Adatok
sonjab
2 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
"I got this dress at a thrift store for one dollar. It's a bridesmaid's dress. Someone loved it intensely for one day, then tossed it. Like a Christmas tree - so special, then, bam - it's abandoned on the side of the road, tinsel still clinging to it... Like sex crime victims, underwear…..
a magam módján
"ne nézz szembe a sárkánnyal, ülj fel a hátára és hagyd hogy magával vigyen"
2009.08.14 06:32:32
nem tudom miért kezdek el írniés azt sem, hogy kinek csak egy gondolat fogant meghogy írni szeretnékaz élményeimről, és a gondolataimról...........úgy szeretnék írni, hogy ne gondolkozzak azonhogy mit írokígyhát csak hagyom hogy történjencsend csend azt hiszem ma még nemmár…..
Remélem, hogy mondhatom így és a zsámbéki eloadások után játszunk még Budapesten, Kaposváron és kulonbozo fesztiválokon. Sajnos az eloadások után kevés lehetoségem volt beszélgetni a nézokkel. Sok felé volt az agyam. De nagyon fontosak a nézoi visszajelzések. Nagyon orulnék, ha…..
Színházi dobogókon szunyókálunk. Bográcsban főzzük a vacsorát. Éjszaka kicsit lealjasodunk, beszélgetünk és a kergetőző denevéreket bámuljuk. Férges kiskutyát kergetünk a fekvőhelyünkről. Ivóvízre várunk. Labdázunk. Hanyigálunk. Sok-sok…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
mert ott voltam, láttam, és már előtte is, akkor is és azóta is vannak gondolataim
de nem fogok tudni mindent leírni, mert túl sok minden van a fejemben
és előre is elnézést ha összeszedetlen
csak úgy írok, szerkesztés nélkül
van egy olyan érzésem, hogy talán nem is fontos ha leírom
de valahogy mégis leszeretném
legyek én csak egy ismeretlen
csak egy néző, akiről nem tudtok semmit
honnan jött mivel foglalkozik
bár már utaltam rá korábban
színházzal
de mégis milyennel hol és hogyan....
azt gondolom hogy egy jó előadás született
az első pillanattól érezhető a levegőben a darab ereje
ami pedig számomra nem más, mint az együtt töltött két és fél közel három hét intenzív együttélése
ez felér egy több hónapos próbafolyamattal
az, hogy mindenki mindent hátrahagy
és erre az időszakra kiköltözik a térbe
nem foglalkozik semmi mással csak magával a darabbal
ez az első pillanattól érezhető
benne volt a levegőben, magában a "színpadi térben" is
és ugyanúgy az előadás egészében is végig benne volt
tehetséges fiatalok együtt egy ügyért valamiért
zenészek, színészek, társalkotók
minden adott, hogy megszülessen valami
azt gondolom nagyon gazdag anyag született meg
ami azt mutatja számomra, hogy olyan emberek készítették
akik szeretik a színházat
ötleteltek, gondolkodtak, alkottak.....
együtt voltak
igazából mondhatnám ezt tovább is
és sok-sok példát emelhetnék ki
ami számomra az előadás kiemelkedő pontjai voltak
akár drámai, akár vicces értelemben
mondanom sem kell sok csodálatos nóta született
ami akár még fel is vehetné a versenyt
nagyobb zeneszerzők műveivel, akár zeneileg, akár szövegileg
de leginkább a színpadi helyzetben
( értem azt, hogy habár cd is készülhet belőle, de nekem az előadó eléneklésével a pillanatnyi színházi helyzetben lett nagy ereje az itt és mostban )
ami először eszembe jutott
miután érzetem jó előadás volt
szórakoztató, és izgalmas, meglepetésekkel teli
hogy számomra erőszakos volt
ezt értem a színészi alakításra is
és magára a darab felépítésére is
egy ponton túl nem tudtam tovább menni vele
mert azt érzetem, hogy ismétlődik
és az intenzitása szinte végig ugyanaz maradt
és egy ponton túl elfáradtam
a sok kiabálás, agresszivitás, erőszak között
és nehogy azt gondold
egy mimóza lelkű kislány vagyok
nem az agresszió bánt
hanem egy ponton túl ha ez nem fejlődik valami felé
csak puszta ordibálás marad és némi pofon, és az "intenzív" hangos színészi jelenlét
elfáradok
azt éreztem egy óra után, hogy többször vége van már
és aztán mégsem lett vége, valami más jött
de az a más nem hozott újat, hanem ugyanazt az energiát vitte tovább
engem zavart a sok kiabálás, erőszak, és a verekedések
egy gyufaszál eltörésében is meglehet az az erő
ami engem aki nézem megőrjít és nem kell ordibálást néznem
ami talán a "legkönnyebb" módja ha az ordibálást akarom kifejezni
nem tudom ezt érted-e mire gondolok
igazából ezt értem én a színészi játékra is
mert és persze lehet ez az én személyes ízlés világom
de az a színész aki állandóan ordibál, és mindent olyan nagyon eljátszik
nekem ő elfed valamit, elfedi saját magát
azt érzem fél és ezért játszik ilyen vehemensen
"aki a legharsányabb odabent, az a leggyengébb idekint"
de mondom ez csak az én személyes ízlésvilágom is
hogy nekem sokkal hitelesebb az olyan színész
aki magából dolgozik
és a semmiből indít
aztán lehet az ordibálásig jut el
de az egyszerűségből építkezik
a csendből
és ugyanúgy egy darab ereje is
az egyszerűségében rejlik
most összevissza csapongok
de pl. az is eszembe jutott
hogy vajon mi a tét
mi a te téted neked aki rendezte
és mi a tétje azoknak, akik benne voltak?
én sokáig színésznő szerettem volna lenni
és most keresem hogy vajon miért szerettem volna az lenni?
mert hogy egy kicsit a darab egészében és a színészek munkájában is éreztem egy olyat
hogy akkor mi most nagyon nagyon megmutatjuk
hogy mennyire tehetségesek vagyunk
ezt külön külön az egyéni alakításokban is érzékeltem
és pl. amikor én megnézem a harcosok klubbját
akkor nekem nem az jut eszembe
hogy úristen brad pit milyen jó színész vagy david fincher milyen jó rendező, kreatív hanem a film maga hat rám
és persze igen brad pit jó színész és david is óriási rendező
de nem ez az első ami eszembe jut a filmről
hanem a film maga
az amit érzek az egész magamban ettől a filmtől
maga az alkotás valami
és nem az alkotó
és persze nagyon is ott van az alkotó
de én személyesen amikor egy előadás után
emlékszem amikor kislány voltam
és mentem haza
és így mondtam magamba uuu eszenyi enikő
milyen fantasztikus színésznő
egy 10 perc után elkezdett valami hiányozni
és nem értettem magam
hogy mi az
csak valami üresség volt bennem
és gyerek fejjel érzékeltem
hogy nekem nem szabadna eszenyi enikőre gondolnom
hanem azt aki volt ma este
és azért mondom ezt most neked
mert rengeteg minden volt ebben a darabban
amiért azt érzem érdemes ideírnom és beszélnem ezekről
mert nem csak egy péntek esti limonádé volt
de azt sem értem miért nem akar egy 24 éves fiú hibázni?
persze én egy olyan iskolából jövök most
ahol minden arról szól
új új új
mi az új színház?
az új tánc, az új kifejezésmód blablbablbblab
és persze nem azt mondom és nem is értek egyet hogy mindenkinek újat kell csinálnia
de én azt érzetem benned, amikor olvastam amiket írtál
hogy nem szabad megelégedned azzal
hogy jól bevált eszközöket használsz
és itt most túloztam
hogy persze hogy a színészek bemennek a nézők közé
mert persze
de a külső térrel meg egyáltalán nem foglalkozol
és lehet egészen más a szemünk erre
mert nekem rögtön az a tér tetszett meg, amit nem is annyira látunk, ahova ki meg bejöttek a színészek
ellenben a jól bevált nézők közé megyek
vagy nem tudom
ez hülyeség
miért ne mehetnének be a nézők közé, ha azt szeretnéd
de ezt írtam a múltkor, hogy valahogy azt érzetem és nem mondanám anti színháznak
de szerintem a te lelkesedéseddel és eszeddel, kreativitásoddal
sokkal bátrabban kezelhetnéd a színházat
mert különben csak egy leszel a sok közül
és ha 24 évesen profi szeretnél lenni
elveszted az amatőrök hibázásaiból és tökéletlenségéből fakadó színházat
és ezt mondom én
aki képtelen mindezeket a maga színházában megvalósítani
és ezernyi kérdéssel küzd
és nem akarlak megbántani
épp azért írom
mert azt gondolom ennél sokkal több lehet
most elfáradtam