Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Lucky Strike

0 bejegyzést írt és 18 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2009.09.28. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Vállgazd Blog Pénzügy 1. kérdés 2009 2009.12.07 09:43:00
 A diákhitelt néhány éve azért vezették be, hogy a hallgatók e kedvezményes konstrukcióval támogatni tudják felsőfokú tanulmányaik végzését. Mi a véleménye a diákhitel intézményéről? Kedves Blogolók! Nagyon örültem, hogy a diákhitel konstrukcióval…..
Lucky Strike 2009.12.10 15:22:53
Bocsi, de ki akarja úgy kezdeni a nagybetűs életét, hogy nyomja a vállát egy mondjuk egymilliós hitel? (bár szerintem ez több is lehet az évek függvényében!)
Én szerintem meg lehet a módját találni annak, hitel nélkül abszolváljuk az egyetemi éveket és így elkerülném azt, hogy kvázi az első fizetésből már törleszteni kelljen.

Alapvető dolog szerintem, hogy az a legrosszabb, ha fizetősön van valaki, és amúgy sem sziporkázó anyagi körülmények közül jön. A félévi 200000 megspékelve egy élési költséggel tényleg húzós, és szerintem diákhitelből sem finanszírozható.

De úgy gondolom, hogy aki nem olyan tehetős az, a költségtérítést nem teheti meg magának, pláne ha sok testvére van.

Viszont ahhoz, hogy egy állami szakon, kollégiumban lakva meglegyen az ember, nem kell hitel. Az egyetem nyújt annyi facilitást, hogy át legyn hidalva a kolis tanulás nehézsége, a kaját meg lehet oldani, hiszen a szülő otthon is szánt a kajáltatásra, egy bérletet meglehet venni, és hav 2 hazaút is belefér.

Szerintem a fentebb említettek kihozhatók az egyetem nyújtotta elérhető pénzügyi juttaásokból és ha ahhoz még otthonról csak egy kicsit is tudnak hozzá tenni külön öröm, de szerintem megoldható. 23 a szoctám, meg egy medián feletti átlagért plussz 20, plussz egy 10-es bursa.... ha valaki rá van szorulva az a helyzetéből fakadóan és persze tanulással sok mindent kompenzálhat!
Lucky Strike 2009.12.10 22:45:12
@lalikirály: Én nem tudom, szeretnék olyan optimista lenni a "közgazdász" kezdőfizetésemmel, mint te! Multinál elhelyezkedve sem gondolom, hogy 500 000 Ftot vágnának utánam egy havi munkáért (ez akkor jön ki, ha 30000es havi törlesztővel számolunk).

Nyilvánvalóan igazad van, hogy van, amikor fel kell venni, mert előnyös konstrukció a többihez képest. Én csak az elkerülhetőségét próbáltam ecseteleni, hogy ha valaki tanul és mondjuk nem stella artoist iszik esténként, akkor ki tud jönni szoctámból és anulmányiból.

Szüleimnél nem volt anno kérdés, hog yhonnan van pénz, tanulni kellett, mert az volt amiből éltek. Akkoriban hagyták a gyereket önállóbnak lenni, mert akkor megérte neki is tanulni.

Én is örülök, hogy ilyen sokan mondtak véleményt!!! Elöször!:D
Vállgazd Blog Pénzügy 2. kérdés 2009 2009.12.07 09:45:00
 Az idei statisztikák szerint a háztartások által igénybevett fogyasztási hitelek felvétele nem csökkent az elmúlt évhez viszonyítva. Ez a trend nem igaz a vállalati hitelek felvételére, az jelentősen visszaesett. E két makrogazdasági statisztikákon alapuló kijelentésből…..
Lucky Strike 2009.12.08 15:45:54
A kép ami vizionált newgie valójában hasonlít a valóságra.

Nemrégiben a MNB elnöke javaslatot tett arra, hogy radikálisan csökkentsék a jóváhagyott devizahitelek számát, mivel az átlagemberek - legyenek a kérdésben firtatott háztartások - képtelenek a hitelkockázat felmérésére és így nagy valószínűséggel esnek hibába egy olyan kiszámíthatatlan hiteltípusnál, mint a devizahitel. Mint newgie is megállapította a háztartások az összes pénzükkel játszanak, ami bár kisösszegű, számukra mégis kulcsfontosságú. És igen, hitelt a háztartások sokszor rövidtávú célokra, a jövő év, a nyár, a karácsony, törlesztés, rezsi, az iskolakezdés (stb.) „túléléséért” vesz fel hitelt, abszolút szükségletből, és nem stratégiai döntésből. (Nyilvánvalóan a háztartásokat ezzel nem deprimálom, hanem csak egy átlagot próbálok felrajzolni. Természetesen sokszor a háztartások is tudnak racionálisan működni.) Magyarországon főleg, de más országokban is valóban képesek az emberek csak a jelenben létezni, ha pénzügyekről van szó, aztán később nem értik a nagy puffanást. A két makrotényező között egyértelműen a felkészültség a különbség. A vállalatok a munkájukat, a saját VÁLASZTOTT tevékenységüket finanszírozzák hitelekkel, stratégiát alkotva döntenek, hogy az adott gazdasági helyzetben és a vállalat kilátásait mérlegelve megéri-e hitelt felvenni. A háztartások ezzel szemben sokszor KÉNYSZERből, SZÜKSÉGLETből vesznek fel hitelt, kevés mérlegelési lehetőséggel, és még kevesebb rizikóbecslő képességgel. A vállalatok külön embert foglalkoztatnak, hogy meghozza a szükséges óvatos lépéseket egy megváltozott válságos gazdasági környezetben. A háztartásokban persze ez elképzelhetetlen, amit nem is kell furcsállni – nem várható el pénzügyi ismeret a háztartásoktól. Az emelt mikroökonómia feladatban múlthéten pont a mikrofinanszírozással foglalkozott a tárgyalandó cikk, amiben ecsetelve volt, hogy sajnos a nemzetközi (és a hazai) tapasztalat azt mutatja, hogy a háztartások válság ide, válság oda a felvett hitelek száma nem változik, és ez a ciklikusság még további válságokhoz vezethet.
Az viszont, hogy a vállalatok hitel-viselkedése ennyiben eltér a mikrofinanszírozással aggasztó. Aggsztó, mert valamilyen szinten a vállalatok (pénzügyi intézetek, szolgáltató intézmények) kötelessége, hogy 1, segítsék a társadalmat a felelős pénzügyre 2, semmiképp sem él vissza a vásárló manipulálhatóságával és pénzügyi ismereteinek instabilitásával, felelőtlen és túlzott költekezésre ösztönzéssel. Ez a jelenség azonban szerintem jelenleg végbemegy, hogy a vállalatok – akiket sújt a válság, de tudják értelmesen kezelni a helyzetet – saját érdekükben agresszív reklámozással és marketinggel eladják termékeiket olyanoknak, akik pénzügyileg amugy is sújtva vannak.
Ezt a felelősséget én a CSR-hez sorolnám, és ha ebben kooperatívak lennének a vállalatok, az sokat javítana a közölt makromutatókon.
Lucky Strike 2009.12.10 14:38:16
A pénzügyi nevelés fontosságát én is kiemelném, mint már tettem is az előző kommentben. Nagyon üdvözlendő, hogy ezen így fiatalon el tudunk gondolkodni, hiszen rajtunk áll valójában hogy mi fog a jövőben történni.

Az emberek alkalmaznak könyvelőt, alkalmaznak ügyvédet, hogy a szaktudást igénylő munkákat biztos kézbe helyezzék. De kérdezem én: mi igényel szaktudást, ha nem a pénzügy? A fent említett két szakma, illetve a szakemberek "használata" sem kötelező, benyújthat valaki egyedül is keresetet, de nem lesz adekvát tudása perelni és valaki könyvelhet is saját maga, de az is szintén csak a saját kárára megy.

A pénzügyi rendszer piacorientáltságával van kardinális probléma. A személyes pénzügyi tanácsadó az maga a bank, aki nyilvánvalóan profitmaximalizáló és vajmi keveset törődik azzal, hogy egy-egy hitel végkimenetele milyen, sőt gyakran a hitelkonstrukciók alján ott van, hogy egyoldalúan módosíthatja a szerződést a bank. Most persze föllázadhatnak a bank részéről, hogy ők így meg úgy fogyasztóorientáltak, ami alapjában véve rendben is van, de ez kizárólag a készséges bankfióki alkalmazottak kiképzésre terjed, akik azért magyarázzák el mélységében egy egy döntés előtt a következményeket, mert maguk is "egyszerű, hétköznapi" emberek, nem mások pénzével hanem a saját kis halmukkal játszanak. Amit írok feltétlen nemtetszését válthatja ki vezetőknek, holott szerintem tiszta sor, hogy a vonzó reklámok, a találó (vagy nem találó -OTP??) logók, a megnyerő arcok, a komfortos fiókok, az on-line szolgáltatások ugyanannyira csak a megnyerésért, a fogyasztói döntés befolyásolásáért vannak, mintha csak egy új fajta ízesítésű csokit dobna piacra a Milka, hogy őket válasszák, hogy a pénzt nekik adják.

Nem ismerek olyan bankot (akármennyire hiperszemélyesek is), akiknek szolgáltatása lenne arra, hogy a bekért kereseti és egyéb igazolópapírokon kívül hosszú távra, több aspektusból megvizsgáltatná ÉS NYOMON KÖVETNÉ (!) a hitelfelvevőket. Ha már a CSR olyannyira fontossá válik, hogy minden magát fontosnak tartó cég honlapján külön linket kap, akkor miért ne lehetne a bankok CSR-je a pénzügyi döntések felügyelete, menedzselése? Pénzt nem szereznének vele, sőt buknának, de hát más esetben egy kórháztámogatásból sem jár nekik semmi, csak a nyilvános megbecsülés/megbecsültetés. Ebből szempontból tehát indifferens lenne a bankoknak, hogy CSRnek mit választanak, és ami még emellett szól, hogy ez a momentán áldozat megtérülne egész biztosan. HA egy olyan tudat épülne ki, ahol az emberek a bankoktól nem félnek - mint fenyegető, az életüket potenciálisan megnyomorítani képes intézménytől - akkor a pénzügyi kultúra, illetve a pénzügyi intézményekbe vetett bizalom gyökeret vetne a társadalomban.

Ha ez megvalósulna ennek két pozitív externáliája lenne, amire így most kapásból gondolok.
KÉpzet pénzügyi háttérrel, az egyszerű embernek a pénz-fogalma megváltozna, ami visszatükröződne az adófizetésben. Talán egy struktúrált pénzügyi bevezetéssel és a folyamatok adekvát elmagyarázásával megértené, sőt elfogadná még a magyar ember is, hogy adózni nem kínból kell.
Másrészt, ha a bankok valóban indítanának effajta programokat a szociális helyzetek felmérésére és monitoringozására az munkalehetőséget adna egy olyan humán-végzettséggel rendelkező munkaerőpiaci csoportnak, akiknek ellenkező esetben csekély esélyük van a korrekt elhelyezkedés terén.

Vélemény?
:)
Vállgazd Blog ÉFM 2. kérdés 2009.11.23 11:03:00
 Az értékteremtő folyamatok térbeli átrendeződése, a munkaerő igényes ágazatok alacsony bérköltségű országokba történő telepítése felértékeli a logisztikai tevékenységet, hisz az alacsony bérköltséggel előállított termékek jó része a magasabb bérköltségű…..
Lucky Strike 2009.11.26 00:08:15
Bosszantó, amikor a potenciális munkahelyek és létesítmény-elhelyezések mennek fuccsba a rossz logisztikai körülmények miatt.

Magyarországon igaz, hogy a nagybefektetők keze körülbelül az autópályák végéig ér. Pécsi lévén ezt egyértelműen tapasztalom. Logisztikai központja csupán a legnagyobbaknak van, de azoknak is sokszor csupán a lokális mivolt miatt. Az Alexandra felhúzott egy böhöm nagy raktárat a külvárosban, ami szerintem nagyjából lefedi a készlet felének a tárolását. Logisztikai központja van ezen kívül a sörgyárnak, a dohánygyárnak. Pécs az infrastruktúrája miatt alkalmatlan primer logisztikai központnak, pedig a fekvése alapján Szlovénia (Ljubljana), Horvátország (Zágráb) és Szerbia (Belgrád) is elérhető távban van, ráadásul őket korrekt autópálya köti össze. De a fekvés ennél szélesebb perspektívát kínál, az átfolyó , délre irányuló, Bulgáriát, Görögországot, Romániát célzó áruk, kamionok elkerülik Pécset, mert nem közelíthető meg rendesen. A már említett - és ajnározott :) - Győr és Budapest azért van kiváltságos helyzetben mert évek óta rajta fekszik az autópályán, amely nem mellékesen kiszolgálja a Kelet felé tartó autósokat is. Győr és Budapest pompás központ, ami látszik is a megyénkénti életszínvonal-lebontásnál. Sok és nagy tőke van belepumpálva a régióba kihasználva azt a tulajdonságot, hogy kvázi Ausztriában/Szlovákiában/Csehországban/Németországban termel a befektető, hiszen a távolságok nem nagyok, és a logisztika kivitelezhető, ám ár tekintetében jóval kedvezőbben. Pécs ezzel szemben - főleg a rossz megközelítés miatt, az én olvasatomban - csak regionális központként képzelhető el a gazdaságban és a logisztikában is. Van egy Elcotecünk, négy öt hipermarketláncunk, egy dohánygyárunk és az Alexandra - és ezenkívül már csak presztízsvállalatok vannak Szalon sör, Zsolnay Porcelán. A legnagyobb foglalkoztató a városban az az egyetem...

A győri nagyvállalatokat és az általuk teremtett munkalehetőségeket vizsgálva látjuk hogy a "több az jobb' elv érvényesül. Audi, Philips, Ceres, Rába - mind-mind az ország elitjébe tartozó cégek.

Ettől függetlenül Pécset nem cserélném el semmire, és ki tudja talán a 2010-es év a maga kulturális hepajkodásával, és az ígért autópályával meghozza a fejlődést.

Érdekes externália továbbá az is, hogy a logisztika hiánya a balesetek számát is növeli. A hatos út Pécs felé az ország egyik legveszélyesebb útszakasza. Óriási kamionok tépnek rajta éjjel-nappal, az út csomó városon és falun keresztül megy, a forgalom mindig jelentős, de mivel más nincs, ezért rámegy mindenki, és a rossz minőségű úton próbálják sokan behozni az autópálya hiányát. Sikertelenül.
Vállgazd Blog Tudás és információ 1. kérdés 2009 2009.11.16 11:59:00
 A tudásalapú gazdaságra vonatkozó egyik állítás, hogy a sikeres munkaerő-piaci alkalmazkodás folyamatos tanulást és a karrierpályán többször is szakmaváltást tesz/tehet szükségessé az egyének számára. Immár legalább 13. éve az iskolapadban ülőként mit gondol erről…..
Lucky Strike 2009.11.18 19:17:16
Lifelong learning - mindenhonnan ez folyik manapság. A lifelong learning azonban az én olvasatom szerint, minket, mint közgazdász hallgatókat nem érint annyira, mint esetleg jelenleg humán tantárgyakat tanuló, vagy jogot végző társainkat.

Elnézve a hirdetéseket, közgazdászokat mindenhová keresnek, ily módon közgazdász szükséges a vállalat midnen egyes részegységének a vezetéséhez, legyen az marketing, pénzügy, HR, gazdaság, innováció, beszerzés, logisztika. A kérdés csak az, hogy idővel nem szorulunk-e arra, hogy szakképzésünket alteráljuk. Ha telítődik a marketinggel foglalkozók száma fontos, hogy képesek legyünk szuperálni a logiszitka szektorban is. Ez nem követel klasszikus értelemben vett "átképzést" szerintem, csupán egyfajta "overall" rálátást a vállalat egységeire úgy általában, amit szerintem az egyetem alatt meg is lehet tanulni.

Nehezebb a kérdés viszont a humánosok esetében. Töritanárom mondta mindig, hogy az ő történelem szakon végzett évfolyamából jelenleg a 30-ból 5-en (!!!!) foglalkoznak történelemmel. Amikor egyszerűen teli a piac a történelem tanárok, de lehetnek jogászok is, piacán akkor nem lehet máshova fordulni, nincs egy olyan alternatíva, amire hiphop át lehet állni, mint a közgáz esetében. Ilyen esetben tehát determinálva vagyunk az átképzésre, hiszen megbicsaklottunk teljesen.

Érdemes tehát szerintem alapvetően átgondolni az első szakot, ahová jelentkezni akarunk, mert ha megvizsgáljuk a kilátásokat, akkor megspórolhatunk rengeteg bonyodalmat. Elég hogyha végigbogarászik az ember egy álláshirdető lapot....
Vállgazd Blog Tudás és információ 2. kérdés 2009 2009.11.16 12:01:00
 Az internet terjedésével lehetővé válik az otthonról végezhető távmunka, ami nem követeli meg egy adott feladaton dolgozó érintettek személyes együttműködését ill. ismeretségét. Milyen előnyei és hátrányai lehetnek az internetre alapozott otthoni távmunkának?Kedves…..
Lucky Strike 2009.11.18 19:08:10
Hasonlóan az előttem szólókhoz, a távmunka szerintem is az intergrálást teszi lehetővé, lehetőséget ad azoknak, akik nem tudnak bejárni a munkahelyükre valamilyen oknál fogva. Vagy mégsem?

Az eurochild nevű brüsszeli székhelyű szervezet jelenlegi titkára Maurizio vak, számára nyilvánvalóan az élőbeszéd a legfontosabb, de szerintem a hasonló napi kapcsolat a többi, esetleg fogyatékkal élő ember számára is fontos. Amire ki szeretnék lyukadni az az, hogy az otthoni munka opcionális választás kell, hogy maradjon, hiszen egy kismamának lehet, hogy egyszerre praktikus és kifizetődő, de egy mozgássérült embernek pedig habár praktikus is, talán mégis inkább közösségbe vágyik. Egy humán erőforrásra sokat adó cégnek pedig ezt az aspektust is figyelembe kell vennie. Oldja meg például az utaztatást például. Ezzel a CSR nő hatalmas mértékben, és kialakulhat egy a mozgássérülteket intergráló trend, amely jelentősen segítené a javarészt diszkriminálva lévő embereket.

A távmunka előnye egyértelműen az irodafenntartás és a különböző facilitások nélkülözésének a képessége. A különböző low-cost légitársaságok kvázi távmunkát alkalmazva oldják meg az egész ügyfélszolgálatot, kevés embert alkalmazva. Ám azt a munkát lehet csak kiszervezni távmunkává, amely nem követel szigorú kontrollt, illetve napi kapcsolatot. Távmunka hatékonyságát nem lehet ellenőrizni, és ez bizonytalanná teszi a projektben résztvevőket. A vállalatok kockázatot vállalnak azzal ,hogy távmunkában alkalmaznak embereket, hiszen ezzel felvállalják az egymás-nem-ismeréséből adódó konfliktusokat.

Olyan munkát, vagy céget, amelyet páran (netán egyedül) vezetnek illetve alkotnak könnyű és kontrollálható távmunka által vezetni, de egy nagyvállalat csak oylan részfeladatot kellene szerintem, hogy kiadjon távmunkának, amelyek rövidtávon nem nagy jelentőségűek, nem hordoznak kockázatot. Hosszú távú, könyvelési feladatokra, ahol a nem élő kapcsolatteremtésből fakadó nehézségek nem számítanak, végezhetők otthonról.
Vállgazd Blog Emberi erőforrás 1. kérdés (2009) 2009.11.09 11:28:00
 A gazdasági válság hatására szűkülnek a munkaerő-piaci lehetőségek – statisztikai adatok és híradások is erről szólnak. Ugyanakkor a vállalatok között hihetetlen verseny folyik a felkészült szakemberekért. Mit gondol, hogyan lehet felkészülnie egyetemi tanulmányai…..
Lucky Strike 2009.11.10 00:28:25
A szakmai felkészültség sajnos sokszor rejtve marad a személyiség zárkózottsága miatt. A személyiségfejlesztés, az egyfajta céltudatos, határozott, struktúrált megjelenés kiépítése elengedhetetlen, hiszen a humán-erőforrásos ember is idealizmusokban gondolkodik, és a rutin-interjúkban nem feltétlenül derül fény az szoros értelemben felkészültségre - leszámítva a nyelvtudás bizonyítását illetve az önéletrajzot - mivel sokszor egyből a motivációra, a teamworkre való alkalmasságot próbálják megtalálni. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy fontos a motiváció, persze, meg fontos, hogy szeressük, amit csinálunk, ám ha az a fontos közlőcsatorna, a kommunikáció hiányzik a munkavállaló részéről, akkor a felkészültség mivolta majdhogynem lényegtelen.
Amire szeretnék kilyukadni az az, hogy az embernek el kell tudnia magát adni. Nyilván ezt ellentmondásokat hordoz magában, hiszen lehet, hogy ez az felkészültség bizonyításának rovására megy. Ám hogyha a potenciális munkavállaló szemszögéből vizsgáljuk akkor az "öneladás" maga a motiváció. Az öneladás azért fontos, hogy a fogyasztónak, ami jelen esetben a vállalat, amely engem fizet/fogyaszt látnia kell a potenciált bennem, tehát fel kell bennem fedeznie azt az embert akit ő valójában keresett. Meg kell találnia magát az értéket, ami neki is érték, meg nekem is.Hiszen ő egy jó szakembert, én pedig egy jó munkahelyet szereztem.
Amit tehát én javasolnék az az, hogy dolgozni kell kapcsolatépítésen illetve hozzá kell szokni a közösségi felelősségvállaláshoz és a nyilvános véleménynilvánításhoz. (AIESEC, AEGEE stb.- teli van velük az egyetem)
Képesnek kell lenni magunkról vonzó képet mutatni "szellemi" értelemben véve. A felsoroltak - motiváció, a szak szeretése, gyakorlatok, egyesületek, szervezetek, önképzés - mind-mind fontos komponensei a sikerességnek, és kellő időráfordítással, következetes tanulással és megfelelő mennyiségű extracurricular aktivitással a tudomány megszerezhető, és képezhető egy jó szakember. Ám ahhoz, hogy valaki eséllyel pályázzon bárhová, bármilyen álláshoz, ahhoz szükség van egy viselkedési norma, kifejezői eszköztárat kialakítására, amellyel adekvát módon tudjuk KÖZÖLNI a megfelelő tudásunkat.
Ez a kettő elem a kulcs ahhoz, hogy sikeres legyen a munkavállalásban!
Vállgazd Blog innováció 1. kérdés 2009 2009.11.02 11:57:00
Az innovációt a fogyasztói igények magasabb szintű kielégítéseként határoztuk meg. Ez hogyan értelmezhető a tartós fogyasztási cikkek (pl. tv, hűtőszekrény, mosogatógép, hifitorony) körében néhány éve megfigyelt „beépített avulással”, miszerint a termékek…..
Lucky Strike 2009.11.03 13:57:58
Vállgazd Blog innováció 2. kérdés 2009 2009.11.02 11:59:00
A leginnovatívabbnak tartott országokban megfigyelhető, hogy a frissen végzett egyetemi hallgatókat számos eszközzel ösztönzik vállalkozásalapításra, és nemzetközi összehasonlításban magasabb is a pályakezdők vállalkozásalapítása. Az egyéni karrier szempontjából milyen…..
Lucky Strike 2009.11.03 13:53:41
Csatlakozom Bradyhez és yilli-hez, gyakorlatilag az összes észrevételük igaz. Az ő gondolataikat IS felhasználva írnám én is a véleményem.

Az innovatív pályakezdésről, vagy önmagában az innováció elengedhetetlen fontosságáról szerintem csupán a közgazdasági pályakezdők esetében beszélhetünk. Egy friss orvos, illetve tanár mindenképpen intézményes keretek közé lesz "szorulva", kezdetben szinte biztos,hogy alkalmazva lesz. Hasonló módon a mérnökök is valószínűbb, hogy alkalmazva lesznek, minthogy adhoc diploma után alapítsanak egy céget, bármennyire is ösztönöz innovációra az adott ország.
Az átlag közgazdász az, aki alapvetően folytonosan innovációban gondolkodik, hiszen a közgazdasági innováció az messze nem kell, hogy olyan fajsúlyú legyen, mint mondjuk egy orvosi innováció/találmány, amelyhez évek tapasztalata és kemény munkája szükséges.
Innovációban gondolkodni nem jelent mást közgazdász szemmel, minthogy piacot keresni, kielégítendő igényt felmérni, elgondolkodni azon, hogy miből lehetne jó üzletet csinálni.
Az utcán sétálva innováció csak a közgazdásznak jut eszébe: ebből a lepukkant épületből de jó kis üzletet tudnék csinálni, potom pénzért megveszem, és már tudom is, hogy fog kinézni, milyen szolgáltatásokat tudna nyújtani stb.stb.
Úgy gondolom, hogy a legtöbb innováció az effajta intuitív ötletekből származik a pályakezdők esetében. Az innováció fiatalon egy ötlet, amely teret adhat későbbi-további akár szervezeti, akár technikai innovációnak, ami azonban már az alapötlet továbbfejlesztése.
Pályakezdőként úgy lehetünk innovatívak, hogy ha felfedezünk egy fogyasztói igényt. Magasabb szintű fogyasztó igény kielégítésével nem lehet indítani, ahhoz, kell egy alapjában véve bevált koncepció, amit továbbfejleszthetünk.
Ez a bevált koncepció, azonban végtére is egy magasabb szintű igény kielégítése, hiszen a fogyasztókat megnyerte, azok pedig valamit/valakit otthagytak az én termékeimért cserébe.

Ami lehetetlenné teszi a pályakezdő innovációját az a tőkehiány, mint ahogy az előttem szólók is felismerték. Tőke nélkül semmibe nem lehet kezdeni, hacsak nem egy kidolgozott koncepciót odarakunk egy jólmenő befektető elé, ám akkor is mi csupán bedolgozók leszünk, alkalmazva leszünk. Tehát összességében pályakezdőként szerintem elsősorban a tőkehiány miatt muszáj bedolgozni egy vállalatba, másképp nem lesz meg az innovációhoz szükséges tőke.

Persze azt jó lenne ismerni, hogy pontosan mivel is ösztönzik a frissen végzetteket, mert lehet, hogy mondjuk 15 millió forinttal az én motivációm is megnőne annyira, hogy belefogjak egy saját vállalkozásba. HA ebből a szempontból nézzük, és az egyes kormányok valóban támogatják a fiatalok ötleteit ilymódon, az midnenképpen hasznos, hiszen sokszor a pénz hiánya miatt marad rejtve a tehetségekben a potenciál!!!!
Vállgazd Blog A vállalati stratégia alapjai 2. kérdés 2009.10.12 10:48:00
  Az összvállalati stratégia egyik funkciója a vállalati célok kommunikálása. Az érintettekről (stakeholderek) tanultak szerint egy vállalat érintettjei jelentősen különböznek egymástól. Szükséges-e számukra a stratégiai célok eltérő kommunikációja? Ismer-e példát…..
Lucky Strike 2009.10.14 12:03:54
A vállalati célok kommunikálása borzasztóan komplex feladat, kivitelezésének nehézsége meghaladja a gazdasági, termelési célok teljesítését, hiszen a vállalat egyéni célokat hordozó emberekből áll. Az, hogy a célok a különböző érintettekhez hogyan jutnak el, az a vállalat szereplésének a szempontjából egyáltalán nem közömbösek. A szállító, a menedzser, a különböző vállalati részlegekben (PR, marketing, logisztika, számvitel) dolgozó alkalmazottak, a hitelező – mind-mind egyéni célokkal van felruházva, tehát ha hozzájuk egyetlen egyesített vállalati célfelfogással közelítünk, akkor az emberi mivolt különbözőssége miatt kis hatékonysággal fogjuk tudni a vállalati cél mögé állítani az összes érintettet. Ez talán pszichológiai kategóriába tartozik, nem is közgazdaságtaniban. Az különböző érintettekhez a vállalati stratégiát igenis máshogy kell kommunikálni, hiszen az érintettek nem feltétlenül vannak egy műveltségi-, felkészültségi-szinten és a fluktuáció az „összstratégiai célok” megértését illetőleg jelentős lenne. Ha egy vállalat érintettjeit vertikális módon listázzuk és nem érintett-hálóban, akkor talán világosabb képet kapunk arról, hogy mennyi különböző stratégiai célmegközelítésre van szükség.
Az objektív megközelítésnél maradva, az érintettekhez igazított stratégiakommunikálás több pozitívumot hordoz magában, mint amennyi nehézséget okoz. Előnyös, mivel a különböző érintettek pontosan megérthetik, hogy ők miért FONTOSAK a vállalatnál, és hogy az ő dolguk pontosan hogyan is tesz hozzá, hogyan kapcsolódik a nagy összstratégiai célkitűzéshez. A világos célkitűzések emberekre, részlegekre lebontva mindenképpen inspiratív módon hatnak. Könnyebb úgy dolgozni, ha projektekben gondolkozunk, és rész célok teljesítésére van küldetésünk. A csapategységet is növeli, hogyha rövidtávú célokra bontjuk le a vállalati célokat, amelyeket maximum a részlegvezetőkkel és a felsővezetőkkel tudatunk. Felesleges az egyéneket letraktálni számadatokkal, célkitűzésekkel, amikor az adott dolgozó semmi kézzelfoghatót/láthatót nem tud majd hozzátenni a vállalati célhoz, sőt azt fogja érezni, hogy ő valami teljesen irreleváns munkát végez a végtelenségig.
Jó példa az érintettekhez igazított stratégiakommunikálásra a NOKIA-SIEMENS NETWORKS. Az alkalmazottak itt (és egészen bizonyosan hasonló az eset sok másik multinacionális fejlesztő-cégnél legyen szó az IBM-ről, vagy a SAMSUNG-ról) kvázi bürokratikus koordináció szerint vannak beosztva, részlegekre, azon belül témacsoportokra, azon belül munkacsoportokra. A céges hierarchia az érintetthez igazított differenciált vállalati-célok kommunikálására hivatott. A vállalati célok (objectives ) szerintem valójában úgy kommunikálhatóak az érintettek különböző fajtáival, ha azokat számukra részcéllá tesszük (targets, goals). A Nokiánál ez így működik, a felsővezetés a stratégia tervezésekor megtervezi, hogy a bizonyos részlegeknek (legyen az marketing, logisztika – vagy akár munkaerőfelvétel) mi a célja, ám ezt csak a részlegvezetőkkel közlik, akik kiosztják az általuk kontrollált témacsoportok céljait, amiket szintén csak a témavezetők tudnak, akik pedig lejjebb adják a csoportvezetőknek, akik pedig egyéni célokat állapítanak meg. Persze a vállalati összcél elérhető mindenki számára, akit érdekel, de mivel a vállalat egy mozgó, élő, ám hierarchikus mechanizmus, a pontos vállalati célokat elég, ha a „fejesek”, a tulajdonosok tudják. Az alkalmazottak pedig mindig csak az adekvát célkitűzést kell, hogy tudják, hiszen az generálja a pillanatnyi motivációt. A külső érintettekkel való célközlés hasonló módon történik, mindenki az adekvát információt kapja - a szállítónak elég azt megadni, hogy x darab kábelt gyártson a Nokiának, amivel elősegítik egy új modell piacra dobását. Egy nagyvállalat, mint a Nokia a céljait a termékei által is igazíthatja az érintettekhez. Részcél sikeres teljesítésekor, vagy kiemelkedő egyéni- illetve csapatmunka esetén járhat jutalom, ami a nagy célokat nem ismerő alkalmazottaknak óriási ösztönző.
Az államnak, mint külső érintettnek és a stratégiai partnereknek (a Nokia esetében a mobilszolgáltatóknak) természetesen az adekvát információ a pontos, TELJES összvállalati stratégiai cél, nem elégszenek meg target-ekkel, hiszen nekik fontos a teljes rálátás, fontos a célok ismerete. ( Különösen a stratégiai partner esetében fontos, hiszen valamennyire egyeznie kell a céloknak.)
Az SCA papírgyár is érintettigazított stratégiakommunikációval operál. A központi vállalati célok csak a plant managerekig jutnak el, akik a célok ismeretében a saját gyárukban leosztják a részcélokat, törekszenek a megrendelők számának maximalizására. A svéd központ ezután már csak kontrolling-et gyakorol, és itt jön vissza a céges hierarchia fontossága. A hierarchia a felelősségen alapul. Minél nagyobb egy alkalmazott felelőssége, annál nagyobb az ismerete a stratégiai célokból. Éppen ezért, ha a központ kontrolling-et alkalmaz, akkor nem a szállítók és a reklámosok lesznek előszedve, hanem a logisztikai vezető illetve a marketingvezető, akik TÖBBET TUDTAK elvileg a célokból. Gyakorlatilag minden gond nélkül elképzelhető, hogy egy céges beszélgetés úgy zajlik le 3 különböző beosztott között, hogy abból az egyik semmit sem ismer a célokból, hiszen neki mást mondtak, máshogy állították be, máshogy igazították a munkájához.
2009-et írunk és a cégeknek a termelés újralendítéséhez, a kilábaláshoz minden eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelniük a differenciált célmegközelítésekre. Az egyetlen negatívum az érintettekhez alkalmazkodásra az az extra költség, amit HR-esekre illetve egyéb szakemberekre fordítani kell, akik prognosztizálni tudják a stratégia megalkotásakor, hogy az egyes munkavállalók milyen részcélokkal motiválhatóak.
Abszolút negatív morált okozhat, hogyha csak az összvállalati stratégiát reklámozzuk folytonosan az alkalmazottaknak. Ez a hozzáállás a szocialista gyárakra jellemző. Releváns azonban Orwell klasszikusa is az 1984, ahol az embereknek folyamatosan a számbeli célkitűzéseket ontották a teleképek, fittyet hányva arra, hogy ki mit ért. Zárásul mondjuk hozzá lehet tenni, hogy Winston munkájában ennek ellenére megtalálta a részcélokat, és lekötötte az, hogy újsághamisító-projekteken dolgozhatott, mert látta, hogy meddig tart egy munka, és jónak is tartották benne. Az Angszoc mégiscsak motiválta.
Lucky Strike 2009.10.16 07:43:15
@V.Mariann:

Ne haragudj a hosszúságért, de vitaindítónak szerintem belefér. Ahhoz, hogy átgondoltan kifejtsek egy gondolatmenetet, ahhoz sajnos hely kell. Ha valaki be akart volna szállni a blogba az megtette volna, hiszen eddig is tök jó beszélgetések voltak hétről hétre - hosszú kommentekkel. Amúgy meg csak egy tipp, hogy szelektíven olvass - nagyon nehéz -főleg fiatalok esetében - belelátni a gondolatokba, kibogozni. Ha látsz egy érdekes mondatot a sok közül, azt ragadd meg, a kimerítő tartalmi elemzést bízzuk az egyetem szakembereire.

egyetértek yilli-vel, hogy az összcél ismeretének hiánya vezethet bizalmatlansághoz, ám ebben az eetben hibás érintett kommunikálásról beszélünk. A részcélnak midnenképp motiválóbbnak és befogadhatóbbnak kell lennie az összstratégiai célnál. Viszont szerintem az összstratégia mindenki számára elérhető kell, hogy legyen.

Ha feltesszük, hogy az OTP-nél egy menedzser érdeklődik a "nagy" célok" iránt és nem mondják meg neki, mert hogy nem tartozik rá - ezt én rossz kommunikációnak tartom nem hogy szakmai, de csapatépítési szempontból is.

Fontosak az emberekhez értő szakemberek.
Vállgazd Blog A vállalati stratégia alapjai 1. kérdés 2009.10.12 10:46:00
Az Ön által ismert sikeres hazai vállalatok esetei a porteri versenyelőnyre építő stratégiák közül (költségdiktáló, differenciáló, költségekre vagy megkülönböztetésre fókuszáló) melyik típusba sorolhatók be? Mondjanak példákat!Kedves Hallgatók! Alapjában véve…..
Lucky Strike 2009.10.14 13:03:33
Érdekes megfigyelni, hogy a közgazdaságtanban, ellentétben más területekkel, olyan megfigyelések vannak levezetve és táblázatba rendezve, amelyekre nagyon könnyű ráeszmélni, hiszen a mindennapi gazdasági élet motívumait írják le. Akár még mondhatnánk is, hogy persze, ezt én is tudhattam volna, csak ugye megfelelő elméleti indokláshoz magas szintű gyakorlat és iskolázottság szükséges. Porter megfigyelése éppen ezért nagyszerű, mert egy régóta működő láthatatlan elvet tuszkol bele egy egyszerű mátrixba.
A Richter kinyilvánítottan a generikumok gyártását helyezi előtérbe, amely a költségdiktálásra törekszik, hiszen minél olcsóbb egy készítmény, annál hamarabb válhat referencia-készítménnyé, és annál hamarabb tehet szert nagyobb dobozeladási mennyiségekre. A gyógyszeriparban könnyebb költségdiktálónak lenni, mint innovatív differenciálónak, hiszen a K+F fejlsztés irdatlan pénzt nyel el, míg a generikumokhoz szükséges töredékkísérletezések gyorsabban és nagyobb hatékonysággal lehet új terméket a piacra dobni. A Richtert ezzel nem marasztalom el, hiszen köztudottan sokat fordít kutatásra, mitöbb kutatóbázist épít – ám a stratégiai fókusz egyelőre egyértelműen a költségdiktálás.
A Béres gyógyszergyár az már nagyban épít a differenciáltságra, ami nem feltétlenül a gyógyszer kiválóságának, hanem a márkává lett cégnévnek köszönhető, amelyet a rendszerváltás óta a renddszeres TV-reklámokkal és ügyesen közfogalommá tettek a marketingesek. A márkához természetesen minőség is párosul ettől függetlenül szerintem óriási előnyt kovácsol az eladások tekintetében a márka miatt a Béres. (Hasonló az Apple-hoz, márka + minőség = kultusz)
A differenciáló sikeres magyar vállalatok közé tartozik a tankönyv elején bemutatott Kürti Bt., amely egy olyan kor hajnalán, amikor adatmentéshez még senki sem értett ám igény kezdett kialakulni rá, magas szintű szolgálatokat tudott nyújtani, és a mai napig ezt a színvonalat fent tudja tartani. (Az eset hajaz arra, ahogy a Microsoft beindult. Bill Gates és társai már akkor rendelkeztek programozói tudással és számítógépes tapasztalattal a középiskoláknak köszönhetően, hogy amikor 1975-ben megjelentek a személyes számítógépre az igények, Gates információs monopolhelyzetben volt a felhasználói számítógépek tekintetében, és hatalmasat kaszált a differenciált termékével, amivel ugye szintén monopóliumra tett (tesz) szert. Hasonló módon a Java feltalálója Bill Joy illetve az Apple első embere Steve Jobs is ilyen korból fakadó lehetőséget meglovagolva futtatta fel a cégét. Érdekesség ezen felül az, hogy mind a Microsoft, mind a Sun Microsytems, mind az Apple Inc. igazgatói 2 éven belül születtek, mindegyikük 1954-55-ben, abban az időben, ami lehetővé tette számukre hogy huszonegy-két évesen pont ott legyenek, amikor indul a computer-forradalom. – forrás Malcolm Gladwell : Outliers – The story of success, Penguin 2009)
Az Graphisoft és az Unicum is hasonló differenciáló politikát folytat. Az előbbi az egyetlen iparágra fókuszált kivételes szoftvereivel van versenyelőnyben és nem bővíti piacát a minőségromlás lehetősége miatt. Az Unicum megteremtette a magyar ital MÁRKÁT, amely egy elegáns réteget céloz meg. Az Unicum differenciálja az italait, a megkülönböztetésre fókuszál, a többi kommersz italoktól, hiszen egészen másfajta embereknek szánja őket. Alkalmi italra épít. Az Unicum példája azóta más cégeket is inspirált, amelyek el is jutottak a márkaságig – pl. a Fütyülős Pálinka.
A Dreher Sörgyárak felfuttatásában nagyban közrejátszottak az akkori dualista állambeli lehetőségek. Az ország fejlődése magával húzta a Drehert, és kiugrási lehetőséget adott neki. A Dreher azóta a megkülönböztetésre fókuszáló sörgyártók közé tartozik, melynek termékei kicsit drágábbak, ám magasabb minőséget sugallnak.
Látható, hogy a porteri elvek vállalati profilonként váltakoznak, mindegyiknek van realitása, és mindegyiknek az alkalmazására van élő példa. Fontos a versenyelőnynek a módját meghatározni – de ezt a vállalatok is nyilván tudják.
Vállgazd Blog Állam_globalizáció 1. kérdés 2009.10.05 10:33:00
Október 23-án lesz a Magyar Köztársaság 20. születésnapja – amennyiben azt az alkotmány kihirdetésétől datáljuk. Az elmúlt 20 évben és napjainkban is, számos kritika éri az állam szerepét. A közgazdaságtan szerint az állam funkciói (melyek Adam Smith és Milton Friedman…..
Lucky Strike 2009.10.08 01:46:17
Az állam feladata 20 év alatt semmit sem változott, a miltoni illetve friedman-i meghatározások szerint működik ma is. Statisztikai adatként helytáll a kijelentés, lehet a magyar államot úgy jellemezni, mint a jóléti állam, mely biztosítja az alapvető intézmények fenntartását, a járulékokat, a közbiztonságot. Valóban azonban (csatlakozva Rawenclaw kommentjéhez) a kontroll illetve a normál államhatékonysági szint rég kicsúszott a kézből. Pénzhiány van, támogatási hiány van. A közintézmények súlyos költségvetési kötelezettségeken kénytelenek átmenni, amely az egészségügy, az oktatás területén drasztikus színvonalcsökkenést okoz. A csökkenés magasabb halálozási rátát, illetve gyengébb szellemi felkészültséget, az értelmiség fokozatos leépülését jelenti. A Klebersberg Kúnó - Hóman Bálint féle kultúrfölény-elmélet pár éven belül végleg a múlté lehet. Pedig mire való az állam? Arra, hogy alapvető szolgáltatásokat és biztonságot nyújtson állampolgárainak a behajtott adó ellenében. A paternalista, gondoskodó állam szerepe megszűnt. Paradox módon Magyarországon a rendszerváltással megérkező kapitalizmus nagyobb kiszolgáltatottságot hozott a felkészületlen Magyarország állampolgárai számára, mint az állam által korlátosan-kiszolgáltatott, ám eltartott szocialista lét. A gazdasági világválság megmutatta, hogy mely országokban áll instabil lábakon az állami szerep. A harmadik köztársaság megalakulása óra küszködik a magyarság azzal, hogy az állam nem képes eleget tenni a kötelezettségeinek.
Ennek kompenzálására súlyos, olykor igen csak rövidtávú stratégiákra szánta rá magát az állam, hogy az államszerepét fenntartsa. Kíméletlenül elkezdte megnyirbálni az oktatást illetve az egészségügyet, így érvényesíteni a 'kevesebb, olcsóbb' elvet. Privatizálták a Magyar Állam Vasutak logisztikai ágazatát illetve a Malévot, hiteleket, kölcsönöket vett fel stb.
Ezek a stratégia azonban csak pillanatnyi fertőtlenítés az állam sebeire, gyógyír semmiképp sem. 20 év távlatából az állam rontott a megítélésen főleg a közösségi szolgáltatások minőségi romlása miatt, másrészt azért, mert az emberek újra viszolyognak az államtól. Ám nem úgy, mint a szocialista időkben, az államban, az állam problémamegoldó-képességében bízni nem lehet
Vállgazd Blog Állam_globalizáció 2. kérdés 2009.10.05 11:39:00
Magyarország idén immár 5. éve tagja az Európai Uniónak. Személyes tapasztalatai alapján az EU-tagság milyen területeken és hogyan érintette vajon a magyar gazdaság és vállalatainak mozgásterét? A gazdaság fejlődése szempontjából mondjon pro és kontra érveket! Kedves…..
Lucky Strike 2009.10.06 23:14:47
Mit érzékelhet a mai ember az EU-ból? Járkálunk az utcán, fejünk fölé nőnek az utolsó forintig (sőt fillérig) kiírt, EU-s támogatással készült projektek hirdetőtáblái, aztán médiumok pedig ontják a különféle EU-val kapcsolatos konszenzust, közlik, hogy az EU megfelelőnek értékeli-e a kilábalási folyamatunkat. Dióhéjban ennyi. Vajon ezek a laikus számára is feltűnő 5 év óra létező újdonságok effektíve hatottak az ország gazdaságára?
Igen, ha azt nézzük, hogy az EU-s támogatással készülő projektek lehetőséget teremtettek a vállalati szféra egészen differenciált részeinek is. A beruházásokat MAGYAR tervezők és MAGYAR kivitelezhetők hajthatták végre, az EU-s forrásból kiírt beszerzési tendereket megnyerhették MAGYAR cégek, a határok megszűnésével az újdonsült logisztikai lehetőségek MAGYAR termelőket ösztönöztek az exporttevékenységre. Megjegyzendő ezen kívül, hogy az EU nagyon sokféle dologra (legyen az borászati, mezőgazdasági, oktatási, ipari, ingatlanfejlesztési vagy akár élelmiszeripari jellegű) kínált/kínál különféle keretekből rendelkezésre álló összeget lehívásra. Az EU-ba való belépéssel hirtelen mintha több „ötlet” finanszírozására lett volna keret. Hasonlít a belépés ahhoz, amikor egy hitelszolgáltató ezen túl több kérvényre pecsételi oda a „granted” feliratot.
Hogyha valami nagy volumenű értékteremtő folyamat megy végbe, abból a társadalom vertikálisan és horizontálisan is profitál. Pécsett a PTE 400 ágyas klinika ambulanciája és laborja teljes felújításon esett át EU-s összegből finanszírozva. Ha ezt a projektet nézzük, akkor a közvetlenül illetve közvetetten profitáló MAGYAR érintettek száma magas. A tervező, a kivitelező, a szolgáltató (orvos-egyetem), a fogyasztók ill. a potenciális fogyasztók (jobb labor, gyorsabb-jobb mérések, biztosabb diagnózis), a beszállítók (egy-egy reagens anyag szállítója nagyobb potenciált lát a laborban, ezért akár egyezményre lép), az egészségügy(nemzetközileg jegyzett labor lesz)mind-mind előnyösen érintettek, ami végső soron az államnak is jó, mert ha más nem, üde színfolt lesz megtépázott egészségügyünk gyászos képén. Európa valahol ITT kezdődik, ha élhetek a szlogennel – az Unió lényege talán pont ez volt, hogy helyzetbe hozzon, mozgásba lendítsen a nemzeti/regionális piacokon érdekelt sikeres/kevésbe sikeres vállalatokat, intézményeket – fejlődési lehetőséget nyújtva nekik a pénz által.
Negatív aspektus azonban sajnos a hűtlen kezelés. Az EU-s pénzek melegágyat adtak visszaéléseknek. A magyar üzletemberek morálisan nem tudtak felülkerekedni az önérdeken, és nem tudták az EU kínálta lehetőségeket a lehetőségekhez mérten kihasználni. Napokban jött egy cikk, hogy az EU Agrárfejlesztési Bizottsága visszarendel Magyarországtól 12 milliárd eurót, amelyet hazánk anno agrárberuházásokra kapott, ám arra (de inkább nem arra) már réges-rég elköltött. Effajta kínos ügyletek rontják a vállalkozási kedvet, és az ország befektetői imidzsét, nem is beszélve az árfolyamok érzékeny reagálásáról. Szintén kontra érv az, hogy Magyarország az EU-ban töltött 5 év alatt folytonosan egyfajta versenyfutásra van kényszerítve, fokozottabb ellenőrzés alatt áll, mint régebben, és ahhoz, hogy utolérje a környező 2004-ben (vagy később) csatlakozott országokat a mutatóiban folyamatosan a fejlődésre kell törekednie. Véleményem szerint ezek a számszerinti GDP-illetve deficithiány-ráták, ezeknek a folytonos prognózisa kapkodáshoz vezet a tényleges tetteket illetőleg.
Összességében tehát a vállalatok mozgástere nem nőtt nagymértékben. Nem lett nagyobb piaci befolyásuk, illetve a részesedésük, csupán adott volt egy szerv, amely lehetőségeket osztogatott. És mivel struktúrájában a magyar piacgazdaság (szereplői és azok piaci részesedései) nem változtak szignifikánsan, ezért nem mondhatjuk véleményem szerint, hogy kifejezetten pozitív volt a gazdaság szempontjából az Európai Unióban való belépés.
Lucky Strike 2009.10.08 01:04:41
Lucky Strike 2009.10.08 01:16:02
@brady: Valóban nem szabad az EU-hoz teljesen negatív előítéletekkel fordulni. Az EU lehetőség, amely természetesen nem kötelező, de a tagság magában hordozza a fejlődést. Sajnos Magyarország a rendszerváltáskor történő strukturális országátalakítás után egy valamit megörökölt - a mentalitást. Éretlen mentalitás az, hogy állami posztot betöltő emberek magáncélokat, magánprofitokat hajhásznak és kvázi fittyet hánynak az óriási lehetőségek felelősségteljes kiaknázására. Az EU széttagolt politikai hagyományt illetőleg, míg itthon kígyót békát üvöltenek a pártok egymásra, addig Németországban az ellenfelek csupán politikai nézetben ellenfelek. Az EU-s pénzek itthon sajnos melegágyként szolgáltak a korrupciónak. Későn és lazán lettek a pénzküldések és a tenderek felügyelve. Éretlenek voltunk. Egy olyan ország, amely az EU-s pénzek 'bekavarása' nélkül is hanyatlik morálisan és gazdaságilag is, képtelen és éretlen arra, hogy nemzetközi kérdésekben is felelős döntéseket hozzon. A tenderkiírás szabályosságát és a verseny tisztaságát az önérdek vezérelte Magyarországon nehéz valóban leellenőriztetni, és a tényleges állami/népi/infrastrukturális/(erkölcsi??) fejlődés szolgálatába állítani.
Örüljünk, hogy fel lettünk véve. A lehetőség megvan, fejet le, húzzuk az igát.
Vállgazd Blog A vállalat helye_ piac 1. kérdés 2009.09.27 12:00:00
 Mi a véleménye arról a tételről, hogy a gazdasági verseny alapelvei a társadalom más szféráiban is általában kedvező hatással alkalmazhatók? Támassza alá példával illetve példákkal is a véleményét!  Kedves Hallgatók! Ezen a héten én reflektálok a…..
Lucky Strike 2009.09.29 21:45:20
Merész állításnak tartom, hogy a gazdasági verseny modellje nagy általánosságban jól működik a társadalom más szféráiban.
A gazdasági verseny alapelvei bár elméleti síkon funkcionálhatnának a fenti hozzászólásban említett pár- illetve iskolaválasztás illetve más társadalmi területeken, ám gyakorlatban az etikai koordináció miatt meghiúsulna az alkalmazásuk. Az oktatás, illetve az egészségügy két olyan terület, ahol ez tisztán látható. Sem az orvos, sem a tanár nem cselekedhet a gazdasági verseny alapelvei szerint, mert az sértené a hivatásukat. Nem lehet kizárólag akkor nyújtani egészségügyi szolgáltatást, ha nekünk orvosként racionálisan gondolkodva a ráfordított energia/megterülés arány megfelelő. Hasonló logikával a tanárt nem lehet homo oeconomicus-ok közé sorolni, mert nem az önérdek és a racionalizmus, hanem egy sokkal etikusabb, gazdálkodási szókincstárban nem fellelhető motiváló erő, a hivatástudat, magának a foglalkozásnak a szeretete hajtja. Ennek a kritikának persze fel lehet róni, hogy más országokban, ahol az egészségügy illetve oktatás nagyobb renoméval és megbecsüléssel rendelkezik, ott talán racionális döntésnek számít tanárnak illetve orvosnak lenni s ezzel együtt jobban összhangba hozható ez a két szféra is a gazdasági alapelvekkel.
Azért gondolom, hogy az etika az alapvető különbség, mert a gazdaságtól különböző társadalmi szférák résztvevői közötti kapcsolatok emberközelibbek, mint a piaci résztvevők közötti. Az egyház, a család, az oktatás, az egészségügy mind-mind olyan területek, melyeknél az ember-ember kapcsolat sokkal mérvadóbb, mint a haszonmaximalizálásra törekvő jogi személyiségek mögé búvó embertömörülések között.
Az ember-ember közötti kapcsolatokat pedig normális esetben szükségszerűen inkább ez etika, és nem az önérdek és a racionalitás vezérli.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása