Torino74 2009.08.29 11:40:00

Sziasztok,
A történetet én írtam. Köszönöm a hozzászólásokat, különösen szepi79-ét, aki valóban jól érzett rá, hogy nem mindent írtam le. Igen, talán rá kellett volna jöjjek akkor, amikor szünetet kért, hogy most mi a túró is van?! A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy évek óta alvászavarban szenvedett, de ez a tudat alatt működött. Amikor megismertem, 2-3 órákat aludt (azt is segítséggel, Xanax), mert tudat alatt nyomta a helyzete (rossz házasság), meg hogy nem jön a baba. Miután megismertük egymást, ez pár hónapig szünetelt nála és nagyon boldog volt miatta, hogy ezt én váltottam ki nála. Majd amikor bekövetkezett a szakítás, előtte már 2 hónapja megint előjött a dolog, kellemetlen lett a helyzet, éjjeli-hajnali borozások, hátha így el tud aludni, de nem. Mert tudat alatt annyira szétvetette a türelmetlenség, hogy nem jön a gyerek és a pénz sem annyi, amennyinek lennie kellene, hogy nem jött álom a szemére. Gondoljatok el egy nagyon hosszú sötét barna hajú, érzéki orrú, vékony, bombázó nőt, aki reggel felkel, és nem tudja eltüntetni a szeme alól a táskákat... Úgy néz ki, mint aki imsomniában szenved, pedig nem, csak már 2-3 éve aludta ki magát...Remélem megtalálja a boldogságát, ha már mellettem nem kapta meg, illetve nem tudtam megadni neki.
A lelkem már kezd rendbejönni, de jól tudom, hogy még sokáig elkísér ez a történet. Szomorú nem vagyok, csak reális. Lassan arra kezdek rájönni, hogy a boldogság nem társfüggő (mert az változhat!!!), pedig azt gondoltam én naív, hogy kettesben más a világ...
Eddig 2 olyan nő volt az életemben a sok közül, akiket igazán
szerettem és megőrültem értük, és érdekes módon egyik sem a volt feleségem volt...
Ha majd még eszembe jut valami a történettel kapcsolatban, azonnal jelzem, illetve az ígért új kapcsolatról is szeretnék néhány infót megosztani veletek.

Szép Napot Mindenkinek

Tamás

Torino74 2009.08.29 11:48:32

@Devil2: Köszönöm a hozzászólásodat, megértem és elfogadom gondolataidat. Amikor őt megismertem, a 4-5 nőt azonnal elfelejtettem és megszakítottam minden kapcsolatot velük. Igazad van abban, hogy utólag csak a szépre kell emlékezni, és nem felhánytorgatni a múltat, ami mondjuk nem tetszett vagy nem volt olyan, amit elképzeltünk.
Azt írtad még, hogy, idézem: "ha valaki nem felel meg az elképzeléseinek, terveinek (és milyen nagyszerű dolog hogy vannak neki) akkor nem rest változtatni." Ez is valahol igaz...De hol vannak az én igényeim? Ezeket ki veszi komolyan? Egyeztetni kellene őket talán még az elején, ami itt elmaradt sajnos...
Tehát itt is igazat adok részben...
Köszönöm neked!