? Egyébként mikor adtam, akkor láthatóan ízlett neki, és olyankor nem is fogadott el mást, amikor szomjas volt, de közben újra a tejem is több lett és most megint tanácstalan vagyok az itatást illetően. Kell-e, vagy nem? Ha igen, mikor és kb. mennyit?
A kommentjeitekben újra és újra előkerül, hogy mennyire nem készít fel senki és semmi a szülés utáni állapotra. A könyvekből és tájékoztatókból sokat (bár még mindig nem eleget) lehet tanulni az újszülött kisbaba ellátásáról, azt viszont jótékony homály fedi, hogy…..
pizzafutár 2011.11.11 15:16:59
@Turchi: Hi-hi, akkor azért mázlista vagy, én meg majd a gyerekeim 40 éves korára talán kialszom magam :D A kicsi hathetes korától nyolchónaposig átaludta az éjszakát, azóta aztán olyan szintű a nemalvása, amit el sem tudtam képzelni, télen-tavasszal kulminált az éjjenkénti 40 keléssel, volt olyan, hogy 5-10 percenként ordított. Nyáron az ébredések száma 15-ös átlagra került, most olyan 5 körüli, néha kevesebb, ellenben a kicsi születése óta a nagy sem alszik, aki anno a legrosszabb passzában kelt 15x egy éjjel. Most ha az egyik alszik is, a másik tuti nem, és most hogy én is beteg vagyok hosszú idő óta először érzem megint azt, hogy kezdek összeroppanni és az ép eszemből kifordulni a nemalvástól. Pedig a tél és a betegségek még csak most kezdődnek, ráadásul februárban munkába állok, most meg tanulok, el nem tudom képzelni, hogy lesz ez.

Anyajegyekre: akkor a tieid tuti másmilyenek. Ezért nem is lehet ilyesmit interneten eldönteni, ezért is írtam, hogy célszerű megmutatni őket orvosnak, akkor is, ha az elmúló fajtából vannak, meg akkor is, ha nem.
pizzafutár 2011.11.12 00:17:37
@Lapis Lazuli: Igen, egy másik posztnál már írtam, hogy terhességben a Tamarin lekvár nem megy (mert neve ellenére szennát is tartalmaz bőséggel), viszont szoptatásnál már a Tamarinlax betegtájékoztatója is óvatosságra int: www.pirulapatika.hu/000004152/betegtajekoztato/tamarinlax_hashajto_lekvar

Testkép: nekem az is mindig elképesztő volt, ahogy az ember üres hasa lóg az elején, mint egy nagy zsák :D Hát, ami alul van, na az meg pláne izgalmas. Elsőre fura, hogy már sokan írnak erről, ugyanakkor nagyon hiánypótló is, mert sokan teljesen tanácstalanok, ahogy én is az voltam az első után - egy évembe telt, mire biztosa voltam benne, hogy az, ami ott történt és ami még mindig van, az nem normális, de addig meg voltam róla győződve, hogy én vagyok a gyenge, a hisztis, aki nehezen tűri a fájdalmat stb., aztán orvosváltás után a kontrollon kiderült, hogy szülésnél és utána is elfelejtettek tájékozni a méhszáj repedéséről és arról is, hogy az összeforrás sem sikerült, miközben a varrásnál cseszegettek, hogy miért remeg a lábam és az orvos 3x tépte belém a cérnát. Szerencsére azóta jó kezekbe kerültem és a második szülésem éppen az első ellentéte volt, bár ezután tágabb maradtam, mint az elsőnél és ettől még most is sok minden furcsa, viszont a kórházban a második napon magától volt székletem, fájdalom és hashajtók nélkül, ami egy külön csoda élmény volt :), a picike repedés varratának helye sem érzékeny, ellenben a 4,5 évvel ezelőtti gátmetszés helyével, ami frontokra még ma is fáj. Szerintem azért is fontos dolgok ezek, mint a bánásmód úgy általában, mert persze, végül örül az ember a gyerekének, de mégsem mindegy, hogy milyen állapotban foglalkozik vele, és az elsőnél pl. egész éjjel bőgtem, mert fel sem tudtam kelni és nem is hozták oda hozzám, hogy vajon mit él át és hol sír nélkülem. És az sem mindegy, hogy 12 hétig tartó lochia után a következő hónapban úgy jött meg, mint a szökőár, csak utólag értettem meg, miért, míg a másodiknál 6 hét után már nyoma sem volt lochiának, pedig sokkal kevesebbet pihentem, mint az elsőnél. Az biztos, hogy az első hetekben a legnagyobb segítség, ha valaki főz, mosogat stb. helyettünk ;)
pizzafutár 2013.12.07 15:55:00
@bazsamari: Bár nem engem kérdeztél ;), de kifejezetten a repülés az, amiről úgy tudom, nagyon nem ajánlott 1 éves kor alatt, leginkább a fülre való hatása miatt (javítson ki, aki másképp tudja). A baba és a te igényeidet érezni fogod, a kisebbik gyerekünk kedvéért pl. 25 fokra voltunk kénytelenek fűteni miközben belőlünk mindenhonnan folyt a víz, mert három hacukában is márványos volt a bőre, ő ma is fázós, hamar kihűlős (karácsonyi ;) ) gyerek. Az anyai edzéssel szerintem a minimum 6 hetet a belső szervek (főleg női szervek) helyére kerülése miatt célszerű megvárni. De pl. második szülésem után simán futottam (nem sportból, hanem a mindennapi élet részekén a nagyobbik és a háztartás miatt), a férjem rám sem ismert az első alapján - akkor a telefont sem vettem fel 8 hétig. Én tutira a belső jelzéseimet venném figyelembe a baba és a saját igényeimet illetően, a többiek meg pampogjanak nyugodtan. Ha a párod melletted áll, az mondjuk sokat segít... Szép babavárást kívánok Neked!
Annak idején az egyetemen a pedagógia- és pszichológiaórákon volt szó az “alternatív oktatási módszerekről”. Az én számomra ez akkor még egy megtanulandó lista volt, amellyel csak simán műveltséget akartam szerezni (nem végeztem tanárképzést, csak az elméleti tárgyakat,…..
Felveszem a tollat (billentyűzetet) és onnan folytatom, hogy augusztus 20-án kedden a fiam elsős lett, és nagyjából mostanra tartok ott, hogy ezt tényleg el is hiszem. :) A gyerek nagyon (NAGYON) várta az iskolát. Két évvel ezelőtt, amikor először írtam az iskolakezdéssel…..
pizzafutár 2013.10.01 16:03:26
@zellerlevél: "De nem iskolába mentek először egyedül, hanem a szomszédba, boltba, fagyizni, négy-öt éves korukban. Az első alkalommal utánuk mentünk (tudtak róla), és akkor volt második alkalom, ha körülnéztek az úton, udvariasan köszöntek a boltban, megszámolták a visszajárót... stb.) Még kétszer néztem az ablakból őket, aztán megbízhatónak nyilvánítottuk őket, és mehettek, ahová úgy érezték, hogy el tudnak menni."

Nálunk a nagy, aki nagyon-nagyon megbízható, sokszor kérdezi, hogy mehet-e ide vagy oda egyedül. És én mindig azt mondom, hogy nem. És nem azért, mert benne nem bízom meg, hanem a világban nem. Tudom hogy el tudna menni a buszig (büszkén mutatja a bérletét a nagy hatéves óvodás), tudná hol kell leszállni, átmenni a forgalmas úton, be az oviba, átöltözni stb. De ez a világ nem az a világ, ami akár 10 éve is volt, vagy épp 40, amikor a férjem járt egyedül oviba, másfél kilométer távolságra. Annyit engedünk meg most, hogy biciklizhet az utcán (nincs járda, és az út egyautónyi széles, tehát nagyon kell figyelni minden közlekedőnek egymásra),abban az esetben, ha mi is az udvaron vagyunk és kb.látjuk hogy merre megy, illetve reggel elindulnak előbb a buszhoz, kb. 100-150m után szoktam utánuk menni és kb. a busznál találkozunk, így nekik tutira nem kell rohanniuk és így tudom elérni hogy a legtovább alhassanak, mégis minden meglegyen. Most már a kicsi is lemegy az útról, ha autót lát, nála ez hatalmas eredmény. A nagy mindig figyelt a közlekedésre, a járda végén megállt. A kicsi pedig megy azután, ami érdekli, nem baj, ha közben jön öt motor, nyolc autó és egy traktor. ;)
Mindazonáltal a közbiztonság annyira rossz és a városban kicsit túl sok támadás éri mostanában a lányokat, fiatal nőket, hogy a gyereket nem szívesen engedem el egyelőre még a környékünkön sem egyedül. Én lennék a legboldogabb, ha úgy lehetne szervezni az életet, mint a férjeméknél anno... Na meg vízbe a kicsit felnőtt felügyelet nélkül - azt hiszem, ez csupa olyan dolog, ahol gyereke is válogatja, kire mit lehet bízni, mit lehet neki megengedni. Ha megmakacsolja magát, mit tud vele kezdeni egy nála csak 2,5 évvel idősebb, aki maga is gyerek? Azért bízom benne, hogy eljön majd az az idő is, amikor egymásra, illetve saját magukra bízhatjuk őket :)
Nem, nem költözünk ;) Viszont nyaralunk (például a Zemplénben meg a Balatonnál is), úgyhogy július végéig ne várjatok új posztot. Szép nyarat kívánok mindenkinek!..
pizzafutár 2012.12.23 14:08:40
@Felicitasz: Sok sikert kívánok a mindennapjaitokhoz, és ha majd lesz időd erre is, várom - szerintem sokakkal egyetemben - a blog folytatását!
Áldott Karácsonyt és Új Esztendőt kívánok!
pizzafutár 2013.04.16 23:20:43
@kicsinap: Micsoda hír! Veled, Veletek örülök én is!
pizzafutár 2013.08.25 03:08:18
@Felicitasz: @furmint-m - hez én is csatlakozom - várjuk a folytatást! :)
Ez itt az újabb millió dolláros kérdés, amelyre - szokásomhoz híven - nem fogok mindenkire érvényes, tuti választ adni. Erre a kérdésre ugyanis így ebben a formában nincs válasz: a gyerekekről csak egyesével, külön-külön lehet megmondani, szempontok egész sorának átgondolása…..
pizzafutár 2010.10.26 15:29:34
@tanger: Ez nagyon érdekes meglátás és sok szempontból igaz. Én azt hiszem, a fonalat akkor veszítettük el, amikor bomlott a tradicionális nagycsalád. Pedig hol volt akkor óvoda még??? Egyes akkori "alternatív" polgárcsaládok gyerekeinek a kiváltsága volt. Viszont együtt volt mindenki, csecsemőtől dédszülőig, együtt dolgoztak, énekeltek, sírtak, ünnepeltek, a gyerekek együtt játszottak a szomszéd hasonló családok gyerekeivel és ugyanazokat a hagyományokat, normákat szívták magukba. Voltak gyökereik és tudták, merre mennek. Persze, hogy voltak ennek a rendszernek is szépséghibái, nem is kevés. De talán a fürdővízzel a csecsemő is röpült, amikor minden dolgozni kényszerült és megszakadt ez a folytonosság a generációk között. Ma már lehet, hogy szívesebben viszem oviba a gyerekemet, mint bízom mondjuk anyósomra - családon belüli ellentétek, véleménykülönbségek régen is voltak, de a nagymama "hülyeségét" kompenzálta mondjuk egy nagynéni, vagy nagybácsi, mert mind együtt, vagy legalábbis egymáshoz közel voltak.
Ma, amikor a gyerekemtől megválok és bölcsibe, oviba iratom, akkor a saját családom eleve heterogén elvei közül a gyerek bekerül eg még heterogénebb helyzetbe, ahol a többi gyerek, a többi szülő, a reklámok, a divat, a gondozók személyisége mind mind bekerül a képbe, és ha nem vagyok szerencsés, akkor ezzel mind, vagy jobb esetben ezeknek csak egy részével a gyerek egészen kicsi korától kezdve meg kell küzdenem. Nagyon vacak tud lenni az a négyfal effektus,ha agyonnyomja az anyát és egíben a családot, de az is baromi vacak, ha az anya most, főz, takarít, bevásárol, nem mellesleg dolgozik a munkahelyén és akkor valamikor a nap 20 percében a bölcsiből/oviból hazacipelt gyerekével is tud talán foglalkozni.
Mindig ugyanoda jutok vissza, mint egy papagáj: támogassák a részmunkaidőt, legyenek megbízható helyek, ahová a gyerekemet tehetem, amíg dolgozom, és mindez maradjon OPCIÓ, legalább 2 éves korig, ha már Ranschburg is ezt mondja :D
pizzafutár 2013.08.25 03:05:09
@Felicitasz:
Én egyelőre csak annyit tudok mondani, hogy mi van, ha az ember nem akarta ebben a tanévben - ami az első kötelező 6 éves kezdés lenne - a 6-ot betöltött gyerekét iskolába vinni. Semmi. Mivel a lányom 4 évesen ment kiscsoportba, kaptunk egy igazolást a vezető óvónőtől, hogy az óvoda jobbnak látja, ha a gyerekem nem megy középsőből iskolába és ennyi. Viszont ha 7 évesen sem akarnám vinni, akkor bizottsághoz kéne menni,. Tehát nekem egyelőre felmenő rendszerűnek tűnik a dolog. Sokkal jobban aggaszt, hogy az értelmes és hasznos tantárgyak helyére egyre nagyobb ökörségek kerülnek a kötelező tárgyak közé az órarendbe, és ott nincs kibúvó. Annak kell nagyon utána járni, hogy melyik iskola mit művel ezeknek az új őrültségeknek a keretében. Szóval sajnos nem csak tanító nénit fogunk választani, és nagyon szűk a kör, ami bent marad a választási lehetőségek között :(

Azt látom viszont, hogy a kislányom csoportjában, aki most kezdi az ovit, már van egy csomó 3 évet be nem töltött gyerek, és náluk pl. nem lesz már ilyen felmentés a 6 éves iskolakezdés alól, hiszen ők "időben" kezdik az ovit.
Bábakonferenciás anyag (Old wives' tales vs. midwives' tales: beliefs and reality in the midwifery practice)  van a kezemben - egy a millióból, amelyek mind arra várnak, hogy megírjam őket ide a blogra. Az egyik szemináriumon arról volt szó, hogy mi mindent gondolnak maguk a nők a…..
pizzafutár 2011.12.12 23:13:16
@kicsinap: Köszönjük, hogy e sok minden között jelentkeztél! Hihetetlen szívósság tud lenni ezekben a picikben, az én nagylányom ennek csak töredékét harcolta meg babaként, bár nekünk szubjektíve az is egy malomkővel felért, de nála is mindig döbbentem a küzdés erején és sokszor elszégyelltem magam, ahogy figyeltem őt amikor nekem mindenből elegem volt már, pedig az is természetes, "jogos" volt, hogy így érezzek. Ilyenkor éppen őbelőle merítettem erőt a folytatáshoz. Sok-sok erőt Nektek!
pizzafutár 2011.12.14 20:46:54
@furmint-m: Szia!
De jó, hogy jelentkezel!

A Zantac egy antihistamin (ranitidin hatóanyag) - ilyen még pl. a Quamatel (famotidin hatóanyag)
Ezek a szerek eggyel feljebb vannak a sorban, mint az antacidumok (pl. az általad is szedett Maalox), de lejjebb, mint a Pantoloc. A Pantoloc (és minden ún. proton-pumpa gátló) az összes módon létrejöhető savszekréciót gátolja, az antihistaminok csak a histamin felszabadulását gátolják. Szerintem az Ulsal (nem Ulzol véletlenül?), ugyanúgy PPI, mint a Pantoloc, az hatékonyabb lehet. Mindenesetre a te helyzetedben mindkettő többet érhet a Maaloxnál.

Most mennem kell, mert gyermekeim bontják a házat...
Várom továbbra is a híreidet!
pizzafutár 2012.05.28 14:28:21
@furmint-m: Szívből gratulálok Nektek és sok erőt, örömet a továbbiakban is!
Ma délelőtt sajtótájékoztatót tartott a Semmelweis Mozgalom, és hivatalosan is közölték, hogy március 19-én megszületett az első olyan kisbaba, akinek világra jötténél már működési engedéllyel rendelkező bábák segédkeztek. Ahogyan erről beszámoltam, a…..
pizzafutár 2012.03.27 14:17:43
@Felicitasz: ezért is tisztellek és becsüllek annyira, amennyire! Komolyan!!
Felicitász blogja Bréking nyúz 2012.03.15 14:12:00
Vincze Felícia (A Te Szülésed Intézeten Kívüli Szülészeti Ellátást Nyújtó Kft.)  megkapta az engedélyt.Örvendezzünk és vigadjunk...
pizzafutár 2012.03.22 22:22:06
@Naxl:
Én teljesen megértelek - utólag. Én az elsőnél bíztam és hittem, és hatalmas pofáraesés volt. Mindent megígért, és semmi nem lett belőle, menet közben a szülésznő mondta, hogy hát, a doktor úr mindig vág első szülésnél, meg itt minden doktor úr vág. És én 4 hónapig nem tudtam ülni és a mai napig fáj a gátam ennél a vágásnál az erős hidegfrontoknál.
A másodikra épp ezért sokkal tudatosabban készültem és választottam orvost és helyet - akkor még kettő volt helyben és átmehettem a másikba. Mindenre volt lehetőségem (kád, nyugalom stb.) és gátvédelemmel szültem. A kölcsönös bizalom jegyében én is belementem dolgokba, amik végük jól jöttek. Ezzel az orvossal még tizet szülnék.
Egyébként én is féltem a szüléstől, már gyerekkoromban. Voltam szülésfelkészítőn és semmivel nem lettem okosabb, a másodiknál is úgy mentem szülni, mint egy analfabéta, csak még volt bennem jó adag plusz rettegés a korábbi élményektől, de az a gárda abban segített, hogy felismerjem a testem és a baba jelzéseit és valami csodaszép születés volt. Igazán nem is magam miatt, hanem a nagylányom miatt vagyok dühös, hogy neki nem ebben lehetett része...
Irish Oak felvetésére, hogy az orvos tudja, hogy mit csinál: ja, tökéletes vajúdás, minden szép, terminus napja. Doki szabadságról kénytelen beesni, siet. Rákiabál a szülésznőre, hogy hol az oxy (minek is??), majd gyakorlatilag négy nyomással egy hatalmas vágással és mellé egy repedéssel, beleértve a méhszájat is - amit elhallgatott és egy másik orvostól tudtam meg azt is, hogy volt és hogy rosszul forrt össze - gyakorlatilag kirobbantotta belőlem a gyereket úgy, hogy az utolsónál elsötétült minden és azt hittem, meghalok. Utána 45 perc volt a varrás és 3x tépte belém a cérnát és káromkodott. 15.25-kor lépett színre és 15.55-kor kint volt a lányom, ő pedig 16.10-kor hazament a családjához kipakolni a csomagokat. 2007-et írtunk!! Bababarát kórházban!!!!
@Felicitasz: Szívemből szólsz - most is. A bizalom rengeteget számít.
A következő napokban rengeteg szó lesz arról, hogy mekkora nagy mérföldkő egy gyerek életében az iskolakezdés. Emlékszem, hogy az én életemben is az volt; pont egy olyan tanévben lettem elsős, amikor a hatodik születésnap legkésőbbi idejét megváltoztatták augusztus 31-ről…..
pizzafutár 2011.09.11 14:30:52
@Mnemo: Én nem tudtam olvasni, az iskolában tanultam meg. Mondjuk én hatévesen mentem, augusztus 18-iki születéssel, ahogy írtam fentebb. De mondjuk mi még év végére tanultunk meg rendesen írni, viszont sajnos a rémséges képolvasással tanítottak, mint kísérleti módszerrel, a mai napig nagyon lassan olvasok, és még az angolba is bezavar, van, hogy egy bekezdést 4x olvasok el, mert nem értem, mire rájövök, hogy pl. egy they-t the-nek, vagy ad asburdum egy if-et it-nek olvastam. Magyarul is hatalmas baromságokat bírok kihozni, mert a szóképre ránézve eszembe jutó első szót olvasom. Hiába erőltette szegény napközis tanárnő a szótagolást, és hiába is tudtam hamar és jól szótagolni, mégsem szótagonként, hanem szavaként olvasok. Remélem a gyerekeim már nem így fognak tanulni...
pizzafutár 2012.03.20 22:40:28
@Turchi: ezt mintha csak én mondtam volna...
talán ha elegen pampognánk elégszer?? Vagy naiv vagyok??
pizzafutár 2012.03.20 23:02:54
@Turchi: én most arra gondoltam konkrétan, amit ide írtál - és már sok másban is megfogalmaztam ezen az oldalon is hasonlót: ti. hogy ne legyen mindig a ló egyik oldala a kötelező, hanem két megszabott végpont között az adott gyereknek/helyzetnek stb. megfelelő átmeneti skálán lehessen választani.
Az egyik gyerekem 4,5 évesen most jut el oda, hogy ott akar aludni az oviban. Még soha nem töltött ott 4 órát a kirándulásokat leszámítva. A kicsinek nem lesz erre esélye, de ő más természet és hamarosan debütál a bölcsiben. Szerettem volna, ha oviba megy, mert - egyelőre a szobatisztaságot leszámítva - egy halom dologban előrébb van 2 év 3 hónaposan, mint a nagynak egynémely 3 és fél éves csoporttársa. De nincs hely és vihetem a bölcsibe. Ez van. Ugyanakkor ha a nagyot jövőre nagycsoportba pumpolják és mehet előbb iskolába, ráadásuk rögtön egésznaposba, na az lesz még a pokol.

Én is pályaelhagyó vagyok, a férjem épp visszatért fázisban van és ő is sokat lát. Szóval szülőként és (ex)-tanárként sem szeretjük, ha csak egyetlen sablon létezik és abba akarnak bepasszírozni mindenkit. Az óraszámemelés meg egy őrület, már így sem látom a férjemet hétköznap. A sok partvonalról pampogó pedagógusok ellen uszított embernek szívesen megmutatnám egy hetét... Lassan már nincs olyan szakma, hivatás, akik ellen ne menne a folytonos uszítás, és számomra ez is siralmas. Nagyon rossz felé megyünk, úgy érzem...
A kórházon kívüli szülés szabályairól, feltételeiről és kizáró okairól szóló, hatályban levő kormányrendelet módosítása az alábbiakban olvasható (forrás (pdf): Magyar Közlöny 161. szám 39501. oldal). Szokás szerint összeolvastam a módosítást az előzővel és…..
pizzafutár 2012.02.21 19:00:47
@kicsinap: Hogy vagytok? Mi van Veletek? (Ha írtál másik poszthoz, akkor bocsánat, még nem néztem... Pont ma gondoltam, hogy Rád kérdezek, erre bejelentkezel :) )
pizzafutár 2012.02.21 20:54:13
@kicsinap: Végtelenül sajnálom. Igazából nincsenek is erre szavak... csak közhelyeket tudok írni, nagy-nagy-nagy ölelés ismeretlenül és imádkozunk értetek továbbra is
pizzafutár 2012.02.21 20:57:17
@bes3: "minek köszönhetem ezt a stílust?"
Vélhetően annak a stílusnak, ami nekem igen kioktatóként érződött a nekem címzett válaszodban. Nem szeretnék ezen rágódni, egyrészt a blog házigazdája iránti tiszteletem miatt, másrészt alapból sem - szerintem ezen a blogon ilyen reakciót belőlem még nem hozott ki senki. Mindenesetre sajnálom, ha megbántottalak, élből írtam arra, ami nekem nagyon rosszul esett a számomra írt válaszodban.
Majdnem egy éve keresem a választ erre a két kérdésre, egy fél könyvtárat elolvastam már a keresésben, és mégse jutottam sokkal közelebb a válaszokhoz. Egy évvel ezelőtt azt írtam, nincsenek illúzióim: a kormányrendelet az eleje lesz az igazán küzdelmes szakasznak, nem a vége…..
pizzafutár 2012.02.08 23:40:38
@furmint-m: Ó, akkor azért ezek jó hírek, várom a részleteket!
(Ahogy én vagyok, az itt nagyon off, de talán valahogy majd találok rá módot, hogy elmondjam...)
pizzafutár 2012.02.09 00:10:06
@Felicitasz: Hát, valami olyasmit, hogy "Amikor minden összejön és a világ a feje tetejére áll..." - de nem vagyok benne biztos, hogy sok kommentelőt izgatna a magánéletem ;)
pizzafutár 2012.02.13 22:55:02
Hú, hát olvaslak itt benneteket a poszt felkerülés óta és emésztek, emésztek. Most ez az eü-téma egy kissé mélyebben érintett. Nemcsak a szülést tekintve. Már lassan 4,5 év után túlvagyok azon a gyászon, hogy az akkor félig kényszerből választott orvosom egy kontár volt, tönkretette a szülést, a születést és a testemet is a saját sietése és pénzéhsége miatt. Azért vagyok túl valamennyire, mert végre kezdek olyan módon kötődni ehhez a gyerekemhez is, ahogy én ezt elképzeltem, de nagyon sokéig nem sikerült. Ellenben a gyönyörűen (szintén kórházban, de másikban) született kislányommal pikk-pakk megvolt a ráhangolódás, szopott a szülőszobán stb. (azóta ezt a szülészetet már megszüntették, sajnos). Fejben is dől el, igen. Meg hatalmas lelki munkával is. Nagyon sokat kell(ett) dolgoznom azon, hogy miért nem tudom úgy elfogadni az első gyerekemet, aki ráadásul betegen született, miért vagyok ennyire csalódott benne, magamban, az egészben, az életben és hogyan tudnám őt ezért kárpótolni - most kezd talán alakulni a dolog. Még most is úgy gondolom, hogy ha a végére berobbanó mindentudó orvosom nem nyomatja belém az oxytocint, mert csak és nem préseli ki belőlem a gyereket, mert már menne haza, akkor mindkettőnknek nagyon más lett volna. ha nem tépi belém 3x a cérnát 45 perc varrás alatt és közben engem szúr le, hogy miért remeg a lábam, talán nem éreztem volna úgy, hogy én rontottam el mindent. S ha esetleg a kontrollon elmondta volna, hogy elrepedt a méhszájam és rosszul forrt össze, talán még meg is bocsátottam volna - előbb és könnyebben. Megértem azokat, akik egy ilyen élmény után nem akarnak még egyszer ugyanott szülni. Nekem nem volt opció, hogy otthon, de megkerestem a lehető legháborítatlanabb lehetőséget és nagyon jó döntés volt. Ott opciókat kaptam végig, ahogy Felicitasz írja, és amiben dönthettem, baj nélkül, abból választhattam. Nem éreztem magam olyan iszonyatosan kiszolgáltatottnak és lenézettnek, mint először.
Nem tartozik szorosan a témához, csak úgy, mint eü. Nemrég volt egy balesetem, mentővel kórház traumatológiai akut rendelő. Másfél óra egy hordágyon úgy, hogy senki rám se nézett. Majd vizsgálatok, eredmények, melyek közben kb. 10x jeleztem, hogy nagyon kell pisilnem. Végül a balesethez képest 6,5 óra elteltével - a kórházban töltött 5 óra elteltével hajlandóak voltak alám tenni egy ágytálat, attól féltem, hogy kifolyik. Hát kb. akkor éreztem így magam, amikor az első gyerekemet szültem. Azt meg már el sem mondom, mennyire utáltak az osztályon, amikor már mozoghattam és mertem szólni, hogy x meg z néni a szobában kérne egy ágytálat (csengő nem volt, hogy ne zavarjuk a nővéreket - traumatológiai osztály!!), azért meg főleg, ha szóltam, hogy x és z néni alatt 3/4 órája ott van az ágytál. Na ez az eü ma, Mo-n. Én tudom, hogy a nővéreknek egy ilyen osztályon az injekciók, a monitor, a kutyafüle az elsődlegesen fontos, de szörnyűnek tartom, hogy felnőtt (csupán balesetet szenvedett) embereke a végtermékükben feküdjenek órák hosszat, mert nincs ember, aki ezzel foglalkozzon. És itt visszaköszönt az első szülés, ahol alig kaptam normális tájékoztatást, segítséget - és a második, ahol minden szükségeset megkaptam, még szoptatási segítséget is, pedig második baba volt! - és eszembe jutott az, amikor ugyanezt a hét hónapos gyerekem élte végig az idegsebészeten, ahol alig látogathattuk, de két látogatás között nem tették tisztába és a nadrágszárán folyt ki a pisi és a kaki, amikor délután visszaengdetek hozzá.
Írom, írom ezt ide, és lassan rájövök, hogy - legalább is számomra - mi az összefüggés: EMBERI MÉLTÓSÁG. Ez járna a szülő nőnek, a születő kisbabának, a beteg, magatehetetlen bármilyen korú embernek - kórházban, vagy kórházon kívül. Igen, legyen szabályozott a rendszer, legyenek opciók, és bármi is legyen az opció, a lehető legkevésbé sérüljön az emberi méltóság. (Slusszpoén: 3 héten keresztül kezelték félre a lábamat, mire egy ismerős ismerőse végre elvégezte a kellő ambuláns beavatkozást és végre pontos instrukciókkal látott el és pontosan tájékoztatott a kilátásaimról - de ehhez el kellett jutnom a valaki valakijéhez. Na ez megint szomorú.)
Április 2-a 2008 óta az autizmus világnapja. Ebben a posztban a korai szűrés fontosságáról, és egy  széles körben alkalmazott, nemsokára 2015 óta már magyarul is általánosan hozzáférhető szűrővizsgálati módszerről lesz szó...
Az ilyen blogok íróival, mint az enyém is, az szokott lenni az egyik leggyakoribb probléma, hogy belecsúsznak a tökéletesség látszatába. A dolog nem szándékos (többnyire), egyszerűen csak nincs (elégszer) kimondva, hogy az írások háttere saját élményvilág, közvetett és…..
pizzafutár 2012.01.28 23:46:43
@kicsinap: "Hát nem akarlak kiábrándítani, de nekem ha csak egy gyerekem van itthon szinte semmit sem kell kiabálnom, és mindenki totál jó.:-) A kiabálás és a konfliktusok 90%-a abból száramzik, hogy többen vannak. Veszekednek, verekednek, problémát okoz, hogy ki kapott először enni, ki lett kész elsőnek az öltözéssel, ki kapcsolta fel a villanyt, kiszállt be először az autóba, milyen mesét olvastunk a DVD-n és stb. stb. Na és kit hallgattam már meg, aki éppen nem jut szóhoz, az visít"

Jé, nálunk is ez van, pedig csak ketten vannak...

De jó, hogy Vilmost már érintheted..., ezen és a többin is csak könnyeztem. Tanácsom, ötletem nincs, de gondolok Rátok rengeteget így ismeretlenül is - (ahogy furmint-m-re is, és ő is már nagyon rég jelentkezett...)

(Iszonyú érdekes, amit írtok, hogy a szintjén kell válaszolni, de mindenre, ez nekem is gond. A nagynak volt mostanában több sérülése és a véralvadásról kellett vele értekezni. Addig kérdez, amíg minden részletet ki nem szed belőlem és amga szintjén fel nem dolgozza. Sok az idős, beteg a környezetünkben, így állandó téma a betegség és a halál. Hitbeli kérdésekkel most kb. 2 hete nem gyötör, de az még sokkal nehezebb, mint a "biológia" órák. )
pizzafutár 2012.01.29 14:38:30
@Callis: Köszi!
Még meggondolom, mit tegyek, mert igazából két fórumból látom ott viszont a neveket - az egyikből kiiratkoztam 3 éve, a másikba meg hol megyek (akkor sokat), hol pedig nem, de vsz egyre kevesebbet fogok. Szóval ezt még rágom.
Nagyon köszönöm, mindenesetre!
pizzafutár 2012.01.31 07:02:32
@Felicitasz: Hát ennek minden mondatát írhattam volna én is, az első bekezdésed telejsen így van nálunk is, mondjuk a szerinted és a honnan jutott eszedbe nálam sokszor nem taktikai kérdés, hanem egyszerű rácsodálkozás, de tény, hogy a válasz nagy segítség tud lenni.

Biztonsági öv: nálunk is volt belőle harc, főleg a kicsinél, de mire balesetet szenvedtünk nemrég, már megtanulták, hogy kibújni tilos, még otthon a kapu előtt is, így sokkal kevesebből megúsztuk mindannyian, mintha nem lettünk volna bekötve.
Szülőugráltatásnak nagymesterei, pontosan az általad leírt stílusban, csak ehhez még jön a kicsi dackorszaka, aki egymással ellentétes dolgokat akar egyszerre és mindkettőért nyüszít, a végére csak a nyüszítés marad és már nem tudja egyáltalán, hogy mit is akar :S;)
Mindenki életében vannak ismétlődő szituációk és beszélgetési mintázatok, amelyek mindig ugyanúgy történnek. (Ha van itt pszichológus, akkor neki gyorsan szólok, hogy nem Berne miniszkript-párbeszédeire gondolok, hanem tényleges, valódi beszélgetésekre ;-))  Az ember…..
pizzafutár 2010.08.03 12:50:25
Az Eulália néni-n majdnem meghaltam a nevetéstől :-DDDDDDDDDDD

Mi szülők és a nagyobbik gyerekünk is teljesen hülyét kap(ott) az ilyentől, a kicsit viszont egyelőre szórakoztatja, így ő a mindenki kedvence. A nagy ordított már a babakocsiban is, ha így közeledett valaki feléje, és ordít most, 3 évesen is, teljesen meg tudom érteni. Én a tiktaktól, meg a bimmbammtól, meg tütütől meg minden ilyentől kifutok a világból, a pápá-tól szerintem még kiütéseim is lesznek. A kutyát viszont a nagy nagyon sokáig vávának hívta, a vau-t nem tudta kimondani. De mi a kutyát nem neveztük így korábban. Azt viszont megfigyeltem, hogy átvettük a gyerek "szavait", így lett üküjojó az epres joghurt, füfüjájá a füstölt sajt, zeze a víz, isza az ananászlé és hasonlók. A házat, ahová egyszer majd költözünk, a szomszéd fekete macskájáról fetemiamnak neveztük el, és bár rég tudja mondani, hogy macska és a feketét is ritkán mondja már fetekének, nemhogy fetének, a leendő lakhelyünket továbbra is úgy hívjuk, hogy a fetemiamnál. A nagy egyéként nagyon sokáig használta az egzotikus hangzókat, szerintem még 2 éves kora körül is volt ilyen.

Ami viszont nagy szívfájdalmam, hogy bár rengeteget énekelünk, mondókázunk, hallgatunk mindenféle zenét, a gyerek 3 évesen szinte a csíráját sem mutatja annak, hogy dallamot tudna (talán egyszer majd) reprodukálni. A ritmusérzéke jó, de énekelni nem tud. Mi is énekeltünk neki két szólamban, mindketten elég komoly zenei múlttal rendelkezünk és nagyon sajnálnánk, ha a gyereknek a zenecsinálás öröme kimaradna az életéből. Persze, biztosan kap helyette más örömforrást az élettől, csak valahogy úgy képzeltük, hogy a gyerekineknek is jó hallása, hangja lesz.

A labda nálunk is nagy sláger, az is maradt.
A hintákkal kapcsolatban én nagyon sajnálom, hogy az EU-konformizálás jegyében le kellett szerelni a régi vashintákat, a nagy gyerekem 7 hónaposan már ilyenben hintázott, a kicsinek ez alig jut, mert a legtöbb játszótéren maximum 1 ún. babahinta van, és azért is több órát kell sorban állni. A nagy már nagyon ügyesen hintázik a laphintán, de néha még ő is szeret beülni a másikba és hajtatni magát, szerintem teljesen természetes igény ez egy 3 éves részéről... A plédben hintáztatást én sosem mertem, bár jó dolognak tartom, nem bízom a saját reflexeimben és a testtudatom sem éppen megfelelően fejlett, ezért nem mertem soha hátamon vinni a nagyot sem, bár mostanság néha már a nyakamba veszem.
pizzafutár 2012.01.20 22:31:47
@Felicitasz: Nem mondom, hogy tökéletesen, de egészen jó a helyzet. Van, amikor kifejezetten tisztán megy neki, de a kicsi már most majdnem ugyanezt hozza. Hihetetlen volt nyáron, elvittük őket magunkkal kórustáborba. Azt vártam, hogy mondjuk az orgánumokat, reneszánsz műveket élvezik, de a Poulenc-művek akkordról akkordra gyakorlásától két ekkora gyerek simán kifut a világból. Ehelyett az történt, hogy némán figyeltek és hazafelé az autóban énekelt életében először a nagy kristálytisztán. Azóta is sokat hallgatjuk a CD-nket és szokott "kottából" "több szólamban" énekelni. Vannak dallamok, amiket szépen énekel, másokat kevésbé. Nem vagyok ebben szakavatott, de úgy érzem, hogy ő vsz. alt vagy mezzo lesz és akkor énekel szépen, ha nem az én szoprán fekvésemben próbálkozik.

Más, és nem is beszéd, de ma a kicsi lerajzolta apját (2 éves volt Karácsonykor), stimmel a fejforma, van füle párhuzamosan és jó helyen, szemek, száj, orr, és ma rajzolta meg először a bajuszt egy, a szakállt több vonallal. Számomra ez elképesztő, mert a nagy kb. nyáron, 4 évesen kezdett el ilyesmit, de csak ilyesmit rajzolni. Most már ő is sokat fejlődött, de ebben óriási a különbség. Ő ma azzal küldött padlóra, hogy az orrom alá dugott egy papírt vagy 20 S betűvel és 7-es számmal - és nem én tanítottam neki. (Mit csinálnak a mai gyerekek az iskolában??) Mondjuk ő másban nagyon jó és nem is szabad őket hasonlitgatni, de nagyon élvezem, ahogy kibontakoznak a kincseik.
Ebben a posztban az Ages and Stages egyik játékos képességfelmérő tesztjét közlöm magyarul. Ezt a tesztet az USA-ban többek között neurológusok, gyermekorvosok (pl. a miénk) és korai fejlesztő központok használják, de a szülők otthon is elvégezhetik a saját gyerekükkel;…..
pizzafutár 2011.01.09 00:36:19
@Felicitasz: Köszi a visszajelzést, én is valahogy így érzem...

(Kanál sztori - ezt tudod régről. Fejműtétje után nem hagytam kanalazni, hogy ne kenje össze a méregdrága egydarabos speckó kötését, kétéves elmúlt, mire újra megpróbálta. Az is nagy szó, hogy most már önállóan eszik, még akkor is, ha szinte minden pólója foltos, az asztal meg egy disznóól. Most abban bízom, hogy az egyéves húgán felbátorodva kedvet kap a poharazáshoz, ő ugyanis időnként rájár a bögrémre és egészen ügyes - és olyan szuperül majmolják egymást, hátha egyszer pozitíve is sikerül :) )
pizzafutár 2011.01.09 00:46:40
@zzzsuzsa: Szerintem ez a teszt nem arról szól, hogy fejlesszük a gyereket bármerre is. Egyszerűen egy támpont, hogy miben hol áll egy nagy átlaghoz képest.
A férjem gyerekzseni volt és nem szeretnénk egy gyerekzseni gyereket, de örülünk, hogy az előzményeivel együtt az értelmi képességei olyanok lettek, amilyenek.
A répa témát nem erőltettem, ő akarta. Ha nem akar számolni, nem számol és kész. Eszem ágában nincs fejleszteni a gyerekemet. Amit akar, azt kitépi belőlem erőnek erejével úgyis. Amit meg nem akar, azt akkor sem csinálja, ha fejre állok, pl. még megpróbálni sem hajlandó kifújni az orrát, vagy tisztességes mennyiséget csak cumisüvegből hajlandó inni.Ugyanakkor kb. egyórás meséket képes kitalálni, ha épp olyanja van. Ezt sem ajnározni, sem beléfojtani nem akarom. A férjemet elszúrták, amikor iskolába került és egy számos szociális komplexussal küzdő középszerű ember lett belőle felnőtt korára még mindig túl nagy iq-val ahhoz, hogy ettől az egésztől ne szenvedjen a mai napig. Sokszor teljes megkönnyebbüléssel állapítja meg: hála Istennek ez a gyerek nem zseni, csak értelmes :) Egyébként a férjem többek között matematika szakos tanár is (már elhagyta a pályát), úgyhogy tutira nem fog a gyerekre olyasmit erőltetni, ami a normális fejlődése ellen lenne. A répás sztoriban nekem az volt a lenyűgöző, hogy másodszorra összerakta a nem egymás mellett lévő sárgarépákat és együttesen is megszámolta, nemcsak külön-külön. megértette, hogy a sárgák összetartoznak, mindegy, hogy hol vannak és a fehérek is, mindegy, hogy köztük van a sorban sárga. A végén meg az egészet megszámolta.
(A férjem két és fél évesen a bilin könyvet olvasott, 100-as szinten számolt, szolmizált és ABC-s neveken is tudott kottát olvasni. A paraszti származású szüleinek ez akkora kihívás volt, amivel nem tudtak megbirkózni, elsőben pedig kifogott egy olyan tanítónénit, aki csendre intette, így minden motivációja elveszett, tanulni viszont nagyjából az egyetemen tanult meg és kínkeserves meló volt ez neki. Ilyesminek sem szeretném kitenni a szerencsére nem zseni gyerekemet...)
Hurcibaba Klub Januári foglalások 2011.12.01 21:12:00
  Kérjük a decemberben kikölcsönzött hordozókat 10.15-ig visszahozni, és ne felejtkezzetek el (pótoljátok, aki elfelejtette :))a hordozóról készített fényképes beszámoló elküldéséről sem a hurcibaba@gmail.com címre!   MEI TAI-ok 1. Liliputi Török MT (2.…..
Idén ősszel tudtam meg, hogy ez a vers fordítás, Tarbay Ede fordítása egy angol (de eredetileg francia) népköltésből. Angolszász területen népszerű karácsonyi ének, számtalan változata és még többféle összekevert átirata is ismert, de én csak a madrigálegyüttesünk…..
pizzafutár 2011.12.29 00:15:11
Még az jutott eszembe, hogy őseink idejében, igen még az anyáinkéban is minden nép elsősorban a SAJÁT hagyományait őrizte, ez is adott egyfajta összetartást. Ma aztán van minden: Hallooween, Hanuka, Télapó, Mikulás, Santa Claus (ez utóbbit egy magyar nyelvű képeslappal kaptam karácsonyfával a kezében üdvözletként az idén!), de már nem tudjuk pl., mi a Luca széke. Vagy itt van az, amiről aztán elkanyarodtunk: ma a vásárlási láz serkentésére tele van a világ karácsonyfákkal, az advent várakozó csendje helyett mindenhonnan harsog a dzsingülbellz és társai, Szent Miklósból bohóc lehet, meg ablakba lógatott felfújható műanyag giccsparádé és még sorolhatnám. De már Vízkeresztre rég eltűnik minden, aminek köze lehet a Karácsonyhoz, aki megtartja a fáját gyertyaszentelőig, azét már el sem viszik. Az a nemzedék, amelyik nem tudja honnan jött, miért, mik a gyökerei, azt sem fogja tudni, hogy hová megy, mire képes, könnyen elbizonytalanítható, bizalmatlanná tehető, megvezethető és eltaposható. Nem kell ahhoz fegyver már, hogy legyőzzenek egy kultúrájától megfosztott népet. Na ez az, amiben én nagyon sötéten látom a világot jelenleg és a jövőnket is.

Azt viszont nagy örömmel vettem, hogy az oviban Luca napján minden gyerek búzát vetett, a miénk itt van a Betlehemben, középsőtől pedig a néptánc része az ovis nevelésnek. Nagyon örülök, hogy vártunk egy évet, hogy ide járhasson a gyerekem!
pizzafutár 2011.12.29 22:28:46
@Felicitasz: Most sikerült elolvasnom - köszönöm! A legtöbbet nekem most nem a "végkifejlet" adta, hanem az, ahogy leírja, hogy évekig hogyan küszködött - enélkül nem megy, de hogy mindegyik után több, erősebb lett. Ma már csak némi keserű szájízem van annak kapcsán, hogy a nagylányom műtéti utókezelését elszúró nyegle, dilettáns főorvos asszonyt az év orvosa díjra jelölték az idén. Azt viszont bátran ki merem jelenteni - és lehet ez akár egy nagyon mély vallomás is - hogy azzal párhuzamosan, ahogy eme doktornő iránti mélységes gyűlöletem lassan alábbhagyott, ezen a Karácsonyon arra is ráébredtem, hogy végre egyformán szeretem a két gyerekemet, mindkettőt egyre inkább önmagáért és csak győzök rájuk csodálkozni, évek óta a naggyal való kapcsolatomért imádkozom, és mostanra valami megszületett bennem és köztünk, bízom benne, hogy még nem későn...
Az elmúlt hetekben már mind azon töprengtetek, hogy hol a frászban lehetek - a válasz a poszt címe. A dolog szeptemberben kezdődött komolyan (újra), de eddig egyszerűen nem mertem szóba hozni, mert még én is csak mostanában kezdem tényleg elhinni.A szokottnál kicsit személyesebb…..
pizzafutár 2011.12.11 23:56:20
@Anyatünde: Na, melleim, azok nekem kb. akkor voltak, amikor belövellt a tej :O:D Se előtte, se azóta. ;) A hasam megy csak egy picit nagyobb, a férjemnek tetszik a jelenlegi állapot, engem sem zavar, ezért is kérdezem, hogy az esztétikán túl van-e ennek valamilyen relevanciája az egészség szempontjából?

(7-8-ra ágykész gyerekek, huh, de irigyellek. Persze néggyel nem is lehetne másképp, gondolom...)
Ellopom ezt metaforává lett nevet - hatalmas karriert futott be hetek alatt, én ráadásul nagyon könnyen magamra is tudtam szabni, és mostanában többször el is gondolkodtam azon, hogy mit jelent a számomra.Néhány hónappal ezelőtt, amikor itt a blogon arról beszélgettünk, hogy…..
pizzafutár 2011.11.03 23:25:30
@kicsinap: Rengeteget gondolok Rátok és a többiekkel egyetértésben én sem hiszem, hogy az, ami Veletek történik, büntetés lenne valamiért...
pizzafutár 2011.11.09 14:19:28
@kicsinap: Hát ezt még olvasni is rossz volt, nemhogy átélni milyen lehetett... Az első gyerekemnél éltem meg valami ilyesmit, bár meg sem közelíti amiket leírsz - nálunk a szülőszobán derült ki a fejlődési rendellenesség és a szülészeten is borzalmas volt, de a későbbi műtét után kb. most jutottam el oda, hogy gyűlölet nélkül tudok beszélni az egészről, a gyerekem júliusban volt 4 éves... Ezt leginkább arra írom, amit Felicitasz egy régebbi bejegyzésben írt, hogy nem fog a dolog elfelejtődni, az lehetetlen, de remélhetőleg megadatik majd Neked is az a távolság, amikor már nem fog annyira fájni, hogy mindennap rémálmaid legyenek. (A műtét utáni időben minden éjjel úgy ébredtem, hogy egy sorozatlőfegyverrel lőném szitává az illető kórház teljes személyzetét az ott történtek miatt). Felicitasz utolsóját is osztom: a kórháznak is könnyebb lenne, ha a minimális emberséget megadnák, mert nyernének egy nyugodtabb, együttműködőbb szülőt és a kisbabának mi más is lehetne az érdeke, mint ez???? Nagyon-nagyon sokat gondolok Rátok, mindannyiótokra... Imádkozom, hogy ha kell az a műtét, mindenképp sikeres legyen!
pizzafutár 2011.11.14 22:16:34
@kicsinap: Én is nagyon-nagyon gondolok Rátok...
Egy növényes cikk következik, közkívánatra. Amikor 2002-ben Kanadába költöztünk, a blog szónak még a jelentését is alig ismertem: a családdal és a közeli barátokkal privátban leveleztünk, a tágabb ismeretségi körnek köremaileket írtunk. Beszámoltunk a kezdeti nyelvi…..