Adatok
AnyMary
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az alaphelyzet az, hogy lehet hogy nem is tudom, mi az hogy depresszió. Régebben volt, hogy úgy éreztem "depis vagyok", de orvosnál még sohasem voltam, és biztos, hogy nem is fogok ez ügyben menni. Akik ismernek, tudják, hogy gyógyszer-ellenes vagyok, alapban elítélem a…..
AnyMary
2009.08.20 17:54:25
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Miért akarunk mindent megmagyarázni?
Az életnek nincs értelme.Mint ahogy annak sincs, hogy gyerekek halnal meg, nap mint nap.
Annak mi értelme?Mikor olyat hallok, hogy 3 éves gyerek meghal rákban, nem tudom megérteni.Nem tudom megérteni, mert nincs értelme.Ha lenne Isten ilyet nem akarhatna? Ilyet ember nem akarhat, nemhogy Isten!
"mindegyazneked" üzenem:sokan (koztük én is) örülnének, ha öregségben halnának meg.
Életünket megprobáljuk iranyitani, egyesek több, mások kevesebb sikerrel.Van akinek sikerul, és vagyunk akiket nem kimél a "sors".
Pár napja voltam egy két gyermekes anya temetesén, mellrák. A szivem hasadt meg attól ahogy az a két gyerek sirt, inkabb sirva szenvedett.Anyukkal egyszerre bennük is meghalt valami.
Meghalt bennük a hit.
Ilyenkor kezdünk elgondolkodni az öngyilkosságon, mikor szembesülünk azzal, hogy az élet milyen igazságtalan.A rossz nem kapja meg büntetését, és a jó sem nyeri el méltó jutalmát.
Vannak a hülye dumak, hogy a lélek tovabb él. Akkor csak tovabb szenvedne a Földön átéltek miatt. Mert azt mondják, hogy ami nem öl meg, az erősebbé tesz. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én minden élettől kapott pofontól, egyre gyengebb leszek, belefáradok küzdeni.
Öngyilkos már nem leszek, mert már meghaltam. Meghaltam mikor megszültem a kislányom. Már nem magamért élek, már nem vagyok önző, már nem is "én" vagyok. Állandóan aggodom, óvni szeretném ettől a rossz világtól.Olyan ártatlan, és olyan tehetetlennek érzem magam.Az élet már megmutatta kegyetlen oldalát, még egy csapást már nem tudnék elviselni.
Annyi érzelem kavarog bennem, amivel nem tudom mit kezdjek, egyszerüen túl sok. Fáj a rossz gyermekkor, amitől nem lehet szabadulni. Ha szenvedő gyereket latok, vagy csak hallok rólla, én is újra szenvedek,én igazából tudom mit érez, még mindig érzem.
Pedig nagyon életerős és öntudatos gyerek voltam, alig vártam, hgy felnöjjek és saját kezembe vegyem életem irányitását,egyetemre iratkoztam, önerőböl, ösztöndijjal, lediplomáztam. Van állásom. Van párom. Van lakashitelem. Megvan "mindenem".És mégsincs semmim.
Ha lehetne egy kivanságom, akkor azt kérném, hogy este mikor lefekszem, tudjam hogy lesz holnap.