Adatok
Emmm
26 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Összegyűrt emlékek feszengenek a papírkosár mélyén. A lapok és képek, mint a 10-edikről kizuhant összetekeredett testek mozdulatlanul vitáznak sorsukon. Meg nem történtté tenni a legkevésbé sem lehet. Mármint a múltat. Persze az emlékezésen bármikor módosíthatok. Most így…..
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska erdő széle. Az aprócska erdő szélén lakott egy aprócska házikóban egy aprócskánál valamivel nagyobb fiúcska.
Az aprócskánál valamivel nagyobb fiút mindenki Búbá-nak hívta, mert azt hitték róla, hogy mindig búbánatos. Az…..
Az igaz
„Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog. Semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlenegy igaz mondatot. A legigazabb mondatot, amit tudsz.”
(Ernest Hemingway)
A füzet kusza szálkáit dörzsölte a grafit, ahogy a hanyag és kidolgozatlan…..
Arcokban aranyló alázat.Ágaskodó árnyék átkozódik.Belekapaszkodsz, bár beléd bújó bizonytalanságod,Céltalanul cirógat,Csendedből csen -Derekadon didereg.Eszeveszett egérutak,- émelyegő élet-érzés érinti fázós félelmed feszülő fényeit.Gőgős gondolat gördül.Heves…..
Találkozás „Egyáltalán nem fontos, hogy milyen volt, vagy, hogy milyen lesz utolsó találkozásunk. Csupán egy fontos: A Találkozás Törölhetetlen Ténye.”(Fodor Ákos) (1) Az első A pocsolyából halk nesszel kortyolt a nap, amikor mellette állva nyújtózott a…..
Az indulat Történet másként… A düh olyan sebességgel pumpálta ereibe a feszültséget, mintha mindig is ezt tette volna. Sokszor tette, ez igaz. Az ismerős kábulat izmait megfeszítette, érzékeit felerősítette. Lassú és mély levegő. Majd ismét. Különös, bódító…..
Nem tudom szerelmes vagyok-e és azt sem tudom, hogy kibe. Nem tudom, kinek vagyok a barátja és abban sem vagyok biztos ki a barát. Inkább fejet hajtok mindenki előtt, szerelmes vagyok mindenkibe, és utálok mindenkit. Harmóniára törekszem… Mégis sejtem, hogy ez is csak egy nagyobb…..
Emmm
2011.03.06 19:27:43
Lehetséges, hogy a mindenkibe szerelmesség szükséges stációink egyike. Mi van akkor, ha az érme nem kétoldalú? Ha esetleg végtelen számosságú karcolatot rejt egy más dimenzióban? Esetleg, ha érménken csak egy kép leledzik, melyen egy újabb érmében az újabb érme kacsint ránk? Nézted-e már hosszan egy retro mackósajt képét? Filozófiai mélységeket rejt... :)
Borostás, kicsit nyúzott, kócos, mogorva de szolid. Érzelmi háborúkat nyert és vesztett költő, a tegnap esti lány nevét elfelejtő hétköznapi férfi. Felemás zoknim és szemem sunyi pillantása árulkodik a bennem hordozott bohócról, aki úgy dobná félre bármikor komformista…..
A mozdulat Megbabonázva nézte a nőt. A hosszú, vékony ujjak óvatosan érintették életre a zenét a zongorából. Ahogy a hangok egymásba kapaszkodtak, finoman lezárták szemeit. Szerette ezeket a pillanatokat. A zene nem betöltötte, hanem segített olyan üressé…..
Ölelem a fát és ő ölel engem. Már számtalan éve hallgatjuk az áramlás lüktetését egymásban. Odúja sok titkomat rejti már.A borostyán halkan kúszik fel törzsünkre, finoman szövi be álmatlan lélegzetünk. Zuhanás. Koppanás nélkül, óvatosan érkezik a törzs. A moha…..
Egy hideg kéz végigsimítja az asztal nyers lapját, az ujjak apró barázdái olvassák az egykoron érző lélek történetét. Nyugalom és csend tapadt a rostok közé, melyek most összemaszatolják az érintést és nyugvásra késztetik a tenyeret. A kényszer megtorpan a csuklóban egy…..
A kulcs. Lehet. A szélsőségek kiküszöbölése. A harmónia megteremtése. Tartottam tőle. Mert a bár a szélsőségeses rossz érzések sokáig kényelmetlenek, de ki szeretné az őrülten jó érzéseket is lenyírbálni? Kidobhatók lennének, csak egy kis fiolával…..
(1) A kereső egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy mozgásban van. Előre vagy visszafelé, de lépked. Nem biztos, hogy a lábával. Sőt. Általában nem… Ha visszafelé lépked, azaz saját lába nyomába tapos, az sokszor biztonságosnak tűnik számára, ez persze csupán…..
(1) Mesék töredékei úsznak rohanó gondolat folyamaim kacskaringóin. Leborulok, a szem zárva, arcom a vászon simításában végigfut, tenyerem a reggeli lehűlés nyomába illeszkedve vezeti testem, érzem az erőt e különös mozdulatsor körkörös táncába simulva. Közben a képek…..
A nő júliusban virágzott, mint a lángvirág. Sok napsütésre van szüksége – írja a szakirodalom. A nő is így gondolta, így bokájára kötött egy csipetnyi nap-csillanást, meggyújtva vele a régóta hurcolt varázsigét, feloldva egy gyanútlanul kötött szövetséget:…..
Rövid legyintéssel és hajlott háttal szórta be melegét a nap reggel ablakomon. Bámultam a mellettem fekvő férfit és magamban dühöngtem. Minek az önáltatás, miért kevés a szándék, hova is tűntem ismét... A megoldásom időlegesnek sem mondható. A tegnap kidobott férfi…..
Van, hogy tárgyakhoz kötődsz, mert emberekhez nem tudsz. Egyszerűbbnek tűnik, hisz uralhatod őket. Birtokolhatod utolsó rezdülésükig. Illúzió-hit-hinta. Ringató. Van, hogy emberekhez ragaszkodsz, de kötődni, elfogadni nem tudsz. Nem mersz. Mert van, hogy a kötődéshez gyáva vagy.…..
A táska füle óvatosan belemarkol a kezembe és a vékony drót, amellyel megjavították ütemesen nyikorog lépteimet követve. Néha lemarad, máskor siet és előttem jár kissé. Puha és ringató emlékek várnak a sarkon, így szaporázom lépteim. Kedves mosolyok és simító…..
A letisztultság lassan lopózott be a szemhéjam alá. Óvatosan nyújtózott ki, megvárta, hogy előtte kellően szenvedjek és csak akkor moccant, mikor már majdnem eltűntem az őrületben. Könnyű lett volna. Annyira könnyű. Elengedni, elmaszatolni, önzőnek lenni, elmeneküli,…..
Nem tudom miért, de engem mindig zavarba ejt a „hogy vagy?”, illetve a „mi van veled?” kérdés. Annyira már úgy tűnik amerikanizálódtam, hogy akkor sem válaszolnék a „hja, ne is kérdezd!” típusú magyaros pesszimizmussal, ha egyébként éppen akkor…..
A villamos sínek ezüstjére feszül a nap, csillanó hancúrozása a végtelenben összebogozza a fémszálakat. A leveleket körtáncra ítéli a szél és színeiket összekeveri. Körülnézek. Lenyűgöz, hogy nem volt itt senki előttem. E hely nem létezett, amíg ki nem találtam és…..
Nélküled ébredekOtrombán ráncos kézzel ölellek. Csókoddal velőmig hatolsz. Messziről kacsintanak az ostoba miértek. Konok rabjuk vagyok.Ha belém harapsz, magad kínzod. Combom közé szorítom vágyad és elűzlek az éjszakába. Még egyszer vagy utoljára tekintetek vágják belém…..
III. A lélegzet - Hogy vagy? – hangzott a megszokott kérdés. - Lélegzem. - Vagyis? – értetlenkedik a nő. - Veszem a levegőt. – mondja a…..
II. A szép A presszó eltűnt, a fizetés tényét kétségbe vonta és óvatosan követte a zsugorodó alakokat. Mintha egy halvány buborék hártyáján át nézné a világot, szemlélte, ahogy torzultak és tekergőztek a kép és a hang kígyók tenyerében. Eszébe jutott, hogy…..
I. A rend Az asztalon érezte a földöntúli rendet, amikor rápillantott. A csésze szélére könnyű női testként feszült a kávéhab. A pirosan áttetsző üveg meghajlott a fényben és a sápadt lámpa fénye köré tekeredett. A láz lágyan fonta arcára a cseppeket miközben…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz