evangelista 2009.10.20 09:03:26

@Mayday: És ha otthon panaszkodtunk akkor kaptuk mellé a másik kettőt, hogy hogy merjük a tanár igazát kétségbe vonni. Megbünteted, apuci bejön és szétver.
Az ilyen mondatokon felháborodnak ám, rendesen. Mert azt veszik le, hogy te verni akarod a gyereket. (Pedig akarja a fene.)
Csak a szülő megtorol (alkalmasint egy rossz jegyet is). Az ombudsman meg kijelenti (miután megvertek egy tanárt), hogy nem volt joga meghúzni a lány haját. Ez majd akkor lesz vidám, amikor ezek a jogokkal felruházott gyerekek "rászabadulnak" a társadalomra. Ilyen szépen és jól megtanulták a konfliktuskezelést. Igazságtalanság ér: ütök. Erre a hatalom lelkesen bólogat.
Persze nem általánosságban beszélek. A gyerekek jelentős része megtanulja otthon a viselkedési normákat. (Nem is keverednek konfliktusba a tanárral; sem a gyerekek sem a szülők.) De mi a helyzet azokkal, akik nem???
Lehet, hogy én elrontok valamit, de nálunk a családban csak korlátozott demokrácia van. Mert a gyereket azért neveljük, hogy jó ember legyen belőle. Ugyanez a helyzet az iskolában is. Ahogy a hajón is csak egy kapitány van...

evangelista 2009.10.20 09:59:05

@elod72: Ugyanazt mondtad, amit én (csak ékezetek nélkül - bocsika :))A demokráciát azok értelmezik félre, akik csak a jogokkal vannak tisztában. (A jogok közül is csak a sajátjaival.) Egyébként fel sem merült a gyerekek verésének kérdése - legalábbis részemről. Mellesleg én még nem ütöttem meg a lányomat (tizenöt éves), s ő sem iszik alkoholt, nem cigizik.
Azt kellene eldönteni, milyen iskolát várunk el. Oktasson vagy neveljen is. Mert ha a nevlést is elvárjuk, akkor más jogok illetik meg a gyereket. (Pl.: dohányzást, alkoholfogyasztást csak az iskola területén tilthatod. Innentől a gyerek a kapuban röhögve gyújt rá.) A szülök kikérik maguknak a gyerek fegyelmezését (nem verésről beszélek!!), de ha rosszat csinál, az első kérdések egyike: ezt tanultad az iskolában?

evangelista 2009.10.20 10:06:56

@kukko: Rossz az érdekérvényesítési képességünk. Pedig a pedagógusoké a legnagyobb értelmiségi réteg. Mégis, amikor a sztrájk felmerült, az is azért bukott meg, mert csak a tanítást lehet beszüntetni, a felügyeletet nem. (Elégséges szolgáltatás.) Akkor meg mi értelme? Csak magaddal tolsz ki, pótolhatod (a sztrájk napjára meg biztosíthatsz programot, hogy ne szedjék szét az iskolát).
Ahányan vagyunk, annyi felé megyünk. Félelemből (elküldenek, bezárják az iskolát, stb.) vagy társadalmi nyomásra. (Mit akarnak a tanárok már megint? Délben már otthon vannak, ott a nyári szünet...) Társadalmi megítélésünket a rengeteg oktatási botrány sem erősíti. Olybá tűnik, mintha minden pedagógus ordítozós, verekedős barom lennne. Ez ellen sem teszünk semmit.