Adatok
SunBee
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Banális, de probléma. Már vagy ezer könyvet, újságot elolvastam de még mindig nem látom tisztán, hogy akkor most a 2 éves gyerekemnek mi is lenne jó. A magyar szaktekintélynek számító Dr.Vekerdy Tamás mindig is azt mondja, hogy a gyereknek 3 éves koráig az anyja mellett a…..
SunBee
2010.01.18 00:06:00
@Mahátma: Látom, valószínűleg a rengeteg könyv miatt, amit eddig olvastál, már átugrasz sorokat, szavakat... na meg persze olyan okos lettél, hogy már mindent tudsz - még az én kisfiamról, rólam, a csaldádomról is. Akkor valószínűleg azt is tudod, hogy most mit írnék, mert gondolatot is olvasol... így teljesen felesleges bele is kezdenem ;-)
Hallottál már a másság elfogadásáról? Javaslom olvass még egy kicsit, hátha arról is kerül egy könyv a kezedbe! Ébresztő - ami neked jó, az nem biztos, hogy másnak is jó!
Hallottál már a másság elfogadásáról? Javaslom olvass még egy kicsit, hátha arról is kerül egy könyv a kezedbe! Ébresztő - ami neked jó, az nem biztos, hogy másnak is jó!
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Minden elismerésem a valószínűleg sokat tanult "szaktekintélyek"-nek, biztosan sok igazság van könyveikben és a statisztikáikban, de meggyőződésem szerint nálam jobban SENKI nem tudja mi is jó az én gyerekemnek, így nem is "tágítom tudásom" ilyen tanulmányokkal. Ahogy két egyforma ujjlenyomat sincs, úgy két egyforma gyerek sincs - nem hiszek az általánosításokban, általános tanácsokban és meglátásokban.
Egy gyerekkel nem csak egy baba született, de egy anya is. S bár nem vagyok egy "ős-anya" típus, azért még bennem is dübörögnek az anyai ösztönök.
Bármiben kell is döntenem, természetesen a gyerek érdekei élveznek elsőbbséget, de NEM MINDENÁRON. Rengeteg más, extra dolgot is figyelembe kell vennem és igyekszem mindig a legjobb kompromisszumot kihozni. A végtelenségig imádom kisfiamat (decemberben lesz két éves), de hahó! én is a világon vagyok, ráadásul öcsi is érkezik pár nap múlva. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy a férjem hónapokig van távol és nem magyar - máris más kontextusba került mindenféle döntéshozatal, probléma és annak megoldása.
Én a bölcsi mellett döntöttem, legfőképpen kisfiam igényei, természete miatt és magam miatt is, mert mint említettem férjem hónapokig távol van, nincs segítségem nap mint nap és jön a tesó... Szerencsére kisfiam imádja a bölcsit (privát, mert államiba nem jutott be, holott egy évvel ezelőtt feliratkoztunk.. - Szentendre), eszméletlenül igényli a közösséget, a vele való foglalkozást, nagyon aktív, hihetetlenül laza, barátkozó típus. ÉN, egyedül anya, NEM TUDNÁM mindazt megadni neki, amit a bölcsiben megkap. Mind agyilag, fizikailag és türelmileg is nagyon megterhelő lenne, már most a hatalmas pocakkal is, s majd az "új jövevénnyel" is. Persze, tudom, rengeteg anyuka van, aki otthon van a kis korkülönbségű picinyeivel és minden elismerésem nekik, de itt jönnek be ismét a gyerek és az anya igényei, lehetőségei. Én nem vagyok egy végtelen türelmű típus, s mazoizmusra sem hajlamos. Én tudom, hogy meg tudnám csinálni, képes lennék a két gyereket kezelni egyedül is, de azt is tudom, hogy valamilyen szinten tönkretenne, hihetetlen mértékben leszippantana, mert iszonyat meló. S itt még kitérnék még egy dologra: Alapvető filozófiám, hogy egy gyerek akkor boldog, kiegyensúlyozott, ha az anyja is az. (Természetes kölcsönhatás, kihatás, stb.) Márpedig ahhoz, hogy én, az anya boldog és kiegyensúlyozott legyek, abba nem fér bele a kimerültség, agyilag leszippantott állapot.. Egy fáradt, kimerült, állandóan a sírás határán álló anya hogy tudna bárkit is boldoggá tenni??
Ezt sem egy könyvben olvastam, ez egy józan paraszti logikán alapuló meglátásom - és nálunk ez működik. Kisfiam egy kiegyensúlyozott, boldog, jókedvű gyerek, s én is remekül érzem magam, köszönöm :-)
Folyt.köv., mert a téma nagyon fekszik, csak megsétáltatom a pocakom...
cheers