Regisztráció Blogot indítok
Adatok
káty

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A The Times hozta a sztorit a múlt héten, brit orvosok megállapították, hogy a Ferrarikra festett, Marlboro-logót helyettesítő vonalkód tudat alatt hirdeti a terméket. Az EU-ban tilos a dohánygyártmányok reklámozása, ezért felszólították a Ferrarit, távolítsa el a vonalkódot a…..
káty 2010.05.09 16:16:55
Hihetetlen számomra, hogy valaki képes azzal érvelni a dohányzás és a dohányreklám "mellett", hogy "de az alkohol/elhízás/stb. is ugyanolyan káros".

Rendben, tegyük fel, hogy így van, de milyen óvodás érvelés már ez???

Hol változtat ez azon, hogy aki dohányzik, az FÜGGETLENÜL ATTÓL, hogy ezen kívül még mellesleg alkoholista-e, elhízott-e, szemetelő köcsög-e stb., JOBBAN károsítja a "saját és környezete egészségét", mint hogyha nem dohányozna (és emellett ugyanannyit enne, inna, szemetelne satöbbi mint eddig).

Nem tudom felfogni, hogyan lehet ez valakinek kevésbé világos, mint az, hogy 2x2 az 4.
Még kevésbé, hogy miért kell még harcosan érvelnie is amellett, hogy "2x2 az 5".

Magáról a témáról pedig:

Persze, hogy egy dohányos sem fogja azt mondani, hogy ő a dohányreklámok miatt szokott rá. Egyrészt, mert ha így lenne, akkor sem ismerné el, saját magának sem, elvégre senki sem szereti magát ennyire könnyen befolyásolhatónak gondolni.
Másrészt, mert a dolog tényleg nem így működik.
Nyilván rengeteg tényező játszik abba bele, hogy valaki elkezd dohányozni, meg abba is, hogy rászokik, és abba is, hogy aztán nem tud leszokni. Racionális, irracionális, érzelmi, családi, haveri undsoweiter környezeti stb. hatások - persze mivel köztudottan káros dologról van szó, ezért manapság már gondolom a kevésbé racionális "megfontolások" dominálnak.
Egy olyan embert, akit semmi más hatás nem "terel" a füstölés felé, nyilván nem egy vonalkódos reklám fog a tüdőrák karjaiba dönteni.

De arra igenis alkalmas lehet, hogy kicsivel ismertebbé és kicsivel pozitívabb megítélésűvé tegye azt, amit hirdet. Erre való, ezért teszik oda.
Aztán ez a kicsi pont olyankor nagyon is döntő lehet, amikor valakinek a magatartását pillanatnyi szeszély, hangulat, akármi billenti jobbra vagy balra.

Amikor a dohányos a pénztárostól x márkát kéri és nem y-t, de maga sem tudná megmondani, mért épp pont azt, hiszen esetleg korábban mindkettő ugyanannyira "tetszett" neki.
Amikor napi öt helyett hat szálat, vagy kettő helyett kettő és fél dobozt szív el, mert többször jut eszébe, többször "kívánja meg".
Amikor már két hete "leszokott", de egy adott pillanatban mégis "feladja". Miért pont akkor, miért nem egy nappal korábban, miért nem kettővel később?
Amikor némi sörök és felesek után valaki körbekínálja a dobozt, és az alkalmi dohányos azt mondja: jól van, ennyi nem árt meg, ez még nem rászokás. És második kínálásra is vesz, pedig előzőleg már elhatározta, hogy nem fog.
Meg persze amikor a zöldfülű kamaszt az összes haverja húzza, hogy na, ne izélj mááár...

Ezek mind olyan szituációk, amikor az ember döntését erre is és arra is befolyásolják különféle hatások, és végül egészen nüansznyi kis érzelmi löket is döntő lehet, olyan is, ami nemis tudatosul.
(Mint amikor a legkissebb párt csicskáztatja a két nagyot, mert tőle függ, hogy kié lesz a többség... bocs, ez nem politizálás akart lenni, csak illusztráció).

És lehet, hogy ez végül egy emberre nézve nem akkora nagy hatás. Hogy két szállal többet szív el, hogy két nappal rövidebb ideig bírja, hogy kéthetente egyszer bulizáskor megereszt egy szálat.
De egyrészt mindenki tudja, hogy ez a kis elmozdulás is lejtőn lefelé való elmozdulás - tehát "visszacsinálni" sokkal nehezebb - másrészt a sok kis hatás együtt nagyon is jelentős, a dohányiparnak is bevételben mérve (ezért éri meg neki a reklám...)(de most tényleg, komolyan van valaki, aki azt gondolja, hogy egy komplett F1 istállót szívszerelemből pénzelnek ezek a cégek??? ne röhögtessetek már!), meg persze a társadalomnak is egészségügyi kiadásban vagy épp beteg emberben, várható élettartamban (legyünk humanisták) számolva.

Én egyébként nem gondolom, hogy a dohányosokat meg kéne kövezni, azért lettek dohányosok, mert egy erre specializálódott iparág kihasználta a gyenge pontjaikat (ide értse mindenki azokat a dolgokat, amik őt odaterelték). Elég baj ez nekik, többletkiadás, fokozott egészségügyi kockázat, állandó igénytelenséget sugalló füstszag vagy az az elleni küzdelem...
Azt viszont igenis gondolom, hogy ezek ellen a "nüansznyi" hatások ellen is meg kell próbálni küzdeni.
Mert ha a dohányiparnak megéri ezeket előidézni, akkor nyilván a társadalomnak meg pont annyira megérné megakadályozni.
És azt is gondolom, hogy a dohányosok is jobban járnának, ha több olyan hely lenne, ahol kénytelenek lennének visszafogni magukat (bár ez már nem annyira tartozik ide). Azzal a kicsivel is több esélyük lenne leszokni, vagy legalább visszaszorítani a napi mennyiséget.

... Hoppá, meg volt még egy nagyon cuki érv, hogy "összedőlne a gazdaság a dohányipar nélkül".
Hát persze, ha máról holnapra megszűnne, akkor nem töltődne fel máról holnapra az űr a gazdaságban, nyilván. De ez nem jelenti azt, hogy fokozatosan ne lehetne leépíteni. A munkaerő, a reklámkapacitás, a termőterület, az infrastruktúra, a tőke, a mittudoménmicsoda (nem vagyok közgazdász), ami most a cigisdobozokat produkálja, produkálhatna bármi mást is.

(Persze, a cigisdoboznak megvan az az előnye, hogy viszonylag könnyen gerjeszthető rá a kereslet, de emmmegmááá télleg nagyon messzire vezet a fogyasztói társadalom und szabadpiac und fenntarthatóság tekervényes útvesztőibe, mindenesetre ezzel az érvvel már csak azért sem kéne a dohányipar mellett előhozakodni, mert akkor ezzel egyszersmind mondjuk a kábítószer, fegyver és egyéb társadalmilag roppant hasznos bizniszek térnyerését is szorgalmaznánk...)

Napsütést, friss levegőt :)
 Gondolatok a kisgyermekkori nyelvtanulásról   NYELVEKET TUDNI KÖTELEZŐ – ezért sok szülő gondolja azt, hogy minél hamarabb kezdi gyermeke a nyelvtanulást, annál jobb. A pszichológusok egy része azonban óva int a kicsik túlságosan korai…..
káty 2009.10.19 14:19:51
Szerintem azt, hogy egy kisgyerek "szükségből" (mert különböző nyelveken folyik körülötte és vele a kommunikáció) anyanyelvként megtanul kettő vagy több nyelvet, nem lehet azzal helyettesíteni, hogy elhordjuk vagy beíratjuk heti pár órára valami "menő" nyelvórára, vagy időnként angolul beszélünk vele. A gyerek azért tanul meg "magától" egy nyelvet, mert használni akarja, meg akarja érteni a körülötte élőket, kommunikálni akar velük. Ez van beleprogramozva.
Attól, hogy csinálunk egy nyilvánvalóan mesterséges szituációt, ahol megpróbálunk rátukmálni még egy nyelvet, nem fogja megtanulni, jobb esetben játéknak fogja tekinteni.
Saját és közeli ismerőseim tapasztalatai alpján IS mondom.
Én pl. olyan oviba jártam, ahol volt heti 2-3 angol óránk. Aztán alsóban erre rájött még pár anyanyelvű tanáros óra is. Főleg idióta mondókákat, párbeszédecskéket meg dalocskákat tanultunk, amik akkor is halandzsa betűsoroknak tűntek, ha elmondták, hogy mit jelentenek a szavak bennük. Azt hittem később, hogy bennem volt a hiba, de aztán beszélgettem másokkal erről, és ők is ugyanígy emlékeztek erre vissza.
összességében a (10)-12 éves korom előtti nyelvtanulásról azt gondolom, hogy tökéletes időpocsékolás volt: később, amikor középiskolába kerültem, láttam, hogy azt a "szintet", amire addig eljutottam, néhány hónap szisztematikus "felnőtteknek" való nyelvtanulással produkálni lehet. És valóban: németül 3 év alatt csináltam középfokút, ebből is csak az utolsó fél volt intenzívnek mondható.

Vagy ott van a húgom, aki olyan iskolába járt, ahol az igazgatóság azon a véleményen volt, hogy amíg valaki nem tud korrektül írni-olvasni magyarul, addig nem kell idegen nyelvvel nyúzni.
Vagyis legkorábban 3. osztályban kezdhették.
Érdekes módon a húgom nyelvtudása egy-két év alatt lekörözte olyan ismerős gyerekek nyelvtudását, akik korábban kezdték és még kétnyelvű oviba is jártak.
Persze igaz, ő nem tudta, hogy hogy van a viziló és a vödör németül, viszont tudott önállóan mondatokat összerakni azokból a szavakból, amiket ismert.

Hogy egy nagyon eltérő példát is mondjak: székely ismerősöm mondta, hogy náluk régebben úgy tanították a románt magyar anyanyelvű gyerekeknek, ahogy "hagyományosan" idegen nyelvet szoktak, de aztán átálltak arra, hogy egyszerűen a román anyanyelvű diákoknak szánt nyelvtan és irodalom tananyagot öntötték rájuk. Állítólag akik a "régi" módszerrel tanultak, sokkal-sokkal jobban megtanulták a nyelvet, mint azok, akik az "újjal". (Olyan településről van szó, ahol kb. csak akkor használják a románt, ha a rendőrséggel érintkeznek...).

Szóval szerintem nagyon durva és alapvető módszertani hiba ilyen "majd játszva ráragad" meg "anyanyelvi" módszerekkel (pl. kétnyelvű óvoda) tanítani egy olyan nyelvet, amit egyébként a mindennapi életben nem használ az illető, főleg, ha a tanár egyébként beszéli a gyerek anyanyelvét is. Azt csak kőkemény nyelvtan tucatfeladatokkal és szókincs magolással meg hasonlókkal lehet hatékonyan. Amíg meg erre nem elég érett egy kisgyerek, addig fölösleges erőlteni.
(Én pl. a mai napig végtelenül hülyén érzem magam minden olyan szituációban, ahol egy magyar anyanyelvű emberrel kell idegen nyelven társalognom: nyelvóra, nyelvvizsga, magyarul nem tudók a társaságban)

Ergo ha mindenáron többnyelvű gyerekeket szeretnénk, az csak úgy fog menni, ha fogunk magunknak egy külföldi partnert, vagy elköltözünk az országból, vagy mindkettő ;) vagy esetleg fogadjanak mellé egy idegen anyanyelvű bébicsőszt, mert az tényleg egy valós kommunikációs szükségletet teremt, amit csak a nyelv megtanulásával lehet kielégíteni. Annak tényleg lehet értelme.
sorry de ez van, lehet, hogy az emberek 70 %-a többnyelvű országban él, de Magyarország vagy 90 éve akkor is kvázi egynyelvű ország, nekünk ez jutott, ezt kell szeretni ;)
... ja arról nem is beszélve, hogy ugye nem egy kategória az a kétnyelvűség, amikor valaki spanyol-katalán, vagy holland-angol-német, és az, amikor valaki mondjuk magyar-német...

És még egy kis apróság: ahogy egyre több nyelvet tanultam meg, azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban fordul elő velem, hogy egy szó "leblokkolódik" az agyamban. Egészen hétköznapi szavak is akár. És nem csak az idegen nyelveken, a magyarban is. Különösen azóta érzem ezt, hogy egy évet külföldön töltöttem, és három-négy nyelvet használtam felváltva. Lehet, hogy hipochonder vagyok, lehet, hogy véletlen egybeesés és valami más bajom van, de én ezt tapasztaltam.