Adatok
Mr Eko
41 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Már semmi sem olyan, mint rég: Alig van ihlet, alig van költemény. Hosszú regék sora kígyózik ugyan a friss tavaszi éjszakákon: Mégsem jöhet szóba az írás, elnyel mindent a fáradt álom. Lássuk be: nem hasonulok a világ állásához; Megalkuvó lettem, mert…..
…mert hiába értem én a kérdést, Ha szimplán nem tudom a választ S a tudat miatt Keserű fogaival húsomba mar a bánat; S a sejtekbe hatoló fájdalom mondja: Nincs igazság, csak szégyen és gyalázat. Alázhatnak porig, tiporhatják lelkem Már ismerem a…..
Olyanok most életem napjai Mint a mondvacsinált tudományok Önkényes diagramjai: Kicsit néha emelkednek, Kicsit néha süllyednek – De az idő függvényében Rohamosan telnek. És lesz ebből haszon? Esetleg új információ? Talán maga az alkotó Sem tudja mit jelent Két…..
Virágok nyílnak a kora nyári réten – Fekszem és elnyújtózom a fűben; Mellettem Ő és arcát fürkészem. Sugaraktól aranyló barna fürtök omlanak homlokába, S boldogan kócolom, vagy csak cirógatom lágyan – Mikor rám nevet és bezár a mosolyába.…..
/nagyon régről/
Hirtelen nem lesz már semmi más, csak káosz. Azzá lesz a világ, s vele az összes képzet, Hiszen zsinór nélkül káosz van az anyaméhben. S hiába kerül remegő életed valaki kezébe, Káosz az ember minden tekintetében...
Szürke emlékek nehezednek rám. Sötét pillanatok – Elfojtott zokogás. Mégis lámpafények gyúlnak A fájó memoárok kapcsán. Talán van kiút? Talán szeretnek a mostohák? A legőszintébb válasz Is csak a talán. Fekete fellegek alakulnak, S egy-egy vízcsepp…..
Ha összeszedem magam, vagy összeszednek és összeraknak. De még nem ma.....
Félek a holnaptól Mondd mit tegyek? Félek a mától Bár talán túlélek. Segíts! A félelem szemébe Egyedül nézhetek, De mindig a magam Vesztére ébredek. Könyörülj! Hiába látok, Ha csak reszketek. Fáj az életem. Fáj, mert küzdelem. Óvj! Egyedül vagyok…..
/ „Aki tudja a választ, nem érti a kérdést.” / Miért van az élettel úgy, hogy fáj? De sosem akkor és sosem igazán, Csak ha tudom, percről-percre muszáj. Mégis úgy kell, mint egy falat kenyér – Az összes aspektusú ügyefogyott remény…..
Sosem tudtam Mi a helyes, Mi igaz, Mi jó. És sosem fájt Úgy az élet, Csak ha éreztem: Való. S lám egyedül maradtam…..
Úgy érzem, mindkét szemem folttá alakul, Miközben nézek a távolba lankadatlanul. Két, elsötétedő, kékesfekete folt. Álmatlanság kontra telihold. Közben fények gyúlnak a távolban. Elhaló, halványsárga foltok ezek, Mik folttá lett szemeimben Élettelenül…..
Most Czibor adja hátra Kissé komótosan – Kissé fejcsóválva. Majd mély levegővel nyugtázza És sóhajt tíz ujja fogságába. Nem tudni, mi lesz – Az aranycsapat lassan, De biztosan széled. Ki ide – ki oda: Czibor mellé a padra, Ki francia…..
Néhány darabod még itt maradt bennem S nálad is egy szív Mellett egy kéz a Te kezedben. Pillantásod lett vérré bennem akkor Káoszból gyúrt életemben Szeptemberben tizenhatszor. ..
Két folyamat között Talpra áll az Úr: „Kellene csinálni valamit Ebből a sprőd anyagból.” És gyúrja – gyúrja, Érzi és látja. Talán a maga képére Is formálja Jaj ne! Salak, vér És káosz kerül bele. „Nem jó ez így, el…..
Nem kaptok több képet. Hisz valami nem – létében Is meglátjátok az értéket. Őszintén, minek nektek képek? Sárral tapasztott össze Benneteket káosszal az élet. Egy okot mondj, minek neked a kép! Megszokás? Tűnődés? Aljasság vagy hitevesztett remény?…..
Dallammá válik bennem a bús őszi szél. Szférák zenéje zeng most, mely folyton – Folyvást hozzám beszél. Fel nem foghatom, Hjajj bár érteném. A természet sóhaja ez, Mely elfojtott, kínos vélemény. Dimitrij Lénáról, Gaia ínségről mesél. A kavargó porral…..
„Mikor az utcán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez.” Egy csésze tea aranysárga gőzén át kapaszkodom a valóságba. Minden elborult. Orkán tépi az ezüstös luc fejehajtott ágait. Viharvert galambok szállnának most törött szárnyaikkal.…..
/Thomas Carlyle emlékére/ …végül pedig hatalmas máglyát fogunk rakni könyvekből. Benne lesz minden, mit egyszer szerettünk, min egyszer sírtunk vagy fanyalogtunk. Napjaink szegmensei fogják a mindent égető tűz magját képezni, s lángként mi…..
Elégett a rózsa,Elveszett a nyom.Könyörgök Coleridge,A virágot még egyszer láthatom?..
Végre. Szemtől szemben állunk hát egymással. Küldetésem, hogy utolsó jóslatomat mondjam el, mely sosem dodonai, sokkal inkább elfogulatlan és ezért könyörtelen. Tartalma az igazság radikalitása, mely kétségbevonhatatlanná teszi ezáltal. Mégis, tiéd ez a pár sor, mely…..
Sokat fejlődött liberalizmusban és modernitásban a szekszárdi "elit" középiskola, a Garay János Gimnázium. Két-három éve még előírták, hogy a szoknya és a rövidnadrág hossza térd alá érjen, a zselézett vagy melírozott haj pedig olyasminek számított, mint a…..
Anna kipirulva sétált a tavaszi utca virágzó fái alatt. Persze nem céltalanul, hanem hazafelé. Számtalanszor bejárta már ezt az utat – akár fázva, akár futva, akár sírva. A mai azonban egy kicsit másfajta volt. Valami megfoghatatlan dolog ült rá, s lépteit mély levegők…..
A logika csapdája a ráció. A káosz: rendszer. A félelem indukciója a vágy. A gondolat: visszafogott ösztön...
Kérlek, segíts át valamelyik oldalra! Ne hagyj itt a határon A két tűz között. Könyörögve kérlek barátom: Ne felejts, ne menj el dalolva!..
Vannak még álmaitok? Ne legyenek! Nem valósítja Senki őket meg. Vannak még terveitek? Ugyan minek! Szép hazugságok, Győznek a hitetlenek. Van-e még élet? Az van! Kávé és cigaretta Holtunkiglan...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Mellesleg az eredmények (felvettek aránya, átlagok, diákok későbbi karriere) az elit iskolákat igazolja.