Adatok
Gerőcs Péter
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Van úgy, hogy az ember hiába keres. Írja a leveleket, telefonál, de senki sem vállalja. Nem mondja senki, hogy nincs időm, pedig ha ezt mondanák, mindkettőnknek jobb lenne. Körültekintően mellébeszélnek. Ez a legrosszabb, amikor ennyire píszí valaki, miközben képtelen elrejteni az…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Lapis így fogalmaz:
„Pedig hát sok minden következhet sok mindenből, de abból, hogy valakinek a fogalomhasználata nem következetes az életművében, hogy kimutathatóan teleologikus az irodalomtörténet felépítése, hogy a nietzschei hermeneutika az értelmezői gyakorlatban nem mindig látszik ugyanúgy érvényesülni stb., szóval mindebből még egyáltalán nem következik az, hogy e tudományos munkásságnak ne lennének olyan rendkívül fontos szeletei, ne volna kísérletező jellegű, inspiratív ereje, bölcseleti deleje (azaz nem jelenti azt, hogy használhatatlan és érdemtelen)”
Az igaz, hogy a fentiek alapján egy tudományos életmű még lehet jelentékeny, produktív, de az már kétséges (figyelem, itt jön a lényeg!), hogy az irodalompolitikai harcokban kiküzdött monopóliumhoz, kvázi-hegemóniához ez elégséges volna-e. Bezeczky tisztán rámutat azokra a nyelvi manipulációkra, porhintésekre, amelyeknek köszönhetően KSzE teorémái, ha nem is inadekvátakká, mindenesetre gyanúsakká válnak. B.G.: „Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténeti vállalkozásának ellentmondásossága abban áll, hogy hamisítatlan fejlődéselvű logikával, referencialitást és egyetemes perspektívát alkalmazó, oksági viszonyokon alapuló, teleologikus elbeszéléssel állítja elő a fejlődés elvű logika, a referencialitás, az egyetemes perspektíva, az oksági viszonyok és a teleologikus elbeszélés tagadását.” A szöveg záró mondatainak egyike. Igen, a tudományos hitelesség tekintetében ez nagyon nagy baj, hogy mást ne mondjak: teljes deficit, s ugyan a királyakasztás körül ujjongó lusta-lázongók mellé beállani nem akarok, annyiban felelősségmentesíteném pl.: Farkas Zsolt provokatív és szarkasztikus pamfletjét, amennyiben elmondható, hogy miután egy teljes értékű, kerek, pedáns, valóban széles perspektívában egy töredezett egészre rálátni képes, tudományos mű, a lihegő, elsietett ítélkezés problematikus motivációi nélkül már rámutatott a hibákra, s noha e rámutatás gesztusának a pontos vizsgálata még nagyon sok időbe telhet, a figyelmet KSzE munkáiról inkább KSzE személyére fókuszálta. Nem szép, nem jó, de abban a pillanatban, hogy az ő elitizált, bennfentes és „exkluzív” nyelvhasználata mellé autoriter (mert az!) személye is odaállítódott, ennek minden mellékes, és fő-szerepével együtt, valóban, mintha lehullna a lepel. Mondhatni, a király meztelen. És ez így együtt érdekes. Nem csupán a lepel lerántása, hanem a hozzá tartozó szerep is. KSzE az ugyanis, aki kisajátít, elnémít, megbénít, kioszt, megmond, elvon, deklarál, iskolákat, intézeteket, tanszékeket, folyóiratokat vezet, és kánont csinál.
És még egyszer: KSzE eszköztára, ehhez volt nagy segítség Bezeczky könyve, ezekhez teljes mértékben elégtelen.
Így teljes a kép.
Gerőcs Péter