Adatok
tmester
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Király Béla vezérezredes, az 1956-os forradalom kedvezményezettje 97 éves korában elhunyt. Hosszú és változatosan gazdag élet jutott neki osztályrészül. Akit érdekel pályafutása, az interneten megtalálja. Nagy kaméleon volt. A körülményeket és a lehetőségeket mindig jól…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Engedjen meg néhány megjegyzést (egyelőre csak) a 2., 3. és 4. bekezdésekhez.
2-3. bekezdés
E két bekezdésben azt kívánja igazolni, hogy Király hazudott, amikor Nagy Imrével folytatott beszélgetéséről írt. Bár írásának címe (Király Béla a kaméleon) alapján a várakozásom inkább az volt, hogy úgy állítja be: Király Nagynál és Batánál is próbálkozik, csak, hogy ismét pozícióba kerülhessen, vagyis egy kaméleon.
Nem ezt tette, így ellentétbe került a saját maga által választott címmel, meg persze a tényekkel is...
Polcomon kutatva kezembe akadt 1984-ben írt "Élő történelem" című munkája (gondolom az Öné, de talán tévedek, mindenesetre Asperján György néven jegyezték). Ebben kijelenti: "Nem vagyok történész" (6. o.) Nos valóban nem az. Bár nem kell ahhoz történésznek lenni, hogy az emberfia egy problémáról több forrás alapján alkosson véleményt. Ön ezt nem tette meg. Azzal szemben, amit Ön leírt álljon itt a tények egy más olvasata:
1. Király és Nagy nem október 6-án, hanem október 13-án találkozott, hiszen az öt tábornok újratemetése ekkor volt.
2. Az október 14-i levél megírása nem áll ellentétben a párbeszéddel, amelyre Király emlékezett: "Ellenfeleim később e levél alapján azzal rágalmaztak, hogy mindenáron vissza akartam könyörögni magamat a néphadseregbe. nem tudhatták - vagy ha tudták, el akarták feledtetni a tényt -, hogy Nagy Imre és köre nem forradalomra, hanem békés reformokra készült. A régi rendszer vezetőviel való tárgyalásokra, nem pedig fegyveres összecsapásra. Más szóval, a Batának írt levél az Ádámékkal (Ádám György) együtt folytatott akció része volt (a rehabilitáció érdekében)" (Amire nincs ige, 230. o.).
Király Béla tehát nem keveredett semmiféle ellentmondásba: a Nagy Imrével folytatott beszélgetése mindössze megerősítette rehabilitációért való küzdelmében. Október 13-án pedig már sejteni lehetett, hogy komoly változások lesznek, de természetesen senki sem gondolt forradalomra. Mellesleg: a Batának írt levelet Janza Károly október 14-i látogatása inspirálta.
4. bekezdés
A negatív tradíció tipikus fegyvere Király ellen: lám-lám míg a hős pesti srácok vérüket ontották, a tábornok kórházban múlatta az időt (ráadásul aranyérrel). Itt mindössze egy apró mozzanat maradt ki: Király Béla 1951 augusztusa és 1956 szeptembere között Rákosi börtönében csücsült, ráadásul évekig nem is közölték vele, hogy másodfokon életfogytiglanra módosították halálos ítéletét. A fizikai és pszichikai terhelés embertelen volt. Nem gondolom, hogy az ezt követő kórházi kezelés tényével bárkinek is joga lenne az Ön által leírt módon visszaélni.
Egyelőre ennyi, a többi bekezdéseihez is lesznek észrevételeim. Remélem nem bánja. Úgy veszem ugynis észre, hogy a negatív tradíció (értsd szocreál "történetírók" és talán Kubinyi) kissé elhomályosította a látását. Márpedig ha az ember arra adja a fejét, hogy holmi görbe-csavaros kürtökkel bajlódjék (lásd Comeniusnál a történelem értelmezését: A világ útvesztője és a szív paradicsoma), nem árt, ha igyekszik tisztán látni...