Regisztráció Blogot indítok
Adatok
yilly

0 bejegyzést írt és 9 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2009.10.01. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Vállgazd Blog Pénzügy 2. kérdés 2009 2009.12.07 09:45:00
 Az idei statisztikák szerint a háztartások által igénybevett fogyasztási hitelek felvétele nem csökkent az elmúlt évhez viszonyítva. Ez a trend nem igaz a vállalati hitelek felvételére, az jelentősen visszaesett. E két makrogazdasági statisztikákon alapuló kijelentésből…..
yilly 2009.12.08 19:50:36
A hitelfelvétel – főleg Magyarországon – sok kockázattal jár, nemcsak a belőle következő adósság miatt, hanem azért is, mert az emberek egy része nincs is tisztában azzal, hogy azt a pénzt nem „ingyen” kapta. Ahogy Lucky Strike is írta, a vállalatok megpróbálják hitelfelvételre ösztönözni a fogyasztókat, hogy azok megvásárolják a termékeiket és így ne a vállalkozás kerüljön adósságba. Sokszor a „nyakába sózzák” az embereknek a különböző árukat, olyan dolgokat, amikre a vevőnek nem is lenne szüksége. Nem egy emberről hallottam, hogy úgy keveredett adósságba, hogy nem is volt tisztában a feltételekkel, nem tudta, a vásárlás mekkora törlesztőrészleteket von maga után, ahogyan azt sem, hogy ha részletre vásárol, akkor az eredeti ár többszörösét kell majd kifizetnie.

Magánszemélyek esetében szerintem mindenképp fontos lenne a felvilágosítás, hogy mivel is jár valójában egy hitel. Be kellene mutatni az elrettentő példákat mindenkinek, hogy kétszer is megfontolják az emberek a kölcsön felvételét. Az adósok jelentős részének egyáltalán nem lenne szüksége a hitelre, az anyagi helyzetéhez mérve luxustermékekre vagy -szolgáltatásokra költi az így megszerzett pénzt. Egyébként sem várható el azoktól, akik nem értenek a pénzügyekhez, hogy racionális döntéseket hozzanak ilyen kérdésekben.

A vállalkozások esetében – ahogyan azt az előttem szólók is említették – más a helyzet. Ott leggyakrabban hozzáértők kezelik a pénzügyeket, azért vesznek fel hiteleket, hogy fejleszteni tudjanak. Jól átgondolt, a célnak leginkább megfelelő hitelcsomagot választanak, a törlesztőrészleteket belekalkulálják a későbbi költségeikbe. Tudják, hogy cégük léte kerülhet veszélybe egy hibás döntés miatt, ezért nem is tesznek túl kockázatos vagy vakmerő lépéseket (kivéve persze, ha olyan helyzetbe kerülnek, hogy mindent vagy semmit alapon kell dönteniük). Ha látják, hogy nem fognak vele a jövőben boldogulni, akkor a vállalkozások általában nem vesznek fel hitelt.
Vállgazd Blog Emberi erőforrás 1. kérdés (2009) 2009.11.09 11:28:00
 A gazdasági válság hatására szűkülnek a munkaerő-piaci lehetőségek – statisztikai adatok és híradások is erről szólnak. Ugyanakkor a vállalatok között hihetetlen verseny folyik a felkészült szakemberekért. Mit gondol, hogyan lehet felkészülnie egyetemi tanulmányai…..
yilly 2009.11.12 13:55:40
Szerintem a "felkészült szakember" jelentése nemcsak az, hogy valaki becsülettel végigjárta az egyetemet, megfelelő elméleti – és kis mértékben gyakorlati – alapokat szerzett. Ezen kívül még sok tulajdonságra és egyéb tényezőre szükség van. Ahogyan már előttem is említettétek, fontos a nyelvtudás. Olyan szinten kell beszélni idegen nyelveket, hogy se élőszóban, se írásban ne legyenek az embernek problémái a szaknyelvvel. Könnyedén és érthetően ki tudja fejezni magát bármilyen szituációban.

Emellett csatlakoznék lacikához annyiban, hogy az még korántsem elég, ha valaki szereti a munkáját. Van ismerősöm, akinek a munkája központi helyet tölt be az életében, szívesen csinálja, élvezi minden percét, és mégsem nevezhető kifejezetten sikeresnek, mert inkább csak a maga örömére dolgozik. Persze ez sem baj, csak éppen ő sosem fog „kitörni”. Az emberben meg kell lennie az elhivatottság mellett a versenyszellemnek is, hogy érvényesíteni tudja a saját vágyait, akaratát. Aki nem áll ki magáért, azt elnyomják, aki nem tud néhány másodperc alatt bizonyítani, az elveszett.

Ugyanez igaz azokra, akik nem találják fel magukat adott szituációkban. Manapság a legtöbb munkahelyen sok feladathoz még a frissdiplomás munkavállalónak sem adnak segítséget, inkább megvárják, hogy mit hoz ki belőle magától. Alapvető fontosságú tehát a kreativitás, illetve a nyitottság. Emellett elengedhetetlen, hogy az ember mindig tudja, hogy kihez forduljon, ha elakadt. Aki nem mer kérdezni, az sokszor jóval több időt fordít egy rosszabb megoldásra és így lemaradhat másoktól.

Arra is oda kell figyelni, hogy a szakképzettség nem egyenlő a szakbarbársággal. Át kell látni a folyamatokat, nem árt, ha az embernek van egy átfogó képe, és azon belül természetesen van egy terület, amihez különösen is jól ért. Ehhez viszont szükség van a folyamatos tanulásra. Nem arra, hogy az életünk végéig iskolában üljünk, annak nincs értelme. Inkább arra, hogy lépést tartsunk a fejlődéssel, felhasználjuk a kapcsolatainkat arra, hogy megismerjük mások módszereit.

Ha valaki ki tud emelkedni valamiben, akkor nem számít, hogy hány hasonló végzettségű versenytársa van, mert őt fogják választani. Ha viszont nem elszánt, elhivatott és hihetetlenül talpraesett, akkor nehezen tud szembenézni napjaink munkaerőpiaci kihívásaival.
yilly 2009.11.12 13:56:55
Szerintem a felkészült szakember jelentése nemcsak az, hogy valaki becsülettel végigjárta az egyetemet, megfelelő elméleti – és kis mértékben gyakorlati – alapokat szerzett. Ezen kívül még sok tulajdonságra és egyéb tényezőre szükség van. Ahogyan már előttem is említettétek, fontos a nyelvtudás. Olyan szinten kell beszélni idegen nyelveket, hogy se élőszóban, se írásban ne legyenek az embernek problémái a szaknyelvvel. Könnyedén és érthetően ki tudja fejezni magát bármilyen szituációban.

Emellett csatlakoznék lacikához annyiban, hogy az még korántsem elég, ha valaki szereti a munkáját. Van ismerősöm, akinek a munkája központi helyet tölt be az életében, szívesen csinálja, élvezi minden percét, és mégsem nevezhető kifejezetten sikeresnek, mert inkább csak a maga örömére dolgozik. Persze ez sem baj, csak éppen ő sosem fog „kitörni”. Az emberben meg kell lennie az elhivatottság mellett a versenyszellemnek is, hogy érvényesíteni tudja a saját vágyait, akaratát. Aki nem áll ki magáért, azt elnyomják, aki nem tud néhány másodperc alatt bizonyítani, az elveszett.

Ugyanez igaz azokra, akik nem találják fel magukat adott szituációkban. Manapság a legtöbb munkahelyen sok feladathoz még a frissdiplomás munkavállalónak sem adnak segítséget, inkább megvárják, hogy mit hoz ki belőle magától. Alapvető fontosságú tehát a kreativitás, illetve a nyitottság. Emellett elengedhetetlen, hogy az ember mindig tudja, hogy kihez forduljon, ha elakadt. Aki nem mer kérdezni, az sokszor jóval több időt fordít egy rosszabb megoldásra és így lemaradhat másoktól.

Arra is oda kell figyelni, hogy a szakképzettség nem egyenlő a szakbarbársággal. Át kell látni a folyamatokat, nem árt, ha az embernek van egy átfogó képe, és azon belül természetesen van egy terület, amihez különösen is jól ért. Ehhez viszont szükség van a folyamatos tanulásra. Nem arra, hogy az életünk végéig iskolában üljünk, annak nincs értelme. Inkább arra, hogy lépést tartsunk a fejlődéssel, felhasználjuk a kapcsolatainkat arra, hogy megismerjük mások módszereit.

Ha valaki ki tud emelkedni valamiben, akkor nem számít, hogy hány hasonló végzettségű versenytársa van, mert őt fogják választani. Ha viszont nem elszánt, elhivatott és hihetetlenül talpraesett, akkor nehezen tud szembenézni napjaink munkaerőpiaci kihívásaival.
Vállgazd Blog innováció 2. kérdés 2009 2009.11.02 11:59:00
A leginnovatívabbnak tartott országokban megfigyelhető, hogy a frissen végzett egyetemi hallgatókat számos eszközzel ösztönzik vállalkozásalapításra, és nemzetközi összehasonlításban magasabb is a pályakezdők vállalkozásalapítása. Az egyéni karrier szempontjából milyen…..
yilly 2009.11.03 13:28:20
Abban egyetértek, hogy egy sikeres vállalkozáshoz kell némi tőke és tapasztalat, valamint abban is, hogy az ember leginkább a saját kárán tanul. Épp ezért szerintem kifejezetten előnyös, ha egy pályakezdő – ha anyagilag és szakmailag is készen áll – saját vállalkozást alapít.

Az egyéni érdek mindig fölötte áll a többinek, és az emberek sokkal jobban vigyáznak arra, ami az övék, mint ami másé. Ebből következően egy olyan vállalkozással odaadóbban bánnak, amit a saját pénzük kockáztatásával kell irányítaniuk. Keresik a költséghatékony megoldásokat, újításokra törekednek, hogy előnyt szerezhessenek a versenytársakkal szemben. Ez nem mindig sikerül, de a kudarc az egyéni karrier szempontjából gyakran hasznosabb, mint a siker.
Ha valaki egy már felfuttatott cégnél áll munkába, akkor lehet, hogy elveszti a motivációját a minél jobb teljesítményre és nem törekszik kreatív megoldásokra. Ha viszont a nulláról kell elindulnia, és tudja, hogy csak a saját ötleteire alapozhat, akkor minden lehetőséget meg fog ragadni, ami előre viheti célja elérésében.

Az egyéni vállalkozás hátránya, hogy nem mondják meg az embernek, mit és hogyan csináljon, magának kell kialakítania a módszereit. Persze kérhet tanácsot másoktól, de az nem ugyanaz, mintha egy nagy cégnél kapna maga mellé a kezdeti időkben egy mentort, aki felügyeli a döntéseit és helyrehozza, ha valami hibát követett el. Éppen emiatt a vállalkozás kockázata óriási, és csak olyanoknak érdemes belefogni, akikben megvan az önállóság, az elhivatottság és a versenyszellem. Ha viszont ez teljesül, akkor szerintem az egyéni karrier szempontjából igencsak előnyös a vállalkozásalapítás pályakezdőként.
Vállgazd Blog A vállalati stratégia alapjai 2. kérdés 2009.10.12 10:48:00
  Az összvállalati stratégia egyik funkciója a vállalati célok kommunikálása. Az érintettekről (stakeholderek) tanultak szerint egy vállalat érintettjei jelentősen különböznek egymástól. Szükséges-e számukra a stratégiai célok eltérő kommunikációja? Ismer-e példát…..
yilly 2009.10.15 14:12:06
Kapcsolódnék az előttem szólókhoz, szerintem is szükség van a stratégiai célok eltérő kommunikációjára. Egy-egy vállalatnak nagyon sokféle célja lehet. Az egyes célok hierarchikusan rendeződnek el ugyan, de sokszor egymás mellé kerülnek olyan célok is, amelyek különböző irányba mutatnak. Bár minden érintett elvárásait nem lehet kielégíteni, a célok rendezésével és megfelelő kommunikációjával azért el lehet érni, hogy az érintettek a számukra kedvező irányt lássák. Ez hatékonyabbá teheti a különböző munkafolyamatokat, javíthatja a vállalat teljesítményét.

Nem véletlen tartozik a formális stratégia tulajdonságai közé, hogy résztratégiákból áll. Ezek a részstratégiák egy-egy részterület működését határozzák meg. Erre szükség is van, hiszen egy több ezer fős alkalmazotti körű vállalatnál nem lenne értelme annak, hogy mindenki tudja az összes részleg célját és tisztában legyen minden használni kívánt eszközzel.

Az OTP Bank stratégiájára is jellemző, hogy van egy fő stratégia, ami a bank küldetéséből következik, és amit mindenki ismer, ezt azonban elég csak azoknak a felsőbb vezetőknek szem előtt tartani, akik összefogják a különböző részlegeket és az egész bankra kiterjedő döntésekért felelősek. Ezen belül vannak részstratégiák, melyeket például a „pénzügyi válság és globálissá váló recesszió” miatt állítottak össze, és amelyek közvetlenül csak egyes részlegeket, leányvállalatokat érintenek. Vannak stratégiák a működési- és költséghatékonyság javítására is, ezeket is csak az adott területen dolgozókkal tudatják. Ezen kívül pedig tömérdek kisebb és nagyobb stratégiai lépés van, sokról nem tud sem a belső, sem a külső érintettek nagy része.

A stratégiába való beavatás egyrészt bizalmi dolog, hiszen részben a várt külső és belső változásokhoz igazított célokat tartalmazza. Ezek nagyban befolyásolhatják a vállalat jövőjét, és a versenyben elfoglalt helyét, tehát nem szerencsés, ha egytől egyig kiszivárognak.
Másrészt viszont, épp bizalmi jellegéből fakadóan, a stratégiába való be nem avatás az egyes érintetteknek a vállalattal való kapcsolat gyengeségét jelképezheti, ami hosszú távon nem előnyös egyik félnek sem. A munkavállaló például úgy érezheti, azért nem tud semmiről, mert nem akarják hosszú ideig megtartani a posztján, ez pedig ahhoz vezethet, hogy kevésbé hatékonyan dolgozik, csak „átmenetinek” tartja munkahelyét.

Külső szemszögből nézve sem bíztató, ha a vállalat nem adja meg konkrét stratégiai céljai. A hitelesség csorbulásához vezethet, ha különféle stratégiát kommunikál a fogyasztók és a szállítók vagy a versenytársak és az állam felé.

Összefoglalva tehát, szerintem egy vállalatnak rendelkezni kell egy általános stratégiával, amiről mindenki tudhat, viszont a különböző részstratégiákat elég azoknak az érintetteknek elárulni, akiknek közvetlenül szükségük van ezek ismeretére. Ha különféle stratégiát is kommunikál a vállalat a különböző érintettek felé, akkor sem szabad engedni, hogy ezek ellentétben álljanak egymással, illetve hogy félreérthetőek legyenek.
Vállgazd Blog Állam_globalizáció 2. kérdés 2009.10.05 11:39:00
Magyarország idén immár 5. éve tagja az Európai Uniónak. Személyes tapasztalatai alapján az EU-tagság milyen területeken és hogyan érintette vajon a magyar gazdaság és vállalatainak mozgásterét? A gazdaság fejlődése szempontjából mondjon pro és kontra érveket! Kedves…..
yilly 2009.10.06 14:05:12
„Ami negatívum, de nem az uniót terheli az az, hogy nem élünk az EU által megteremtett lehetőségekkel, és ez hátráltatja a gazdaságot”. Ezzel én is egyetértek, mert szerintem az ország sok adottságát jobban ki lehetne használni egy ekkora közösségben.

Nem hinném, hogy a keleti régiót mint felvevő piacot az uniós csatlakozás miatt vesztettük volna el. Előbb vagy utóbb ott sem feleltek volna meg a magyar termékek bizonyos minőségi szint alatt, tehát megszakadtak volna azok a kapcsolatok. Inkább arról van itt szó, hogy most magasabb követelményeket kell teljesítenünk, hogy találjunk magunknak piacot, ami szerintem nem feltétlenül baj.

Tény, hogy az unió vezető országainak többek közt saját piacuk bővítése érdekében volt szüksége a tőlük keletre fekvő államok csatlakoztatására. Ez azonban önmagában nem korlátja annak, hogy a közép-európaiak be tudjanak törni a nyugatiak piacaira. Mindössze komoly erőfeszítésekre van szükség, hogy ez megvalósulhasson.

Sajnos, egyértelmű, hogy az uniós csatlakozás önmagában nem jelent semmi előnyt Magyarország számára. Sőt, ahogy azt előttem is megfogalmazták már, ha nem figyelünk oda eléggé, akkor igen sok olyan pénz csúszik ki az állami kasszából, amire itt is nagy szükség lenne. A fölösleges kiadások hátrányosan érintik a magyar gazdaságot, hiszen Magyarország csődközeli állapotba kerül és kiszolgáltatottá válik a többi tagországgal és a világ más országaival szemben is, amit azok – természetesen – ki is használnak (pl. a hitelezésben).

A vállalatok mozgástere viszont egyértelműen bővült, hiszen a külföldre való terjeszkedés eddigi komoly jogi korlátai ledőlni látszanak, így egyre több kis cég is képes az EU területén leányvállalatokat alapítani. Különösen igaz ez például a mezőgazdasági és vegyi tevékenységi körben mozgókra. Ráadásul Brüsszel bizonyos területeken (például a korrupció kiszűrésében) igen magasra teszi a mércét, ami hosszútávon bizonyára jót fog tenni a magyar vállalkozói morálnak.

Összességében szerintem nem lehet azt mondani, hogy az EU-s csatlakozás káros a magyar gazdaságra, a magyar vállalatokra vagy a dolgozókra nézve. A globalizált világgazdaságban egy olyan instabil ország, mint a miénk, önmagában képtelen lenne helytállni. Be kell látni viszont, hogy sok pénz folyik ki az országból, és ebből kevés térül meg számunkra. Csak rajtunk múlik azonban, hogy elkezdünk-e érdemi lépéseket tenni, hogy az általunk befizetett pénzt a mi javunkra lehessen felhasználni.
Vállgazd Blog A vállalat helye_piac 2. kérdés 2009.09.27 12:28:00
Hogyan segítené elő, hogy a magyar termékek nagyobb súlyt kapjanak a hazai piacon?    Kedves Hallgatók!Ezen a héten én reflektálok a határidőig beérkezett blogkommentekre, igyekezvén összegezni és kiemelni a legfontosabb pontokat.Nagyon jó hozzászólások…..
yilly 2009.10.01 16:08:04
A kérdés igen átfogó, hiszen egyrészt a magyar termelők, másrészt a fogyasztók helyzetét is figyelembe kell venni. Továbbá a polcokra kerülő áruk minősége sem utolsó szempont.

Mint ahogy már a korábbi bejegyzésekben is kitértek erre, Magyarországon igen magasak a minőségi elvárások, ezeket teljesíteni pedig költséges és sok erőfeszítésébe kerül a gazdáknak. Ha ez nem térül meg nekik, akkor – értelemszerűen – előbb-utóbb úgy döntenek, inkább gyengébb minőségű, de eladható termékeket gyártanak, vagy kivonulnak a piacról. Lássuk be, egyik sem lenne előnyös a fogyasztónak. Előbbi esetben hosszú távú veszélynek (pl. egészségügyi kockázatnak) tenné ki önmagát és családját. Utóbbi esetben pedig az állam jókora bevételektől esne el, a munkanélküliség növekedne, ami sok más területen is éreztetné a hatását.

Figyelembe kell vennünk viszont az átlagkeresetű magyar ember szempontját is, akinek minden forint számít, és sokszor nem tudja kifizetni a jó, de drága magyar árut, ezért megveszi az olcsóbb külföldi terméket.

A magyar árukat akkor lehetne hangsúlyosabbá tenni a hazai piacon, ha a termelők kapnának állami támogatást, tehát nem kellene az összes költségüket az eladásaikból fedezniük. Ez a módszer sok más országban is bevált. Ezen kívül nem rossz ötlet az sem, hogy az áruházi polcok 70-80%-át magyar termékek töltsék ki. Tény, hogy ez sok vitát szíthat (és szított is már), ráadásul a szabad verseny korlátozásának is nevezik. Ez azonban nem feltétlen igaz, hiszen ha a vásárló a külföldi árut szeretné választani, akkor azt veszi le a polcról, s ha mindenki így tesz, akkor azt 20-30%-nyi polcfelületet gyorsabban töltik fel, tehát nem szűnik meg a vevők választási lehetősége. A 80%-nyi polcfelület viszont egyfajta reklám a magyar cikkeknek, továbbá a hezitálókat arra biztatja, hogy onnan válasszanak. Ez mindenképp előnyös.

Ha már a reklámnál tartunk, véleményem szerint az elavult, nem elég nagy tömegeket megszólító módszereket el kell vetni és a kreatív, újfajta marketingstratégiákat érdemes felhasználni. Bizonyítani kellene a magyar áruk egyik nagy előnyét: a magas előírásoknak köszönhető jó minőséget.

Természetesen mindez csak teljes összefogással valósítható meg. Szükség van az állam, a termelő és a fogyasztó együttműködésére, a tudatosságra és arra, hogy a magyar áruk tényleg magas mércét állítsanak külföldi vetélytársaik elé.
Vállgazd Blog A vállalat helye_ piac 1. kérdés 2009.09.27 12:00:00
 Mi a véleménye arról a tételről, hogy a gazdasági verseny alapelvei a társadalom más szféráiban is általában kedvező hatással alkalmazhatók? Támassza alá példával illetve példákkal is a véleményét!  Kedves Hallgatók! Ezen a héten én reflektálok a…..
yilly 2009.10.01 15:30:05
Azzal egyetértek, hogy az etikai alapelvek fontosak és hogy a piaci koordinációs mechanizmusok nem uralhatják el a személyes kapcsolatokat. Ezen kívül azonban sok olyan terület van, ahol szükség lenne dinamizmusra, állandó megújulásra, fejlődésre. Mindez csak akkor valósulhat meg, ha nincsen senkinek sem „bebetonozva” a pozíciója. A fix fizetés és a stabilitás nagyon fontos, de túlságosan is kényelmes és sokakat lustaságra késztet.

Az egészségügyben például – ahogy azt részletezték már előttem is –, jelenleg is van verseny, csak nem legálisan. Jót tenne a szektornak, ha a jelenleg feketén zajló hálapénz-rendszert felváltaná egy új, államilag meghatározott keretek között működő finanszírozási forma. Bár lényeges, hogy az ott dolgozónak legyen állandó fizetése, hiszen aki szolgáltatást nyújt, annak el kell ismerni a munkáját, még akkor is, ha nem ő a legjobb a szakmában. Viszont jó lenne, ha az emberek nemcsak néhány homályos információ, hanem pontos utánanézés alapján választanának kezelőorvost. Ehhez viszont az kell, hogy megbízható forrás alapján össze tudják vetni az ajánlatokat és utána amellett dönthessenek, ami számukra a legkedvezőbb – mind árban, mind színvonalban. Ha mindenkinek magának is hozzá kell járulnia az ellátás költségéhez, akkor egyrészt csak az fordul orvoshoz, akinek tényleg szüksége van rá (kivétel persze, ha túl nagy részt kell vállalni a költségekből, mert akkor még az sem…), másrészt az orvosok és a kórházak is megpróbálnak minél több és minél magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtani, hogy a páciensek őket válasszák. Ez előbb-utóbb hatékonyabb munkához és egyfajta specializációhoz vezet, vagyis éppen azokhoz a dolgokhoz, amikre a magyar egészségügynek szüksége van.

Hasonló a helyzet az oktatásban is. Nem feltétlenül a tanárok közötti versenyről beszélek – bár bizonyos keretek között erre is szükség lenne –, inkább az intézmények közöttiről (elsősorban a felsőoktatásban). Aki költségtérítést fizet, az feltehetőleg racionálisabb, megalapozottabb döntést hoz, mint aki nem érzi közvetlenül, hogy az ő taníttatása pénzbe kerül – nagyon sok pénzbe. Ha már tandíjat kell valakinek fizetnie, akkor bizony a lehető legjobb intézményt választja, nemcsak az otthonától lévő távolság vagy másoktól hallott információfoszlányok alapján dönt, hanem utánanéz az adott egyetem/főiskola vagy egyéb képzőhely technikai felszereltségének, tanárainak, eredményeinek, megközelíthetőségének, vagyis mindennek, ami fontos lehet a későbbiekben (a hátrányok ugyanis sokszor csak akkor derülnek ki, amikor már megtörtént a választás). Mindez persze sok felsőoktatási intézmény tönkremeneteléhez vezetne, de felemelne olyanokat, amelyek jó szolgáltatásokat nyújtanak, csak a jelenlegi felvételi rendszer sokszor elviszi tőlük a hallgatókat. Itt például egyes vidéki főiskolákra gondolok, ahol modern laborok, teljesen új előadótermek, kiváló oktatók vannak, de az országosan meghúzott ponthatárok miatt ezeket nem tudják maximálisan kihasználni.

folyt.köv.
yilly 2009.10.01 15:31:05
Ezen kívül a felsőoktatás (és a középszintű oktatás) tanítási szempontból is jóval hatékonyabb lenne, hiszen az intézményeknek nem kellene küzdeniük a fejkvótákért akár olyan eszközökkel is, hogy nem buktatják meg egyes tárgyakból a nagyon gyengén teljesítőket sem, nehogy megcsappanjon a tanulói létszám (ezzel inkább lejjebb téve a mércét és megfosztva a tehetségesebbeket a kibontakozás lehetőségétől). Így hosszú távon növekedne a színvonal, elsorvadnának az életképtelen intézmények, és a talpon maradás egyetlen biztos eszköze a fejlesztés lenne.

Tehát szerintem is fel kellene váltani a bürokratikus koordinációt egy racionálisabb, legalább részben piaci folyamatokon alapulóval. Emellett az azért leszögezném, hogy a verseny nem alternatívája az elhivatottságnak, hanem kiegészítője, vagyis a piaci mechanizmusokra való átállással sem szabad túlzásba esni.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása