Adatok
dunna elvira
0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Arról, hogy meghalok, önmagában nem kéne írnom, hiszen egyrészt mindenki meghal, másrészt annak sincs hírértéke, hogy a „mindenki”-be én is beletartozom – ezzel kb. óvodás korom óta tisztában vagyok. Keresztény koromban mindennap imádkoztam „a jó halál kegyelméért”; ez komplex fogalom, amelybe…..
dunna elvira
2016.01.26 01:25:38
cu
Bruria Zsuzsa Attila utcai lakásszínháza
A szoba lányai 1979-es előadása - Jean Genet Cselédek adaptációja
2012.03.07 13:53:11
Színház a lakásban Fokozatosan teszünk fel képeket, ime álljon itt az első:Egy plakát 1979-ből, mely egy vendégelőadásra készült az Fiatal Művészek Klubjában (ma KOGART HÁZ - Galéria az Andrássy út 112-ben, Budapesten, közel a Hősök…..
dunna elvira
2009.11.22 10:44:29
Ódium-art
A véletlen mint ódium Miklós Melánia kritikus, dramaturg történetének a tükrében
2009.10.10 20:05:00
Miklós Melánia:Véletlenek összjátékaAvagy amikor a megfigyelő a gyanútlanság áldozatává válik, végül saját (nem létező) farkába harap (pro-történet)Ott kezdődött, hogy ez volt a fesztivál harmadik napja, s minden on- és off programot figyelembe véve, este tizenegykor a…..
dunna elvira
2009.10.12 13:32:39
édeseim,
debrecenben abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem sokkal előtte láttam az előadást, így az első pillanatban bár átvillant, hogy ágens kitalálta ezt a figurát a db-hoz, castingolt egyet gyorsan az állomás környékén, és kísérlet jelleggel beledobta a követ a hálóvízbe, de amikor láttam, hogy az előadás zavarbaejtő-plasztikusan őszinte momentumaiban ez a fiú irtó zavarában megpróbálja magától bármi módon eltartani - és szisztematikusan telefonál, pl., akkor nyilvánvaló volt, hogy egy elszabadult néző. alig tudtam utána a szemem levenni róla (lám a néző is lelepleződik, mm figyelt), mert a részegek és a gyermekek a legigazibb nézők. előbbivel, ugye ritkán találkozunk - ez valamiképp kikristályosodott, nem is értem miért (pedig az operában - és máshol is - a flitterbe és drága öltönybe öltözött, zsótérra búgató magukat kvalifikáltnak gondoló közönség diszkréten pezsgőzget a szünetben, szemmel látható, hogy kizárólag ez az 1200-ért kapható két deci pezsgő, ami érdekes ebben a nehezen parkolható épületben: szal HAGYOMÁNYA VAN A NÉZŐTÉRI SPICCNEK), egy jó előadásnak nem árthat. nos, szerintem a bóbitában sem ártott - persze a műszakos? fiúnak, aki az oldott kedvű, első színházi élményébe szaladt szegecses mellé ült, azért innen küldenék egy pszicho-szoc diplomát, szeretettel, bár erre neki semmi szüksége - azt azért nem akarom, hogy bármelyik hamleten a vállamra hányjon a mellettem ülő, és pláne nem akarom, hogy a rajongva tisztelt színészeket munka közben abuzálják, de szinte feltétel nélkül szeretem, ha a színháziak tényleg a nézőknek (is, mert legyen, maguknak) dolgoznak, ha érdekli őket, mi történik a nézővel. s persze nem az a legfontosabb, mi történik egy nézővel, ebben azért igazad van, zsuzsa, hanem az, hogy mi, ki szól a színpadról - ahhoz lesz majd a nézőnek jó esetben köze - ezzel a gadameri mondattal fejeztem be ezt is: kultura.hu/main.php?folderID=881&articleID=289668&ctag=articlelist&iid=1
csókollak benneteket, p.l.((nyúl)(d.e.))
debrecenben abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem sokkal előtte láttam az előadást, így az első pillanatban bár átvillant, hogy ágens kitalálta ezt a figurát a db-hoz, castingolt egyet gyorsan az állomás környékén, és kísérlet jelleggel beledobta a követ a hálóvízbe, de amikor láttam, hogy az előadás zavarbaejtő-plasztikusan őszinte momentumaiban ez a fiú irtó zavarában megpróbálja magától bármi módon eltartani - és szisztematikusan telefonál, pl., akkor nyilvánvaló volt, hogy egy elszabadult néző. alig tudtam utána a szemem levenni róla (lám a néző is lelepleződik, mm figyelt), mert a részegek és a gyermekek a legigazibb nézők. előbbivel, ugye ritkán találkozunk - ez valamiképp kikristályosodott, nem is értem miért (pedig az operában - és máshol is - a flitterbe és drága öltönybe öltözött, zsótérra búgató magukat kvalifikáltnak gondoló közönség diszkréten pezsgőzget a szünetben, szemmel látható, hogy kizárólag ez az 1200-ért kapható két deci pezsgő, ami érdekes ebben a nehezen parkolható épületben: szal HAGYOMÁNYA VAN A NÉZŐTÉRI SPICCNEK), egy jó előadásnak nem árthat. nos, szerintem a bóbitában sem ártott - persze a műszakos? fiúnak, aki az oldott kedvű, első színházi élményébe szaladt szegecses mellé ült, azért innen küldenék egy pszicho-szoc diplomát, szeretettel, bár erre neki semmi szüksége - azt azért nem akarom, hogy bármelyik hamleten a vállamra hányjon a mellettem ülő, és pláne nem akarom, hogy a rajongva tisztelt színészeket munka közben abuzálják, de szinte feltétel nélkül szeretem, ha a színháziak tényleg a nézőknek (is, mert legyen, maguknak) dolgoznak, ha érdekli őket, mi történik a nézővel. s persze nem az a legfontosabb, mi történik egy nézővel, ebben azért igazad van, zsuzsa, hanem az, hogy mi, ki szól a színpadról - ahhoz lesz majd a nézőnek jó esetben köze - ezzel a gadameri mondattal fejeztem be ezt is: kultura.hu/main.php?folderID=881&articleID=289668&ctag=articlelist&iid=1
csókollak benneteket, p.l.((nyúl)(d.e.))
dunna elvira
2009.10.12 13:35:10
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz