tiriti 2019.02.01 03:27:26

"Az éhező gyermekeket a tejtől megfosztó állapotok és a festmények és szobrok között mélyreható és félelmetes összefüggés van. Az ilyen műtárgyakat alkotó szellem hozta létre ezeket az állapotokat is." ezt nem (csak) én gondolom.
Persze tökre semmilyen jelentősége sincs, hogy nicknevek egy blogon bármiben is egyeértenek-e vagy sem.

tiriti 2018.10.15 01:24:09

Ha a hajléktalanoknak lenne egy szerződésük arról, hogy a cuccaikat bérlik, tehát az másvalaki tulajdona, akkor nem lenne joga az államnak azokat megsemmisíteni, hiszen a tulajdonos nem az utcán él. S ha mégis megteszi, akkor lehetne perelni. Nyilván ez nem old meg sok mindent, csak max egy kicsit megnehezíti a hatóság dolgát.
Mi a véleményetek?

tiriti 2011.03.18 12:20:47

Önmagában sok igazság van a fenti, a magyar szegénységkezelési mechanizmusok kritikájában, de azt a kérdés a cikk szerzője sem teszi fel, hogy mi az emberi élet lényege.
Vajon az-e emberségünk lényege, hogy egyetemi diplomásként és hatékony, termelékeny munkaerőként éljük le életünket az egyre élesedő gazdasági versenyben?
Vajon tényleg reális lehetőség, hogy a földön mind a 7 (hamarosan 8-9) Mrd ember élhet-e a mai középosztályt jellemző fogyasztási színvonalon? Mit kezdünk majd azzal, ha ténylegesen megnövekszik a többet fogyasztó, a környezetet jobban szennyező, a természeti erőforrásokat egyre jobban felélő életmódú, középosztálybeliek tábora? Vajon tényleg a kisemmizett, szegénységben élő emberek diplomázatlansága a valódi oka a szegénységüknek, nem pedig az, hogy a felsőosztálybeliek kisajátították magunknak a megélhetéshez szükséges erőforrásokat, felhalmoztak hatalmas vagyonokat, amiből finanszírozzák a több tízszeres, százszoros fogyasztási szintjük fenntartását?
Milyen bizonyítékok is azok, amik azt mutatják, hogy a felsőoktatás valódi megoldást jelent az elidegenedés, a kizsákmányolás, a környezetrombolás problémáira, és lehetőséget biztosít az emberi lét lényegének (szeretet, összetartozás, bizalom, őszinteség, szolidaritás, közösség, önfeláldozás) gyakorlására?
Mit kezdünk azzal, hogy a civilizáció elmúlt pár ezer éves történelme során hatalmas technikai fejlődést értünk el abban a reményben, hogy ettől boldogabb, jobb életünk lesz, miközben a valóság éppen az ellenkezője: sose voltak ennyire szétesettek az emberi kapcsolatok, sosem volt ennyi magányos, szingli ember, sosem volt ennyi lelki beteg, sosem volt ennyire tömeges méretű az egoizmus korábban, mint manapság? Abszolút értelemben sem és arányaiban sem.
Vajon fog-e menni úgy a szegénység felszámolása, ha elfogadjuk emberi normának azt, hogy kevesek kaviáron éljenek és repülőgépen utazzanak, miközben sokaknak kenyér és víz alig jut csak, azaz másokat kizsákmányolva biztosítják a saját jólétüket? Indokol-e bármilyen tehetség, képesség akkora fogyasztási szintbeli különbségeket, ami a világot (de a még követendő mintául szolgáló USÁt) ma jellemzi?
Kedves Ágnes! Nem találkoztam még olyan interneten publikáló "szakemberrel", aki bármilyen kommentet komolyan megfontolt volna, most se számítok másra, de ha a fenti kérdésekre, az ellentmondások feloldására tudsz a gyakorlatban is bizonyított módszert, akkor oszd meg velem, kérlek!
Köszönöm,
Tiriti

tiriti 2010.12.26 23:49:08

@HIV_inf:
Bevallom, nem vagyok biztos benne, hogy értem legutolsó hozzászólásodat.
De úgy érzem, mintha még mindig azt akarnád bizonygatni, hogy a kórházban szülés jobb és olcsóbb, mint az otthonszülés. Ha ez így van, akkor szerintem annyira bonyolultá vált a kommunikációnk, amit én nem tudok/akarok e fórum keretei között megfelelően kezelni.
És azt egyáltalán nem értem, hogy az utolsó mondatoddal mire akarsz célozni. Talán arra, hogy az anyának nincs joga felmérni a gyerek születésével kapcsolatos kockázatokat és ez alapján dönteni, ellenben másnak (legyen az orvos, vagy parlamenti képviselő) joga van dönteni ugyanebben a kérdésben?

tiriti 2010.12.27 00:44:16

@HIV_inf:
A kifőzdés példádat analógiának állítani elég bátor, ugyanis az anya-gyerek viszonyelég messze áll egy eladó-vevő viszonytól.
A szakembereket sem tekinteném automatikusan hitelesnek, akár építkezésről, akár szülésről, akár törvényhozásról van szó. Mindegyik területen előfordulnak esetek, amikor a józan paraszti észre érdemesebb és életmentő hallgatni, mint a profitorientált, szakmájába belefáradt "szakember" tanácsára.
Én a törvényeket nem tartom túl sokra a személyes életeinkben felmerülő gyakorlati kérdések eldöntésében, de még a törvények is jogot adnak saját magam megöléséhez. (a babáéhoz nyilván nem, és ez már bonyolultabb kérdés, voltak korok, amikor ehhez jogot adott a törvény.)
És igen, vannak esetek, amikor a törvények döntenek helyettünk (pl kifőzde üzemeltetés), de sokkal több eset van, amikor nem. A kérdés továbbra is az, hogy az otthonszülés melyik kategóriába kerüljön.
Na jóéjt, én is leléptem.

tiriti 2010.12.27 10:21:01

Aludva egyet a témára, eszembe jutott, hogy ez a vita, vagy ehhez hasonlóan sok vita mennyire abszurd. Azok, akik pl. ku...ra tudják, hogy az otthonszülés annyira gáz, hogy illegálisnak kell minősíteni a tervezett szak(?)segítségnyújtást, lófaszt se tudnak tenni pl. az ellen, hogy ne halljon éhen a világon néhány másodpercenként egy ember (akiknek jónagy része gyerek), pedig kaja lenne elég mind a 7 Mrd embernek. Nem mondom, hogy én tudom a megoldást bármelyik vitatott problémára, csak azt, hogy ennél az otthonszülésnél jóval egyszerűbb kérdésekben is tanácstalanok vagyunk, sok esetben ráadásul struccpolitikát folytatunk, akkor miért is gondolja bárki, hogy erre a bonyolultabbnak tűnő kérdésre előbb megoldást tudunk találni. Úgyhogy közös egyetértés híján közvetlen vagy közvetett erőszakkal kényszerítjük egymásra, egy másik emberre a saját magunk által helyesnek vélt utat, módot, eszközt, célt.

tiriti 2010.04.18 15:43:50

Kedves Kata!
"Azt gondolom, hogy életünk döntő része bennünk zajlik, és nem a külvilágban."
Mivel biológus vagy, ezért meg merem kérdezni, hogy:
Miért gondolod,h az ember életének döntő része saját magában zajlik?
Ha jól tudom, az ember evolúciójának utolsó néhány millió éve éppen a közösségi lét, a rendkívül magas fokú szocialitás (munkamegosztás, önfeláldozás, bizalom, szeretet,szabálykövetés, erős csoportkötődés,...) kialakulásáról szólt, ami számomra azt jelenti, hogy az ember nem önmagában való lény,hanem elsősorban társas lény.
A bemutatkozásodból idézett mondatot én sokkal inkább vonatkoztatnám a szinglikre, akik élete tényleg csak saját magukban zajlik, az embertársaikkal a vélt és valós érdekeiknek megfelelően kompromisszumokon alapuló viszonyt tartanak fent, életüket a racionalitás illúziójában szervezik, hiányzik embertársi viszonyaikból a bizalom, a kötődés, az önfeláldozás.

tiriti 2010.06.12 09:04:44

Kedves Kata!
Köszönöm (jük) a válaszokat!

Szívesen boncolgatnám tovább a "belső világ"-"külső világ" közötti összefüggés kérdéskörét, sőt újabbak is felmerültek bennem

Pl1. Miért gondolod, hogy a GDP-ben mérhető gazdasági jólét és a személyes "jóllét" vagy "jóllét-érzet" között olyan egyértelműen pozitív összefüggés van/kellene lennie?
Pl2. Hogy lehet behozni az érzelmi intelligenciát a politikába, ahol a személyes,mély kapcsolatok kialakításának és fenntartásnak de facto nincsenek, és soha nem is lesznek meg a lehetőségei)?
De ahogy érzékelem az utolsó bekezdésedből, nem is nagyon akarsz ezen a fórumon ezekbe mélyebben belemenni. Megértem. ;-)

Úgyhogy csak annyit kérdezek még, hogy neked, és a parlamenti mandátumot nem szerzett többi elempés politikusjelöltnek milyen perspektívák látszanak a következő évekre a politikai életben.

Üdv,
tiriti

tiriti 2009.11.17 23:29:44

@flugi_:
Na már én is kezdem jobban érteni a gondolataidat.
Az ikres példám csak egy szemléletes példa volt a sok közül, és önmagában ez még tényleg nem igazolja a predesztináltságot. Viszont attól, hogy képtelenek vagyunk két egyforma esetet előállítani, hogy megfigyeljük, hogy a géneken és a környezeti faktorokon kívül létezik-e még valami, ami meghatároz egy egyént, az még nem jelenti azt, hogy ilyen tényleg létezik. Ez a valami lenne ugye a szabad akarat, amit te is egy fura, bizonytalan értelmű fogalomként jellemeztél. Nekem is komoly problémám van az értelmezésével.
És mégis a világban úgy élünk szinte mindannyian, hogy teljes természetességgel feltételezzük azt, hogy - a nem fogyatékos embertársunk kivételével- mindenkinek szabad akarat van, és az határozza meg a viselkedését,a tulajdonságait.
Valami nagyon sántít itt. Nekem a szabad akarat azt jelenti, hogy az ember az akaratával nagymértékben (!) tudja befolyásolni a tulajdonságait, az állapotát, az érzéseit. Ezt pedig enyhén szólva se látom igazoltnak. Azt viszont tudjuk, hogy a gének és a környezet is nagymértékben tudja befolyásolni az egyén tulajdonságait, habitusát, viselkedését.
Szóval ha nincs genetikai és környezeti együttes predesztináltság, akkor mi is van? Mit jelent az, hogy van szabad akaratunk?

Oké, azt értem, hogy tudjuk befolyásolni a környezetünket, amely aztán visszahat ránk,de ez a befolyásolási képesség még messze nem jelent szabad akaratot. Akkor fogadnám el ezt a befolyásolási képességet szabad akaratnak, ha az egyén lényegében tisztában lenne azzal, hogy az egyén és a környezetének kölcsönhatása milyen mechanizmusok szerint működik. Szívesen veszek példákat arra, hogy a szabad akarat hogyan működik, hogyan is mutatkozik meg a döntéseinkben....

tiriti 2009.11.18 13:32:04

@tiriti:
Abban igazad van, hogy számomra zavaros a szabad akarat jelentése, épp ezzel kezdtem a hozzászólásaimat. Tehát akár össze is keverhetném más fogalmakkal, és lehet, hogy össze is keverem, de épp ez a bajom, hogy nem tiszta ennek a fogalomnak a jelentése. A szabad lehetőségek értelmezésével viszont azt hiszem nincs gondom.
A többi bekezdéssel is (ezt a new wave-est nem igazán értem, de talán ez nem fontos) lényegében egyetértek.

De ezzel együtt semmivel sem világosabb számomra, hogy miért is tartjuk olyan magától értetődőnek a szabad akarat létezését.

Mert ugye írod, hogy akarhatunk nagymértékben változtani a tulajdonságainkon, de vajon megvan-e hozzá a képességünk. Mert minél inkább megvan a képességünk, annál nagyobb az akaratunk "szabadsága".
Szerinted mekkora a képességünk az akaratunk érvényesítésére? Szerinted jogos, ha természetesnek vesszük a szabad akaratot mindenkinél,azaz mindenkinek megvan a képessége az akaratának az érvényesítésére? Ha pedig nincs, akkor hogyan lehetne megállapítani azt, hogy kinek mekkora a szabadsága az akaratérvényesítésben?

A "környezet" eltérő biológiai és hétköznapi értelemzése is azt sugallja számomra, hogy a biológiának azért kellett más értelmezést alkotni, mert a hétköznapi értelmezés zavaros, nem egyértelmű. Azaz te is azt mondod, hogy hétköznapi értelemben beszélünk szabad akaratról, de ezt tudományosan nem igazán tudjuk értelmezni. Ez az, amit én is próbálok megvilágítani.
Vagy számodra mégis egyértelmű a "szabad akarat" hétköznapi jelentése, értelmezése?

tiriti 2009.11.18 17:27:39

@peetmaster:
Én nem hiszem, hogy a szabad akarat pontos értelmezésében ezen a fórumon dűlőre tudnánk jutni, de arra látok reális esélyt, hogy abban meg tudjunk egyezni, hogy ma a többség úgy viszonyul a társaihoz, hogy automatikusan feltételezi a másik szabad akaratának meglétét, azaz a képességét arra, hogy érdemben befolyásolja a tulajdonságait, és ez a feltételezés nem is olyan biztos alapokon áll,mint hisszük.

A kérdéseid bennem is felmerültek. Kiváncsi vagyok a válaszokra.
Te mit válaszolnál? És miért?