tombarat 2014.05.10 17:58:13

Tisztelt Szerkesztő!
Szeretném megosztani a cikkben idézett beszélgetéssel és a leírtakkal kapcsolatosan aggályaimat.
Egyrészt az Európai Public Relations Konföderáció korábbi alelnökeként szakmai, másrészt a MÚOSZ Etikai Bizottság elnökeként etikai aggályaim vannak.
1. A beszámoló szerint - úgy érzem - a résztvevők közül volt, aki összetévesztette a public relations-t és a media relations-t. A hagyományos pr-szemlélet és tevékenység egyáltalában nem halott. A public relations a "szervezetek kommunikációjának tudatos szervezését" jelenti. Ezzel szemben a media relations "A public relations funkció részeként a médiával folytatott kommunikáció és kapcsolatok szervezése. Feladata, hogy a szervezet és a média intézményei, kiadói, szerkesztőségei és az újságírók között kölcsönösen előnyös kapcsolatokat létesítsen és tartson fenn, azáltal, hogy a szervezet üzeneteit célzottan tervezve, hírértékűvé formálva terjeszthesse a kiválasztott médián keresztül, a médiának fizetendő ellenszolgáltatás nélkül, a szervezet érdekei érvényesülésének elősegítésére."
2. Ami az etikai kérdést illeti, nem derült ki számomra a beszámolóból, hogy a résztvevők miként vélekedtek a hirdetés (pl. fizetett közlemény) vs. media relations és az újságírás viszonyáról. Ugyanis az a vélemény, miszerint: "az újságírónak nem lételeme a pr-os", az szakmailag, a nyugati világban nem igaz. A Frankfurter Allgemeine Zeitung főszerkesztője nyilatkozta: " a lap 75 %-át" a pr-szakemberek inicializálják" Ma Magyarországon pedig ez etikai problémát jelent. Gondoljunk csak a pr-cikknek nevezett fizetett közleményekre, azaz a szöveges hirdetésekre. Ezzel kapcsolatban a MÚOSZ már 1997-ben kiadott egy állásfoglalást www.cco.hu/kommunikacios-kodexek/muosz-szakmai-ajanlasok/98-muosz-kommunikacios-szakmai-ajanlasa. Az MPRSZ 2011-ben: www.cco.hu/kommunikacios-kodexek/mprsz-szakmai-ajanlasok/346-mprsz-allasfoglalas-a-pr-cikkekrl

Az én véleményem a cikkben leírtakkal kapcsolatosan:
A bloger nem feltétlenül újságíró. A MÚOSZ újságírónak tekinti azt a személyt, "aki tájékoztatási vagy véleményformálási céllal létrehozott szellemi termékét a média valamely műfajában és csatornáján keresztül rendszeresen közzéteszi, vagy a közzétételben foglalkozásából eredően közreműködik. Újságírói tevékenységnek minősíthető a nyilvánosság tájékoztatásának alkotói folyamatában való hivatásszerű közreműködés."
Teszem hozzá: blogot írhat újságíró is, de magánszemély, politikus, stb. Ettől még nem lesz újságíró. A public relations szempontjából a blognak ott van jelentősége, hogy a blog által megvalósul(hat) a pr-szemléletmód legfontosabb feltétele, a kétirányú kommunikáció. Az újságíró feladata a nyilvánosság tájékoztatása, esetleg véleményt nyilvánít, publicisztikát ír. A bloger pedig alapvetően véleményt nyilvánít.
Pr-szempontból javaslom a CERP e-pr ajánlását. "Az „e-pr” a kommunikáció mindazon formáit magában foglalja, ahol a kommunikációban résztvevők elektronikus úton, interaktívan kommunikálnak egymással, akár a szervezeten kívüli, akár a szervezeten belüli környezetükkel teszik ezt, az Internet, vagy az Intranet segítségével.
Csak akkor nevezhetjük az internetet, illetve az intranetet pr-eszköznek, ha egyidejűleg megfelel a következő három kritériumnak:
Az „e-pr” által közvetített, hírértékűvé formált üzenet
1.a közvélemény számára tájékoztatást nyújt,
2.a közvéleménnyel megérteti az üzenet tartalmát és célját,
3.a szervezet és a közvélemény, illetve a közvélemény és a szervezet közötti magatartás koordinálására szolgál.
Ahhoz, hogy „e-pr”-ről beszélhessünk a fenti három kritériumnak, egyidejűleg kell érvényesülnie. Ha csak az első két feltétel teljesül, akkor csak egyirányú kommunikációról, azaz reklámról, vagy propagandáról beszélhetünk. Az Internet és az intranet csak akkor „e-pr” eszköz, ha a kommunikáció kétirányú, ha interaktív." A témához kapcsolódóan szeretném ajánlani egy korábbi tanulmányomat: www.cco.hu/oktatas/tanulmanyok/173-media-es-tarsadalom-tarsadalmi-koezoessegi-media

A cikk szerzőjével egy dologban tudok részben egyetérteni, de nem úgy, ahogyan a szerző leírja: "Újságíróként mondom, ha nem újul meg a pr, tényleg kihal" Magam ezt úgy fogalmaznám:
Újságíróként és pr-szakemberként is mondom, ha a két szakma képviselői nem értik meg, hogy egymás nélkül nem megy, akkor azt mindkét szakma megsínyli.
Mint ahogyan azt is, hogy nem szabad összetéveszteni a public relations-t a media relations-al. Világosan látni kell, hogy a média kapcsolatok és a média, mint eszköz, a pr-szakmának csupán részterülete. Sokkal hatékonyabb eszközök is állnak a pr-tevékenység során rendelkezésre. (Pl. a személyes kapcsolatok, a rendezvények,stb.)
Persze ha a kölcsönös előnyökön alapuló megértés nem jön létre attól még sem az újságírói-, sem a pr-szakma nem fog kihalni, csak éppen mindkét félnek nehezebb lesz a munkája.
Javaslom: azon gondolkodjunk, hogyan lehetne jobb a két szakma közötti együttműködés.
Üdvözlettel
Barát Tamás

tombarat 2009.08.18 13:52:36

A bevezető szövegben ez olvasható: "Mindenesetre a twitterező magyar PR-osok épp szerveződni készülnek. Úgyhogy lehet, hogy ezekről a módszerekről, marketingfogásokról is szó lesz első találkozójukon."

Két mondat - két félreérthető megfogalmazás, két hiba.

A magyar nyelv szabályai, az MTA vonatkozó ajánlása szerint a public relations kifejezés kisbetűvel irandó, s nem rövidítjük, kizárólag szóösszetételekben. pl: pr-tevékenység. Tehát magyar PR-osok kifejezés hibás. Helyesen aktív, vagy leendő pr-szakemberekről beszélhetünk. Akik viszont remélhetőleg az első találkozójukon nem a marketingfogásokról fognak beszélgetni, hanem a public relations kérdéseiről. A marketingfogásokról beszélgessenek a marketingszakemberek.
A pr-szakemberek pedig a pr-szakma kérdéseit vitassák meg. Például beszélgessünk a legkorszerűbb pr-eszközökről, azok használatáról, az e-pr-ről. Aki nem tudja, hogy mi az e-pr, annak ajánlom a következő oldalakat:
www.fibraco.hu/epr.htm
www.fibraco.hu/eprrec.htm
epredu.pbworks.com/
www.fibraco.hu/avfepr.htm