Regisztráció Blogot indítok
Adatok
NoComment

0 bejegyzést írt és 21 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
      fotó: Pinterest 742 napja annak, hogy NevelőAnyu lettem. Emlékszem a napra, mikor remegő izgalommal léptem át először egy  befegadó otthon küszöbét, hogy találkozhassak leendő nevelt gyermekeimmel. Mikor behunyom a szemem, érzem az illatot ami ott volt és látom magam előtt a csupasz, kopár…..
        2019 őszét írunk. Most, hogy beköszöntött az ősz, egyre sötétebbek és rövidebbek a nappalok, szeretjük bekuckózni magunkat otthonainkba, együtt tölteni minél több időt azokkal akiket szeretünk. Gyermekeinkkel társasozunk, játszunk, együtt sütünk, főzünk, élvezzük egymás társaságát.…..
"A hit látja a láthatatlant, elhiszi a hihetetlent, eléri a lehetetlent."   Ismered az érzést, mikor sétálsz az utcán, kiabálsz, segítségért kiáltasz, beszélsz a körülötted suhanó emberekhez, de senki nem figyel rád, mintha ott sem lennél? A szemükbe nézel, de átnéznek rajtad, hozzájuk akarsz…..
    "Hogy mi az utolsó lecke a világról? Az ön felelőssége. Más szóval, az utolsó lecke az, hogy az ön élete még mindig az ön kezében van, és a világ megváltoztatható." /Julius Andan/ A meleg szellő lágyan ringat a habok között. Szikrázó napfény vetül arcomra, és én kezemmel a vízben mártózva…..
Kapcsolódó cikkek: A szcientológia méregtelenítő programja Négymillióba fájó vallási elvonókúra Dr. Zacher Gábor a szcientológia méregtelenítő programjáról   Tegnapi (02.18.) TV2 Mokka interjú: Szaunázással méregtelenített Curtis, aki új dalokat is írt..
  Karácsony környékén mi nevelőszülők már tudjuk, hogy komoly kihívások várnak ránk az ünnepekben. A legtöbb nevelt gyermek ilyenkor ugyanis hazamehet vér szerinti családjához, természetesen csak oda, ahol erre megfelelőek a körülmények. Vannak akik csak egy napra, van aki viszont akár több napra…..
kisrigók "a meggyilkolt Mozart" 2017.02.01 15:28:47
egy olvasó kommentje kapcsán írom, mit gondolok a békeidőben árvaságra jutásról: "Nem tudok sajnálni egyetlen kacsamamát sem, aki sorsára hagyja a fiókáját, csak azért, mert más, mint a többi. Ez nem ugyanaz az eset, mint ha azért hagyná éhen pusztulni, vagy azért keresne neki más élőhelyet, mert…..
NoComment 2017.02.06 11:34:26
kisrigók váltó 2017.01.03 14:24:30
ha nagyóvodást fogadsz örökbe, akkor már nem kell megtanítani orrotfújni csak cipőtkötni, kendőben nem kötheted magadra, viszont biciklin még elfér, de egy fontos dolog nagyon hamar eljön: a sajátvilág védelme, a kiskamaszos zárkózottság, és erre a biztonságos elvonulásra szükségük van a…..
a városi temetőben futkostak, a vidékiben jobb lett volna, ha nem. a városiban újragyújtogattuk, ahány kialudt mécsest találtunk, mindet, a vidékiben az tolakodó lett volna. szandra kérdezgette tőlem, mindjárt sírok-e, elvárta, szerencsére, nagymama sírt egy keveset, és ez megnyugtatta. dzseni…..
Az egyik legidegesítőbb, ha a kis, kerti veteményesünket kártevők pusztítják el. Nem feltétlenül kell vegyszerekhez nyúlnunk, ha meztelen csigák felzabálják a kertet, többféle ház praktika is létezik ez ellen. Bálint gazda szerint a növények köré hamut, tojáshéjat vagy sót kell szórni, ez ugyanis…..
NoComment 2016.05.08 18:04:36
kisrigók gyerek az aktában 2015.02.16 13:00:37
azt kell elfogadnom, hogy ez az "elég-érdekes-anya-hogy" kisfiú a gyerekem, ittésmost, mindegy, mi volt régen. kell éljen bennünk is egy mese, ma még nem is kérdezi, de mégiscsak valahonnann jött, és mi fel tudtuk mondani, hogy babakorban nevelőszülő, de nem volt jóhelyen, ezért…..
kisrigók mikor van karácsony? 2014.12.04 14:00:36
   ilyen gyönyörű tulipántos ruhám nincs, és a nap se süt minden reggel, de valahogy így nézünk ki, ahogy leszállunk a tizenötösről és gyalogolunk az óvodába. de ma a nap is sütött, mondtam is nekik, hogy micsoda öröm, de csaba figyelmeztetett, hogy a föld másik felén…..
NoComment 2014.12.11 20:35:39
Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva. Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borították a testét, de mégis húzta, vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől.
"Minek kínlódsz ezzel a fával? - kérdezte meg az angyal. - Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette."
"Jaj, lelkem, nem tehetem én azt - felelte az ember. - Asszonyom, s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok."
Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt. Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban.
"Édesanyám, éhes vagyok..." - nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai közé, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek.
"Miért nem eszed meg magad a többit? - kérdezte az angyal. - Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz."
"Az nem baj, ha én meghalok - felelte az asszony -, csak legyen mit egyék a kicsi fiam."
S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe. A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt:
"Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret, meg a helyet a tűznél!"
Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez.
S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszűntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak.
S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat.
- Ez a karácsony igazi meséje - fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsonyestén -, én pedig azért mondtam el nektek, gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és előítéletekből, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól.

Kedves Viki! Interneten keresztül csak virtuálisat tudok küldeni, így fogadj tőlem/tőlünk szeretettel négy gyertyát. :-)
Ha végig olvastad majd érted, hogy miért.:-)
Áldott, Békés Ünnepeket! :-)
Üdv.: NoComment
NoComment 2014.12.11 20:35:45
Wass Albert: Karácsonyi mese
Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng.
Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit. Ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda. Kis idő múltával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénemberhangján:
- Aztán tudjátok-é - kérdezte -, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?
- Akkor született a Jézus Krisztus - felelte Margit húgom okosan új babaháza előtt térdepelve, s nagyapánk bólintott rá.
- Ez igaz - mondta -, mert hogy ő volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett.
Köréje gyűltünk a szőnyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes meséket tudott ám.
- Hát az úgy volt - kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokái megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledőlte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van. Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett benne a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házat. Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget.
A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, mikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki:
"Eridj le, hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet gonoszsága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akiben még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében. Én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s megváltoztatom az ítéletet, amit kiróttam rája."
Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot. A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatózva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka száraz, fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundáért meggyilkolta apját a fiú, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte szobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem.
kisrigók ti tudtátok..? 2014.10.23 22:45:23
megették a heti rendes mákostésztaadagjukat, fiam már el is ment az asztaltól, már nem készültem semmire, már nem akartam semmi fontosabbat végiggondolni, annál, hogy előbb mosogassak, vagy előbb fektessük le a gyerekeket, amikor lányom mákszemeket öt ujjára szedegetve, merengve…..
kisrigók "de sokat éltünk már!" 2014.10.21 12:54:58
ezeket mindig a trolin beszéljük meg, én ülök lányommal az ölemben, fiam kettővel vagy hárommal arébb ül, kiabál át hozzám a reggeli tömeg pedig mintha egy teniszmérközést nézne, úgy váltogatja a tekintetét köztünk: - Itt is lesz karácsony, vagy csak a gyerekotthonban…..
NoComment 2014.10.22 22:00:59
NoComment 2014.10.23 17:36:25
@BeckyThatcher: Egy eléggé rögös út közepén járok és még nem tettem le arról, hogy legyen saját, egészséges, égetnivalóan rosszcsont gyerekünk, bár erősen kétli ezt bárki, hogy ez összejönne. A dokik szerint ennek kevés az esélye, sőt majdhogynem a csodával lenne határos. Egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy elfogadjam a NEM-et. De amikor a saját egészségem időnként a bányászbéka segge alatt van, akkor ez visz tovább. Lehet nem túl okosnak és nem kicsit hülyének tartanak ezért az emberek, de valahogyan ez a VALAMI visz tovább, hogy ne adjam fel...
NoComment 2014.10.24 22:43:44
@BeckyThatcher: Igazad van. Én a "saját"-on a vér szerinti gyerkőcre gondoltam. De tényleg. Tudom, hogy az örökbefogadott is azzá lesz. De mégis, de hátha, mégha egyre kevesebb is rá az esély... Feladni-belátni-eljutni addig a pontig, hogy na jó, ez másképpen nem fog menni, nos ez nagyon kemény dolog.... (saját esetünkre értem) ...közben pedig az idő nem áll meg... :-(
Azért irigykedem Vikiék családjára, mert ők már "hazaértek", mert ők már vehetnek családi jegyet a moziba, stb. :-)