Regisztráció Blogot indítok
Adatok
newgie (törölt)

0 bejegyzést írt és 12 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Jelentheti-e az internetes sajtó a nyomtatott sajtó alternatíváját? Megoldható-e a szerzői jogok védelme? Milyen időtávon várható, hogy Magyarországon is az internetes sajtó átveszi a vezető szerepet a nyomtatott sajtótól?Értékelésre kerülnek a május 10. (hétfő) éjfélig…..
Amikor egy cég bevezeti a „lean management” módszereit, első lépésben nagyon sok időt és ráfordítást tud megtakarítani alaptevékenységén. Utána már lassabban megy további idő és ráfordítás lefaragása. Saját tanulmányi tevékenységében, ha holnaptól…..
newgie (törölt) 2010.03.09 21:31:23
Személy szerint én az 5 lépésből egy roppant fontosat emelnék ki, amit rendszerint alkalmazok (és hangsúlyozom ez csak a tanulásban használható, gyáraknál úgy vélem elképzelhetetlen). 1. Amikor tanulmányaimat szervezem, és napirendemet beosztom, akkor mindig jóval többet tervezek egy adott időintervallumra, mint amennyi munkát reálisan és kimerülés nélkül véghez tudnék vinni. Hiszen abban mindig van valamennyi veszteség, előre nem kalkulált eltérítő erő, de mivel úgyis túlterveztem magam, ezért biztosan elérem azt a szintet, ami normális lehet. Ehhez persze a 2. lépésben elkötelezettség és lelkesedés kell, hiszen a 3. lépés tudásvágyával párosítva nagyon hatékony tanulási folyamatban tudok tanulni. A 4. lépés, amit még csak ritkán alkalmazok az az, hogy a tanulási folyamatot változatossá teszem, ezzel is fenntartva az állandó koncentrációt és érdeklődést, hiszen nem jó monoton egy "területet" tanulni, "keverni" kell azokat, így számomra hatékonyabb a munka. Az 5. lépés pedig nem más, mint a kitartás, és a türelem, mert ez sem pár óra alatt térül meg, sőt, lehet, hogy nem is pár hónap, de a jövőben mindenképp lehet belőle profitálni. Ezen 5 lépés közben fontos megjegyezni, hogy ügyelni kell arra, hogy az evés, ivás, internetezés, újságolvasás kimaradjon, vagy legalábbis mértékkel (pihenőidőben), mert olyankor extra gyorsan elszalad az idő, és a még túltervezett napirend is felborul.
A japán autógyárak, elsősorban a Toyota, azzal lettek világelsők, hogy a gyártási minőséget és a költséghatékonyságot a korszerű termelésszervezési eljárásokkal új dimenziókba emelték. Ezzel mind termékeik minőségét, mind saját nyereségüket javítani tudták.Sokak…..
newgie (törölt) 2010.03.09 21:20:48
Véleményem szerint a XXI. század autóiparában nem a lean a kulcsa a világelsőségnek. Annak ellenére, hogy maga a folyamat bevezetése, fejlesztése, és megfelelő irányítása elengedhetetlen, egy jól működő vállalat esetén ez nem ad korszakalkotó pluszt. Természetesen a Toyota is elért már valamit, és az is biztos, hogy a lean teljesítménye is felülmúlható, de már csak egy bizonyos (apró) mértékig. Nem hiszem, hogy érdemes lenne eljutni oda, amit pl a Nike megtett, hogy a munkafolyamatokat század másodpercnyi pontossággal osztotta be. Ameddig emberek dolgoznak a gyárakban, addig ne várjunk tőlük gépi pontosságot, van egy határ, amit még véleményem szerint a lean-nek sem szabad átlépni, és ez pedig az ember és a gép között húzódó határvonal. Pontosan emiatt, hogyha Korea előretör az autógyártásban, akkor az nem amiatt lesz, hogy a munkás 0.6 sec alatt megnyom egy gombot, 1.8 sec alatt csavaroz egyet, sokkal inkább a logikus munka összehangolása miatt. És ez alatt azt értem, hogy- megkockáztatom- csökkentsük a termelést, hiszen csak termelünk, termelünk ész nélkül, nem figyelünk a külvilágra, nem kötünk kompromisszumokat, csak a részvényesek érdekeit figyeljük. De lehet másképp is. Szerintem tiszta gondolkodással, józan fejjel, és őszintén "szónokolva" lehet világelsőségre törni az autóiparban. Talán a hatalmas árrés csökkentése is megoldást jelentene, hiszen CSAK a pénzéhségből kellene kissé csökkenteni. Persze minden a pénzről szó, de nem szabad, hogy emiatt más értékek is kiszoruljanak. Így tehát a lean fontosságát hangsúlyozva úgy gondolom, hogy ezen felül más értékeknek is prioritást kellene kapniuk, és aki ezt fel meri vállalni, és meg meri lépni, az szerintem még sokra viheti, nemcsak az autógyártásban.
Miért lényeges a bor esetében, hogy a fogyasztók bizalmát a cég elnyerje? Ha ez ilyen fontos, akkor miért kell mégis folyamatosan megújítani a promóció formáját és tartalmát? Mégsem eléggé lojálisak a fogyasztók?..
newgie (törölt) 2010.02.23 18:59:57
Ma Magyarországon rengeteg borászat üzemel, azonban bátran mondhatom, hogy a hazai borfogyasztók nagy része nem is tud igazán különbséget tenni a borászatok borai között. És pontosan azért, mert a verseny tökéletes, ezért egy-egy borászatnak ki kell tűnni a többiek közül, ami pedig legfőképp állandó promóciós változtatásokkal érhető el.
Mivel borfogyasztókból borkóstolókká lettünk (aminek számos oka van), ezért nem olyan egyszerű a lojális fogyasztók megtalálása és megtartása. Számos oka lehet ennek a változásnak, de véleményem szerint a legfőbb a rohanó életritmus. Reggel korán kelés, rohanás a munkába, este pedig fáradtan hazaesve nem nagyon van az embereknek kedve/energiája arra, hogy a családdal leülve szépen elborozgasson. Arra is alig, hogy egy kis pohárral elfogyasszon. Tehát nem a bizalom hiányában nem fogyasztanak annyian bort, egész egyszerűen ma már nem szokás a napi 3 liter bor fogyasztása víz helyett is. Nem hiszem, hogy az árral lenne a baj, mert 1000 Forint alatt is számos finom bort lehet kapni, inkább az életritmus/stílus változott meg.
A promóció változtatása pedig arra lehet megfelelő, hogy az "ellustult" fogyasztó újra felfigyeljen arra a borászatra, amit igazán kedvel. Hiszen a nagy rohanásban egész egyszerűen megfeledkezik erről, így ma már a borászat feladata a "lelkesedés fenntartása, és akár erősítése.
Így tehát nem bizalmi kérdés a borfogyasztás, hanem inkább egy olyan hatás lecsapódása, amelyet a globalizáció kalibrált.
Egy esetleges kiút lehet akár az egyetemi promóció, hiszen az előadás után biztosan többen megnézték Facebookon a Varga pincészetet, így egy országos "turné" is jövedelmező lehet, hiszen mi vagyunk a jövő borfogyasztói, és ha belénk nevelik az életérzést, mint a FarmVille teszi a Facebookon, akkor valószínűleg fogyasztók és nem csak kóstolók leszünk.
Mit mutat meg a falusi pék ismertetett története arról, hogy a globális gazdaság növekedése ellen nem küzdeni kell, hanem a növekedés élharcosává kell válni? Mi a véleménye erről?..
newgie (törölt) 2010.02.09 21:49:20
A történet értelmében tehát ha van egy pék a faluban, és jön mellé egy új, akkor az visszaveti az addig a faluban termelő pék sikerességét. Azonban mivel ez a folyamat ma, a globalizáció idején elkerülhetetlen, ezért az sem megoldás, ha "elmenekülünk" más felé, ahol mellesleg szintén van egy pék, akit pedig mi gyengítünk sikerességében. Ez tehát egy ördögi kör, azonban ha az ember belátja, hogy tehet ellene, akkor valóban élharcos lehet. Hiszen az innováció, a marketing, a megfelelő stratégia mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a versenytárs háttérbe szoruljon, és követő lehessen csak. Persze itt felmerül a felelős vállalat kérdése, illetve az etikus magatartás a versenytársakkal. Azonban sajnos vagy nem sajnos a globalizáció magával hozta azt is, hogy legális módon lehessen a másiknak keresztbe tenni. Fontos megjegyezni azt is, hogy ebben a gyorsuló világban látható hát, hogy még a legkisebb vállalkozás sem hunyhat szemet a globalizáció felett, mert különben őt is fenyegeti az, hogy csak követő lehet. Így a legkisebb szervezeti egységnek is aktívan kell bekapcsolódnia az élharcosi szerepbe, mert ez lendíti előre az adott gazdaságot, javul az életszínvonal, és nem mellesleg az illető is sikeresebb lesz, és jobban él majd. Habár a mai napokban még annyira nem vérre menő a kisvállalkozások harca, azonban a globalizáció hatásainak terjedésével egyre inkább azzá válik.
Így tehát előrelátóan kell tekinteni a jövőbe, innovatív magatartást kell képviselni, és nyitott szemmel kell járni minden nap. Habár nem egyszerű, mégis ez lehet a megoldás arra, hogy még akár a pék is élharcos lehessen abban, amit ő maga szeret csinálni, mert mivel sikeres, ezért azt valószínűleg szívesen csinálja.
A globális gazdaság hatásai ellen pedig lokális szinten lehetetlen küzdeni, annak ellenére, hogy sok kicsi sokra menne. De talán nem is kell ellene küzdeni, mert üzleti szempontból talán nem is előnyös.
Az előadáson elhangzottak alapján mi a véleménye arról, hogy a globalizáció miért fokozza a vállalatvezetők pszichés terhelését, és vajon mi lehet amögött, hogy állítólag a nők jobban képesek e helyzetet kezelni?..
newgie (törölt) 2010.02.09 21:34:22
Az idő múlik, a becsület fogy, a nő nem vár- tartja egy bölcs mondás. Ennek első két gondolatát kiragadva fontos leszögezni, hogy az idő vált a legnagyobb versenytárssá, és csak ezt követik azok a vállalatok, akik szintén versenyben vannak. Ma az idő az úr: a 100 méteres síkfutás világrekordja az elmúlt években többször is megdőlt, habár minden alkalommal 1 másodpercnél kisebb időről beszélünk. És a kiélezett versenyben habár elég drasztikusnak tűnik, mégis sokat számít. Hiszen ha valaki egy másodperccel előttünk megvesz egy ingatlant, az már az övé, ha valaki egy másodperccel előttünk szabadalmaztat valamit, az már az ő dicsősége. Így mit tehet hát akár egy részvénytársaság vezetője, akinek amúgy is elszámolási kötelezettsége van a részvényesek felé: kötelező állandó stressz közepette éles, gyors döntéseket hozni, hiszen ma már az információ fénysebességgel száguld. Ezeket a döntéseket meg kell hozni akkor is, ha azok épp környezetkímélőek, vagy ha el kell bocsátani dolgozókat, vagy szennyezi a folyót, és sorolhatnám. A vezető lehet akármilyen jólelkű a magánéletben, az üzletben meg kell hoznia azokat a stresszes döntéseket, amiket a részvényesek megkívánnak. És mivel a világ egyetlen információerdő, ezért a gyorsaság lett az uralkodó. Nem csoda hát, hogy stresszel jár.
Annak az oka, hogy a nők jobban viselik ezt valószínűleg az evolúció műve. Sok-sok ezer év alatt alakult, fejlődött ez a képesség, így a férfiak nem tudják felvenni a versenyt. Egyetértek az előttem szólóval abban, hogy az elnyomás is szívósabbá tette őket, de akár vissza mehetünk abba a korba, amikor a férfiak mamutra vadásztak, a nők pedig otthon "idegeskedtek", hogy hol az uruk, nem történt-e bajuk, mikor érnek haza--> így idővel alkalmazkodtak az állandó stresszhez.
Az idő tehát pénz, és mivel ma MINDEN a pénzről szól, ezért viselni kell a terhelést a siker érdekében.
newgie (törölt) 2010.02.09 21:35:01
Az idő múlik, a becsület fogy, a nő nem vár- tartja egy bölcs mondás. Ennek első két gondolatát kiragadva fontos leszögezni, hogy az idő vált a legnagyobb versenytárssá, és csak ezt követik azok a vállalatok, akik szintén versenyben vannak. Ma az idő az úr: a 100 méteres síkfutás világrekordja az elmúlt években többször is megdőlt, habár minden alkalommal 1 másodpercnél kisebb időről beszélünk. És a kiélezett versenyben habár elég drasztikusnak tűnik, mégis sokat számít. Hiszen ha valaki egy másodperccel előttünk megvesz egy ingatlant, az már az övé, ha valaki egy másodperccel előttünk szabadalmaztat valamit, az már az ő dicsősége. Így mit tehet hát akár egy részvénytársaság vezetője, akinek amúgy is elszámolási kötelezettsége van a részvényesek felé: kötelező állandó stressz közepette éles, gyors döntéseket hozni, hiszen ma már az információ fénysebességgel száguld. Ezeket a döntéseket meg kell hozni akkor is, ha azok épp környezetkímélőek, vagy ha el kell bocsátani dolgozókat, vagy szennyezi a folyót, és sorolhatnám. A vezető lehet akármilyen jólelkű a magánéletben, az üzletben meg kell hoznia azokat a stresszes döntéseket, amiket a részvényesek megkívánnak. És mivel a világ egyetlen információerdő, ezért a gyorsaság lett az uralkodó. Nem csoda hát, hogy stresszel jár.
Annak az oka, hogy a nők jobban viselik ezt valószínűleg az evolúció műve. Sok-sok ezer év alatt alakult, fejlődött ez a képesség, így a férfiak nem tudják felvenni a versenyt. Egyetértek az előttem szólóval abban, hogy az elnyomás is szívósabbá tette őket, de akár vissza mehetünk abba a korba, amikor a férfiak mamutra vadásztak, a nők pedig otthon "idegeskedtek", hogy hol az uruk, nem történt-e bajuk, mikor érnek haza--> így idővel alkalmazkodtak az állandó stresszhez.
Az idő tehát pénz, és mivel ma MINDEN a pénzről szól, ezért viselni kell a terhelést a siker érdekében.
 Az idei statisztikák szerint a háztartások által igénybevett fogyasztási hitelek felvétele nem csökkent az elmúlt évhez viszonyítva. Ez a trend nem igaz a vállalati hitelek felvételére, az jelentősen visszaesett. E két makrogazdasági statisztikákon alapuló kijelentésből…..
newgie (törölt) 2009.12.07 21:24:16
Nagyon vészjósló lesz a következő pár mondatom, remélem nem nekem lesz igazam. A nagyvállalatok hitelfelvétele csökkent. Felismerték, hogy a recesszió idején költségeiket, pénzügyi tranzakcióikat, tőkéjüket más módon kell kezelni. Nem a holnap a cél, hanem az után, és az után sok-sok évvel. Tehát a vállalat a jövőben él, hosszú távra tervez, pénzügyi szempontjai pedig hatalmas jelentőséggel bírnak. Megemlíthető a társadalmi szerep is, illetve a felelős vállalat koncepció. Tehát ők a hosszú táv. Azonban a jelen kilátástalanságban élő embere saját maga alatt vágja a fát, de mi mást tehetne, mikor ő csak a holnapra tud gondolni, tovább nem juthat el. Hiszen neki annyi idő alatt kell számos problémát megoldania, és nem is nézhet tovább. Egyik fogyasztási hitelből a másikba, a törlesztést törleszti, de nincs kiút. Mint a képet festő ember, aki egy olyan képet fest, amin egy festő egy olyan képet fest, aki... Tehát az átlag ember a minimálbérét nem kockáztathatja, mert akkor neki semmi nem marad, de mivel az is kevés, kénytelen pénzügyeit adósság irányába terelni. Hiszen csak a holnap a fontos. A holnapután bizonytalan. A vállalat a sokból akar még többet előteremteni, a mindennapi ember pedig a keveset felhasználni, és habár mindkettőjüknek nehéz, mégis az egyszerű ember kerül ki vesztesen.
A másik indok talán az, hogy évente 90 percet töltünk átlagosan a pénzügyeinkkel. Ez roppant kevés. Egy vállalat ezt nem teheti meg, neki óránként kell 90 percet foglalkozni pénzügyeivel szerepénél fogva. Tehát az átlag ember részben tájékozatlan is, és talán ez is okozhatja a hitelből hitelbe futást. Szomorú a kép...
 A diákhitelt néhány éve azért vezették be, hogy a hallgatók e kedvezményes konstrukcióval támogatni tudják felsőfokú tanulmányaik végzését. Mi a véleménye a diákhitel intézményéről? Kedves Blogolók! Nagyon örültem, hogy a diákhitel konstrukcióval…..
newgie (törölt) 2009.12.07 21:11:53
Kedvező kamatfeltételek, rugalmas visszafizetés, csábító lehetőség- gondolja ezt az, aki kicsit is utánaolvas, miről is szól a diákhitel. A gondolat teljes mértékben helyénvaló. Azonban véleményem szerint a módszer kissé bizarr, de csábító is egyben. Hogy lehet ez? Csábító, hiszen a hitelkonstrukció abszolút kedvezőnek mondható, a többi hitelhez képest, hangsúlyozom, a többihez képest. Önmagában azonban ez is csak adósságba viszi az adott személyt. Így kikerülve, akár még optimistán figyelmen kívül hagyva a jelen gazdasági és munkavállalási feltételeket, hatalmas adóssággal indul a friss diplomás. Még ha kamatmentes volna a hitel, akkor is millió körül van az az összeg, amelyet az állam "megelőlegezett", és vissza kell fizetni. Én, mint egyetemista úgy gondolom, hogy havi 20-25 ezer forint előteremthető úgy is, hogy dolgozunk. Jómagam is ezt teszem, és nem megy az egyetem rovására. Manapság vannak rugalmas munkakörök, csak az emberek hozzáállása fura, mert nincs meg a munkához való alázat. Egyetemista vagyok, remélhetőleg nem fizikai munkásként élek meg, de mégis ott vagyok a hidegben, szórólapozok, csomagolok, osztogatok, hajtogatok, borítékolok, őrzök, pakolok... Nem keresi magát halálra az ember, de sok dologra megtanít. 1. értékelni azt, hogy tanulhatunk, és azután jó munkánk lesz. 2. alázat a munka iránt. 3. tapasztalat az által, hogy az ember sok élethelyzetbe belekerül. Nem dolgozom sokat, de azalatt havonta megszerezhető egy diákhitelnyi összeg. Számomra sokkal nagyobb sikerélmény, hogy magam tartom fent magamat. Persze a másik oldal a hátrányos helyzetű személyek. Dolgozni ők is tudnak, hiszen ott nincs megkötés, és szerintem számukra sem előnyös a hitel, hiszen a tanulmányok végeztével ott ketyeg majd az óra.
Az eddig leírtakhoz képest most magamnak mondok ellent, de maga az ötlet működhet. Talán a törlesztés rendszerén kellene változtatni, talán évente kellene törleszteni a tanulmányok alatt is, nem pedig megvárni, hogy az összeg hatalmasra nőjön. És hallottam olyan esetről is, hogy valaki okosan befektette (persze kockáztatta) a pénzét, és sokkal több pénzzel fejezte be tanulmányait. Tehát mindig van pro és kontra. Talán itt a közgázon magunk is tudnánk helyes "befektetéseket" véghezvinni, de csak páran.
Tehát hogy jó-e a hitel? Szűk értelemben válasz nem adható. Szignifikáns országos szintű fejlődés esetén valószínűleg nem volna szükséges, de ez már más kérdés...
Vállgazd Blog ÉFM 2. kérdés 2009.11.23 11:03:00
 Az értékteremtő folyamatok térbeli átrendeződése, a munkaerő igényes ágazatok alacsony bérköltségű országokba történő telepítése felértékeli a logisztikai tevékenységet, hisz az alacsony bérköltséggel előállított termékek jó része a magasabb bérköltségű…..
newgie (törölt) 2009.11.28 17:36:41
A jelen helyzetben talán rémálom lenne belegondolni abba, hogy egyes európai piaci fordulatok mennyire leterhelnék hazánk közlekedési kapacitását. Hogy miért nincs EB, miért nem lesz Olimpia? Azért, mert az infrastruktúra (pl: autópálya, egyéb autóút) nincs úgy kiépítve, hogy beleilleszkedjünk az EU elit körébe. Kissé furcsa ez, mintha megint minden a pénzről szólna. Osztrák szomszédaink érdekes módon olcsóbban építenek autóutat, és nem fagy szét két év alatt, pedig ott aztán pláne hideg van. Ha ott kátyú van, akkor nem betömik és két hét múlva újra ott lesz, hanem felmarják az utat kb. fél méteres mélységben, és olyan újat tesznek a helyére, hogy csak úgy csillog. Nálunk pedig elmennek a pénzek olyan sötét dolgokra, amikbe most nem mennék bele. Tehát lenne esélyünk, talán még lesz is, azonban egy olyan általános szemléletváltás kellene, ami nem csak pár év. Fel kell ismerni, hogy ha egészségesen élünk lesz kerékpárút, ha lesz kerékpárút, fittek lesznek az emberek, boldogabban és tovább élnek, szívesebben dolgoznak, innovatívabbak, több pénzt termelnek a köz javára, számít nekik a köz java, fejlődik az infrastruktúra, és összeért a kör, mert jobb lesz a közlekedés. Ettől talán a világ jobbnak ítél meg minket, talán még olimpiánk is lesz kiváló magyar sportolókkal, EB-t rendezhetünk, és olyan utak lesznek, hogy a lakók nem panaszkodnak végre, hogy zaj van. De ha ráébredünk sok dologra, pl: ez a válság is sok dologra ráébresztett minket, de sajnos nem lehet mindig egy földig romboló hatás, amikor aztán felébredünk végre. Tehát ma már tudnunk kéne, hogy magunktól is lehetnénk produktívak, önállóbbak, jó közlekedési hálózattal megkockáztatom még környezetet is kímélnénk. Összetett hát a folyamat, de pár év és itt lesznek az új kor közgazdászai, akik majd szépen megoldják a problémákat, és felnyitják a szemeket :)
 A szolgáltatások térnyerése, a munkaerő igényes ágazatok olcsó(bb) bérű országokba telepítése felveti, hogy a fejlett országokban milyen értékteremtő tevékenységek képezik a gazdasági tevékenységek alapját. Mit gondol arról a vízióról, hogy néhány évtized múlva…..
newgie (törölt) 2009.11.23 20:00:03
Az elsődleges kérdés az, hogy vajon beszélhetünk-e egy-két évtized múlva Európai Unióról, vagy csak egy kinek szép, kinek kevésbé szép emlék marad számunkra. Véleményem szerint a jövő globalizációs folyamatai annyira "elmérgesednek", hogy a világ egyetlen nagy ország lesz csak, és azt hiszem, Európa elég nagy "tartomány" ahhoz, hogy ne csak turisztikai szerep jusson neki. Talán kissé túl optimista az a szemlélet, mely szerint a jövő gazdasága egyetlen nagy motor lesz, és a problémákra majd közös világméretű megoldások születnek, ahol viszont nem lesz helye a hatalmas fejlettségi különbségeknek. Úgy vélem, hogy a kevésbé fejlett országok visszarántják a fejlettebbeket, így a világ haldokló/stagnáló/vagy épp növekvő tendenciával, de azonos szinten mozognak majd pár évtized múlva. Ez az azonos szint azonban nem engedi meg azt, hogy Európa nagyságú terület legyen a világ "múzeuma", hiszen ő is produktívan kapcsolódik majd a termelésbe, más választása talán nem is lesz. Tehát én úgy vélem, hogy az egész világ egy termelési központ lesz, de tartok attól is, hogy az a rendszer nem tud sokáig fennmaradni, így számos konfliktus forrását is képezheti ez a jövőben. Ez a véleményem, de magam is remélem, hogy ez nem így lesz, mert nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol már minden csak a profitról szól, és elvesznek az emberi alapértékek. Talán azzal sem lenne semmi baj, ha Európa lenne a turisztikai központ. Sok szép hely van kontinensünkön, és ha az a fajta vállalkozás olyan lenne, hogy élvezhetőbb, jobb, mint másoké, akkor miért ne lehetne egyprofilú. Azonban tartok tőle, hogy itt kereskedelmi akadályok lennének, hiszen ettől még éhen lehet halni, ha nincs alapvető élelmiszer. A múzeum nem termel búzát. Így talán nincs is jó megoldás, valahol a kettő között van a helyes út, lehetünk turisztikai központ, de ügyeljünk arra, hogy legalább a saját házunk/országunk tája ne szenvedjen kárt ebből.
Magyarország idén immár 5. éve tagja az Európai Uniónak. Személyes tapasztalatai alapján az EU-tagság milyen területeken és hogyan érintette vajon a magyar gazdaság és vállalatainak mozgásterét? A gazdaság fejlődése szempontjából mondjon pro és kontra érveket! Kedves…..
newgie (törölt) 2009.10.13 19:44:06
Előttem szólókkal egyetértésben én is elfogadom azt a tényt, hogy nem volt igazán lehetőségünk arra, hogy visszautasítsuk a tagságot. De miért is kellett volna. Rengeteg példa jól mutatja, hogy a csatlakozás lehet sikertörténet is. Csak egy hatalmas probléma van: ezek a sikertörténetek általában elkerülik kis hazánkat, és inkább fejlettebb európai országokban jelennek meg. Magyarország ennek ellenére próbál felzárkózni a sok esetben szigorú feltételek mellé, ami sokkal nehezebb, hiszen lépéshátrányból indulunk, mélyebbről jövünk, mint egyes tagtársak. Azonban mégsem használjuk ki kellőképpen az adódó lehetőségeket. Hogy miért? A válasz talán a nemzeti mentalitásban keresendő. A magyar a forgóajtón mögötted megy be, de előtted jön ki. És a kiskapukat mindig megtaláljuk. Ez lehet a legfőbb oka annak, hogy nem tudjuk igazán kihasználni az Unió adta gazdaságélénkítő lehetőségeit. Természetesen mindig van ellenpélda is, hiszen sokan jól tudták hasznosítani az esetleges támogatásokat, csak mivel sok a betömetlen kátyú, ezért nagyon nehéz lengéscsillapító nélkül manőverezni a gazdaságunkat. Mihelyt ezek a rések megszűnnek, és nem csak ideiglenesen, hanem mélyrehatóan újraalakítjuk az egész rendszert, működni fog az Unióval való együttműködés. Elsősorban mentalitásbeli fejlődésen kell végigmennünk ahhoz, hogy az emberek azután nyíltan és tiszta tudattal tájékoztathatóak legyenek az esetleges jövőbeli lépésekről. De nagyon hosszú az út oda, és jelenleg úgy érzem, hogy nem vagyunk elég kitartóak. Tehát lényegében, még ha kis mértékben is, de fejlődött gazdaságunk az elmúlt években, és ez persze részben az Uniónak köszönhető. De sokan nem látják azt, hogy mi lehetne, HA, és amíg ebbe nem kóstolunk bele, addig nem is javul a helyzet. Kitartás kellene, és egyetértés, ami jelenleg nincs. De még lehet...