Adatok
káty
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A The Times hozta a sztorit a múlt héten, brit orvosok megállapították, hogy a Ferrarikra festett, Marlboro-logót helyettesítő vonalkód tudat alatt hirdeti a terméket. Az EU-ban tilos a dohánygyártmányok reklámozása, ezért felszólították a Ferrarit, távolítsa el a vonalkódot a…..
Gondolatok a kisgyermekkori nyelvtanulásról NYELVEKET TUDNI KÖTELEZŐ – ezért sok szülő gondolja azt, hogy minél hamarabb kezdi gyermeke a nyelvtanulást, annál jobb. A pszichológusok egy része azonban óva int a kicsik túlságosan korai…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Rendben, tegyük fel, hogy így van, de milyen óvodás érvelés már ez???
Hol változtat ez azon, hogy aki dohányzik, az FÜGGETLENÜL ATTÓL, hogy ezen kívül még mellesleg alkoholista-e, elhízott-e, szemetelő köcsög-e stb., JOBBAN károsítja a "saját és környezete egészségét", mint hogyha nem dohányozna (és emellett ugyanannyit enne, inna, szemetelne satöbbi mint eddig).
Nem tudom felfogni, hogyan lehet ez valakinek kevésbé világos, mint az, hogy 2x2 az 4.
Még kevésbé, hogy miért kell még harcosan érvelnie is amellett, hogy "2x2 az 5".
Magáról a témáról pedig:
Persze, hogy egy dohányos sem fogja azt mondani, hogy ő a dohányreklámok miatt szokott rá. Egyrészt, mert ha így lenne, akkor sem ismerné el, saját magának sem, elvégre senki sem szereti magát ennyire könnyen befolyásolhatónak gondolni.
Másrészt, mert a dolog tényleg nem így működik.
Nyilván rengeteg tényező játszik abba bele, hogy valaki elkezd dohányozni, meg abba is, hogy rászokik, és abba is, hogy aztán nem tud leszokni. Racionális, irracionális, érzelmi, családi, haveri undsoweiter környezeti stb. hatások - persze mivel köztudottan káros dologról van szó, ezért manapság már gondolom a kevésbé racionális "megfontolások" dominálnak.
Egy olyan embert, akit semmi más hatás nem "terel" a füstölés felé, nyilván nem egy vonalkódos reklám fog a tüdőrák karjaiba dönteni.
De arra igenis alkalmas lehet, hogy kicsivel ismertebbé és kicsivel pozitívabb megítélésűvé tegye azt, amit hirdet. Erre való, ezért teszik oda.
Aztán ez a kicsi pont olyankor nagyon is döntő lehet, amikor valakinek a magatartását pillanatnyi szeszély, hangulat, akármi billenti jobbra vagy balra.
Amikor a dohányos a pénztárostól x márkát kéri és nem y-t, de maga sem tudná megmondani, mért épp pont azt, hiszen esetleg korábban mindkettő ugyanannyira "tetszett" neki.
Amikor napi öt helyett hat szálat, vagy kettő helyett kettő és fél dobozt szív el, mert többször jut eszébe, többször "kívánja meg".
Amikor már két hete "leszokott", de egy adott pillanatban mégis "feladja". Miért pont akkor, miért nem egy nappal korábban, miért nem kettővel később?
Amikor némi sörök és felesek után valaki körbekínálja a dobozt, és az alkalmi dohányos azt mondja: jól van, ennyi nem árt meg, ez még nem rászokás. És második kínálásra is vesz, pedig előzőleg már elhatározta, hogy nem fog.
Meg persze amikor a zöldfülű kamaszt az összes haverja húzza, hogy na, ne izélj mááár...
Ezek mind olyan szituációk, amikor az ember döntését erre is és arra is befolyásolják különféle hatások, és végül egészen nüansznyi kis érzelmi löket is döntő lehet, olyan is, ami nemis tudatosul.
(Mint amikor a legkissebb párt csicskáztatja a két nagyot, mert tőle függ, hogy kié lesz a többség... bocs, ez nem politizálás akart lenni, csak illusztráció).
És lehet, hogy ez végül egy emberre nézve nem akkora nagy hatás. Hogy két szállal többet szív el, hogy két nappal rövidebb ideig bírja, hogy kéthetente egyszer bulizáskor megereszt egy szálat.
De egyrészt mindenki tudja, hogy ez a kis elmozdulás is lejtőn lefelé való elmozdulás - tehát "visszacsinálni" sokkal nehezebb - másrészt a sok kis hatás együtt nagyon is jelentős, a dohányiparnak is bevételben mérve (ezért éri meg neki a reklám...)(de most tényleg, komolyan van valaki, aki azt gondolja, hogy egy komplett F1 istállót szívszerelemből pénzelnek ezek a cégek??? ne röhögtessetek már!), meg persze a társadalomnak is egészségügyi kiadásban vagy épp beteg emberben, várható élettartamban (legyünk humanisták) számolva.
Én egyébként nem gondolom, hogy a dohányosokat meg kéne kövezni, azért lettek dohányosok, mert egy erre specializálódott iparág kihasználta a gyenge pontjaikat (ide értse mindenki azokat a dolgokat, amik őt odaterelték). Elég baj ez nekik, többletkiadás, fokozott egészségügyi kockázat, állandó igénytelenséget sugalló füstszag vagy az az elleni küzdelem...
Azt viszont igenis gondolom, hogy ezek ellen a "nüansznyi" hatások ellen is meg kell próbálni küzdeni.
Mert ha a dohányiparnak megéri ezeket előidézni, akkor nyilván a társadalomnak meg pont annyira megérné megakadályozni.
És azt is gondolom, hogy a dohányosok is jobban járnának, ha több olyan hely lenne, ahol kénytelenek lennének visszafogni magukat (bár ez már nem annyira tartozik ide). Azzal a kicsivel is több esélyük lenne leszokni, vagy legalább visszaszorítani a napi mennyiséget.
... Hoppá, meg volt még egy nagyon cuki érv, hogy "összedőlne a gazdaság a dohányipar nélkül".
Hát persze, ha máról holnapra megszűnne, akkor nem töltődne fel máról holnapra az űr a gazdaságban, nyilván. De ez nem jelenti azt, hogy fokozatosan ne lehetne leépíteni. A munkaerő, a reklámkapacitás, a termőterület, az infrastruktúra, a tőke, a mittudoménmicsoda (nem vagyok közgazdász), ami most a cigisdobozokat produkálja, produkálhatna bármi mást is.
(Persze, a cigisdoboznak megvan az az előnye, hogy viszonylag könnyen gerjeszthető rá a kereslet, de emmmegmááá télleg nagyon messzire vezet a fogyasztói társadalom und szabadpiac und fenntarthatóság tekervényes útvesztőibe, mindenesetre ezzel az érvvel már csak azért sem kéne a dohányipar mellett előhozakodni, mert akkor ezzel egyszersmind mondjuk a kábítószer, fegyver és egyéb társadalmilag roppant hasznos bizniszek térnyerését is szorgalmaznánk...)
Napsütést, friss levegőt :)