Adatok
Halmavánszki Gábor
0 bejegyzést írt és 9 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Elhangzott az Út Igazság Élet – Magyar Cigányok Európáért szervezet tisztújító közgyűlésén, 2010. január 20-án. (A szerveződés a KDNP-hez közelálló cigány értelmiségi egyesület, elnöke Kamarás István beás származású történész) Hölgyeim és uraim, azt hiszem…..
Szinte magam sem hiszem el, hogy arról írok, hogy mit veszek fel a jövő heti céges bulira, de ez a "dress code" dolog már régóta motoszkál a fejemben, hogy esetleg megér egy bejegyzést.Otthon szinte sosem tapasztaltam, hogy egy-egy eseményen meghatároznák, mit kell viselni.…..
Bár az ősz már régóta megérkezett Londonba (legnagyobb felháborodásomra augustusban), a kellemes kirándulós idő folyton arra ösztönöz, hogy kimozduljak a "faluból", mert egy-egy londoni hétvége minden, csak nem kikapcsolódás. Tudjátok, amiről már írtam:…..
Halmavánszki Gábor
2010.10.18 14:01:13
Ez esetben rém egyszerűen megoldható hogy a leendő könyv ne a Blikk és a Napi Ász olvasóinak szerezzen önfeledt pillanatokat. Amennyiben nem állnak rendelkezésre a termesztés helyére vonatkozó adatok, nem szükséges a kocsmapult alól előrángatott utalással élni vonatkozásukban.
Másfelől nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy a fenti áruházláncok vagy az azokéhoz hasonlítható kereskedelmi áruforgalmat bonyolítók bármelyike is képes lenne a jómagamat is beleértendő vásárlóik igényét helyi termelők portékáival kielégíteni. Tekintettel arra az ez esetben közgazdasági tényre, hogy a helyi illetőség itt egy 7 556 900 fős* populációval bíró agglomerációs területet takar.
Noha természetesen léteznek próbálkozások a minőségibb termékeket fogyasztók igényeinek kielégítésére is. Egy ezek közül a London Farmers' Market lfm.org.uk/, amely igyekszik az M25-ös körgyűrű 100 mérföldes sugarán belül termesztett áruk kiskereskedelmi (piaci) értékesítésére koncentrálni.
Meg kell jegyezni azonban, hogy a rendszeres vásárlás ezeken a piacokon meglehetősen magas, az általam eddig elértnél mindenképp magasabb rendszeres jövedelmet feltételez.
Köztes megoldásként én a különféle etnikai hátterű kis üzletek kínálatát mértem fel, és arra a következtetésre jutottam, hogy meglehet, hogy áruik ugyanabból a forrásból származnak mint a Sainsbury's és hasonló láncokéi, egy előnyük mindenképpen tagadhatatlan: a gyümölcs nem éretlen ezáltal ehető. Ez pedig valóban nem minden esetben mondható el az áruházláncok kínálatáról. Ezért azonban semmi esetre sem a mindegy-is-hol-élő termelőket illeti kritika. Mint ahogyan a világ szegénységtől sújtott régióiba sokszor éppen a nyugati világ cégbirodalmai által az alulfizetett munkaerő és egyéb bekerülési költségmegtakarítási lehetőségek érdekében exportált termelői és termesztési módszerekért sem. Bizton állítható, hogy a génkezelt ananász génállományát nem a jobbára messze az átlag alatti életszínvonalú dél-amerikai országok laboratóriumaiban serénykedő kutatói alkották meg. Lévén hogy ott adott esetben sem labor, sem kutatói háttér, egyszóval pénz nincs az ilyenre. Pénze példának okáért az itteni cégeknek van. Honnét? Bemegyünk a boltjukba és adunk nekik a vásárlóerőnk (bankszámlaegyenlegünk, készpénzünk, újabb esetekben a hitelkártyánk nyújtotta fedezet) erejéig. Némi gondolkodás után, íme el is csíptük, hogy kit és kiket illet a kritika. Semmi esetre sem a ki-tudja-hol-élő szegény termesztőket, akik sokszor semmi mást nem csinálnak mint próbálják a maguk vásárlóerejét megteremteni gyakran azon az egy lehetséges úton, amihez értenek: termesztik azon terményeiket, amelyekre az áruházláncokon keresztül te, én, egyszóval mi keresletet támasztunk. Tehát sem ők sem országaik nem hibáztathatóak semmiért anélkül hogy a saját portánk elé kifáradnánk a megfelelő takarítóeszközzel.
A végét tényleg röviden. Széleskörűen tájékozott londoni lakosként bizonyára magad is ismeretében vagy a fenti problémahalmaz bizonyos mértékű eliminálására hivatott mozgalomnak, amelynek neve Fair Trade. A génkezelt mellet az ezen mozgalom keretein belül megtermesztett cikkek is megtalálhatóak a nagy üzletek kínálatában.
*2007 júliusi becslés
Másfelől nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy a fenti áruházláncok vagy az azokéhoz hasonlítható kereskedelmi áruforgalmat bonyolítók bármelyike is képes lenne a jómagamat is beleértendő vásárlóik igényét helyi termelők portékáival kielégíteni. Tekintettel arra az ez esetben közgazdasági tényre, hogy a helyi illetőség itt egy 7 556 900 fős* populációval bíró agglomerációs területet takar.
Noha természetesen léteznek próbálkozások a minőségibb termékeket fogyasztók igényeinek kielégítésére is. Egy ezek közül a London Farmers' Market lfm.org.uk/, amely igyekszik az M25-ös körgyűrű 100 mérföldes sugarán belül termesztett áruk kiskereskedelmi (piaci) értékesítésére koncentrálni.
Meg kell jegyezni azonban, hogy a rendszeres vásárlás ezeken a piacokon meglehetősen magas, az általam eddig elértnél mindenképp magasabb rendszeres jövedelmet feltételez.
Köztes megoldásként én a különféle etnikai hátterű kis üzletek kínálatát mértem fel, és arra a következtetésre jutottam, hogy meglehet, hogy áruik ugyanabból a forrásból származnak mint a Sainsbury's és hasonló láncokéi, egy előnyük mindenképpen tagadhatatlan: a gyümölcs nem éretlen ezáltal ehető. Ez pedig valóban nem minden esetben mondható el az áruházláncok kínálatáról. Ezért azonban semmi esetre sem a mindegy-is-hol-élő termelőket illeti kritika. Mint ahogyan a világ szegénységtől sújtott régióiba sokszor éppen a nyugati világ cégbirodalmai által az alulfizetett munkaerő és egyéb bekerülési költségmegtakarítási lehetőségek érdekében exportált termelői és termesztési módszerekért sem. Bizton állítható, hogy a génkezelt ananász génállományát nem a jobbára messze az átlag alatti életszínvonalú dél-amerikai országok laboratóriumaiban serénykedő kutatói alkották meg. Lévén hogy ott adott esetben sem labor, sem kutatói háttér, egyszóval pénz nincs az ilyenre. Pénze példának okáért az itteni cégeknek van. Honnét? Bemegyünk a boltjukba és adunk nekik a vásárlóerőnk (bankszámlaegyenlegünk, készpénzünk, újabb esetekben a hitelkártyánk nyújtotta fedezet) erejéig. Némi gondolkodás után, íme el is csíptük, hogy kit és kiket illet a kritika. Semmi esetre sem a ki-tudja-hol-élő szegény termesztőket, akik sokszor semmi mást nem csinálnak mint próbálják a maguk vásárlóerejét megteremteni gyakran azon az egy lehetséges úton, amihez értenek: termesztik azon terményeiket, amelyekre az áruházláncokon keresztül te, én, egyszóval mi keresletet támasztunk. Tehát sem ők sem országaik nem hibáztathatóak semmiért anélkül hogy a saját portánk elé kifáradnánk a megfelelő takarítóeszközzel.
A végét tényleg röviden. Széleskörűen tájékozott londoni lakosként bizonyára magad is ismeretében vagy a fenti problémahalmaz bizonyos mértékű eliminálására hivatott mozgalomnak, amelynek neve Fair Trade. A génkezelt mellet az ezen mozgalom keretein belül megtermesztett cikkek is megtalálhatóak a nagy üzletek kínálatában.
*2007 júliusi becslés
Halmavánszki Gábor
2010.10.19 15:06:46
Kedves Zsu!
Válaszára reagálva szeretném leszögezni, hogy szó sem esett a bejegyzése stílusáról, viszont a nagy kötözködősdi jegyében valóban időt és energiát nem kímélve azt is ideokoskodtam, hogy hol tud Londonban termelőktől vásárolni. A legközelebbiek Önhöz:
lfm.org.uk/markets/swiss-cottage/
lfm.org.uk/markets/queens-park/
Legközelebb bizonyára ezt is észrevételezi majd, hiszen írta, hogy ez lehet hogy érdeklődésére tart számot. Bizonyára átsiklott felette vagy nem érte el az ingerküszöbét, mindenestre ne írja azt kérem hogy csupán kötözködtem és nem írtam semmi érdekeset. Meglehet hogy jómaga már időtlen idők óta birtokában van a fenti információnak, más számára akár még hasznosnak is bizonyulhat.
Eddig is csupán azért látogattam a blogját, hogy jól levadásszam a hibáit, odamondogasssak és a kudarcainak örüljek. Eféle személyiségemet tükrözik ezek a hozzászólásaim is:
kellakaland.blog.hu/2010/03/14/nemet_8
kellakaland.blog.hu/2009/08/27/cctv_1
kellakaland.blog.hu/2009/08/04/es_akkor_eljott_a_tizenegyedik
Szóval kérem ne süssön rám könnyelműen olyan billogot ami más marhák azonosítására való. Amit csinál az olyan mintha én azt írtam volna, hogy Ön állandóan csak csupa ökörséget irkál össze-vissza. Nem tettem, hiszen nem is gondolom. Kegyed viszont él az alkalommal, hogy irdatlan on-line hisztériát kerekítsen egy ismeretlennek, aki hozzászólt a blogjához. Válasza célszemélyének személyiségének felvázolásakor és a használandó hangnemet illetően kissé mellé nyúlt ez alkalommal, de semmi baj. Megesik az ilyen.
Aprópó kudarc. Nem kívánok senki más hozzászólására reagálni a kegyedén kívül, elvégre ez mégis az Ön blogja, azonban egy közössé válni látszó félreértést tisztáznék. Nem voltam eléggé világos talán vagy valamiért páran azt gondolják, hogy bármilyen hozzászólás ami túlmegy a helyeslő buksisimogatáson, kötözködés, öncélú okoskodás, tudás fitogtatás, stb. számba megy. Pedig másról van itt szó. Amiről írtam, annak semmi köze nincs a precizitás-pontatlanság kérdéskörhöz. Észre kell vennie ha újra átolvassa az első hozzászólásomat, hogy egy szót sem szenteltem semmiféle számonkérésnak afelett, hogy ismeretében van-e az árukínálat származásának vagy hogy mit mennyire pontosan tud.
Viszont helytelen egy nép vagy ország nevének arra a célra való használata, hogy abban a névben, mintegy degradáló jelzővé minősítve azt, bárminemű nemtetszésünknek, idegenkedésünknek adjunk hangot. Az csak hab a tortán, hogy ebben az esetben a nemtetszés tárgyának gyakorlatilag semmi köze nincsen a választott néphez. Ez váltotta ki belőlem a kocsmapult alóliságra utaló megjegyzést. Mondja, miért nem lehet csak simán génkezelt? Netán éretlen az a gyümölcs? Ezek mind-mind messzemenően helytálló jelzők, és igaza van, a sort folytathatnánk.
Ez nem kudarc mégcsak nem is hiba, hacsak nem annak éli meg, amit furcsálnék. Sokkal inkább egyfajta megtestesítője és kivetülése egy magyaros de talán közép-európai kommunikációs metódusnak és gondolkodásnak (vagy éppen nem gondolkodásnak). Hál' istennek volt időszak az életemben, amikor éveken keresztül minden áldott nap 30-40 ország állampolgálgárával töltöttem a napjaim jelentős részét, de nem észleltem, hogy olyan gyakorisággal éltek volna ezzel a kifejezési móddal mint azt mi tesszük. Meglehet azért mert oly' sokfélék voltak, hogy vállalhatatlan mértékű kockázatot jelentett volna bármely nemzet nevének ilyen módon való használata, hiszen sosem lehetett biztos benne az ember, hogy a szóban forgó nemzet (vagy olyan számunkra már-már egzotikusnak számító nemzeti kisebbség mint az ujgur, hanti-manysi, udmurt, stb.) lánya vagy fia nem tartózkodik éppen a hallgatóság soraiban. Az is lehetséges, hogy egyszerűen nem volt része a kultúrájuknak ez a beszéd. Megjegyzem én nem ragaszkodom hozzá, az enyém, miént része maradjon.
Mindensetre ha én egy magyarul értő és a blogját olvasó kínai lennék, gondolhatja hogy esett volna a kitétele. Mondja, ha ez lenne a helyzet, akkor is így reagált volna? Ha venném a bátorságot és azt mondanám Önnek, hogy kérem a saját népét legyen kedves ilyen kontextusba helyezni mielőtt máséval teszi, akkor vajon képes lett volna keresztül látni az Ön előtt lebegő sértett énjén?
Engedelmével szeretném azt is elmondani, hogy noha maradéktalanul bízom benne, hogy minden olvasója élvezetesnek találta az írását (ide kell értenem magamat is), szeretném hinni, hogy nagyon sokuknak szemet szúrt ez az intermezzo és - immár világossá téve a mondandómat és belátva hogy olykor ez az átlag ami fölé kell érni - az Ön ingerküszöbét is sikerült megkaristolnom. Amennyiben nem, a magam részéről bizvást állíthatom, hogy nehéz dolguk akad a közösséget formálni kívánó kovácsoknak.
A felvetésemnek valóban nem sok köze volt a bejegyzése lényegi mondandójához. Egyet is kell értsek abban, amit a hipermarketektől várhatunk. Éppen csak arról írtam, hogy miért várhatjuk tőlük azt amit, gondolván hogy egy ilyen gondolatmenet akár még egy Önhöz hasonlóan olvasottnak tűnő ember érdeklődésére is számot tarthat.
A bejegyzése címéhez kapcsolódóan vajmi keveset tudtam volna írni, tekintve, hogy sosem jártam Stratford upon Avonban. Ellenben Chichester városát egy, a friss levegő ámde kisvárosi környezet miatti és az ottani galériák felfedezését szolgáló kirándulás okán messze tudom ajánlani. Művészetpártolóként meglehet hogy érdekesnek találja ami ott várhat Önre. Amennyiben szigorúan az irányadó címre közvetlenül reflektáló és azzal szoros párhuzamban maradó, az esetlegesen félreérthető tartalmakra a figyelmét fel nem hívó kommenteket látna csak szívesen, azt talán jó ötlet közölni valamilyen módon a hallgatóságával.
Ha megenged néhány specifikus hozzászólást.
Mégha olvastam volna is Kiss Angéla művét, nem ellenőriztem volna semmit a Tfl honlapján. Legutóbb Gabriel García Márquez Száz év magány című regényének olvasásakor éreztem szükségét annak, hogy jegyzeteket készítsek (képtelen voltam észben tartani a regényben vázolt családi kapcsolatokat) és utánajárjak egynémely kérdésnek. Felesleges ilyen alaptalan szuggessziókkal élnie.
Tett egy utalást arra vonatkozóan, hogy szívesen venné, ha a saját blogomon "élném ki magam". Számomra nehezen értelmezhető ez a felhívás. Mindenek előtt az én blogom vonatkozásában kérem ne éljen utasításokkal. Ugyan nem említi, de meg kell kérdezzem hogy az Önével kapcsolatban arra céloz-e, hogy a jövőben tartózkodjak a kommentek feltöltésétől?
Az Ön blogján tett látogatásaim alkalmával eddig sem éreztem semmiféle kötelességtudat szerű elhivatottságot, szóval ha lenne kedves eltekinteni az utasítgatásomtól e tekintetben is.
Az utolsó bekezdéséhez hozzászólva ajánlom figyelmébe a röviddel a hosszabbik kommentem után, 14:33-kor írodott, annak egyenes folytatását képező másodikat.
Köszönöm ha mindezt elolvassa. Mennem kell, hiszen ha nem biztosítom a megélhetésemet, semmi esélyem nem lesz rá, hogy akár a fenti piacok valamelyikén, akár egy kellemes vidéki uticél irányába utazva a vonaton összefussunk és személyesen is kifejezhessem nagyrabecsülésemet.
Maradok tisztelettel:
--
Halmavánszki Gábor
Válaszára reagálva szeretném leszögezni, hogy szó sem esett a bejegyzése stílusáról, viszont a nagy kötözködősdi jegyében valóban időt és energiát nem kímélve azt is ideokoskodtam, hogy hol tud Londonban termelőktől vásárolni. A legközelebbiek Önhöz:
lfm.org.uk/markets/swiss-cottage/
lfm.org.uk/markets/queens-park/
Legközelebb bizonyára ezt is észrevételezi majd, hiszen írta, hogy ez lehet hogy érdeklődésére tart számot. Bizonyára átsiklott felette vagy nem érte el az ingerküszöbét, mindenestre ne írja azt kérem hogy csupán kötözködtem és nem írtam semmi érdekeset. Meglehet hogy jómaga már időtlen idők óta birtokában van a fenti információnak, más számára akár még hasznosnak is bizonyulhat.
Eddig is csupán azért látogattam a blogját, hogy jól levadásszam a hibáit, odamondogasssak és a kudarcainak örüljek. Eféle személyiségemet tükrözik ezek a hozzászólásaim is:
kellakaland.blog.hu/2010/03/14/nemet_8
kellakaland.blog.hu/2009/08/27/cctv_1
kellakaland.blog.hu/2009/08/04/es_akkor_eljott_a_tizenegyedik
Szóval kérem ne süssön rám könnyelműen olyan billogot ami más marhák azonosítására való. Amit csinál az olyan mintha én azt írtam volna, hogy Ön állandóan csak csupa ökörséget irkál össze-vissza. Nem tettem, hiszen nem is gondolom. Kegyed viszont él az alkalommal, hogy irdatlan on-line hisztériát kerekítsen egy ismeretlennek, aki hozzászólt a blogjához. Válasza célszemélyének személyiségének felvázolásakor és a használandó hangnemet illetően kissé mellé nyúlt ez alkalommal, de semmi baj. Megesik az ilyen.
Aprópó kudarc. Nem kívánok senki más hozzászólására reagálni a kegyedén kívül, elvégre ez mégis az Ön blogja, azonban egy közössé válni látszó félreértést tisztáznék. Nem voltam eléggé világos talán vagy valamiért páran azt gondolják, hogy bármilyen hozzászólás ami túlmegy a helyeslő buksisimogatáson, kötözködés, öncélú okoskodás, tudás fitogtatás, stb. számba megy. Pedig másról van itt szó. Amiről írtam, annak semmi köze nincs a precizitás-pontatlanság kérdéskörhöz. Észre kell vennie ha újra átolvassa az első hozzászólásomat, hogy egy szót sem szenteltem semmiféle számonkérésnak afelett, hogy ismeretében van-e az árukínálat származásának vagy hogy mit mennyire pontosan tud.
Viszont helytelen egy nép vagy ország nevének arra a célra való használata, hogy abban a névben, mintegy degradáló jelzővé minősítve azt, bárminemű nemtetszésünknek, idegenkedésünknek adjunk hangot. Az csak hab a tortán, hogy ebben az esetben a nemtetszés tárgyának gyakorlatilag semmi köze nincsen a választott néphez. Ez váltotta ki belőlem a kocsmapult alóliságra utaló megjegyzést. Mondja, miért nem lehet csak simán génkezelt? Netán éretlen az a gyümölcs? Ezek mind-mind messzemenően helytálló jelzők, és igaza van, a sort folytathatnánk.
Ez nem kudarc mégcsak nem is hiba, hacsak nem annak éli meg, amit furcsálnék. Sokkal inkább egyfajta megtestesítője és kivetülése egy magyaros de talán közép-európai kommunikációs metódusnak és gondolkodásnak (vagy éppen nem gondolkodásnak). Hál' istennek volt időszak az életemben, amikor éveken keresztül minden áldott nap 30-40 ország állampolgálgárával töltöttem a napjaim jelentős részét, de nem észleltem, hogy olyan gyakorisággal éltek volna ezzel a kifejezési móddal mint azt mi tesszük. Meglehet azért mert oly' sokfélék voltak, hogy vállalhatatlan mértékű kockázatot jelentett volna bármely nemzet nevének ilyen módon való használata, hiszen sosem lehetett biztos benne az ember, hogy a szóban forgó nemzet (vagy olyan számunkra már-már egzotikusnak számító nemzeti kisebbség mint az ujgur, hanti-manysi, udmurt, stb.) lánya vagy fia nem tartózkodik éppen a hallgatóság soraiban. Az is lehetséges, hogy egyszerűen nem volt része a kultúrájuknak ez a beszéd. Megjegyzem én nem ragaszkodom hozzá, az enyém, miént része maradjon.
Mindensetre ha én egy magyarul értő és a blogját olvasó kínai lennék, gondolhatja hogy esett volna a kitétele. Mondja, ha ez lenne a helyzet, akkor is így reagált volna? Ha venném a bátorságot és azt mondanám Önnek, hogy kérem a saját népét legyen kedves ilyen kontextusba helyezni mielőtt máséval teszi, akkor vajon képes lett volna keresztül látni az Ön előtt lebegő sértett énjén?
Engedelmével szeretném azt is elmondani, hogy noha maradéktalanul bízom benne, hogy minden olvasója élvezetesnek találta az írását (ide kell értenem magamat is), szeretném hinni, hogy nagyon sokuknak szemet szúrt ez az intermezzo és - immár világossá téve a mondandómat és belátva hogy olykor ez az átlag ami fölé kell érni - az Ön ingerküszöbét is sikerült megkaristolnom. Amennyiben nem, a magam részéről bizvást állíthatom, hogy nehéz dolguk akad a közösséget formálni kívánó kovácsoknak.
A felvetésemnek valóban nem sok köze volt a bejegyzése lényegi mondandójához. Egyet is kell értsek abban, amit a hipermarketektől várhatunk. Éppen csak arról írtam, hogy miért várhatjuk tőlük azt amit, gondolván hogy egy ilyen gondolatmenet akár még egy Önhöz hasonlóan olvasottnak tűnő ember érdeklődésére is számot tarthat.
A bejegyzése címéhez kapcsolódóan vajmi keveset tudtam volna írni, tekintve, hogy sosem jártam Stratford upon Avonban. Ellenben Chichester városát egy, a friss levegő ámde kisvárosi környezet miatti és az ottani galériák felfedezését szolgáló kirándulás okán messze tudom ajánlani. Művészetpártolóként meglehet hogy érdekesnek találja ami ott várhat Önre. Amennyiben szigorúan az irányadó címre közvetlenül reflektáló és azzal szoros párhuzamban maradó, az esetlegesen félreérthető tartalmakra a figyelmét fel nem hívó kommenteket látna csak szívesen, azt talán jó ötlet közölni valamilyen módon a hallgatóságával.
Ha megenged néhány specifikus hozzászólást.
Mégha olvastam volna is Kiss Angéla művét, nem ellenőriztem volna semmit a Tfl honlapján. Legutóbb Gabriel García Márquez Száz év magány című regényének olvasásakor éreztem szükségét annak, hogy jegyzeteket készítsek (képtelen voltam észben tartani a regényben vázolt családi kapcsolatokat) és utánajárjak egynémely kérdésnek. Felesleges ilyen alaptalan szuggessziókkal élnie.
Tett egy utalást arra vonatkozóan, hogy szívesen venné, ha a saját blogomon "élném ki magam". Számomra nehezen értelmezhető ez a felhívás. Mindenek előtt az én blogom vonatkozásában kérem ne éljen utasításokkal. Ugyan nem említi, de meg kell kérdezzem hogy az Önével kapcsolatban arra céloz-e, hogy a jövőben tartózkodjak a kommentek feltöltésétől?
Az Ön blogján tett látogatásaim alkalmával eddig sem éreztem semmiféle kötelességtudat szerű elhivatottságot, szóval ha lenne kedves eltekinteni az utasítgatásomtól e tekintetben is.
Az utolsó bekezdéséhez hozzászólva ajánlom figyelmébe a röviddel a hosszabbik kommentem után, 14:33-kor írodott, annak egyenes folytatását képező másodikat.
Köszönöm ha mindezt elolvassa. Mennem kell, hiszen ha nem biztosítom a megélhetésemet, semmi esélyem nem lesz rá, hogy akár a fenti piacok valamelyikén, akár egy kellemes vidéki uticél irányába utazva a vonaton összefussunk és személyesen is kifejezhessem nagyrabecsülésemet.
Maradok tisztelettel:
--
Halmavánszki Gábor
Közel egy hónapja német tanfolyamra járok a londoni Goethe Intézetbe, és az egyik legjobb döntésemnek tartom, hogy belevágtam. Méltatlanul elhanyagoltam a nyelvet az elmúlt években, és utoljára 3 éve a diplomához szükséges vizsga miatt foglalkoztam vele, akkor is jobbára…..
Az oké, hogy kameraérzékeny vagyok, és bevallottan szeretek szerepelni. Az viszont rendkívül felháborított délelőtt, hogy minden előzetes megbeszélés vagy tájékoztatás nélkül ma beszereltek egy CCTV-t az irodánkba, ahol Malee-val ketten vagyunk.Tegyük hozzá, hogy a hotelem (ami…..
Halmavánszki Gábor
2009.08.30 00:34:51
Ma pontosan 11 hónapja érkeztem Londonba, és most nem is mennék bele hosszabb összefoglalóba, visszatekintésbe, hogy mi történt, mit vártam és mit kaptam. Inkább nézzük a rövidtávú terveket és elképzeléseket.Hétvégén költözöm, SW-ből NW-be, Kilburn metrómegállóhoz egy…..
Halmavánszki Gábor
2009.08.05 12:37:46
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Szerintem meg az a kérdés hogy hányan fognak kilépni a karrierjükért lépnek akármilyen pályára is. Bárcsak ott lennénk már, hogy a cigányok sokasága azzal legyen elfoglalva hogy hová tud eljutni. Már ha ezt hívjuk karriernek. Ez az alázattal meg becsülettel való szolgálás meg süket maszlag. Kinek a szolgálása is egyébként? Amit itt segítségként lehetne tenni az az hogy mindenki megértse hogy milyen karrierlehetőségre van lehetősége. Nem szerencsés dolog a telepről pusztán származási alapon ilyen-olyan, csupán pénzszórásra alkalmas program révén egyetemre juttatni egy rakás embert, aki adott esetben késsel villával sem tud enni rendesen. Ennek csak frusztráció és elszigetelődés a vége. Hozzáteszem ez igaz a magyarokra is. Már így is túlontúl sokan vannak olyanok a felsőoktatásban akiknek a közelében sem szabadna lennie.