Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Kognitív Teknősbéka

0 bejegyzést írt és 73 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Az előző blogbejegyzésemhez kapcsolódóan teszem fel magamnak a kérdést: Mi a tanulság? A tanulság az, hogy nem szabad elkényelmesednünk, hátra tett kezekkel örvendeznünk, hogy elmúlt, nincs többé szorongás. Egy kb. 20 éve tartó szociális fóbiának nem lehet ilyen egyszerűen…..
Mostanában azon igyekszem, hogy lazítsak a maximalista, túl lelkiismeretes és túl precíz hozzáállásomon a munkámban, hogy kicsit lazábban tudjam kezelni a dolgokat. Ezzel párhuzamosan elkezdtem attól félni, hogyha ez sikerül, akkor átesek a ló túloldalára, és akkor nem fogom jól…..
Tegnap történt egy olyan eset, mikor rám tört a szociális fóbia a munkahelyemen. Csendben, a munkába mélyülve ültem az irodában a főnököm és egy kollégám társaságában, mikor megjelent a gazdasági vezetőnk és az ő asszisztense. A gazdasági vezetőről azt kell tudni, hogy…..
Kognitív Teknősbéka 2014.12.30 22:54:02
@Eperke2818: A "Dr. Richards-terápia" ingyen van (legalábbis letölthető a netről ingyen...), és sok emberen segített. Ez egy "audióterápia", ahol csak meg kell hallgatni, hogy mit mond a doki, na meg a feladott gyakorlatokat elvégezni. Hátránya, hogy angolul van, bár ha itt a blogon jobbra nézel, akkor láthatod az első 11 rész magyarosítását, Kaisa tolmácsolásában.

Vannak igazi terápiák is ingyenesen, amit a TB fizet, például itt: semmelweis.hu/pszichiatria/rendelesi-idok/
Kognitív Teknősbéka 2015.01.02 17:23:05
@Eperke2818: A zsigeri reakciók gondolati része az "automatikus negatív gondolatok", azok a téves gondolatok, értékelések, amelyek bizonyos helyzetekben akaratlanul is ellepik az ember agyát. A kognitív terápiák főleg ezeken próbálnak változtatni, abban bízva, hogy másfajta gondolatok másfajta érzelmekhez fognak vezetni. Ha beleolvasol jobboldalt Richards doki útmutatásaiba, akkor láthatod, hogy ő is sokat foglalkozik ezekkel. Vannak más technikák is, mint például a "lassú beszéd" Richards dokinál. A mindfulness-alapú terápiák is jók, ott egyfajta meditálást tanítanak.

Elvileg ajánlom a pszichoterápiát, a gyakorlatban azért a terapeuta képességein is múlik a dolog, meg a szocfóbosok sem egyformák...
Biztosan mindenki ismeri azokat a filmeket, amelyek arról szólnak, hogy a fura házaspár elmegy kettesben vagy a gyerekekkel nyaralni és ott rájuk akaszkodik egy másik házaspár, akik minden áron barátkozni akarnak és lépten-nyomon feltűnnek, nem lehet őket levakarni, akárhogy is…..
Kezdenek mostanában a fejem felett összecsapni a hullámok a munkahelyen. Azt érzem, hogy míg mások körülöttem már szinte unatkoznak az év végi szünet közeledtével, én alig győzöm a feladataimat ellátni. Tulajdonképpen szeretek a cégnél dolgozni, de már nem győzöm a…..
Kognitív Teknősbéka 2014.12.27 18:21:26
@Daniellaaa: A munkahelyen sem csak precíz, gyors munka számít. Először is mindenkinek van egy alanyi jogon járó értéke, pusztán azért, mert ott van, de plussz-pontokat is inkább lehet kedvességgel/tisztelettel, mint jó munkával szerezni. (A kedvesség/tisztelet persze nagyon nem ugyanaz, mint önmagad feladása vagy a megalázkodás, bár a szocfóbosok sajnos néha nem látják jól a különbséget).
Én vagyok a főnököm egyik kedvence. Hogy is ne lennék az, hiszen kedves vagyok mindenkivel, mindig mosolygok, bármit megcsinálok, gyorsan és precízen. Ez bár nem biztos, hogy jó nekem, hiszen kihasználható vagyok, de a főnökök többnyire szeretik az ilyen alkalmazottakat. Akik nem…..
Kognitív Teknősbéka 2014.11.08 15:19:52
A túlzott megfelelni akaráshoz: A gond valami olyasmi lehet, hogy az önbecsülésed túlságosan a mások jóváhagyásától, elismerésétől, figyelmétől függ. Gondolkodj azon, hogy legbelül TE mit szeretnél, NEKED mire lenne szükséged, és ha erre rájöttél, ezt fejezd is ki. Az emberi kapcsolatok a munkahelyen is csak akkor jók, ha mindkét fél szükségletei és érdekei figyelembe vannak véve.

A maximalizmushoz: Ez igazából egy külön probléma, a maximalista túlságosan magas belső mércék miatt akar tökéleteset nyújtani, akkor is ezt tenné, ha senki nem látná, míg a túlzottan megfelelni akaró ugye másoknak akar megfelelni. De sajnos gyakori, hogy valakit mind a két átok kínoz - próbáld megfigyelni, hogy mikor mi motivál arra, hogy túlhajszold magad. Próbáld a teljesítményedet nem csak a tökéletességhez, hanem mások teljesítményéhez is hasonlítani, dicsérd meg magadat (és másokat is) a nem tökéletes, de azért értékes teljesítményért is.

jel1-nek: Nem teljesen értem a gondodat, de ha az a gond, hogy túlságosan félsz mások elvesztésétől, és emiatt idegesítően rájuk akaszkodsz, próbálj szerintem önállóbban viselkedni, önbizalmat szerezni, figyeld, hogy a gondolataid mennyire reálisak, olvasd el figyelmesen "dr Burns okosságait" itt:
onbizalomnelkul.blog.hu/2013/09/04/dr_burns_okossagai_1_a_torz_gondolkodasi_semak és itt: onbizalomnelkul.blog.hu/2013/09/16/dr_burns_okossagai_2_a_hangulat_naplo

Andy Murray: Igen, van kiút a depresszióból, szerintem neked is használ, ha "dr Burns okosságait" tanulmányozod, és aktivizáld magad más területeken is, ne csak a sportban, ne várj a lelkesedésre, az majd menet közben fog megjönni.
Sokszor érzem, hogy nincs kedvem bemenni dolgozni, hogy kis túlzással, de mintha a fogamat húznák. Tudom, hogy ezzel mások is így vannak, ez egy természetes jelenség, viszont elképzelhető, hogy ez nálam összefüggésbe hozható a reggeli, munka előtti szorongásommal. Dolgozni,…..
Kognitív Teknősbéka 2014.11.05 19:59:31
@Daniellaaa: Örülök, hogy nem tartod megváltoztathatatlannak a szocfóbodat, de ha tévedésből a szocfóbos tüneteidet introvertáltságnak látnád, akkor gyakorlatilag ugyanott lennél, nem? Azt írod "Sokkal inkább azért szorongok a munkába menetel miatt, mert nincs kedvem az emberekhez." - de ez számomra furcsa logika. Azt érteném, hogy a szorongás miért okoz kedvetlenséget, de miért okozna a kedvetlenség szorongást? Nincs kedvem mosogatni, de nem szorogok miatta. Hasonlóképpen az introvertáltság is elvileg szorongásmentes preferencia.

Ettől függetlenül nagyon is elhiszem, hogy introvertált vagy, és teljesen megértem, ha úgy érzed, hogy egy magadba mélyedős munkával több sikerélményt szereznél, boldogabb lennél. Azt nem teljesen értem, hogy miért "monoton" vagy "kétkezi" munkát keresel, vannak azért érdekes és szellemi munkák is az elmélyedősek között is. Félek attól, hogy (ahogy Cellatárs is írta) a biztonságosan monoton munka idővel átváltozna lélekölően monoton munkává... A másik veszély szerintem az, hogy ha túlságosan komolyan veszed a "majd az introvertált életstílus tesz majd engem boldoggá" elképzelést, akkor elmagányosodsz.

Azt a részt nem értem, hogy szerinted "nagyon sok ember játsza az extrovertáltat intro létére", kikre gondolsz például, és szerinted ők mennyire szenvednek emiatt?
Kognitív Teknősbéka 2014.11.07 17:47:57
@Daniellaaa: "Szörnyű stresszérzés, mikor csöng a telefonod, de ebben a pillanatban nem vagy felkészülve arra, hogy kommunikálj" - nem linkelted, de a Google szerint az Éva magazin szerző nélküli cikkjéről van szó, amit végigolvastam: érdekes, humoros, de több pontban is tévesen szociális szorongásos dolgokat nevez "introvertált" jellemzőknek. Egy rakás pszichológiai probléma (például szocfób, agorafóbia, egyes személyiségzavarok, depresszió) járhat azzal, hogy az ember magába zárkózik, visszavonul, és az emberek szívesen írják a lelki problémáikat az introvertáltságuk számlájára - jobban hangzik, még ha a szőnyeg alá is söpri a problémát. A gyanús eredetű önsegítő cikkek meg a népszerűség érdekében szívesen bátorítanak egy kis önbecsapást.

Szerintem nagyon fontos elválasztani a szorongást az introvertáltságtól: én most is (többnyire) introvertált vagyok, például örömet okoz, ha hosszasan lelkizek, de (már) nincs semmiféle szörnyű stresszérzés bennem, ha csörög a telefon, legfeljebb múló bosszúság. Ha "elfogadtam volna" a telefonálással kapcsolatos szorongásaimat (amik egy időben bennem is megvoltak), akkor még most is csak próbálnám elfogadni magam ez ügyben, és titokban irigyelném az extrovertáltakat.

Ettől függetlenül vannak olyan helyzetek, ahonnan a legbölcsebb dolog megszökni, a folyamatos stressznek lehetnek mindenféle rossz következményei, nem azt mondom, hogy tarts ki mindenáron, hanem csak azt, hogy ne fogadd el "természetesnek" a szorongásodat... Lehet, hogy a munka előtti szorongásod a stressz előérzete, és sem a szocfóbhoz, sem az introvertáltsághoz nincs köze. Szerintem a munkehelyi stresszed jóval kisebb lenne, ha jobb társas készségeid lennének (például önérvényesítés: nagyon nem szükségszerű, amit nemrég írtál, hogy egy akármennyire is introvertált ember mások csevegése miatt fél óráig ne jusson szóhoz, amikor el kell intéznie valamit - engem is halálra stresszelne, de velem nem szokott ilyen előfordulni), de lehet, hogy a stressz-szinted akkora, hogy ez önmagában megnehezíti az ilyen készségek megtanulását.

Én is köszönöm, hogy alkalmat adtok ahhoz, hogy kiéljem a lelkiző hajlamaimat, egy élmény volt ezeken a kérdéseken gondolkodni :D
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a munkámra az elmúlt félévben nem volt jellemző a telefonálgatás. Talán ha kéthetente egyszer fel kellett hívnom házon belül az egyik közeli kollégámat. Bezzeg a főnököm, folyamatosan intézkedik, lóg a telefonon. Én meg csendben rettegve…..
Kognitív Teknősbéka 2014.11.03 19:23:13
@Kaisa: Tudom, hogy nehéz dolog, és ha furcsán is hangzik, hogy gratulálok ahhoz, hogy egy nap hatszor telefonáltál, átérzem, hogy az adott lelki helyzetben ez mekkora hőstett volt, és szerintem büszke lehetsz magadra.

Úgy képzelem, hogy van egy éned, aki büszke szeretne lenni a munkájára és egy szocfóbos éned, aki elkerülné a telefonálást, és a köztük levő konfliktusok kimenetele nagyban múlik azon, hogy a szocfóbos énednek vannak-e érvei, amivel a halogatást meg tudná indokolni. A "világos helyetben minden további agyalás felesleges (sőt káros)" szabály nem hagyja, hogy az irracionálisan félős éned minden szalmaszálba belekapaszkodjon, negatív gondolatokat termeljen, és megakadályozza a cselekvésedet. Hasonlóképpen segíthet az is, ha belső konfliktusok esetén a "jobbik éneddel" igyekezel azonosulni, illetve ha saját határidőket tűzöl ki magadnak, akkor is, ha külső határidők még nem szorítanak.
Fennforgás van a munkahelyemen, elég nagy. Annyira nagy, hogy napi ügyeleteseket kell állítani, én is be lettem osztva. Érdekesen ellentétes reakciót váltott ki ez a helyzet bennem és főnökömben. Én pánikoltam, ő örült, mint majom a farkának, mert történés van végre. Ezer…..
Kognitív Teknősbéka 2014.10.08 22:18:47
@chonka: Ha a fejlődés mellett döntesz, az nem jelenti azt, hogy a jelenben nem fogadhatod el "fejletlen" önmagad, csak a megfelelő beállítodásra van szükséged. Ebben a témában a "Mindset: The New Psychology of Success" könyvet ajánlom neked, magyarul sajnos nem adták ki, de úgy látom itt vannak fordítások belőle:

janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/interkult_ped_dra/5_fejezet_carol_s_dweck_tudati_belltds__a_siker_j_pszicholgija.html
Kognitív Teknősbéka 2014.10.10 22:59:25
@chonka: Gratulálok! Amúgy ez az "egy kudarc is végletekig tönkretehet" érzés is részletesen elemezve van az ajánlott könyvben. A lényeg az, hogy sokunkat úgy neveltek, hogy az ember megváltoztathatalanul valamilyen, például vagy jól szerepel emberek között vagy nem, és aki ebben hisz, az fél a kihívásoktól, mert attól fél, hogy egy kudarc "lebuktathatná". Az igazság és a helyes hozzáállás viszont az, hogy az ember képességei fejlődhetnek, ezért egy kudarc nem jelent semmit, csak egy állomás a fejlődés útján, és épp ezért nincs ellentmondás az önelfogadás és fejlődés között, mindkettő a tiéd lehet.

Egy másik dolog, hogy az emberek sokszor valamilyen tökéletlenségünkért szeretnek, ami logikus is, mert egy tökéletes embernek nem lenne szüksége szeretetre... Ez is egy ok az önelfogadásra, de azért nem kell elkényelmesedni, mert ha valaki túlságosan tökéletlen, akkor az már fárasztó. Mindenesetre a jelek szerint neked a jó tulajdonságaid vannak túlsúlyban :)
Kognitív Teknősbéka 2014.10.14 18:23:14
@chonka: Ja, az okosság vagy kompetencia érzéséhez való ragaszkodás káros lehet, mert amikor teljesen új dolgokat tanul valaki, akkor szükségszerű hogy átmenetileg butának/inkompetensnek érezze magát, és ezeket az érzéseket csak a kihívások elkerülésével tudja elkerülni. Én is néha kifejezetten "megengedem magamnak, hogy butának érezzem magamat", mert pont ez vezet ahhoz, hogy az értelmes viselkedést ne kerüljem el öntudatlanul is. Ugyanez van más negatív érzésekkel, például a szorongással vagy a szégyennel is: aki mindig mindenáron el akarja kerülni őket, az magának árt.

Ettől még definiálhatod magad olyan emberként, akinek ugyan változó érzései vannak, de fixen mindig értékes...
Próbálom elfogadni magam, nem rágódni sokat, ha keveset beszélek, vagy nincs kedvem emberekhez. Ilyenkor azt mondom magamnak, hogy ez így van jó, hiszen introvertált vagyok, ezért érthető, ha kevesebbet beszélek, mint az emberek többsége és inkább jobban szeretek megfigyelőként…..
Van egy kedves kollégám, aki állandóan hoz nekem valami finomat, néha gyümölcsöt, néha édességet. Nagyon jól esik, hogy ennyit kedveskedik, de mindig kellemetlenül érzem magam, ha kapok valakitől valamit, főleg ha ilyen gyakran. Úgy érzem, hogy viszonoznom kell. A minap mondtam…..
Egy átlagos munkanapom reggeli monológja, amikor alig van munka. Nem értem, miből ered ez a mindent túlgondolás nálam. Adott a szituáció, kaptam tegnap munkaidő után egy e-mailt, hogy mehetek a papírért, amit aláírtak a nálam fontosabb emberek. Köszi, puszi, miegymás. Ezt ma…..
Kognitív Teknősbéka 2014.08.31 20:59:49
@Cellatárs: Az emlékeztetők segíthetnek abban, hogy a "helyes gondolatok" eszedbe jussanak az érzelmileg nehéz helyzetekben is. Régebben találkozók előtt felírtam magamnak az előre kigondolt helyes hozzáállásokat egy cetlire, és amikor alkalmam volt titokban elolvasni, emlékeztettem magam, és ez segített is...

Halogatás ellen nekem inkább bejön az, ha lemondok bármilyen gondolkodásról a döntés és a cselekvés között, de próbáld ki, hogy rajtad mi segít, nem vagyunk egyformák.
Kognitív Teknősbéka 2014.09.01 21:43:14
@Cellatárs: Na igen, a halogatás az egyik rossz módja a szorongással, alacsony önbizalommal való megküzdésnek, a perfekcionizmus meg egy másik rossz stratégia. Talán (az emlékeztetők mellett) megpróbálhatnád azt, hogy egy maximális időt szabsz egy adott munkára, ami után már nem vagy hajlandó tovább csiszolni.
Kedves Budapest vonzáskörzetében élő szociális fóbiás sorstársak! Már egy ideje érlelődik bennünk egy terápiás jellegű kísérleti csoport gondolata, ahol pár szociális fóbiás közösen dolgozhatna a szorongás legyőzésén. Arra gondoltunk, hogy kb havi rendszerességgel…..
Az egyik kérdés, amivel főleg a munkahelyemen találkozom, de gyakran a magánéletben is, hogy mikor szakíthatok félbe beszélgetéseket? Hogyan tegyem úgy, hogy ne legyek illetlen, de ne is pancser, aki fél órát várakozik, hogy mások befejezzék a mondandójukat. Gyakran megesik, hogy…..
Kognitív Teknősbéka 2014.08.21 23:27:57
@Andy Murray: Például a "kognitív viselkedésterápiával" lehet elérni. Jobb oldalon vannak a linkek a "Dr. Richards-terápiáról", az szerintem egy jó kiindulópont.
Kognitív Teknősbéka 2014.08.21 23:29:00
@Cellatárs: Igen, sokszor az a legjobb ha félelmeink ellenére is cselekszünk, akkor is, ha nehéz. Az érzelmeink nem feltétlenül az igazságot mondják.
Kognitív Teknősbéka 2014.08.21 23:32:42
@Daniellaaa: Igen, úgy van mint a Mátrix filmben, ahol a főhős már az elején megtudja, hogy amit a világról gondolt eddig egy nagy illúzió, de csak fokozatosan jut el oda, hogy félelem és kétely nélkül tud cselekedni az új valóságában... Én valahogy úgy képzelem el, hogy a gondolkodással foglalkozó agyterületeknek megvan a maga világképe, de ettől függetlenül az érzelmekért felelős agyterületeknek is van egy elképzelésük a dolgokról, és ez lassabban tud csak megváltozni. A gondolatok befolyásolják az érzelmeket, de fordítva is igaz, az érzelmek is beleszólnak abba, hogy melyik gondolat tűnik hihetőnek, ezért ez a belső háború a gondolatok és érzelmek között a fejlődés szükségszerű kísérője (és jele).

Igen, szocfóbos voltam, de már évekkel ezelőtt gyógyultnak nyilvánítottam magam... Igazából sok szempontból hasonló lelki utat jártam be, mint ti Kaisával, ezért is érdekeltek, és ezért is vagyok optimista a jövőtökkel kapcsolatban. További részletek a történetemről a kog.teknos@gmail.com címen :)
Azt hiszem eléggé kinyíltam már a munkahelyemen - már amennyire az introvertált személyiségem engedi - viszont azt mondhatom, hogy a szociális fóbia már csak kb. 20 %-ban gátol bármiben is. Legtöbbször csendben dolgozom, de nem a fóbia miatt, hanem mert így szeretem. Sok a munkám,…..
Kognitív Teknősbéka 2014.08.03 18:07:32
@Daniellaaa: Miért nehéz "nemet mondani", félsz, hogy csalódást okoznál? Magadnak vagy a főnöködnek? Mennyire reális ez a félelem?

Miért nehéz másokat ellenőrízned, noszogatnod - ellentétes az önképeddel, vagy félsz, hogy mások mit gondolnak? Miért nem mindegy, hogy milyen beosztásban vagy? (mármint ha a főnököd azt várja el, hogy középvezetői, menedzseri teendőket is csinálj, akkor erre az elvárásra bármikor hivatkozhatsz, nem?). Szeretnél karriert csinálni? (ha igen, akkor szerintem az jó jel, hogy a főnököd "arra kényszerít, hogy átlépjed a hatáskörödet", mert ha jól csinálod, előbb-utóbb formálisan, papíron is rajta lesz, hogy vezető vagy)
Kognitív Teknősbéka 2014.08.03 21:32:22
@Daniellaaa: Hát, tudod, legkésőbb amikor gyerekeid lesznek (vagy azt sem szeretnél?), meg kell tanulnod, hogy hogyan "ellenőrizz és noszogass" másokat anélkül hogy nagy baj legyen belőle :)

De persze megpróbálhatnál a főnököddel beszélni, lehet, hogy csak az van, hogy az igényességedet, igyekezetedet karrier-vágynak látja.
Született már pár bejegyzés a blogban, amiből kiderül, mennyire lúzerek, lelkibetegek és életképtelenek vagyunk. És ha ez kívülről is látszódna, az emberek messziről elkerülnének bennünket, átmennének az utca túloldalára, ha szembe jönnének, elzárnának a világ elől vagy…..
Kognitív Teknősbéka 2014.07.22 01:27:30
@Kaisa: Igen, sokszor választanunk kell az között, hogy pillanatnyilag viszonylag jól érezni akarjuk magunkat (a bejáratott, biztonságosnak tűnő dolgokat csinálva), vagy fejlődni akarunk.

És igen, az írás segít. A fejlődés lényege sokszor az, hogy egy másik perspektívából tudjuk szemlélni magunkat és a világot, és ez írásban jobban megy. Pont ez az "ezt gondolom, de igazából egy másik állapotomban azt is gondolom, hogy ez nem így van" kettőség tudatosítása segít abban, hogy idővel egyre reálisabb gondolatok jöjjenek.

Amúgy fordítva is segít, ha tudjuk, hogy a szorongás nem feltétlenül jön át: ha távolságtartó, inkább magában ellevő emberrel találkozok, akkor igyekszek tudatosítani, hogy könnyen lehet, hogy nem azért van, mert egy szörnyű defektet lát bennem (a szocfóbos reakciója), vagy mert ilyen a természete (az átlagember reakciója), hanem mert félénk vagy éppenséggel szocfóbos.
Kognitív Teknősbéka 2014.08.03 15:47:56
@SORA: Látszani látszik valami, de megtörténhet, hogy a szorongás barátságtalanságnak tűnik.

Mindenesetre a lényeg szerintem az, hogy nem olyan fontos, hogy "mit látnak az emberek kívülről": nyilván van valamennyi gyakorlati jelentősége, de abban a tekintetben, hogy "mennyit érsz", teljesen mindegy, hogy mások mit gondolnak.
Nyilván nem árulok el senkinek túl nagy titkot, ha azt mondom ellazít, bevállalósabbá tesz, a hatása alatt elmúlik a szorongás és a félelem. Ez nálam is így van, viszont mikor alkoholos befolyásoltság alatt állok akkor is képes vagyok legbelül azon aggódni, hogy mennyire…..
Szoktam kapni Nagyfőnöktől e-mailben feladatot. Általában egy dokumentum van csatolva, mellé semmi szöveg, semmi utasítás, semmi útmutatás. Vagyis van szöveg, az automatikusan beállított aláírása. Ennyi. Azt hiszi, hogy én ennyiből kitalálom, hogy ő mire gondolt. Még nem…..
Introvertált vagyok semmi kétség. A társasági események után alig várom, hogy hazamenjek pihenni, a hétvégémet sajnálom tartalmas programokkal kitölteni, inkább vagyok otthon és olvasok, vagy elmélkedek, egyedül ezt nem érzem elpocsékolt időnek. Szívesebben dolgozom egymagam és…..
Kognitív Teknősbéka 2014.07.04 19:01:53
@Andy Murray: Dr. Richards nem az introvertáltságból gyógyítana ki, hanem a szociális fóbiából. Ha valaki csak olyankor van egyedül, amikor élvezi, azt nem kell "meggyógyítani". Gond akkor van, ha valaki a félelmei miatt többet van egyedül, mint szeretné.
Kognitív Teknősbéka 2014.07.04 19:24:33
@Kaisa: Lehet szerepjátszás nélkül élni, csak épp udvariatlan, tapintatlan, infantilis dolog lenne. (Például az is szerepjátszás ha egy temetésen nem jelzed másoknak, hogy neked valamiért most pont jó kedved van)

Rossz önértékeléssel bíró emberek számára különösen káros, ha az őszinteség nevében egy irracionálisan negatív önképet próbálnak prezentálni másoknak, mert megtörténhet, hogy azok komolyan veszik. Vagy ha komolyan veszik a negatívan torzult önképüket, és nem próbálnak fejlődni, mert "ez az igazi énem".
Kognitív Teknősbéka 2014.07.04 19:33:38
@Andy Murray: Meg lehet változni, lehet a szorongásokat egy elviselhető szintre csökkenteni. A félelem, ha nem túl erős, még élvezetes, izgalmas is tud lenni, mint egy horrorfilm vagy hullámvasút esetén - ide kéne eljutni :)

Kezdheted például dr. Richards-al.
Nem bírom a feszültséget. Ezt már többször mondtam a közvetlen főnökömnek (aki most szabadságon van), és mindig kinevetett érte, hogy engem miért befolyásol mások konfliktusa. Biztos a szüleim miatt rögzült belém ez a reakció. Sokat veszekedtek kiskoromban, folyamatos…..